Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

   Sánta Csaba:
                            HANGOK, OTT LEGBELÜL

   A  tárgyi  természet  rezgések,  hullámok  sokaságának  munkája  révén
   keletkezik. A tárgyi természeten túli élő létformák hasonlóan rezgések
   és hullámok útján kommunikálnak a tárgyak világával éppen úgy, ahogyan
   egymás  közt. És az "értelmes" (? - nagy baj, hogy ezt hiszi magáról a
   fajunk,  jobb lenne csupán játszó embernek lenni...) lény gondolkodási
   szintje szintén rezgés és hullám, valahol az előbb említett két  szint
   rezonálásainak színtere térben és hétköznapi terünkön túl.

   Az élet kommunikáció, a kommunikáció pedig rezgések terjedése, hullám.

   Alapjaiban  két  hullámformáról szoktunk gondolkodni. A hullám ugyanis
   nem  egy  meghatározott  akárminek  a  haladó  mozgása, hanem a térben
   létrejövő  deformáció  (energialökés)  tovaterjedése.  E  tovaterjedés
   pedig úgy valósul meg, hogy a deformálódást vivő tér alkotói egymásnak
   adják  át az energiát. Az eredmény két dolog egyidejű haladása: terjed
   az  energia és terjed az ezt mindig tovaadó mozgás, a hullám terjedése
   is.   Ha   e   két   mozgás  iránya  egyező,  akkor  mechanikai  (vagy
   longitudinális)  hullámokról  beszélünk.  Ha  merőlegesek egymásra eme
   irányok,   akkor   szoktunk   elektromágneses   (vagy  transzverzális)
   hullámokról szót ejteni.

   A   transzverzális  hullámok  egy  adott  rezgésszámú  határon  belüli
   állapotát  fényként  tiszteljük.  (A  fényről  mégsem mondhatjuk, hogy
   elektromágneses  hullám,  hiszen egyes kísérleti eredményeknél - pl. a
   fotoemisszió,  a  fényelektromos  jelenség  esetén - a fény részecske-
   természetet mutat.) A longitudinális hullámokat pedig hangként szoktuk
   tisztelni a mindennapok során.

   A mechanika hullámok adott rezgésszám közötti értéke az, amit az ember
   képes   érzékelni.   A   fül   csigajáratának   majdnem   a   harmadik
   kanyarulatában  található  a  hanghullámokat  érzékelő  szerkentyű,  a
   Corti-szerv, ami 20 - 20000 rezgést érzékel másodpercenként.

   A  hangról  eszünkbe  jut  még  az  emberi  beszéd, az ének, a zene, a
   ritmus,   ...  és  talán  a  kultúrák  közötti  híd  is.  A  mi  közös
   kultúránkban  például egy kettősség él: a jó és a rossz, az Isten és a
   Sátán,  avagy  Krisztus  és  az  Antikrisztus.  Zeneszerzőink  e valós
   megélések  között léteztek, szenvedték meg hétköznapjaikat, s öntötték
   mindezt a muzsika nyelvén ódába. E zenéket hallgatva legbelül rezegnek
   az  ősi  érzelmek  húrjai,  s  értjük  a  komponált  kínt,  az  üzenet
   merengését.  Ám  mit gondolhat ugyanezen zeneműről egy a kínai kultúra
   Jin  és  Jang  egységén  fölnőtt,  a  harmóniát kereső ember? Mit érez
   vajon? Mennyire mást?!

   És  mit  éreznek  a  médiumok?  Médium  alatt  most értsük egész tágan
   mindazon   személyeket,  akik  fizikailag  létező  rezgésektől  mentes
   világban  hangokat  hallanak.  Ezek  a  belső  hangok.  Talán  a lélek
   hangjai, talán üzenetek a "szellemvilágból", s egyesek szerint talán a
   szkizofrénia  biztos  jelei.  Persze  lehet,  hogy mindez együtt, hogy
   egyszer  ez,  máskor az - helyzettől és egyéntől függve egyedien. Mert
   ki  az,  aki  sorsdöntő,  nagyon  nehéz  pillanatokban  nem érezte még
   belülről  egy hang bátorítását, avagy egyenesen tanácsát, minősítését.
   (Aki  önmagának  is  azt mondja, hogy ő bizony nem, az jobb ha azonnal
   elindul az első pszic..ra.)

