Sánta Csaba:
A VÁLTOZÁS SZÁMÍTÓGÉPE
A számítástechnikáról, az információ koráról ma már naponta lehet
érdekes dolgokat hallani, olvasni, s a szerencséseknek élesben
kipróbálni. A hírek jóról és rosszról, tényekről és rémhírekről,
szenzációkról és csalódásokról szólnak. A mókuskerék beindult, s ma
már életünk elképzelhetetlen az informatika hétköznapi "csodáinak"
alkalmazásai nélkül. Néhány nagy cég diktál, a többiek követik, ám
tudja-e ma bárki, hová is vezet az út... (?) Nem merem még elképzelni
sem, hogy e fenti költői kérdésre bárki határozott IGEN-nel felelne.
Én is csak játszom...
Az év elején arról írtam, hogy tanítani csak játékosan szabad, másként
egyenesen bűn. Mert ugye minden játék, játék a matek, játék a fizika,
játék a nagy világ, s talán játékok vagyunk mi magunk is. Akkor a
matematikával játszottunk. Az alternatív matematikák két
lehetőségével: az állapotok leírása helyett a változások leírására, a
dolgok kapcsolataira figyelő és az élő rendszerek növekményeit, avagy
olykor fogyatkozásait modellező matematikával. Többen kérték, hogy
lehetőségeim szerint folytassam a témát, mert ők is szeretnek
játszani... Ám legyen.
Most az informatika világába vezető játékos túrára hívom olvasóim.
A történet 1996. szeptemberében kezdődött, s aki olvasta a SOLARIA
novemberi számát, az egy olvasatával talán már találkozott is. Szóval,
szeptember körül kezdett a környezetem már-már "ferde szemmel"
figyelgetni. Rubik Ernő nagyszerű, méltán világhírűvé vált
találmányával, a bűvös kockával játszottam. Ebben még semmi furcsa, ám
egy idő eltelte után elkezdtem leszedni a kocka pici négyzeteit lefedő
öntapadós, színes papírokat. Először néhányat, aztán lassan az
egészet. Volt egy fekete "bűvös" kockám... és órákat játszottam vele
napokon át. Hát igen, ez maga az őrület. Őrület, hogy milyen jó
ötleteket ad olykor a játék!
A játék és a tudomány itt valóban szemléletes módon kapcsolódtak
össze. Nem titok ugyanis, hogy eme, nem mindennapi megítélés alá
tartozó tevékenységem oka a káosz és a rend informatikai
tanulmányozása volt...
Négy kocka tulajdonságait kezdtem el vizsgálni: Egy eredeti Rubik-
félét, egy az eredeti játék szabályai szerint "kirakott" bűvös kockát,
amelynek oldalait kilenc-kilenc egyforma színű kis négyzetlap fedi.
Egy másikat, amely az előbbi változatnak egy tetszőlegesen
"összekevert" változata: oldalainak kilenc-kilenc négyzete a hat adott
színt birtokolva pepitán pompázik. És két "átalakított" kockát. Egy, a
harmadik kocka csak annyiban különbözött az előzőektől, hogy néhány
kis négyzetről (pl. hatról) lekapartam az öntapadós, színes lapkát,
így ezek a helyek feketén "rikítottak". Végül az utolsó kocka esetében
az összes picurka négyzet fekete.
A kérdés az, hogy e négy "bűvös" kocka közül mely (, avagy melyek)
jelképezheti(k) a rendet, illetve a káoszt... (?!)
Itt érdemes megállni egy picit. Tippeljenek!!! Hol a rend és hol a
káosz?
Józan ész szerint a rend valamilyen tapasztalati avagy logikai
egységet jelöl. Első gondolatom az volt, hogy hétköznapi értelemben az
elsőt (a "kirakott" Rubik-féle kockát) és a negyediket (a tisztán
fekete kockát) tekintenénk a rend megjelenítőjének.
Aztán arra gondoltam, hogy igen, de vajon igaz-e ez a mindennapunkat
meghatározó informatika oldaláról szemlélve... A bűvös kocka egy-egy
oldala kilenc-kilenc apró négyzet-lapocskából áll, ezeket tekintsük
"logikai értékeknek". Valahogy úgy, ahogyan számítógépeink világában a
programozás lelkét adó kettes számrendszer bitjeit.
