Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

   Sánta Csaba:
                             VÍRUSOK FORRADALMA

   Vírusok.  Élők,  avagy  élettelenek?  Egy  sajátos kémiai anyag... Egy
   genetikai  program,  amely  megfelelő  (ténylegesen  élő szervezetben,
   sejtben!)  környezetben  képes  önmagát  másolni,  szaporodni.  Ma azt
   gondoljuk,  hogy  a  vírusok élősködő gének... a DNS örökítő anyagának
   adott körülmények között "parazitaként" viselkedő szakaszai.

   Végtére  is  mi  az, hogy élő? Egy minőségi kategória, amit mennyiségi
   fogalmainkkal   csaknem   lehetetlen   leírni.   Az   élet  egy  olyan
   kommunikációs    forma,    ami    önmaga    fönntartására    törekszik
   kommunikációban, egyénben, fajban...

   Az  élet  lényege  nem  az  élő egyed, hanem a kommunikációja, az hogy
   kapcsolatai  vannak:  érzékeli környezetét, annak hatását és vissza is
   hat  rá,  avagy  elemeire.  Az  igazán  nehéz  kérdés  az, hogy meddig
   beszélhetünk  egyszerű fizikai törvényszerűségekről, kölcsönhatásokról
   és honnan megélt, majd tudatos kommunikációról?!

   Teszem azt, most a számítógépem előtt ülök, és eme cikket írom. Vagyok
   én,  mint  egy sajátos biológiai anyag, egy kémiai kód és van a gép, a
   maga  elektromos  kódjával. Önmagában egyik sem létezik, de együtt van
   közöttünk  egy  "élő"  kapcsolat.  Persze  úgy  tűnik, hogy én élek és
   használom a gépet.

   Ám  a  valóságban  itt vannak még kérdések. Mert saját létem értelme a
   környezet   visszajelzése,   megváltozása,  így  jelen  pillanatban  a
   képernyőn  futó  sorok  megjelenései... Ám a gépbe táplált kód is csak
   nekem,  mint  embernek  jelent  bármit  is...  Persze  rögtön  vitatom
   önmagam,  hiszen  a  számítógépembe  más  is írhatna dolgokat, s én is
   élnék  még, ha ez a kapcsolatom nem lenne, s talán a bevert sorokat is
   érti  más emberi lény is. Persze... Ez a csodás az életben, minél több
   kommunikációs    csatornát   tud   fönntartani,   avagy   minél   több
   kommunikációs  csatorna  fut át egy pontban, annál inkább aktívabbnak,
   élőbbnek tetszik, egy "élő pontnak!".

   A  másik  izgalmas  kérdéskör,  ahová  lassan  eljutunk  az  élősködés
   kérdése.   A   vírusokat   sajátos   parazitáknak,  élősködő  géneknek
   tekintjük...  valahol  az élő és élettelen határán. Az előbbi példámat
   folytatva:  Ha  nem  én  vagyok  az  élő, s gépem sem élettelen, hanem
   mindketten  csupán  "kommunikációs csomópontok" vagyunk (A két helyzet
   között  talán annyi a különbség, hogy az egyik pontban a kommunikációs
   vonalak  hatásai  keveredhetnek,  míg  a  másikban nem...), akkor mi a
   helyzet  az  élősködéssel?  Én  használom  a  gépet,  ez nekem fontos,
   kedveskedek   neki   pl.  árammal,  avagy  gépem  elemi  érdeke,  hogy
   használjam, s ezért... ?

   Hát,   én   azt   hiszem,   hogy   ennyit   mára   a   "téves  eszmék"
   fitogtatásából...   Vegyük   sorba   a  paraziták  egyéb  "hivatalosan
   elismert"  problémáit.  A  vírusokon  kívül a gombák, a baktériumok, a
   rickettsiák  és  a  mikoplazmák egy részére is az a jellemző, hogy nem
   önállóan   léteznek,   hanem   egy  másik  élő  szervezeten  belül,  a
   gazdaszervezetben.   Ezeket   nevezzük   parazitáknak,   élősködőknek.
   Rendben,  ám  mi  különbség  van  abban, ha egy élő szervezet belülről
   támad  meg egy másikat, avagy "társaként" ragadja el: igázza le, avagy
   öli  meg?  Semmi.  Helyesebb lenne arról szólni, hogy az élősködő csak
   saját hasznot húz e "kapcsolatból", nem ad!

