Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

   Sánta Csaba:
                            ÉRTELMEK ÉS ÉRZELMEK

   Érzelmes intelligencia és intelligens érzelem... Az ember ugye "bölcs"
   ...  -nek nevezte ki magát. A Természettudományi Kislexikon (Akadémiai
   Kiadó,  Budapest, 1992.) példának okán a következőképpen fogalmaz: "az
   élők  világának  legfejlettebb tagja; az egyetlen tudattal rendelkező,
   termelő  tevékenységet  folytató,  kultúrateremtő,  társadalmi  lény",
   vagyis   Homo   sapiens...  Mindezt  a  "bölcs"  ember  mondja,  tehát
   intelligens  vélemény, s az én érzelmeim tökéletlensége csupán, hogy a
   "legfejlettebb" és "az egyetlen" részeket inkább törölném.

   E két törlendőnek vélt jelzővel kapcsolatban több ellenérzésem is van.
   Az  egyik,  hogy  honnan  nézve  a  "legfejlettebb"... (?) Mert hiszen
   minden tényleges és kétséget kizáróan több részben becsülendő tudásunk
   ellenére  az  életet  még mindig csak megéljük, s nem igazán értjük. A
   gondolkodásról például egészen másként vélekedik egy biológus, másként
   egy  informatikus  és megint másként egy fizikus. Amennyiben valamiről
   nincs  átfogó, többé-kevésbé, de minimálisan a tudományos meghatározás
   szintjén  elfogadott  kép,  akkor  mi  alapján  minősíthető  az  egyes
   létformákban   való  megjelenése,  avagy  ezek  viszonya?  (Érzelmeink
   alapján!!!)

   Az érzelmek nagyon fontosak! Még az értelem területén is szinte minden
   előrelépés  igazi  oka  az  érzelmekben  keresendő:  az  intuíciók,  a
   megérzések  világában.  A  gond  tehát nem az érzelmekkel van, hanem a
   "hatalom"  értelemnek  álcázott  terrorjával.  Azzal,  hogy érzelmeink
   alapján  cselekszünk,  ám  ha  erről azt állítjuk, hogy tudatos, akkor
   megzavarhatunk másokat. A "mások" természetesen nem fogják érteni azt,
   amit  mi  sem  értünk,  csak  érzünk... Ám egy olyan világban, ahol az
   értelem,  a  megértés  és  a tudás, az alkalmazni is tudás tisztelendő
   érték,   ott   bizonytalanságukat   nem  fogják  jelezni,  nem  fognak
   tiltakozni. Félnek! Bólintanak!

   A gondolkodást - mindezek után - úgy is meghatározhatnánk, hogy az egy
   szerep  kényszeres  következménye. Van ugye az egyén, aki él. Életéről
   az  egyetlen  biztos  jelzése,  hogy  ismeri  határait és "kommunikál"
   (anyaggal,  energiával,  információval)  is eme határon túli világgal.
   Ezek az érzékszervek útján szerzett érzetek, illetve a másik oldalon a
   környezet (mindezzel összefüggő) megváltozásai. Az érzet és az érzelem
   között   talán   annyi  lehet  a  különbség,  hogy  az  érzet  térbeli
   kapcsolataink  eredménye,  az  érzelem  pedig  időbeli  kommunikációnk
   megjelenése...  Ám  míg  térbeli  határunkat  pontosan ismerjük, addig
   időbeliségünkét nem.

   Kultúratörténeti  párhuzammal  azt  is  lehetne  mondani, hogy időbeli
   határ érzékelése és a "tudatos" időbeli kommunikálás lehetett az Éden,
   ahonnan  "bűnbeesésünk"  után kizavartattunk ide a térbeli létbe... Az
   érzelmek világából az érzékek világába!

   Nézzünk most meg három pillanatképet hétköznapjaink világából. Ezekben
   az  a  közös,  hogy  az  érzelmek értelemként viselkednek, s a tudatos
   tudat  csupán egy fantom, amit mutatni szeretnénk: A nemek értelemhez,
   érzelemhez  viszonyulását, s eközben a nemek létét, fajtáit és érzelmi
   porkavarásának    okait,    egy    pici    teológiai   érzelem-értelem
   problémakörrel fűszerezve.

