Sánta Csaba:
INDIA ŐSI VALLÁSAI
- 1. rész -
Csupán egy félszigetnyi lét és kultúra, mégis MINDEN. A 3287590
négyzetkilométeren elterülő, 770 milliós lakosságú India
változatosságban való gazdagsága vetekszik földrészek, de talán
magának a kék golyóbisnak a színpompájával is. A történelem ideje
Indiában időtlen idő. Egyszerre és egyetlen helyen létezik a
kőkorszakinál alig fejlettebb életformától a fejlett iparú kapitalista
viszonyokig szinte minden. Négy nagy nyelvcsalád százötven körüli
nyelvét és nyelvjárását beszélik... és a kultúrájukban már itt is
keveredik az ős és a modern.
A négy nagy nyelvcsalád egyikének, az indoeurópai nyelvcsaládnak egyik
része az ind nyelvcsoport. Az ind nyelvek egyik jelentős példája a
védai szanszkrit. India legősibb szent könyveinek, a Védáknak a
nyelve... Ám a szanszkrit szó jelentése csinált, megszerkesztett. Az
ősi Védák nyelve egy a papság által mesterségesen létrehozott műnyelv,
melyet a tudományok és a szertartások céljaira hoztak létre. Ott,
Akkor, Valakik már tudták és cselekvőleg meg is valósították azt, amit
mi a harmadik évezredünk kapujában még csupán tervezgetünk az
Eszperantó nyelv álmaként. A ma szanszkrit nyelve már szintén kész, ám
az alkalmazás...?
India társadalomtörténeti fejlődésében is keverednek az európai ember
által átélt, az európai területeken régészetileg föltárt fázisok,
emlékek. Példának okán India déli részén a csiszolt kőkorszakot nem a
réz- és bronzkorszak követte... A csiszolt kőkorszak folytatása
(minden átmenet nélkül) a vaskor volt.
De talán érdemes az elején kezdeni. Indiában a csiszolatlan kőkort
minden átmenet nélkül fölváltja a csiszolt kőkorszak. A régészeti
leletek szerint a kor embere már ekkor ismerte a tervszerű
agrárgazdálkodást: a földművelést és az állattartást. Lakhelye
teraszokkal, kőfalakkal megerősített...
Jellegzetesek a megalit(h) építmények. Kőköröket, menhireket
(faragatlan kövekből emelt oszlopok) és dolmeneket (álló kőoszlopok, s
ezeken keresztbe fektetett kőtömb - síremlék) emeltek kultikus,
temetkezési célokra. Északon csontvázas, délen égetéses temetkezés
nyomait találták eme kőépítményekben.
Öt évezreddel ezelőttről származó régészeti leletek arról árulkodnak,
hogy az Indus-völgyi nép ekkor már a többi nagy ókori kultúrához
hasonlóan öntözéses földművelést folytatott, kereskedelmi kapcsolatban
álltak Mezopotámiával... A termékenység jegyeit mutató kultikus
istennőszobrocskák pedig anyajogú társadalomra utalnak.
Ezer évvel később (Kr.e. a második évezred közepén) nagy változások
következtek be India történetében. Az (indo)árják leigázó támadásának
kora következett. Az árjákról nem sokat lehet tudni... Nem tudjuk,
miért hagyták el eredeti hazájukat, s azt is csak találgatják, hogy ez
a haza hol lehetett. Amit biztosan tudunk: Az árják apajogú
társadalomban élő nomádok voltak. Nem használtak vasat, nem építkeztek
kőből. Ám hatalmas katonai fölényük volt, s mindezeken túl "számtalan
dicső Isten" erősítette önbizalmukat. India árja megszállása
történetileg egybeesik a Védák keletkezésével, védikus kornak is
nevezik.
A Védák szövegeiből ismert árja közösségek kocsin ülő Istenei mögött a
sötétséget legyőző Nap ragyog. Az a Nap, ami korunkban, századunk
Európájában ismét megjelent. Adolf Hitler meghirdette az árja faj
feltételezett felsőbbrendűségét... és a szörnyű vég mindannyiunk előtt
ismeretes, borzalmas. A szanszkrit és a német nyelv ugyanazon
nyelvcsalád tagjai, a nácik által tisztelt Istenek távoli rokonai a
Védák Isteneinek... A nácik jelvénye, szimbóluma szintén a
horogkereszt lett. A szvasztika, melynek eredeti szanszkrit jelentése
szerencse és jólét. A szvasztika a szabadságot és az ember győzelmét
sugallja. (És a való?)
Az árják igazi győzelme mégsem a csatatereken született. Ott hatalmat
kaptak, erejük győzedelmeskedett. Ám történelmi és kulturális teret
számukra a Védák, A tudás könyveinek megalkotása adott. Mára a későbbi
tanok már faragtak a szerepéből, mégis a mai napig őrzi fontos
szerepét. Négy Véda van: a Rig-véda, a Száma-véda, a Jadzsur-véda és
az Atharva-véda. Szándékolt előrelátásnak tűnik, hogy minden védának
két része van: a himnuszokat és mantrákat megéneklő szamhita és az
ezeket megmagyarázó, tanító brámana. A Védák eredendően az áldozati
papok, a bráhminok számára készültek, mások részéről
hozzáférhetetlenek voltak.
