Sánta Csaba:
GYÓGYÍTHATÓ AZ AIDS ?!
A HIV becsapható - 1. rész
A biológia egy összetett rendszer, s így elemeit megítélni sem
egyszerű. Különösen nem az, ha emberi értékrendünkkel és önképünkkel
ellentétes a megfigyelt valóság. A biológia az élőlények táplálkozási
rendszerét piramis-modellként szokta értelmezni. A piramis alján a
termelő, növényi kultúrák, majd az elsődleges, másodlagos stb.
fogyasztók egészen a csúcsragadozókig. Emberi valónk természetesen
hitünk szerint is itt foglal helyet, a piramis csúcsán, hiszen
"legyőzte" már az egész Földet, kihívások sorát.
Ám hiába a számtalan győzelem, az élet, a Minden folyton jelzi felénk,
hogy a sorrend csak fejünkben létezik, s a valóságban mindez lehet
másképpen is. Történelmünk során küzdöttünk már nagy járványok ellen
(pl. a pestis), ám győzni nem sikerült... Ott van példának okán az
ebola pusztítása vagy napjaink rettenete az AIDS. Ez utóbbi félelmetes
tempót diktál a hódítás terén: 1985-ben még "csak" 1573 fertőzött
személyről tudtak, 1996-ban már ötmillió AIDS beteget tartottak
nyilván. E rettenet borzalma picit több is a halál biztos
eljövetelének tudatától, a félelmek és a tudatlanság okán társadalmi
kitaszítottsággal párosul.
Az AIDS terjedési útvonalából is érdemes lehet következtetéseket,
tanulságokat levonni: Afrika, USA, Európa, Ázsia, India.
Afrika. Genetikusok egyre inkább állítják, az emberiség egy közös
ősanyától származik, mely valahol Afrikában élt réges régen. Ma pedig
az AIDS vírusa is Afrikában jelent meg, valahol ugyanott... Kérdés a
genetikusokhoz: Mi a helyzet más fajok genetikai kódja alapján
meghatározott származási helyével?
USA. 1981-ben itt észlelték az első megbetegedéseket, egy évvel később
pedig már Európában is.
Mi is az AIDS voltaképpen? AIDS: Acquired Immune Deficiency Syndrome,
magyarul: szerzett immunhiányos tünetegyüttes. Az AIDS az emberek
betegsége bár hasonló típusú vírusok az állatvilágban is számos helyen
fejtik ki életcéljaikat. Az AIDS betegség vírusa a HIV (Human
Immunodeficiency Virus). A vírussal történő fertőződés még nem jelent
aktív, kifelé is azonnal látható tüneteket produkáló beteg állapotot.
A HIV az immunfunkciókat támadja, így a szervezet védtelenné válik
egyéb fertőző megbetegedések és a daganatok támadásai ellen. A HIV
főként a vérrel és egyéb testnedvekkel terjed. Fertőzés után
megállíthatatlan.
Induljunk el az alapoktól:
Az élő anyag molekulák sokaságának egy igen jól szervezett együttese.
A genetikusokat mindebből azon molekulák érdeklik, melyek az öröklődés
információinak tárolását, módosítását és kifejezését megvalósítják. A
szervezetben valamennyi szerves anyagot enzimfehérjék (proteinek)
állítanak elő (szintetizálnak), a nukleinsavakban kódolt információk
alapján.
Kétféle nukleinsavat ismerünk: dezoxiribonukleinsavat (DNS) és
ribonukleinsavat (RNS). Mindkét nukleinsav három összetevőből áll:
cukorból, nitrogéntartalmú heterociklikus bázisból és foszforsavból.
A heterociklikus bázisok kémiai alapon két csoportba oszthatók:
purinbázisokra (pl. adenin és guanin) és pirimidinbázisokra (pl.
uracil, citozin, timin). E bázisok megjelenése az, amivel a DNS és az
RNS feladata is megadható. A DNS bázisösszetétele állandó, fajra
jellemző. Az RNS bázisösszetétele változó, ugyanazon szervezet eltérő
szöveteiben is változatos lehet. A DNS a fajra jellemző összes
megjelenési és működési információt tároló adatbázis, az RNS pedig a
tényleges megjelenést és működést biztosító programok sokasága. A
bázisok egy öt szénatomos cukorhoz (ribóz vagy dezoxiribóz) és egy
foszforsavmolekulához kapcsolódhatnak.
A protein elnevezés eredete önmagáért beszél, e görög szó jelentése
egy "nagyon fontos tulajdonság birtoklása". Szerves alapú élet
fehérjék nélkül nem képzelhető el. (A nem szerves alapú életformák
lehetőségeire egy későbbi számunkban még visszatérünk!) A fehérjék az
élő sejt legfontosabb szerkezeti és nélkülözhetetlen működési
alkotórészei.
A vírusok sejtes szerveződés nélküli szervezetek, genetikai anyaguk
lehet DNS vagy RNS is. A vírusokban (a retrovírusok kivételével!) vagy
csak DNS, vagy csak RNS van, egyszerre mind a kettő nem fordul elő.
Sejtszervecskéik és saját anyagcsere-folyamatuk nincs.
A HIV retrovírus. A retrovírusokra az a jellemző, hogy örökítőanyaguk
RNS-t tartalmaz. A megfertőződött sejtben DNS-másolatoknak kell
létrejönnie ahhoz, hogy a vírus információja beépülhessen a gazdasejt
DNS-ébe, ami így képes a vírus "gyártására".
