Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

   Sánta Csaba:
                              JELKÉPHANGSÚLYOK

   Az  idő  elmúlik,  avagy mulasztjuk az időt? Annyi bizonyos, hogy mind
   mi,  mind  a  környezetünk,  de  a  kettő viszonyaként (is!) megjelenő
   érzet-,  élmény-  és gondolatvilágunk folyton változik. Talán nem a mi
   feladatunk  eldönteni,  hogy  van-e  ok  és  okozat, főleg pedig, hogy
   milyen  az  iránya.  Az  élmény  van! Ennyi bizonyos, hiszen az élmény
   illúziója  már  önmagában  is élmény. Szóval, lehet hogy nincs idő, ám
   időélmény  és időtlen élmény mindenképp létezik. S időélményünk hatása
   alatt   folyton   másként   éljük  meg  az  időtlen  időnk  jelképeit.
   JelképHangsúlyozunk.

   A  tárgyi világban az időélmény nem létezik. Egy tárgy a történések, a
   fizikai   természet  törvényekkel  meghatározott  vadonjában  létezik.
   Időtlen   élménye   van,   hiszen   a   környezettel   való  folytonos
   kölcsönhatása  nyomot  hagy  rajta  is, emléket. Ám ezt az élményt nem
   megéli,   csupán   elszenvedi...   Az  élő  rendszerekre  jellemző  az
   időélmény:   az  időtlen  élmény  egy  korábbi (, avagy  egy  későbbi)
   állapotának képe, "emléke". Eme időélmény és az időtlen élmény "itt és
   most" állapotának a viszonya lehet a tárgyi világ törvényeihez hasonló
   kényszerekben meghatározott (ösztönös lét), vagy ezeket megváltoztatni
   igyekvő (tudatos lét).

   Az  ösztönös  lét  és a tudatos lét között az igazi különbség, hogy az
   előbbi egy élmény, míg az utóbbi egy élmény élménye. Az "egyszerű(bb)"
   és  a  "bonyolult(abb)" tudatosság viszonyának minősége pedig aszerint
   tér  el,  hogy  az adott tudatos lét milyen mélységű élményviszonyokat
   (élmény  élménye  vagy  élmény  élményének  az  élménye stb.), ezekből
   hányat és milyen módon tart kapcsolatban, avagy él meg kapcsolatként.

   Az  élmény  megélése  mindig azzal a benyomással társul, hogy a megélt
   élményt  képesek  vagyunk  a  tárgyi  világhoz  hasonlóan  "leigázni",
   uralni. Az élmény megélése "tárgyiasít"... Az élmény megélése során az
   élmény "tárgyi" jellemzőkkel ruházódik föl. Két logikai lehetőség van:

   (1.)  Az  élmény, mint szellemi fogalom és jelenség valóban megjelenik
   anyagi   formában  és  tulajdonságokkal.  Ez  azt  jelentené,  hogy  a
   "szellem"   valóban  képes  "teremteni"  -  isteni  értelemben  is!  A
   Bibliában  az áll, hogy "Teremté tehát az Isten az embert az ő képére,
   ..."  (Mózes  I.  könyve 1:27). Ha a "kép" hasonlatossága nem az anyag
   formai  világában  értendő,  hanem a szellemi világok terén és a fenti
   értelemben  létezhet  teremtés, akkor ez a plusz az élmény megélésének
   és a rá történő visszahatásnak a képessége.

   Első  lehetőségünk  léte  a  teremtést igazolná. Ám, ha ekkor szellemi
   téren  igaz  az ember "isteni képmássága", akkor az ember ösztönös lét
   fölötti  tudatos  léte szintén képes teremteni. Ez pedig kísértetiesen
   egyezik  azon  filozófiával, miszerint a gondolat vezérli a tudatot, s
   ha  valamire  szükségünk  van,  ha  "akarjuk"  (nem  tudatosan, mert a
   tudatos  akarás  az  anyagi  létre  hat  -  szellemi  téren, a már-már
   szerelmes beleélés erejével kell "akarni"), akkor megvalósul. Ebben az
   esetben  "a  jó  és  a  rossz  tudásának  a  fájáról" való evésünk azt
   jelképezné, hogy élményünk alá vontuk ösztönös létünket és ezáltal már
   tudatosan alakítottuk.