   Valahol   bizton   állíthatjuk,  hogy  életünk  során  egyszer-kétszer
   mindahányan médiumok vagyunk, persze olykor csak a másodperc milliomod
   részéig.  Ám vannak, akik eme szerepbe belekényszerülnek és huzamosabb
   ideig  használják magukat, avagy "mások" őket médiumként. Olykor annyi
   idejüket  elvesz  eme közvetítő szerep, hogy már-már nem is emberek, a
   hétköznapok számukra olykor már nem is léteznek. Ez már baj, ekkor már
   mindegy, hogy mi az ok, mert az eredmény szerint ilyen esetben már nem
   tisztességes a "játék".

   Találkozni egy médiummal bizony nem mindennapi.

   Valamikor  úgy  másfél éve kaptam egy levelet. Egy nagy borítékot, egy
   ötvenes éveiben járó "egyszerű falusi" asszonytól, aki a következőkről
   számolt  be:  Körülbelül  öt  éve  (azaz  immár akkor közel a hét éves
   múlthoz)  a  kertjük  udvarán leszállt egy űrhajó. Abból magas, fekete
   csuhás  fénylények  léptek  elő...  Azóta  információkat  közvetítenek
   számára,  olykor  utazni  viszik  valamiféle  egyiptomi tájra. A hölgy
   érdekes  dolgokat  vet  papírra  annyi  bizonyos.  Két képletet próbál
   vissza-visszatérve   megmagyarázni.   Egyiptomi   piramisábrák,  talán
   sírbeli  feliratok.  És  mindezt  a  zene hangjaival, valahogy a kettő
   összefügg...

   Való  igaz,  a  zene  világ könyörtelen szépségű matematikai művészete
   alkalmas  arra,  hogy  legbenső  húrjainkon  játssza el ősi érzelmeink
   muzsikáját.  Miért  ne  lenne hát alkalmas arra, hogy reá ábécé, avagy
   tételesen  egy teljes nyelv, egy kultúra épüljön föl? - tehát kapásból
   nem  merném  őrültségnek  nevezni médiumom tevékenységét, ám kétségeim
   vannak.

   Az   első  kétségem,  hogy  miből  gondolják  egy  esetlegesen  létező
   fénylény-kultúra  egyedei,  hogy  mi  képesek  lehetünk megérteni őket
   ebben  a  formában. (A lapok jelentős részén azt sem könnyű eldönteni,
   hogy hol kezdődik a mondanivaló, s merre is tart...)

   Aztán   ez   egy   különleges   médiumi  eset,  hiszen  nem  egyirányú
   lediktálásról  van  szó.  A  lapokon  vannak fénymásolt képek... aztán
   szöveg,  színezés  és  dátum,  végül pedig oldalszám. Szóval azért nem
   semmi  (még  egy nem egyenletes, nem egyirányú és nem folytonos időben
   sem!)  úgy  diktálni,  hogy  közben  fénymásolni  küldöm, aztán mindig
   másról  beszélek  összefüggéstelenül,  végül  pedig  sorba rakom, hogy
   azért  mégis  legyen  értelme.  (Aztán  olykor  találni a lapok között
   idézeteket  könyvekből,  pl. a kinetikus gázelméletről...) Lehet, hogy
   eme  másik  kultúra hülyébb az embernél, s hogy ők jöhetnek, az nem is
   érdem a részükről?

   Egy  pici  kitérőt megér talán a másik ilyen eset, az eltérítések és a
   közbeni erőszakok, például a nemiség terén. Hát, remek kérdések itt is
   vannak,  ugyanis,  ha  valóban  lehet  utód,  akkor nem is vagyunk két
   faj...  Ez esetben pedig az ufunauta elnevezés téves, hiszen szó sincs
   ismeretlen  eredetről,  amire  az "ufo-" előtag utal. Ebben az esetben
   sokkal  inkább  valami  közös  eredetről  kellene gondolkodni. A másik
   eset, hogy szó sem lehet utódról. Ebben az esetben viszont nagy a baj,
   mert  a  sokak  által tisztelt ufonauták betegek, pszichikailag torzak
   szexualitásuk  terén,  s ekképp vágyat érezhetnének akár a kutyák után
   is...