   Első  pillanatképünk  legyen  a  nemek  viszonya  az  érzelemhez és az
   értelemhez. Az egyszerűség kedvéért itt most csak férfiakról és nőkről
   lesz  szó.  Bár  maga  ez  a  kitétel  is  a  témába vág. Való igaz, a
   természet  skálája ettől valamivel szélesebb. S mindez még természetes
   is...  A  természet  különböző szerveződési szintjei analógiák szerint
   működnek.   Ha  egy  törvény  egy  adott  helyen  érvényes,  akkor  az
   valamilyen módon minden hasonló működési területen megjelenik. A nemek
   szerepe  a reprodukcióban, a következő nemzedék útnak indításában van.
   Ez  annyit  jelent,  hogy megítélésének alapfeltétele más reprodukciós
   szintek vizsgálata.

   Az  egyik  reprodukciós  szint  az  alapvető kölcsönhatások köre, mely
   szinten   az   anyagban,   energiában   és   információban   megjelenő
   VilágMindenség  állandóan  megteremti a saját jövőjének létformáit. Ma
   négy ilyen alapvető kölcsönhatást tudunk részletesen elemezni. (Néhány
   fizikus, filozófus feszegeti egy ötödik, illetve további kölcsönhatási
   módok létének a kérdését is. A ma fizikájának egyik legnagyobb kérdése
   egyébként pont e kölcsönhatások közös okának a keresése, illetve ha az
   nem   létezik,  akkor  e  tagadás  bizonyítása.)  Nézzük  meg  e  négy
   kölcsönhatást  reprodukciós  hatásaik  alapján,  hogy az hol és milyen
   formában jelenik meg...

   A  gravitációs  kölcsönhatás  (és  létezése  esetén az antigravitációs
   kölcsönhatás)  forrása  egy  hely,  s  mindig  vonzásban nyilvánul meg
   (önmaga   vonzásában!).  Ez  szaporodási  szinten  megfelel  az  egyén
   zártságának, a determinált magánynak, vagy akár a narcisztikumnak is.

   Az   elektromágneses   kölcsönhatás   már   összetettebb.   Lényegében
   elektrosztatikus  kölcsönhatásról, vagyis elektromos töltések egymásra
   hatásáról van szó - két különböző szinten.

   Ha  a  töltések  "mozdulatlanok",  akkor elektrosztatikus kölcsönhatás
   van.  Itt  két forrásról beszélhetünk (külön váltan létezik pozitív és
   negatív töltés) és két hatásról: vonzás és taszítás.

   Amennyiben   azonban   az   elektromos  töltések  mozognak  (egymáshoz
   viszonyítva),  akkor  közöttük  mágneses  kölcsönhatást  tapasztalunk.
   Mágneseknél  már  nincs  két  forrás.  Egy  mágnesként viselkedő anyag
   mágnesességének   végéig  darabolható,  a  kapott  részek  mindegyikén
   tapasztalható lesz mindkét pólus, s természetesen mindkét hatás.

   Az  elektromágneses  kölcsönhatás  szaporodási  szinten való jelentése
   megfelel  a  normális heteroszexualitásnak. Amennyiben a kommunikációs
   lehetőségek   "normálisak",   amikor   az  egyének  nem  kényszerülnek
   "személyiség-mozgásra",  akkor  hódíttató  nők és hódító férfiak. Ám e
   kölcsönhatás már a váltásról is szól...