Érdekes és az értelmezés szempontjából nélkülözhetetlen információ,
hogy a Védák kizárólag szájhagyomány útján terjedtek: "nem csak a
tartalom, de a szavak hangzása is szent!"... A hinduk szerint a Védák
nem megírattak, hanem meghallattak, azaz "ki lettek nyilatkoztatva" az
Istenek erejének tartalmaiként. Az Istenek és a halandók egyaránt e
szent szótagokból születtek. A Védák keletkezése - hitük értelmében -
megelőzi a Világegyetemét, amely az "Óm" szent szótagból keletkezett.
Az "Óm" a kozmikus energia megjelenési formája négy részből áll (a-u-m
és egy hangtalan). Érdemes picit a modern fizikával egybevetni...
Ma azt gondoljuk, hogy a Világegyetem négy részből áll. Általános
filozófiai örökség, hogy az anyag, az erő és a szellem elemi egységei
alkotják a létezőt, az Egységet. Mindennek van anyaga, szerkezete,
jelentése és használata. Az Emberben is él a három hangzó: a test, a
lélek és a szellem, de a hangtalanul is meghatározó Egység léte is. És
a tudományunk is ide jutott... Ma már tudjuk, hogy a tér, az idő és a
tömeg egy közös Egységet képez, hogy a jelenségek nem időben és
térben, hanem azok változásaival együtt változnak. E rendszeren belül
pedig az energia és az információ teremti a valót.
Az "Óm" három hangzójából az első kettő a szanszkrit nyelvben a
kozmikus lingam (az Isten megtestesült lényének két arca = ENERGIA),
valamint a természet és a kozmikus vizek méhének belső vívódásait
(=INFORMÁCIÓ) ábrázolja. A szanszkritban e kettő összeolvad, így
születik az "Ó". Egységüket a harmadik összetevő, az "m" (=ANYAG)
jelképezi. A negyedik összetevő, a hangtalan, csupán egy pont a
jelképben, mégis ez az "Abszolút Létező", az Egység, a bráhman
jelképe, mely a másik háromban lakozik. Végtére is négy-ötezer éve
pontosan tudták azt, amit mi csupán ma kezdünk sejteni. Más nyelven,
más logika szerint mondták ugyanazt... (!)
Az indiai élet társadalmi alapjának, a kasztrendszernek a kialakulása
szintén az árják letelepedésének idejére tehető. Erre utal az
alaprendszer elnevezése, a varna, ami színt jelent. A világosabb bőrű
árják ezzel különböztették meg magukat a leigázott, sötétbőrű
őslakóktól. A varna-rendszernek négy eleme, négy rétege volt: a papok
(bráhmanok), a harcosok (ksatriják), a polgárok (vaisiják) és a
szolgák (sudrák). Az első két kaszt külön előjogokat, kiváltságokat
élvezett, a harmadik csoport lehetőségei már szűkebbek voltak, a
negyediké pedig semmi, egy teljesen jogfosztott állapot. A
varnarendszer a történelem során fejlődött.
A kasztok viszonya és besorolása bonyolultabb lett. Volt, amikor a
leigázott lakosság papjait is fölvették a bráhmanok rendjébe, s a
szkíta, a hun (!!!) és más közép-ázsiai népek harcosait a ksatriják
közé fogadták. A "beáramló" rétegek nem is egyszerűen beolvadtak,
hiszen saját nemzetségükben betöltött szervezeti szerepüket szintén
ellátták a továbbiakban is. A kasztok rendszerét mindezek mellett
átformálták az egyre jobban függetlenedő foglalkozási csoportok
megjelenései, a társadalmi munkamegosztás átszerveződései is.
Kialakultak a rendi, a törzsi, a foglalkozási kasztok és külön
csoportokként egyes szekták, a muzulmán kasztok...
A kaszt tagjaira az a jellemző, ami a biológiai szövetre (= közös
eredetű, azonos kialakulású, azonos működésű sejtek). A kaszt tagjai
közös eredetűek, közös oltalmazót tisztelnek és öröklődően gyakorolják
ugyanazt a foglalkozást. A kasztok tagjai adott területen
faluközösségekbe tömörülnek. Jellemző az endogámia, a kaszton belüli
házasodás törvénye. A kasztok közötti kapcsolatok szigorú szabályokhoz
kötöttek.
A családszervezet az (indo)árja eredetű népeknél apajogú
(patriarchális), ám az anyajogú (matriarchális) szokások itt-ott
fönnmaradtak. Egyik ilyen a couvade szokás...
A couvade szokás az, amiben az apa kifejezi (bizonyítja?), hogy a
gyermekhez ugyanúgy kötődik, mint az anya. Például a gudzsaráti
kosárkészítőknél a férj is ágyban fekszik a szülőasszony
"gyengélkedése" alatt, s mindeközben ugyanazon táplálékot kapja.
Máshol, például a Malabár-parton az első gyermek születésekor a férj
egy hónapig őrzi az ágyat, rizspépen él, és semmiféle izgatószert nem
fogyaszt. A mirzápuri divida törzseknél a férj issza az első kortyot a
szülőnő gyógyszeréből...
Ennyire sikeredett első nekifutásban az indiai kultúra alapjaiban
eljutni. Egy későbbi számunkban folytatás következik.
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1997. április 30. - 1997. május 14.