   Ilyen   értelemben  "a  jó  és  a  rossz  tudásának  a  fájáról"  való
   gyümölcsszakítás  valósan szakított el Istentől, a "Paradicsomból". Az
   ösztönös lét megélésének élménye ugyanis azt jelenti, hogy immár Isten
   mellett  saját  élményünk is visszahat ösztönös létünkre. E két hatás:
   az  isteni és saját élményünk "tárgyiasulásból" következő visszahatása
   ekkortól  együttesen  hat  ránk,  együttesen  határoz meg. A sors és a
   döntés  szabadsága  együttesen  létezik.  Ám eme utóbbi nem egyszerűen
   szabadság...  a  döntésnek  kényszere  született  meg ekkor. Kényszer,
   amely a szabadság illúziójával kísért, ám a szenvedés folytonosságával
   "jutalmaz"!

   Kultúratörténeti érdekességként említhető, hogy még Karl Heinrich Marx
   német   filozófus  és  közgazdász  is  hasonló  nézeteket  vallott.  A
   végkövetkeztetést ő másképpen mondta ki, s követői, elemzői (az egykor
   rendszeresen  rá  hivatkozók  serege)  már  ezt  igyekeztek  egy másik
   oldalról  megmutatni.  Persze  ennek  már  nem  sok köze volt Marxhoz,
   csupán  ama  "politikát"  jellemezte, ami saját ideológiai fegyveréhez
   keresett  lövegeket.  Marxnak fönntartásai voltak Charls Robert Darwin
   evolúciós  elméletével  kapcsolatban.  Hangsúlyozta, hogy az anatómiai
   folytonosság mellett a fajok között "ugrás"-különbségek is vannak.

   Marx  a  munkát  elemezte,  s a következőket írta: "A pók a takácséhoz
   hasonló  műveleteket  végez, a méh pedig viaszsejtjeinek felépítésével
   nem egy emberi építőmester megszégyenít. De a legrosszabb építőmestert
   már  eleve a legjobb méh fölé helyezi az, hogy fejében már felépítette
   a  sejtet,  mielőtt  viaszból  megépítené. A munkafolyamat végén olyan
   eredmény jön létre, amely megkezdésekor a munkás elképzelésében, tehát
   eszmeileg  már megvolt. A munkás nemcsak létrehozza a természeti dolog
   formaváltozását,  hanem  egyúttal  a  természeti dologban megvalósítja
   célját, amelynek tudatában van, amely törvényként határozza meg."

   (2.)  Az  élmény  "tárgyiasulásának"  másik lehetősége, hogy az csupán
   fikció...  nem  több  a semminél. Ebben az esetben nem lenne különbség
   élő  és  élettelen  között,  ösztönös  és  tudatos lét között, avagy a
   különbség  nem  minőségi  értelemben lenne létező. A tárgyak is élnek,
   éreznek,  érzelmeik  és  mindezek  hátterében élményt megélő élményeik
   vannak?  Vagy  a  mi  élményeink  sem  többek  a történés kényszerének
   megélésétől?

   Harmadik  lehetőség nincs! Eme előbbi kettő pedig valahogy nem egyezik
   azzal,  amit  ma  a  "tudomány"  címszó  alatt  szoktunk  jelképekként
   hangsúlyozni, alapként és irányként fölmutatni...

   A  tudomány  lényegében kérdések sora, s egy felelet csak akkor jó, ha
   az  nem akar többet, mint egyszerűen továbbkérdezni. Ez a meghatározás
   azonban  még semmivel sem nyújt többet, mint az ötletbörzézés fogalma.
   A  tudomány  a  fenti  kérdésfolyamhoz  azzal  járul még hozzá, hogy a
   továbbkérdezés  lehetőségeit  az  adott  technika  (most  ide  értve a
   szellemi  technikát,  az adott kor "korszerű" ideológiáját is) szintje
   mellett  gyakorlati  szempontból átválogatja, s közülük "főcsapásokat"
   választ.  Ám nem mondja azt, hogy a többi kérdezési irány nem jó, vagy
   egyenesen  hülyeség...  Csupán  azt, hogy számomra most valamiért ez a
   kérdés az érdekes.