   Douglas  E.  Gill  ökológus  professzor  véleménye  szerint (Marylandy
   Egyetem)  az  a  világ,  ami  körülvesz  minket,  amit  az  "evolúció"
   eredményeként tapasztalhatunk, főként az élősködők gazdaszervezeteikre
   gyakorolt  hatását tükrözi. A paraziták és a gazdaszervezetek viszonya
   sokszor   nem   is   egyoldalú,   inkább   "szövetség"  más  élőlények
   meghódítására,  vagy egy közös ellenséggel szemben. Míg egy ragadozó a
   létező   zsákmányok  közül  válogathat,  s  éppen  ezért  "uralhat  és
   kiirthat",  addig  az  élősködők  léte  nagyon sokszor egy gazdafajtól
   függ.  Daniel  R.  Brooks  parazitológus professzor (Torontói Egyetem)
   mindezt evolúciós fénybe állítja.

   Brooks arról szól, hogy a gazdaszervezet (pl. az ember) és az élősködő
   szervezet   (pl.   a   galandféreg)   összehasonlításakor  a  parazita
   szerveződését  rendkívül  primitívnek találjuk. Ám ez nem fejlődéstani
   összevetés,  egyszerűen  csak  ökológiai  szembeállítás!  Az evolúciós
   kapcsolat  a következőkben adható meg: A parazita és a gazdaszervezet
   között   függőségi   viszony   van:  az  élősködő  nem  ölheti  meg  a
   gazdaszervezetet,  hisz  akkor  elpusztul  maga  is. Itt a természetes
   szelekció   a   kevésbé   támadó   élősködőket   és   az   ellenállóbb
   gazdaszervezeteket   részesítené   előnyben.   Az  eredmény  hamarosan
   "asztaltársasági" viszony lenne...

   Az  evolúciókutatók  ezt  a  koevolúciós fölfogást igyekeznek támadni,
   utalva    arra,    hogy    az   élősködők   "fertőzőképessége"   gyors
   szaporodóképességet  is  mutat.  Ha  egy  parazita  rövidebb idő alatt
   vagy/és  nagyobb  számban  tud  szaporodni, akkor az adott pillanatban
   legyőzni  látszik  az  ellenkező jellemzőkkel bíró társát: a következő
   nemzedékben   nagyobb   számban   lesz   jelen.   Így   az   élősködők
   agresszivitása  mindig  nő,  egészen  addig,  amíg a gazdaszervezettel
   együtt  ki  nem  halnak...  A  valóságban persze ez sincs egészen így,
   hiszen az élősködő és a gazdaszervezet folyamatosan próbál védekezni,
   megváltoztatva kémiai önvalójukat...

   És  lassan  elérkezünk  a  vírusok nagy kérdéséhez. Egy sejt genetikai
   állománya  "normális esetben" adott, s nem változik. A DNS programja a
   sejt    magjában   "elszigetelve"   létezik.   A   DNS-ben   rögzített
   információkat  az  "élő  anyag"  úgy tudja hasznosítani, ha valahogyan
   kiszabadítja, lemásolja azt. A DNS rövid szakaszairól készülnek pontos
   másolatok  (vezérlő  RNS-ek),  s  ezek  lesznek az információhordozók.
   Sejten   belül   e   folyamat   egyirányú:  a  magban  tárolt  program
   sérthetetlen,   az   "élő  anyagtól"  nincs  információáramlás  a  DNS
   programja  felé.  Mindez  sejten  belül  igaz.  Sejtek között már kezd
   érdekesebb lenni az ügy...

   Elvileg előfordulhat, hogy a vezérlő RNS elhagyja a sejtet, s valahová
   máshová  viszi  a lemásolt információt, az örökítő anyag parancsát. És
   az  sem  zárható  ki,  hogy a DNS egy darabja szakad ki, s hagyja el a
   sejtmagot...  Így  keletkeznének  a vírusok?! Ma a vírusokra éppen így
   gondolunk, mint "elszabadult", "szabadon élő" génekre.

