Sánta Csaba:
JELKÉPHANGSÚLYOK
Az idő elmúlik, avagy mulasztjuk az időt? Annyi bizonyos, hogy mind
mi, mind a környezetünk, de a kettő viszonyaként (is!) megjelenő
érzet-, élmény- és gondolatvilágunk folyton változik. Talán nem a mi
feladatunk eldönteni, hogy van-e ok és okozat, főleg pedig, hogy
milyen az iránya. Az élmény van! Ennyi bizonyos, hiszen az élmény
illúziója már önmagában is élmény. Szóval, lehet hogy nincs idő, ám
időélmény és időtlen élmény mindenképp létezik. S időélményünk hatása
alatt folyton másként éljük meg az időtlen időnk jelképeit.
JelképHangsúlyozunk.
A tárgyi világban az időélmény nem létezik. Egy tárgy a történések, a
fizikai természet törvényekkel meghatározott vadonjában létezik.
Időtlen élménye van, hiszen a környezettel való folytonos
kölcsönhatása nyomot hagy rajta is, emléket. Ám ezt az élményt nem
megéli, csupán elszenvedi... Az élő rendszerekre jellemző az
időélmény: az időtlen élmény egy korábbi (, avagy egy későbbi)
állapotának képe, "emléke". Eme időélmény és az időtlen élmény "itt és
most" állapotának a viszonya lehet a tárgyi világ törvényeihez hasonló
kényszerekben meghatározott (ösztönös lét), vagy ezeket megváltoztatni
igyekvő (tudatos lét).
Az ösztönös lét és a tudatos lét között az igazi különbség, hogy az
előbbi egy élmény, míg az utóbbi egy élmény élménye. Az "egyszerű(bb)"
és a "bonyolult(abb)" tudatosság viszonyának minősége pedig aszerint
tér el, hogy az adott tudatos lét milyen mélységű élményviszonyokat
(élmény élménye vagy élmény élményének az élménye stb.), ezekből
hányat és milyen módon tart kapcsolatban, avagy él meg kapcsolatként.
Az élmény megélése mindig azzal a benyomással társul, hogy a megélt
élményt képesek vagyunk a tárgyi világhoz hasonlóan "leigázni",
uralni. Az élmény megélése "tárgyiasít"... Az élmény megélése során az
élmény "tárgyi" jellemzőkkel ruházódik föl. Két logikai lehetőség van:
(1.) Az élmény, mint szellemi fogalom és jelenség valóban megjelenik
anyagi formában és tulajdonságokkal. Ez azt jelentené, hogy a
"szellem" valóban képes "teremteni" - isteni értelemben is! A
Bibliában az áll, hogy "Teremté tehát az Isten az embert az ő képére,
..." (Mózes I. könyve 1:27). Ha a "kép" hasonlatossága nem az anyag
formai világában értendő, hanem a szellemi világok terén és a fenti
értelemben létezhet teremtés, akkor ez a plusz az élmény megélésének
és a rá történő visszahatásnak a képessége.
Első lehetőségünk léte a teremtést igazolná. Ám, ha ekkor szellemi
téren igaz az ember "isteni képmássága", akkor az ember ösztönös lét
fölötti tudatos léte szintén képes teremteni. Ez pedig kísértetiesen
egyezik azon filozófiával, miszerint a gondolat vezérli a tudatot, s
ha valamire szükségünk van, ha "akarjuk" (nem tudatosan, mert a
tudatos akarás az anyagi létre hat - szellemi téren, a már-már
szerelmes beleélés erejével kell "akarni"), akkor megvalósul. Ebben az
esetben "a jó és a rossz tudásának a fájáról" való evésünk azt
jelképezné, hogy élményünk alá vontuk ösztönös létünket és ezáltal már
tudatosan alakítottuk.
Ilyen értelemben "a jó és a rossz tudásának a fájáról" való
gyümölcsszakítás valósan szakított el Istentől, a "Paradicsomból". Az
ösztönös lét megélésének élménye ugyanis azt jelenti, hogy immár Isten
mellett saját élményünk is visszahat ösztönös létünkre. E két hatás:
az isteni és saját élményünk "tárgyiasulásból" következő visszahatása
ekkortól együttesen hat ránk, együttesen határoz meg. A sors és a
döntés szabadsága együttesen létezik. Ám eme utóbbi nem egyszerűen
szabadság... a döntésnek kényszere született meg ekkor. Kényszer,
amely a szabadság illúziójával kísért, ám a szenvedés folytonosságával
"jutalmaz"!
Kultúratörténeti érdekességként említhető, hogy még Karl Heinrich Marx
német filozófus és közgazdász is hasonló nézeteket vallott. A
végkövetkeztetést ő másképpen mondta ki, s követői, elemzői (az egykor
rendszeresen rá hivatkozók serege) már ezt igyekeztek egy másik
oldalról megmutatni. Persze ennek már nem sok köze volt Marxhoz,
csupán ama "politikát" jellemezte, ami saját ideológiai fegyveréhez
keresett lövegeket. Marxnak fönntartásai voltak Charls Robert Darwin
evolúciós elméletével kapcsolatban. Hangsúlyozta, hogy az anatómiai
folytonosság mellett a fajok között "ugrás"-különbségek is vannak.
Marx a munkát elemezte, s a következőket írta: "A pók a takácséhoz
hasonló műveleteket végez, a méh pedig viaszsejtjeinek felépítésével
nem egy emberi építőmester megszégyenít. De a legrosszabb építőmestert
már eleve a legjobb méh fölé helyezi az, hogy fejében már felépítette
a sejtet, mielőtt viaszból megépítené. A munkafolyamat végén olyan
eredmény jön létre, amely megkezdésekor a munkás elképzelésében, tehát
eszmeileg már megvolt. A munkás nemcsak létrehozza a természeti dolog
formaváltozását, hanem egyúttal a természeti dologban megvalósítja
célját, amelynek tudatában van, amely törvényként határozza meg."
