Sánta Csaba:
ÉRTELMEK ÉS ÉRZELMEK
Érzelmes intelligencia és intelligens érzelem... Az ember ugye "bölcs"
... -nek nevezte ki magát. A Természettudományi Kislexikon (Akadémiai
Kiadó, Budapest, 1992.) példának okán a következőképpen fogalmaz: "az
élők világának legfejlettebb tagja; az egyetlen tudattal rendelkező,
termelő tevékenységet folytató, kultúrateremtő, társadalmi lény",
vagyis Homo sapiens... Mindezt a "bölcs" ember mondja, tehát
intelligens vélemény, s az én érzelmeim tökéletlensége csupán, hogy a
"legfejlettebb" és "az egyetlen" részeket inkább törölném.
E két törlendőnek vélt jelzővel kapcsolatban több ellenérzésem is van.
Az egyik, hogy honnan nézve a "legfejlettebb"... (?) Mert hiszen
minden tényleges és kétséget kizáróan több részben becsülendő tudásunk
ellenére az életet még mindig csak megéljük, s nem igazán értjük. A
gondolkodásról például egészen másként vélekedik egy biológus, másként
egy informatikus és megint másként egy fizikus. Amennyiben valamiről
nincs átfogó, többé-kevésbé, de minimálisan a tudományos meghatározás
szintjén elfogadott kép, akkor mi alapján minősíthető az egyes
létformákban való megjelenése, avagy ezek viszonya? (Érzelmeink
alapján!!!)
Az érzelmek nagyon fontosak! Még az értelem területén is szinte minden
előrelépés igazi oka az érzelmekben keresendő: az intuíciók, a
megérzések világában. A gond tehát nem az érzelmekkel van, hanem a
"hatalom" értelemnek álcázott terrorjával. Azzal, hogy érzelmeink
alapján cselekszünk, ám ha erről azt állítjuk, hogy tudatos, akkor
megzavarhatunk másokat. A "mások" természetesen nem fogják érteni azt,
amit mi sem értünk, csak érzünk... Ám egy olyan világban, ahol az
értelem, a megértés és a tudás, az alkalmazni is tudás tisztelendő
érték, ott bizonytalanságukat nem fogják jelezni, nem fognak
tiltakozni. Félnek! Bólintanak!
A gondolkodást - mindezek után - úgy is meghatározhatnánk, hogy az egy
szerep kényszeres következménye. Van ugye az egyén, aki él. Életéről
az egyetlen biztos jelzése, hogy ismeri határait és "kommunikál"
(anyaggal, energiával, információval) is eme határon túli világgal.
Ezek az érzékszervek útján szerzett érzetek, illetve a másik oldalon a
környezet (mindezzel összefüggő) megváltozásai. Az érzet és az érzelem
között talán annyi lehet a különbség, hogy az érzet térbeli
kapcsolataink eredménye, az érzelem pedig időbeli kommunikációnk
megjelenése... Ám míg térbeli határunkat pontosan ismerjük, addig
időbeliségünkét nem.
Kultúratörténeti párhuzammal azt is lehetne mondani, hogy időbeli
határ érzékelése és a "tudatos" időbeli kommunikálás lehetett az Éden,
ahonnan "bűnbeesésünk" után kizavartattunk ide a térbeli létbe... Az
érzelmek világából az érzékek világába!
Nézzünk most meg három pillanatképet hétköznapjaink világából. Ezekben
az a közös, hogy az érzelmek értelemként viselkednek, s a tudatos
tudat csupán egy fantom, amit mutatni szeretnénk: A nemek értelemhez,
érzelemhez viszonyulását, s eközben a nemek létét, fajtáit és érzelmi
porkavarásának okait, egy pici teológiai érzelem-értelem
problémakörrel fűszerezve.
Első pillanatképünk legyen a nemek viszonya az érzelemhez és az
értelemhez. Az egyszerűség kedvéért itt most csak férfiakról és nőkről
lesz szó. Bár maga ez a kitétel is a témába vág. Való igaz, a
természet skálája ettől valamivel szélesebb. S mindez még természetes
is... A természet különböző szerveződési szintjei analógiák szerint
működnek. Ha egy törvény egy adott helyen érvényes, akkor az
valamilyen módon minden hasonló működési területen megjelenik. A nemek
szerepe a reprodukcióban, a következő nemzedék útnak indításában van.
Ez annyit jelent, hogy megítélésének alapfeltétele más reprodukciós
szintek vizsgálata.
Az egyik reprodukciós szint az alapvető kölcsönhatások köre, mely
szinten az anyagban, energiában és információban megjelenő
VilágMindenség állandóan megteremti a saját jövőjének létformáit. Ma
négy ilyen alapvető kölcsönhatást tudunk részletesen elemezni. (Néhány
fizikus, filozófus feszegeti egy ötödik, illetve további kölcsönhatási
módok létének a kérdését is. A ma fizikájának egyik legnagyobb kérdése
egyébként pont e kölcsönhatások közös okának a keresése, illetve ha az
nem létezik, akkor e tagadás bizonyítása.) Nézzük meg e négy
kölcsönhatást reprodukciós hatásaik alapján, hogy az hol és milyen
formában jelenik meg...
