Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

   Sánta Csaba:
                        EINSTEIN RELATIVITÁSELMÉLETEI

   A  harminchetedik  számunk témája a "Relativitáselméletek és vitatóik"
   címet  viselte.  A  téma  történeti  és  tartalmi  bemutatásában akkor
   Einstein  személyéig  jutottunk  el.  Egyértelmű kötelezettség tehát a
   folytatás, a relativitáselméletek mibenlétének további boncolgatása.

   Bevezető okán a "relativitás" szóról és jelentéséről fontos elmondani,
   hogy   a   magyar  nyelvben  ez  nem  a  legszerencsésebb  "fordítás",
   elnevezés, ami a köztudatban félreértéseket is okoz.

   A   "minden   relatív"   szállóige  valami  olyasmit  sejtet,  hogy  a
   relativitás  az  valamiféle  "törvényen  kívüliség",  valamiféle  nagy
   "betyárság"  a Világ részéről ellenünk. Vagyunk Mi, a kutató emberkék,
   akik  érdeklődéstől  (és  egyebektől)  hajtva  szeretnénk megismerni a
   természet  titkait.  Másrészről  van  e  titkok  őrzője,  a  Világ,  s
   részeként  egy  törvény,  ami  arról  szól, hogy ő bizony lényében nem
   megismerhető.  Nem  erről  van szó!!! Nincs bizonytalanság!!! Sőt... A
   "relativitás"  azt  jelenti,  hogy viszonylagos, hogy valamitől (jelen
   esetben a megfigyelőtől!) függ a vizsgált jelenség megfigyelhetősége,
   de a megfigyelés tartalma is.

   Persze  a  viszonyítás  még mindig jelenthetné azt, hogy "mindig! csak
   viszonyítani..."  és akkor ugye "semmi! sem biztos...", hiszen "amihez
   viszonyítok  az  is!  viszonylagos...",  de  itt  nem  ezt  jelenti. A
   relativitáselméletek  viszonylagossága  arról  regél, hogy igaz ugyan,
   hogy  a  Világ  egy folyton változó, s változásainak kölcsönhatásaiban
   (ide    értve    a   megfigyelést   is)   viszonyításokat,   kölcsönös
   meghatározottságokat    tartalmaz,   ám   ezek   törvényszerűsége   is
   meghatározható...   Einstein   nagyszerűsége   nem   az   volt,   hogy
   bizonytalanságot  teremtett, zsenijét éppen az adja, hogy megszüntette
   a viszonyítás bizonytalanságait!

   Miről  is  szól  pontosan  a  speciális  relativitáselmélet?  A FIZIKA
   TÖRVÉNYEI    MINDEN    INERCIARENDSZERBEN   AZONOSAK!   Vagyis   semmi
   bizonytalanság...  Minden  más  csak  ennek  az  elvnek  a  gyakorlati
   alkalmazása.  Van  két  vonatkoztatási rendszerem (inerciarendszerek),
   ugyanazt  a  mozgást a két rendszer egy-egy megfigyelője másként fogja
   látni,  másként  tudja  leírni.  Ez  így bizonytalan lenne... Einstein
   ezért  mondta  azt,  hogy az "idő az, amit az órám mutat". Ez egy fix,
   biztos  pont. (Igaz ugyan, hogy ez az idő tartalmának leszűkítése!, ám
   ez  a  leszűkítés  az,  ami  kezelhetővé  teszi  az időt, mint fizikai
   fogalmat.)

   Einstein  tehát  meghatározta a dolgokat. Nem törekedett teljességre a
   tartalmakat  illetően,  de  egyértelműségre feltétlenül. Az óra az egy
   egyszerű  szerkezet,  azzal  nem  lehet baj. Ha ugyanannak az órának a
   járását  két  különböző  megfigyelő  eltérő  módon  látja,  akkor ugye
   ugyanazt  az  időt  érzékelik  másként. Vagyis nem az idő bizonytalan,
   csak  a  megfigyelés  viszonylagos.  Azt mondta, hogy jó, nézzük így a
   problémát. Adott esetben tudom, hogy mi az idő (van egy jó ... órám!),
   a   viszonyítást  pedig  fizikailag  lehet  modellezni.  Ez  utóbbihoz
   pontosan   meg   kellett   határozni   a  viszonyítás  feltételeit,  a
   vonatkoztatási rendszert.

   Einstein  modellje  alapjául  az inerciarendszert választotta és olyan
   inerciarendszerekben   vizsgálta   ugyanazon   mozgás   másként   való
   megjelenését,   melyek   egyenes   vonalú  egyenletes  módon  mozogtak
   egymáshoz viszonyítva.

   Mi  az inerciarendszer? Egy vonatkoztatási rendszer (mihez viszonyítok
   és  hogyan? egy vonatkoztatási rendszer akkor adott, ha e két kérdésre
   adott  a válasz), amiben érvényes a tehetetlenség törvénye (Newton I.)
   mondja  a  klasszikus  mechanika:  Az inerciarendszerekben az erőhatás
   nélküli mozgás gyorsulásmentes (egyenes vonalú és egyenletes). Ez volt
   a választott rendszer...

