Sánta Csaba:
VÍRUSOK FORRADALMA
Vírusok. Élők, avagy élettelenek? Egy sajátos kémiai anyag... Egy
genetikai program, amely megfelelő (ténylegesen élő szervezetben,
sejtben!) környezetben képes önmagát másolni, szaporodni. Ma azt
gondoljuk, hogy a vírusok élősködő gének... a DNS örökítő anyagának
adott körülmények között "parazitaként" viselkedő szakaszai.
Végtére is mi az, hogy élő? Egy minőségi kategória, amit mennyiségi
fogalmainkkal csaknem lehetetlen leírni. Az élet egy olyan
kommunikációs forma, ami önmaga fönntartására törekszik
kommunikációban, egyénben, fajban...
Az élet lényege nem az élő egyed, hanem a kommunikációja, az hogy
kapcsolatai vannak: érzékeli környezetét, annak hatását és vissza is
hat rá, avagy elemeire. Az igazán nehéz kérdés az, hogy meddig
beszélhetünk egyszerű fizikai törvényszerűségekről, kölcsönhatásokról
és honnan megélt, majd tudatos kommunikációról?!
Teszem azt, most a számítógépem előtt ülök, és eme cikket írom. Vagyok
én, mint egy sajátos biológiai anyag, egy kémiai kód és van a gép, a
maga elektromos kódjával. Önmagában egyik sem létezik, de együtt van
közöttünk egy "élő" kapcsolat. Persze úgy tűnik, hogy én élek és
használom a gépet.
Ám a valóságban itt vannak még kérdések. Mert saját létem értelme a
környezet visszajelzése, megváltozása, így jelen pillanatban a
képernyőn futó sorok megjelenései... Ám a gépbe táplált kód is csak
nekem, mint embernek jelent bármit is... Persze rögtön vitatom
önmagam, hiszen a számítógépembe más is írhatna dolgokat, s én is
élnék még, ha ez a kapcsolatom nem lenne, s talán a bevert sorokat is
érti más emberi lény is. Persze... Ez a csodás az életben, minél több
kommunikációs csatornát tud fönntartani, avagy minél több
kommunikációs csatorna fut át egy pontban, annál inkább aktívabbnak,
élőbbnek tetszik, egy "élő pontnak!".
A másik izgalmas kérdéskör, ahová lassan eljutunk az élősködés
kérdése. A vírusokat sajátos parazitáknak, élősködő géneknek
tekintjük... valahol az élő és élettelen határán. Az előbbi példámat
folytatva: Ha nem én vagyok az élő, s gépem sem élettelen, hanem
mindketten csupán "kommunikációs csomópontok" vagyunk (A két helyzet
között talán annyi a különbség, hogy az egyik pontban a kommunikációs
vonalak hatásai keveredhetnek, míg a másikban nem...), akkor mi a
helyzet az élősködéssel? Én használom a gépet, ez nekem fontos,
kedveskedek neki pl. árammal, avagy gépem elemi érdeke, hogy
használjam, s ezért... ?
Hát, én azt hiszem, hogy ennyit mára a "téves eszmék"
fitogtatásából... Vegyük sorba a paraziták egyéb "hivatalosan
elismert" problémáit. A vírusokon kívül a gombák, a baktériumok, a
rickettsiák és a mikoplazmák egy részére is az a jellemző, hogy nem
önállóan léteznek, hanem egy másik élő szervezeten belül, a
gazdaszervezetben. Ezeket nevezzük parazitáknak, élősködőknek.
Rendben, ám mi különbség van abban, ha egy élő szervezet belülről
támad meg egy másikat, avagy "társaként" ragadja el: igázza le, avagy
öli meg? Semmi. Helyesebb lenne arról szólni, hogy az élősködő csak
saját hasznot húz e "kapcsolatból", nem ad!
Douglas E. Gill ökológus professzor véleménye szerint (Marylandy
Egyetem) az a világ, ami körülvesz minket, amit az "evolúció"
eredményeként tapasztalhatunk, főként az élősködők gazdaszervezeteikre
gyakorolt hatását tükrözi. A paraziták és a gazdaszervezetek viszonya
sokszor nem is egyoldalú, inkább "szövetség" más élőlények
meghódítására, vagy egy közös ellenséggel szemben. Míg egy ragadozó a
létező zsákmányok közül válogathat, s éppen ezért "uralhat és
kiirthat", addig az élősködők léte nagyon sokszor egy gazdafajtól
függ. Daniel R. Brooks parazitológus professzor (Torontói Egyetem)
mindezt evolúciós fénybe állítja.
Brooks arról szól, hogy a gazdaszervezet (pl. az ember) és az élősködő
szervezet (pl. a galandféreg) összehasonlításakor a parazita
szerveződését rendkívül primitívnek találjuk. Ám ez nem fejlődéstani
összevetés, egyszerűen csak ökológiai szembeállítás! Az evolúciós
kapcsolat a következőkben adható meg: A parazita és a gazdaszervezet
között függőségi viszony van: az élősködő nem ölheti meg a
gazdaszervezetet, hisz akkor elpusztul maga is. Itt a természetes
szelekció a kevésbé támadó élősködőket és az ellenállóbb
gazdaszervezeteket részesítené előnyben. Az eredmény hamarosan
"asztaltársasági" viszony lenne...