A HIV-ben két egyszálú RNS van. A vírus magja enzimeket is tartalmaz,
többek között reverz transzkriptázt és intergázt. Az enzimek teszik
lehetővé például a HIV RNS-éről készült DNS-másolatoknak a gazdasejt
DNS-ébe való beépülését. A vírus magját egy fehérjéből álló tok veszi
körül. Fertőzéskor a HIV fehérjeburka a gazdasejt érzékelőihez
(receptoraihoz) tapad.
A vírus sejtbe történő behatolása közben a reverz transzkriptáz enzim
az RNS információit DNS-re írja át, majd e DNS mintához kiegészítő
DNS-szálat készít. Az így létrejött kétszálú DNS-t a fertőzött sejt
beépíti saját genetikai anyagába. Ez az úgynevezett provírus már
képessé válhat új vírusok létrehozására. A beilleszkedett provírus a
sejt valós örökítő anyagává válik: a sejt osztódásakor a vírus örökítő
anyaga is reprodukálódik. E folyamat mellett a provírus génjei alapján
hírvivő RNS molekulák (is) képződnek. Ezek kijutnak a sejtmagból és a
sejtplazmában a vírus fehérjemolekulái is előállítódnak.
Lényegében kialakul a vírus szerkezete, mely a gazdasejt hártyájának
közvetítésével saját burkot is szerez. Kész az új HIV, ami már új
sejteket fertőzhet meg. Látható, hogy a folyamat kettős: Minden
megfertőzött sejt élete végeztéig fertőzött marad, s mint ilyen
potenciális "vírusgyár" is. Véges időn belül a szervezetben minden
sejt érintett lehet.
A sejt DNS-ébe beépült provírus működésbe lépésének és működési
folyamatának életciklusában sejtenként eltérő lappangási időszak(ok)
van(nak). Ennek oka egyrészt a gazdasejt saját belső immunrendszerében
van, de a vírus "önvédelme" is szerepet kap.
Ez utóbbi célból a provírusban léteznek olyan gének, melyek magának a
vírusnak a szaporodását gátolják. Ezek hiányában valóban az összes
gazdasejt fertőződne, s ezt követően a HIV-nek sem lenne már
táptalaja, a szervezettel együtt kihalna.
A HIV szaporodását gátolja még az is, ha a gazdasejt
fehérjeszintetizáló folyamatai sértetlenek, ha a megfertőzött sejtből
hiányoznak azok a fehérjék, amelyek szükségesek a vírus fehérje
részeinek előállításához.
A HIV provírusának teljes bázissorrendjét már meghatározták. Pontosan
ismertek a vírus által kódolt fehérjék fizikai és kémiai tulajdonságai
is.
A vírus a szervezetben csak minimális ellenanyag-termelést vált ki, a
vírus változékonysága nehezíti megfelelő antitest kidolgozását.
Most érkeztünk el arra a pontra, ahol az immunrendszer szerkezetéről
és működéséről kell szólni. Az AIDS vírusának a legnagyobb veszélye és
meghatározó tevékenysége, hogy ezt a védekezési rendszert bénítja meg,
legfontosabb elemét tönkretéve...
Az immunitásnak két típusát említhetjük. Az egyik az ellenanyagos
immunitás, a másik a sejtes immunitás.
A védekezés egyszerűbb módja az lenne, ha a véráramban az úgynevezett
falósejtek bekebelezik a betolakodót. A falósejtek ilyen akciója előtt
azonban az szükséges, hogy olyan fehérjemolekulák képződjenek, melyek
a fertőző akármihez kapcsolódva elősegítik bekebelezését. Ezek a
csakis a betolakodó kórokozók ellen irányuló fehérjék az ellenanyagok.
Az ellenanyagok a képződése a csontvelőben termelődő fehérvérsejtek
egyik csoportjából, az őssejtekből indul ki. Az őssejt megtelepszik
egy nyirokszervben, ahol olyan úgynevezett B-típusú nyiroksejtté
alakul át, mely alkalmassá vált arra, hogy sajátos felületével
(immunglobin) találkozva az antigén (például a vírus által termelt
anyag) felülete összekapcsolódhat. A találkozás után a nyiroksejt
elkezd osztódni és nagy mennyiségben termelni olyan fehérjéket, melyek
az idegen fehérjével találkozva azt hatástalanítják. A módosult B-
nyiroksejtek egy része ebben a formában tárolódik, s egy új
fertőzésnél azonnal megindul az ellenanyag termelése.
Az immunitás másik formája a sejtes immunitás. Itt a csontvelőben
képződő őssejtek a vérárammal a csecsemőmirigybe jutnak, ahol
alkalmassá válnak egyes mikroorganizmusok leküzdésére. E
nyiroksejteket a csecsemőmirigy után (timusz) T-sejteknek nevezzük.
Eme sejtek limfokineket adnak le, melyek vonzzák és segítik a
falósejteket.
A HIV elsősorban a T-nyiroksejtek felszínéhez kötődik. Bekerül a
sejtbe és irányítása alá vonja az immunsejteket. A T-nyiroksejtek a
vírus szolgálatába állnak...
A küzdelem talán kilátástalannak tűnik. S hogy valóban így van-e, az
következő számunkban fog kiderülni. Most az alapfogalmakat igyekeztük
tisztázni, legközelebb pedig a gyógyítás lehetőségei között fogunk
barangolni. Mert azért vannak lehetőségek... Manipulálható a vírus, a
szervezet védekezése, de akár a genetikai rendszer is.
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1997. július 30. - 1997. augusztus 13.