   A  modell alapjául szolgáló rendszer megválasztása mellett Einsteinnek
   számolnia  kellett  még  egy matematikai problémával. Nyilván egy több
   összetevő által meghatározott viszonyításról lehet szó, s nagy kérdés,
   hogy  felírható-e  az  összes  összetevő,  s mindre a törvényszerűség.
   Vélhetően  nem,  de  igen válasz esetén is bizonyosan a káoszt kapnánk
   eredményül.  Ez  a  probléma  áthidalható például úgy, ha keresünk egy
   olyan  fizikai  mennyiséget,  ami  minden  vonatkoztatási  rendszerben
   (minden    inerciarendszerben)   előfordul,   sőt   azonos   formában,
   állandóként  hatva  fordul elő, így bárhol van is a megfigyelő, mindig
   viszonyíthat hozzá.

   Einstein a fény vákuumbeli sebességét választotta, s általános érvényű
   alapelvként   kimondta,  hogy  a  c  fénysebesség  vákuumban  állandó,
   mindegyik    inerciarendszerben   és   minden   irányban   ugyanakkora
   sebességgel terjed.

   Egy  gyakorlati  igény  volt  még, hogy a viszonyítás végrehajtható is
   legyen,   méghozzá  az,  hogy  ha  kapunk  egy  matematikai  alakot  a
   viszonyítás    törvényeként,    akkor    az    minden   vonatkoztatási
   rendszerünkben (minden inerciarendszerben!) érvényes legyen. Einstein
   ezt  úgy  oldotta  meg,  hogy  alaptétel gyanánt kimondta azt is, hogy
   minden  inerciarendszerben  a  fizikai  törvények  matematikai  alakja
   ugyanolyan.

   Ezek  voltak  az  alapok.  Innen  indult  és  próbálta  modellezni  az
   egymáshoz     képest     egyenesvonalú     és    egyenletesen    mozgó
   inerciarendszerekben   megjelenő,   ugyanarra   a  mozgásra  vonatkozó
   képeket. Azt kapta, hogy a viszonyítás valóban törvényszerű. Speciális
   relativitáselmélete   azt   mondja,   hogy  ha  egy  mozgást  a  saját
   inerciarendszeremben  leírok, akkor bármely másikban, aminek ismerem a
   mozgását  a  sajátomhoz képest, szintén egyértelműen le tudom írni. Az
   eredmény igazi haszna, hogy különböző vonatkoztatási rendszerek mérési
   adatai  minden  bizonytalanság nélkül átszámíthatók bármelyik rendszer
   objektív adatává.

   Nem  arról  lehet  beszélni, hogy az "abszolút tér és az abszolút idő,
   mint reális fizikai fogalmak nem léteznek". Ami igaz persze, de nagyon
   leszűkített   igazság,   ami   félreértésekre  vezethet.  A  speciális
   relativitáselmélet   általános   filozófiai   következménye,   hogy  a
   megfigyelés  mindig  egyedi,  eredménye  mindig  a megfigyelő sajátja.
   Minden megfigyelő és minden megfigyelés egyedi, vagyis szubjektum. De
   közös szubjektum éppen az egyediség általános érvényességének az okán!
   nincs, vagyis abszolút akármi nem létezhet. Ez persze nem jelenti azt,
   hogy  nem  volna  objektív  valóság, van, de másként mint azt Einstein
   előtt vélték.

   Létezik  egy  klasszikus  objektivitás,  ami  az  objektív dolgokat az
   egyéntől,  benyomásaitól függetlennek gondolta és létezik az einsteini
   objektivitás, ami azt mondja, hogy az objektivitás mindig a szubjektum
   nyelvére  lefordított  valóság. Van két megfigyelőnk és egy megfigyelt
   jelenség.  A  két  megfigyelő  legyen  K  és  L, akik egymáshoz képest
   mozognak.  K  is  és  L is megfigyelik a jelenséget. A két megfigyelés
   mindig   (K   és   L   személyétől   és  a  megfigyelési  környezettől
   függetlenül!)   különböző   lesz,   így  az  abszolút  megtapasztalása
   lehetetlen.  Ám  bármelyik megfigyelőnek lehetősége van "lefordítani",
   "transzformálni" a másik megfigyeléseit.

   Az  einsteini  objektivitás  azt mondja, hogy hibát követek el, ha egy
   megfigyelés   eredményét   önmagában,   az  adott  megfigyelést  végző
   megfigyelő helyzetétől függetlenül vizsgálom, értelmezem, avagy akarom
   felhasználni.  Ám  lehetőségem  van  saját  szubjektumom  számára igaz
   értékekké "fordítani" bármely más megfigyelő adatait. Ezek az adatok a
   "fordítás" után is csak saját szubjektumom számára lesznek objektívek.
   Ha  bárki  más eme adatokat használni akarja, akkor a "fordítást" neki
   is  el  kell végeznie. Vagyis az einsteini objektivitás fogalmaként az
   objektív mindig a szubjektum számára lefordított valóság.

   A  fizika  számára  ez  külön is érdekes, hiszen a természettudomány a
   kísérletezésre  épül.  Aminek nincs gyakorlati megjelenése, az számára
   nem  létezik.  A  kísérletek  megfigyeléseire  is  igaz, hogy azok nem
   értelmezhetőek  abszolút igazságokként, csak akkor lesznek objektívek,
   ha  egy-egy  kísérlet  eredményét  minden  esetben  saját helyzetünkre
   transzformáljuk.  Einstein  ezt  az  utat  kezdte  el,  ám  mindez azt
   jelenti,  hogy az egész fizikát, az egész természettudományt újra kell
   gondolnunk.

   (Az   általános   relativitáselmélet   ismertetésével   még   az  idén
   folytatjuk.)

                     Duna Televízió * DunaText * Y-akták
                     1997. október 1. - 1997. október 8.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.