A "hagyományos" számítógép két logikai értékkel bír: az "egy" és a
"nulla" választási lehetőségével. A mi bűvös kockánk most legyen egy
olyan új számítógép (pontosabban annak működési elve!) ami többet
"tud" a fönt jelzett "hagyományos" változat "igen" és "nem" mechanikus
(és természetidegen!) elkülönítésénél.
Egyetlen lap kilenc-kilenc kis négyzete a hat szín lehetőségei
("szín"-bitek) mellett ekkor 1 679 616 különböző informatikai
jelentést hordozhat.
Azért nem 10 077 696-ot, mert a bűvös kocka sajátossága, hogy egy
adott oldalon belül csak nyolc kis négyzet "tekerhető" át. (A
"középső" nem!)
Egy másik kiegészítés pedig egy későbbi gyakorlati megvalósítás
lehetőségeinek megfontolásai után a következő: Az egy oldal által
kifejezett informatikai értékek száma azért nem 419 904, mert az egyes
oldalak belső átrendezés nélküli, 90-fokos elforgatásai között
különbséget tettem.
Elnézést is kérek e számok "lövöldözéseiért", csupán a nagyságrendet
kívántam érzékeltetni... Egy "teljes" bűvös kocka (a föntiek csupán
egy lapjáról szóltak!) informatikai jelentéseinek a számát már le sem
merem írni.
Érdekes, hogy egy ilyen számítógép hogyan viszonyul a következtető, az
ide-oda "ugráló" gondolkodáshoz.
Egy-egy oldal adott "kirakottsága" a szomszédos oldalak egy-egy sorát
is meghatározza. Tekintsük ezeket címkéknek, kapcsoknak, amik
meghatározzák logikai, eszmei fogalmaink különböző csoportjait,
gondolkodásunk sarokpontjait. Amennyiben egy oldal egy "állásához"
hozzárendelünk egy jelentést, akkor az ehhez kapcsolódó dolgokat
célszerű a kocka szomszédos oldalainak lehetőségeihez rendelni. Ha ezt
megtesszük, akkor viszont egy olyan számítógépet kapunk, ami
ténylegesen képes gondolkodni. (!!!) Mindezt úgy, hogy az összetartozó
információk előhívása lényegi plusz feladatot, munkát ne jelentsen!
Térjünk vissza az elejére. Ha informatikailag vizsgáltuk a kezdeti
kérdésünket, akkor az eredeti Rubik-féle bűvös kockáink (a mi
esetünkben az első kettő) egyaránt a rendet jelentik, egy adott
informatikai jelentést hordoznak. Egy ilyen új működési elvű
számítógép esetén például az első, "kirakott" kocka semmivel sem
kitüntetettebb állás, mint a másodikban előfordulható számos lehetőség
bármelyike. A kitüntetett állapot csak az általunk az eredeti Rubik-
féle bűvös kockához "csatolt" játékszabály programjában, annak
"futása" során érvényes. Bármely előfordulható állás jelentéssel bír,
tehát nincs káosz.
A következő két kockánál már egész más a helyzet. A fekete négyzetek
megjelenése hibákat, "informatikai űröket" hoz létre. Még a
szimbólumokkal is lehet játszani, hiszen az a fekete, ami "minden"
fényt elnyel, s így a fekete tárgyról hozzánk - a szemünkbe - nincs
fényvisszaverődés, nincs informatikai értéknek tekinthető jel. Azonban
a minden jel hiányát már akár föl is ruházhatjuk jelentéssel... Ez a
lehetőség pedig lényegét tekintve nem kevesebb, mint a fejlődés okának
az oka...