Az evolúciókutatók ezt a koevolúciós fölfogást igyekeznek támadni,
utalva arra, hogy az élősködők "fertőzőképessége" gyors
szaporodóképességet is mutat. Ha egy parazita rövidebb idő alatt
vagy/és nagyobb számban tud szaporodni, akkor az adott pillanatban
legyőzni látszik az ellenkező jellemzőkkel bíró társát: a következő
nemzedékben nagyobb számban lesz jelen. Így az élősködők
agresszivitása mindig nő, egészen addig, amíg a gazdaszervezettel
együtt ki nem halnak... A valóságban persze ez sincs egészen így,
hiszen az élősködő és a gazdaszervezet folyamatosan próbál védekezni,
megváltoztatva kémiai önvalójukat...
És lassan elérkezünk a vírusok nagy kérdéséhez. Egy sejt genetikai
állománya "normális esetben" adott, s nem változik. A DNS programja a
sejt magjában "elszigetelve" létezik. A DNS-ben rögzített
információkat az "élő anyag" úgy tudja hasznosítani, ha valahogyan
kiszabadítja, lemásolja azt. A DNS rövid szakaszairól készülnek pontos
másolatok (vezérlő RNS-ek), s ezek lesznek az információhordozók.
Sejten belül e folyamat egyirányú: a magban tárolt program
sérthetetlen, az "élő anyagtól" nincs információáramlás a DNS
programja felé. Mindez sejten belül igaz. Sejtek között már kezd
érdekesebb lenni az ügy...
Elvileg előfordulhat, hogy a vezérlő RNS elhagyja a sejtet, s valahová
máshová viszi a lemásolt információt, az örökítő anyag parancsát. És
az sem zárható ki, hogy a DNS egy darabja szakad ki, s hagyja el a
sejtmagot... Így keletkeznének a vírusok?! Ma a vírusokra éppen így
gondolunk, mint "elszabadult", "szabadon élő" génekre.
A génsebészet mára bizonyította, hogy a DNS szerkezete kívülről
manipulálható, átprogramozható. Ma már tetszésünk szerint! 1989-ben
még arról is cikkeztek, hogy lombikban egerek spermáját és DNS
darabkákat összekevertek, s a gének fölszívódtak a sperma örökítő
anyagába... Legalábbis az utódok vizsgálata azt látszott igazolni,
hogy az odakevert DNS részek is örökítették magukat. Hoppá! Ezek
szerint lehetséges akár az is, hogy a vírusok evolúciós bombák, hogy
itt is a parazita diktál, avagy általa Valaki vagy Valami??? Nem is
kizárt...
A vírus bejut a gazdaszervezetbe. Ekkor egy minőségi változáson megy
keresztül: addigi nyugalmi állapotából aktívvá válik. A behatolás után
először a sejthártyára majd a sejt többi részeire kerül a vírus, ahol
végül lemásolódhat, szaporodhat. Ez az a folyamat, amiről nagyon
keveset lehet tudni, pedig a lényeg itt van.
Ha eme folyamat során - ide értve a vírus DNS-szerkezetének a
másolódását - előfordulhat az, ami az egér sperma és a közé kevert DNS
darabok esetében, nevezetesen a génrészek keveredése, akkor érdekes
dolgok történhetnek... Ugyanis, mi történik akkor, ha egy vírus nem
egy testi sejtet támad meg, hanem egy ivarsejtet, s létrejön géncsere
a vírus és az ivarsejt DNS-e között? Aztán a gazdaszervezet épp ekkor
párosodik, s a megváltozott génkészletű ivarsejt megjelenik utód
formájában... Ez lenne a mutáció?! Vagy mi történne ilyenkor? Az
utódban az új génkészlet már nem lenne "fertőzés", nem lenne
"kivetendő idegen"...
Ez persze az evolúció szempontjából is érdekes, több szempontból is.
Egyfelől nem fejlődési vonalban és elágazási lehetőségekben kell
gondolkodni, ha ez valóban így van. Az egész sokkalta inkább
összefüggő, egymásba több helyen "átfolyó" rendszer. Rendszer melyben
a "vírus" az összekötő kapocs... Másfelől ekkor egy faj "eltűnése" nem
jelent föltétlenül tényleges eltűnést. Egy adott vírusfaj
fölszaporodása megnöveli a géncserék mennyiségét és így minőségi
hatásukat is. Ez pedig okozhat oly mértékű változás-sorozatot (akár
egy-két nemzedék alatt is!), amelynek következtében a faj lényegét
tekintve átalakul.
Nem hal ki, nem tűnik el, ahogyan "a dínók Földünkről". Csupán
megváltozik méretében, anyagcsere-rendszerében, szaporodásában... és
már nem is lehet ráismerni, pedig ugyanaz egy "vírus-forradalom" után.
Így például akár a ma élő gyíkok is lehetnek a dínók utódai, de akár
mi emberek is...
És nincs vége. Az igazi kérdés a ma. Ha egyes vírusok elszaporodása,
"tarolása" után törvényszerű a géncserélődések minőségbe való
átmenete, az evolúciós ugrás, akkor... Szóval mi van az AIDS
vírusával? Mert ma "tarol", agresszíven támad... És a támadás során
egyre nagyobb számban adhat át génrészeket, írhat át minket. (!)
Természetesen lehet azt mondani, hogy marhaság, hiszen a HIV vírussal
fertőzött utód is meghal. Pedig nem! Csak akkor hal meg, ha a fertőzés
testi sejt jellegű, ha az embriót fertőzi meg az anya szervezetében
benne levő ármány. Ha a "fertőzés" az ivarsejtek genetikai anyagát
írja át, akkor az utód túlél, bár nem sok köze lesz hozzánk, emberi
fajhoz... A természet talán belefáradt eszetlen "játékainkba", s most
fegyverét élesre töltve szegezi nekünk. Ám a természet - velünk
ellentétben - nem pocsékol, nem kiöl, csupán megváltoztat, új fajjá
teremt.
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1997. március 19. - 1997. április 2.