(2.) Az élmény "tárgyiasulásának" másik lehetősége, hogy az csupán
fikció... nem több a semminél. Ebben az esetben nem lenne különbség
élő és élettelen között, ösztönös és tudatos lét között, avagy a
különbség nem minőségi értelemben lenne létező. A tárgyak is élnek,
éreznek, érzelmeik és mindezek hátterében élményt megélő élményeik
vannak? Vagy a mi élményeink sem többek a történés kényszerének
megélésétől?
Harmadik lehetőség nincs! Eme előbbi kettő pedig valahogy nem egyezik
azzal, amit ma a "tudomány" címszó alatt szoktunk jelképekként
hangsúlyozni, alapként és irányként fölmutatni...
A tudomány lényegében kérdések sora, s egy felelet csak akkor jó, ha
az nem akar többet, mint egyszerűen továbbkérdezni. Ez a meghatározás
azonban még semmivel sem nyújt többet, mint az ötletbörzézés fogalma.
A tudomány a fenti kérdésfolyamhoz azzal járul még hozzá, hogy a
továbbkérdezés lehetőségeit az adott technika (most ide értve a
szellemi technikát, az adott kor "korszerű" ideológiáját is) szintje
mellett gyakorlati szempontból átválogatja, s közülük "főcsapásokat"
választ. Ám nem mondja azt, hogy a többi kérdezési irány nem jó, vagy
egyenesen hülyeség... Csupán azt, hogy számomra most valamiért ez a
kérdés az érdekes.
A tudomány és az "ál"tudomány között az egyetlen tényleges különbség,
hogy az utóbbi az adott pillanatban más "főcsapást", más kérdezési
irányt lát célszerűnek folytatni, mint az előbbi. Ez olykor ragozódik,
érzelmileg töltődik azzal, hogy mindkét fél egy anyagi világban él, s
abból él, amiben hisz. Nem könnyű, sőt egyenesen fájó olykor tudomásul
venni, hogy amit egy életen át kutatott valaki, talán mégsem az, amit
a társadalom a jövőben díjazni fog, s elismer, mint a "főcsapás"
kitaposóját. Mindezt nehezíti, hogy mindeközben vannak olyanok, akik
nem hisznek semmiben csak a pénzben, s nem kérdeznek csak becsapnak
mindenkit.
Néha a politika szól közbe. A genetika kutatása például főbenjáró
bűnnek számított még harminc évvel ezelőtt is. Akkor is, amikor a
világ egy másik felén valóban és a maga helyén és értékén volt
nagybetűs tudomány. Mifelénk még mindez bűn volt, s pusztán
ideológiai, politikai okokból. Mások voltak a jelképek, mások a
hangsúlyok.
Persze a genetika ma is forr és változik. Például az evolúció esetében
szintén azt mutatja, hogy baj van. A morfológiai (anatómiai)
rendszertan ma használatos formája és a genetikai rendszertan között
mély szakadék van. A kettő egyszerre nem lehet "főcsapás"... De ez is
egy fontos kérdés!!!
Aztán olykor az ismeretek hiányával van a baj. Az Y-akták közel egy
éves története során három esetben kaptam bírálatot. Az egyik előző
számunk már-már kritikátlan helyesírása volt. Gyorsan elnézést is
kérek érte!!! Egy másik akkor ért, amikor az alvásmegvonást ajánlottam
a kemény drogok helyett, mint "biokábítószert". Ezt ma is tartom, így
sokkal veszélytelenebbül lehet kipróbálni azt a semmit, amit utána
úgysem érdemes folytatni. A fáradság kialudható... A harmadik bírálat
a kedvencem, erre utaltam az előbb... Egy veszprémi úriember arról
írt, hogy az élet oka és jellemzői nem kereshetők a kvantumvilág
berkeiben...
Hát... A baj csak az, hogy nem velem vitatkozik, mert ha ő mondja -
névvel, de cím és hivatkozások nélkül -, akkor én még "természetesen"
elhiszem. A fölvetés - az, hogy az élet jellemzői, így például a
gondolkodás összefügg a kvantumkáosz birodalmával - azonban Werner
Karl Heisenberg ötlete, s azóta olyan nevek kutatják, mint például
Roger Penrose... (, ám ide tartozik az Y-akták szerkesztője is). Ha a
14. és 18. számainkban leírt gondolatok tartalmával vitatkozott volna
a veszprémi úr, akkor szívesen leülök vele, hogy megbeszélhessük. De
azt mondani, hogy szerinte ebben az irányba nem lehet kérdezni, mert
csak... Na, ne!
Máskor nehéz elfogadni, hogy több lehetőség is van. Könnyebb
elmagyarázni, hogy az úgy van, mint azt, hogy lehet így is, meg úgy
is. Például az egyenletesség megélése egy pszichikai élmény. Erre
alapozva készítettünk órát, s eme óra alapján alkottuk meg az idő
(időtartam!) fogalmát. Ma a fizika ezt használja. Ám, ha valaki a
szabadon eső test mozgását tekinti egyenletesnek, akkor is készíthet
órát és építhet egy új fizikát. Mások lesznek a "képletei", de működő
képes lesz. Hasonlóan hiheti azt valaki, hogy a Föld a Világegyetem
központja. Megadhatók olyan mozgástörvények is, amelyek esetén ez
igaz!!!
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1997. január 21. - 1997. február 4.