   A  tudomány és az "ál"tudomány között az egyetlen tényleges különbség,
   hogy  az  utóbbi  az  adott pillanatban más "főcsapást", más kérdezési
   irányt lát célszerűnek folytatni, mint az előbbi. Ez olykor ragozódik,
   érzelmileg  töltődik azzal, hogy mindkét fél egy anyagi világban él, s
   abból él, amiben hisz. Nem könnyű, sőt egyenesen fájó olykor tudomásul
   venni,  hogy amit egy életen át kutatott valaki, talán mégsem az, amit
   a  társadalom  a  jövőben  díjazni  fog,  s elismer, mint a "főcsapás"
   kitaposóját.  Mindezt  nehezíti, hogy mindeközben vannak olyanok, akik
   nem  hisznek  semmiben  csak a pénzben, s nem kérdeznek csak becsapnak
   mindenkit.

   Néha  a  politika  szól  közbe.  A genetika kutatása például főbenjáró
   bűnnek  számított  még  harminc  évvel  ezelőtt is. Akkor is, amikor a
   világ  egy  másik  felén  valóban  és  a  maga  helyén és értékén volt
   nagybetűs   tudomány.   Mifelénk   még  mindez  bűn  volt,  s  pusztán
   ideológiai,  politikai  okokból.  Mások  voltak  a  jelképek,  mások a
   hangsúlyok.

   Persze a genetika ma is forr és változik. Például az evolúció esetében
   szintén   azt   mutatja,  hogy  baj  van.  A  morfológiai  (anatómiai)
   rendszertan  ma  használatos formája és a genetikai rendszertan között
   mély  szakadék van. A kettő egyszerre nem lehet "főcsapás"... De ez is
   egy fontos kérdés!!!

   Aztán  olykor  az  ismeretek hiányával van a baj. Az Y-akták közel egy
   éves  története  során  három esetben kaptam bírálatot. Az egyik előző
   számunk  már-már  kritikátlan  helyesírása  volt.  Gyorsan elnézést is
   kérek érte!!! Egy másik akkor ért, amikor az alvásmegvonást ajánlottam
   a  kemény drogok helyett, mint "biokábítószert". Ezt ma is tartom, így
   sokkal  veszélytelenebbül  lehet  kipróbálni  azt a semmit, amit utána
   úgysem  érdemes folytatni. A fáradság kialudható... A harmadik bírálat
   a  kedvencem,  erre  utaltam  az előbb... Egy veszprémi úriember arról
   írt,  hogy  az  élet  oka  és  jellemzői nem kereshetők a kvantumvilág
   berkeiben...

   Hát...  A  baj  csak az, hogy nem velem vitatkozik, mert ha ő mondja -
   névvel,  de cím és hivatkozások nélkül -, akkor én még "természetesen"
   elhiszem.  A  fölvetés  -  az,  hogy  az élet jellemzői, így például a
   gondolkodás  összefügg  a  kvantumkáosz  birodalmával - azonban Werner
   Karl  Heisenberg  ötlete,  s  azóta olyan nevek kutatják, mint például
   Roger  Penrose... (, ám ide tartozik az Y-akták szerkesztője is). Ha a
   14.  és 18. számainkban leírt gondolatok tartalmával vitatkozott volna
   a  veszprémi  úr, akkor szívesen leülök vele, hogy megbeszélhessük. De
   azt  mondani,  hogy szerinte ebben az irányba nem lehet kérdezni, mert
   csak... Na, ne!

   Máskor   nehéz   elfogadni,  hogy  több  lehetőség  is  van.  Könnyebb
   elmagyarázni,  hogy  az  úgy van, mint azt, hogy lehet így is, meg úgy
   is.  Például  az  egyenletesség  megélése  egy pszichikai élmény. Erre
   alapozva  készítettünk  órát,  s  eme  óra alapján alkottuk meg az idő
   (időtartam!)  fogalmát.  Ma  a  fizika  ezt használja. Ám, ha valaki a
   szabadon  eső  test mozgását tekinti egyenletesnek, akkor is készíthet
   órát  és építhet egy új fizikát. Mások lesznek a "képletei", de működő
   képes  lesz.  Hasonlóan  hiheti azt valaki, hogy a Föld a Világegyetem
   központja.  Megadhatók  olyan  mozgástörvények  is,  amelyek esetén ez
   igaz!!!

                     Duna Televízió * DunaText * Y-akták
                     1997. január 21. - 1997. február 4.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.