   A  génsebészet  mára  bizonyította,  hogy  a  DNS  szerkezete kívülről
   manipulálható,  átprogramozható.  Ma  már tetszésünk szerint! 1989-ben
   még  arról  is  cikkeztek,  hogy  lombikban  egerek  spermáját  és DNS
   darabkákat  összekevertek,  s  a  gének  fölszívódtak a sperma örökítő
   anyagába...  Legalábbis  az  utódok  vizsgálata azt látszott igazolni,
   hogy  az  odakevert  DNS  részek  is  örökítették magukat. Hoppá! Ezek
   szerint  lehetséges  akár az is, hogy a vírusok evolúciós bombák, hogy
   itt  is  a  parazita diktál, avagy általa Valaki vagy Valami??? Nem is
   kizárt...

   A  vírus  bejut a gazdaszervezetbe. Ekkor egy minőségi változáson megy
   keresztül: addigi nyugalmi állapotából aktívvá válik. A behatolás után
   először  a sejthártyára majd a sejt többi részeire kerül a vírus, ahol
   végül  lemásolódhat,  szaporodhat.  Ez  az  a  folyamat, amiről nagyon
   keveset lehet tudni, pedig a lényeg itt van.

   Ha  eme  folyamat  során  -  ide  értve  a  vírus  DNS-szerkezetének a
   másolódását - előfordulhat az, ami az egér sperma és a közé kevert DNS
   darabok  esetében,  nevezetesen  a génrészek keveredése, akkor érdekes
   dolgok  történhetnek...  Ugyanis,  mi történik akkor, ha egy vírus nem
   egy  testi sejtet támad meg, hanem egy ivarsejtet, s létrejön géncsere
   a vírus és az ivarsejt DNS-e között? Aztán a gazdaszervezet épp  ekkor
   párosodik,  s  a  megváltozott  génkészletű  ivarsejt  megjelenik utód
   formájában...  Ez  lenne  a  mutáció?!  Vagy  mi történne ilyenkor? Az
   utódban   az  új  génkészlet  már  nem  lenne  "fertőzés",  nem  lenne
   "kivetendő idegen"...

   Ez  persze  az evolúció szempontjából is érdekes, több szempontból is.
   Egyfelől  nem  fejlődési  vonalban  és  elágazási  lehetőségekben kell
   gondolkodni,   ha  ez  valóban  így  van.  Az  egész  sokkalta  inkább
   összefüggő,  egymásba több helyen "átfolyó" rendszer. Rendszer melyben
   a "vírus" az összekötő kapocs... Másfelől ekkor egy faj "eltűnése" nem
   jelent    föltétlenül   tényleges   eltűnést.   Egy   adott   vírusfaj
   fölszaporodása  megnöveli  a  géncserék  mennyiségét  és  így minőségi
   hatásukat  is.  Ez  pedig okozhat oly mértékű változás-sorozatot (akár
   egy-két  nemzedék  alatt  is!),  amelynek következtében a faj lényegét
   tekintve átalakul.

   Nem  hal  ki,  nem  tűnik  el,  ahogyan  "a  dínók Földünkről". Csupán
   megváltozik  méretében,  anyagcsere-rendszerében, szaporodásában... és
   már nem is lehet ráismerni, pedig ugyanaz egy "vírus-forradalom" után.
   Így  például  akár a ma élő gyíkok is lehetnek a dínók utódai, de akár
   mi emberek is...

   És  nincs  vége. Az igazi kérdés a ma. Ha egyes vírusok elszaporodása,
   "tarolása"   után   törvényszerű   a  géncserélődések  minőségbe  való
   átmenete,   az  evolúciós  ugrás,  akkor...  Szóval  mi  van  az  AIDS
   vírusával?  Mert  ma  "tarol", agresszíven támad... És a támadás során
   egyre nagyobb számban adhat át génrészeket, írhat át minket. (!)

   Természetesen  lehet azt mondani, hogy marhaság, hiszen a HIV vírussal
   fertőzött utód is meghal. Pedig nem! Csak akkor hal meg, ha a fertőzés
   testi  sejt  jellegű,  ha az embriót fertőzi meg az anya szervezetében
   benne  levő  ármány.  Ha  a "fertőzés" az ivarsejtek genetikai anyagát
   írja  át,  akkor  az utód túlél, bár nem sok köze lesz hozzánk, emberi
   fajhoz...  A természet talán belefáradt eszetlen "játékainkba", s most
   fegyverét  élesre  töltve  szegezi  nekünk.  Ám  a  természet - velünk
   ellentétben  -  nem  pocsékol, nem kiöl, csupán megváltoztat, új fajjá
   teremt.

                     Duna Televízió * DunaText * Y-akták
                     1997. március 19. - 1997. április 2.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.