Azt már láttuk, hogy a Rubik-féle kocka számítógépé alakított
változata képes gondolkodni, ám saját lényegi megváltoztatására még
nem. Az "informatikai űrök" megjelenése lehetőséget teremt arra, hogy
a "gép", a rendszer önmagát formálja, hogy képes legyen változni,
fejlődni. Amikor ilyen "informatikai űrök" keletkeznek (most
lényegtelen, hogy ezek létrehozója a gép-e, avagy egy külső valaki),
akkor a korábbi informatikai érték még nem vész el, hiszen a kocka
egysége (az adott lap többi kis négyzete, az adott lapot övező címkék
és oldalak) azt egyértelműen megőrzik. Ugyanakkor az adott "űr" mégis
egy határozatlanságot, egy "új" állapotot jelöl. Ez pedig azt jelenti,
hogy a rendszer működőképes, miközben informatikai szerkezete is
átalakulhat... (!!!)
Amennyiben sikerül egy ilyen elven működő számítógépet barkácsolni,
akkor az a "gép" lényegében tőlünk függetlenül "élne", önálló
gondolati és érzelmi világgal, saját evolúcióval. Ráérő programozók
megpróbálkozhatnak egy-egy modellprogram megírásával is.
Az "űrök" száma azonban meghatározott, meghatározó... Ha túlnő egy
értéken, akkor keletkezik a káosz. Létrejön egy rendszeren belül kettő
vagy több olyan állapot, ami informatikailag ugyanazzal a jelentéssel
bír. Tehát a negyedik kockánk, a teljesen fekete jelképezi a káoszt,
annak egy formáját.
Az eredmény meglepő.
Az első kockánkat, a "kirakott" Rubik-félét rendnek hinnénk. Rend is,
ám kitüntetett helyzete maximum abban van, hogy lapjaiban káoszt
tartalmaz... Rend, melyet káoszok alkotnak.
A második, az összevissza tekergetett változatot hétköznapian
gondolkodva inkább káosznak vélnénk, ám arról kiderült, hogy az az
igazi informatikai rend, s az előbbi is csupán ennek egy lehetősége.
A harmadik, immár általam elkövetett kockánkat szintén a káosz
világába soroltuk volna, ám informatikailag nem káosz és nem is rend.
Élet és változás. Akár világmodellnek, valóságmodellnek is
tekinthetjük.
A negyedik, teljesen fekete kockát szintén rendnek véltük volna, de ez
az informatikai káosz... Káosz, amely kifelé rendként hat.
Ezeken gondolkodtam, miközben játszottam Rubik Ernő remek
leleményével. E játék megtanított néhány dologra a káoszról és a
rendről, a játék és a tudomány kapcsolatáról, de nem kevésbé a család
türelmének határairól. Ma a fekete "bűvös" kocka szobám dísze, így öt
hónap távlatából ma már nem játszom vele, hagyom pihenni. Mindeközben
folyton emlékeztet arra, hogy a ma használt informatika, a napjainkat
elárasztó számítógépes technológia csupán egy lehetőség a sok közül.
Éppen úgy egy lehetőség, mint az, ami az előző oldalakon olvasható...
Az egyik ma már működik, a másikról bizonyítható, hogy képes működni,
s ha akarjuk működhet is. És vannak még lehetőségek az informatikában
éppen úgy, mint más tudományok területein. Ma még játszunk,
próbálgatunk dolgokat. Ám a holnap már mai játékunktól, játékainktól
függ!
A játék pedig, mindig magunkról, a játszó emberről szól. Szép példája
ez annak, hogy a tudomány valóban játék, hiába is hinnénk bármi mást.
Ott van, az előző számunkat (is) záró témánk. A bolygók mozgása. A
középkor előtt azt tartották, hogy a Föld a Világ közepe. A
középkorban aztán azt találták ki, hogy a Föld csak egy eleme a
rendszernek. A bolygók mozgását a tömegvonzás erőtörvényére alapozták.
Saját csillagrendszerünk közepeként a Napot jelölték meg - "emberi
logikánk" pihenhet. Egy törvény (számtalan "apró" és "elhanyagolt"
(?!) hiba mellett) az összes égitest mozgását leírja. A baj mégis az,
hogy közben nem szóltak arról, hogy olyan mozgástörvények is
megadhatók, amelyek esetén a Föld a középpont... Egyébként a mozgás
viszonylagos, megfigyelőfüggő, így az új rendszerben nem a Nap,
sokkalta inkább a megfigyelő, az ember a középpont. (Lucifer is így
kezdte.)
Duna Teéevízió * DunaText * Y-akták
1997. február 4. - 1997. február 19.