   Az   elektromágneses   kölcsönhatás   figyelmeztet  arra  is,  hogy  a
   személyiségek     egymáshoz     viszonyulásaiban     való     zavarok,
   mozdulatkényszerek  a  reprodukciós szerepeket átírhatják. Ilyen zavar
   lehet  például a börtön, ahol a heteroszexualitás időlegesen átválthat
   homoszexualitásba.  (Ugye  a mágnesnél már nincs két külön forrás.) És
   tovább  lehetne  elemezni,  hogy  a  mágnesesség különböző megjelenési
   formái   és  a  szaporodási  rendszerek  között  milyen  összefüggések
   lehetségesek,  hogy az időlegesség mikor mennyire igaz, s mikor milyen
   föltételekhez,  paraméterekhez  kötött.  Máris  kellően  széles skálán
   vagyunk, talán ne is elemezzük tovább.

   Jól  látható  már  két kölcsönhatás felületes átfutása után is, hogy a
   nemek viszonya a természet más szintjein is hasonlóan színes. A vegyes
   érzelmek  két  dolognak köszönhetőek. Egyrészről evolúciós fenyegetést
   látunk  mindenben,  ami  más,  hiszen  ami  megjelenik,  az  a jövőben
   elterjedhet  annyira,  hogy uralkodóbb lesz saját vérvonalunknál. Ez a
   "veszély"!  Bár  tudatosan  ez  nem  "tudatos", de azért minden másság
   eltaposási  szándék  hátterében a vetélytárs képzete húzódik meg. (Egy
   régi   közmondás  szerint:  Senki  sem  rúgott  még  sötétben  döglött
   kutyába.)  A  másik  az,  hogy  a  természetnek  készülnie  kell  több
   lehetőségre, váltásokra is.

   Az evolúciós készenlét pedig legalább annyira jogos, mint szereplőinek
   saját  készenléte,  agresszivitása.  Mi  emberek valóban nagyon okosak
   vagyunk,  mégsem  tudunk igazán semmit. Példának okán azt sem, hogy mi
   cél  vagyunk-e  vagy csupán eszköz egy célhoz. Ha az előbbi, akkor sem
   ígérte  meg  senki  sem,  hogy  készen  is  vagyunk. Teremtésről szóló
   történeteink  vannak,  ám  például a Biblia sem szól sehol arról, hogy
   megteremtetett  és  kész. Éppen a változásról szól, arról hogy érdemes
   lehet  velünk  Szövetséget kötni, mert még változhatunk. A változásban
   pedig  benne van akár a második lehetőség is. És ezek is érzelmek, bár
   mást mondunk!

   A  második  lehetőség,  ami  szerint  a  természetnek (ha úgy jobb: az
   Istennek) van egy ember fölötti célja, amit igyekszik elérni, ha lehet
   velünk  (hiszen a természet az energia minimum elérésére törekszik, ha
   "lecserél",  akkor  pedig  elveszti a belénk fektetett energiát), akár
   más  létformáink  eseteit  is kikényszerítve, akár annyira is, hogy mi
   már nem leszünk mi!!!

   Valahol  ez  az,  amit a nők ösztönösen éreznek. Számukra a nyugalom a
   fontos.  Az  utódot  harmóniában  tartó,  benne  életképes  érzelmeket
   fakasztó  és  tápláló  nyugodt  környezet  és  légkör.  A természetben
   azonban minden hatáshoz van ellenhatás. A nők így nem szeretnek hatni.

   Pontosan csak egy esetben. Csak arra hatnak, hogy ki legyen az, akinek
   eljátsszák,  hogy  tisztelik  azért  mert erős, mert gondolkodik, mert
   olyan   társadalmi   szereppel  bír,  mert  ...  Cserébe  megkapják  a
   nyugalmat,  és  még  valamit.  Párjuknak bizalmat adnak, önbizalmat, s
   cserébe aktivitást, ambíciót, mindezek eredményeként pedig a nyugalmat
   megteremtő  biztonságot és energiát (pl. anyagi, szellemi, társadalmi,
   ...)   kapnak.   Mi   ez,   ha  nem  az  érzelem  diadala?  Létezhet-e
   intelligensebb  tudat ennél az érzelmi formánál? Nem hiszem. Vagyis az
   érzelmek intelligensek, az intelligencia pedig érzelmes...

                     Duna Televízió * DunaText * Y-akták
                      1997. június 18. - 1997. július 2.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.