A gravitációs kölcsönhatás (és létezése esetén az antigravitációs
kölcsönhatás) forrása egy hely, s mindig vonzásban nyilvánul meg
(önmaga vonzásában!). Ez szaporodási szinten megfelel az egyén
zártságának, a determinált magánynak, vagy akár a narcisztikumnak is.
Az elektromágneses kölcsönhatás már összetettebb. Lényegében
elektrosztatikus kölcsönhatásról, vagyis elektromos töltések egymásra
hatásáról van szó - két különböző szinten.
Ha a töltések "mozdulatlanok", akkor elektrosztatikus kölcsönhatás
van. Itt két forrásról beszélhetünk (külön váltan létezik pozitív és
negatív töltés) és két hatásról: vonzás és taszítás.
Amennyiben azonban az elektromos töltések mozognak (egymáshoz
viszonyítva), akkor közöttük mágneses kölcsönhatást tapasztalunk.
Mágneseknél már nincs két forrás. Egy mágnesként viselkedő anyag
mágnesességének végéig darabolható, a kapott részek mindegyikén
tapasztalható lesz mindkét pólus, s természetesen mindkét hatás.
Az elektromágneses kölcsönhatás szaporodási szinten való jelentése
megfelel a normális heteroszexualitásnak. Amennyiben a kommunikációs
lehetőségek "normálisak", amikor az egyének nem kényszerülnek
"személyiség-mozgásra", akkor hódíttató nők és hódító férfiak. Ám e
kölcsönhatás már a váltásról is szól...
Az elektromágneses kölcsönhatás figyelmeztet arra is, hogy a
személyiségek egymáshoz viszonyulásaiban való zavarok,
mozdulatkényszerek a reprodukciós szerepeket átírhatják. Ilyen zavar
lehet például a börtön, ahol a heteroszexualitás időlegesen átválthat
homoszexualitásba. (Ugye a mágnesnél már nincs két külön forrás.) És
tovább lehetne elemezni, hogy a mágnesesség különböző megjelenési
formái és a szaporodási rendszerek között milyen összefüggések
lehetségesek, hogy az időlegesség mikor mennyire igaz, s mikor milyen
föltételekhez, paraméterekhez kötött. Máris kellően széles skálán
vagyunk, talán ne is elemezzük tovább.
Jól látható már két kölcsönhatás felületes átfutása után is, hogy a
nemek viszonya a természet más szintjein is hasonlóan színes. A vegyes
érzelmek két dolognak köszönhetőek. Egyrészről evolúciós fenyegetést
látunk mindenben, ami más, hiszen ami megjelenik, az a jövőben
elterjedhet annyira, hogy uralkodóbb lesz saját vérvonalunknál. Ez a
"veszély"! Bár tudatosan ez nem "tudatos", de azért minden másság
eltaposási szándék hátterében a vetélytárs képzete húzódik meg. (Egy
régi közmondás szerint: Senki sem rúgott még sötétben döglött
kutyába.) A másik az, hogy a természetnek készülnie kell több
lehetőségre, váltásokra is.
Az evolúciós készenlét pedig legalább annyira jogos, mint szereplőinek
saját készenléte, agresszivitása. Mi emberek valóban nagyon okosak
vagyunk, mégsem tudunk igazán semmit. Példának okán azt sem, hogy mi
cél vagyunk-e vagy csupán eszköz egy célhoz. Ha az előbbi, akkor sem
ígérte meg senki sem, hogy készen is vagyunk. Teremtésről szóló
történeteink vannak, ám például a Biblia sem szól sehol arról, hogy
megteremtetett és kész. Éppen a változásról szól, arról hogy érdemes
lehet velünk Szövetséget kötni, mert még változhatunk. A változásban
pedig benne van akár a második lehetőség is. És ezek is érzelmek, bár
mást mondunk!
A második lehetőség, ami szerint a természetnek (ha úgy jobb: az
Istennek) van egy ember fölötti célja, amit igyekszik elérni, ha lehet
velünk (hiszen a természet az energia minimum elérésére törekszik, ha
"lecserél", akkor pedig elveszti a belénk fektetett energiát), akár
más létformáink eseteit is kikényszerítve, akár annyira is, hogy mi
már nem leszünk mi!!!
Valahol ez az, amit a nők ösztönösen éreznek. Számukra a nyugalom a
fontos. Az utódot harmóniában tartó, benne életképes érzelmeket
fakasztó és tápláló nyugodt környezet és légkör. A természetben
azonban minden hatáshoz van ellenhatás. A nők így nem szeretnek hatni.
Pontosan csak egy esetben. Csak arra hatnak, hogy ki legyen az, akinek
eljátsszák, hogy tisztelik azért mert erős, mert gondolkodik, mert
olyan társadalmi szereppel bír, mert ... Cserébe megkapják a
nyugalmat, és még valamit. Párjuknak bizalmat adnak, önbizalmat, s
cserébe aktivitást, ambíciót, mindezek eredményeként pedig a nyugalmat
megteremtő biztonságot és energiát (pl. anyagi, szellemi, társadalmi,
...) kapnak. Mi ez, ha nem az érzelem diadala? Létezhet-e
intelligensebb tudat ennél az érzelmi formánál? Nem hiszem. Vagyis az
érzelmek intelligensek, az intelligencia pedig érzelmes...
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1997. június 18. - 1997. július 2.