   Visszatérve  a  médiumokhoz  és  a hangokhoz. 1993-ban az Akkord Kiadó
   Kft. és a Panem Kft. közös gondozásában megjelent egy könyv Erre sincs
   magyarázat címmel... (A könyvnek nincs szerzője, legalábbis a könyvben
   utalás  aztán  nincs  a személyére - gondolom, erre sincs magyarázat.)
   Eme  iromány  nyolcvanadik  oldalától  arról lehet olvasni, hogy egyes
   lelkileg  érzékeny  emberek  korábban élt, nagyszerű zeneszerzők újabb
   műveit   írják   -  mint  médiumok.  A  művész  halála  után  évekkel,
   évtizedekkel,  évszázadokkal  is  alkotnak.  Egy londoni háziasszony -
   saját  állítása szerint - Liszt, Beethoven, Brahms, Debussy, Chopin és
   mások szócsöve.

   Rosemary  Brown csupán alapfokú zene ismeretekkel rendelkezik. Ugyan a
   lejegyzett  zeneművekre  büszke  lehetne,  mint  zeneszerző.  A  művek
   folytán  talán  híres,  elismert  is lenne. De ő vallja, az egykor élt
   művészek   az   ő   barátai,  s  ők  diktálják  le  eme  "befejezetlen
   szimfóniáikat".  Már  ifjú  leányként  látomásai  voltak  egy  idősebb
   férfiról,  aki  elmondta  neki,  "hogy  ő  és  néhány  nagy zeneszerző
   barátságot  köt  vele  és  megtanítják  neki gyönyörű zenéjüket". Csak
   később  -  két  gyermekét  egyedül  nevelő  özvegyként  -  ismerte föl
   látomásában  Liszt  Ferencet.  A kutatók vizsgálni kezdték a médiumot,
   munkáját és az általa lejegyzett zeneműveket.

   Rosemary  Brown  megfigyelőit  két  dolog  azonnal meglepte. Az első a
   zenék  lejegyzetelésének  a  sebessége.  Oly gyorsan vetette papírra a
   zenemű   kottáját,  hogy  az  messze  meghalad  minden  lehetséges  és
   elképzelhető    tudatos    zeneszerkesztési,    tudatos   gondolkodási
   sebességet.  Mindezek mellett Rosemary beszélget e különös barátaival.
   A   beszélgetések   csak   akkor  szakadnak  meg,  ha  a  művész  urak
   belefeledkeznek  az  alkotás  eksztázisába. Liszt Ferenc példának okán
   néha  elragadtatja  magát és franciául vagy németül beszél. Chopin meg
   egyszer  fogta  magát és anyanyelvén, lengyelül szólt a médiumhoz, aki
   fonetikusan mindezt leírta...

   Rosemary  egy  ismerősével  lefordíttatta - hiszen ő maga sosem tanult
   lengyelül  -  Chopin  ekképpen  kifejtett  gondolatait.  Na, ez volt a
   második meglepetés a kutatók előtt.

   Az  igazán  érdekes  és  elgondolkodtató  mindezekben  mégis  az, hogy
   komolyan  vehető zeneművészek (Hephizbah Menuhin és Leonard Bernstein)
   egyöntetűen  vallják,  hogy  a  médium  által papírra vetett kottákban
   egyértelműen  fölismerhetőek  Liszt,  Chopin,  Beethoven  avagy Brahms
   művei...

   Más médiumok hasonlóan jegyeznek művészeket és részükről küldött újabb
   remekeket. Például Clifford Enticknap Handel inspirációit közvetíti.

   Szóval,  a  hangok. A fizikai hangok, melyek világunk rezgései szerint
   léteznek,  vagyis  mérnöki  értelemben  valók... És a hangok, melyeket
   olykor   hallanak,   de  nincs  semmilyen  rezgés,  semmilyen  mérnöki
   értelemben  vett  való...  Mégis  a médium, a hangokat halló és szinte
   mániás  kötelezettséggel,  elhivatott  szellemiséggel lejegyző emberke
   létezik  és  ámulatba ejt hétköznapi embert és kutatót egyaránt. Még a
   vitatókat  is,  hiszen  a  cáfolót  mindenkor jobban foglalkoztatja az
   "új", csak még vívódik merjen-e hinni önmagának, avagy még mindig csak
   az illúziók hazug sugallatának...

                     Duna Televízió * DunaText * Y-akták
                     1997. április 2. - 1997. április 16.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.