Sánta Csaba:
A TERMÉSZET EREJE
Judó- avagy cselgáncs-effektus
Emberi világunk eszközei és a természeti környezetünk között
feszültségek vannak... Egy új évezred küszöbén, nagy kérdés, hogy
tudunk-e és főként akarunk-e egy jobb technikát létrehozni, amely
ökológiai szempontból megbízható, s amely boldogabbá, tartalmasabbá
teszi életünket... Tizenharmadik számunkban már jeleztük, hogy létezik
is eme technika: ez az ÖKOLÓGIAI KONSTRUKCIÓ. A feladat adott:
honosítsuk meg ezt az új ökológiai technikát és szüntessük meg a régi,
elavult, káros alkalmazásainkat.
Az ökológiai technika fogalmát Bertram Broberg és Bartha István
professzor urak fogalmazták meg az 1970-es évek végén: "Az ökológiai
tervezés a természet, valamint az élővilág mintáit felhasználva hozza
létre a műszaki megoldásokat, az ökológia alapelveinek megfelelően
használja."
Borberg professzorék egy nemzetközi társulatot létesítettek:
International Association for Ecological Design. Az intézet ma is
működik, közel ötven országból vannak tagjai. Örömmel vettük, hogy
megkeresett minket Dr. Bartha István mérnök-professzor úr, aki
svédországi otthonában e munka lelkes motorja. Így magazinunk is
csatlakozhatott e nemes feladathoz...
A ma is alkalmazott, emberi önzésünkben gyökerező, konvencionális
technika nem jó - láthatjuk és tapasztalhatjuk abból a számtalan
környezeti kárból és pusztításból, amit ez a technika okoz.
Az öko-technika még a gyermek éveit járja, miközben a régi technika
képviselői (értsd alatta a politikusokat és a nagyipart!!!) mindent
elkövetnek, hogy ezt az új technikát késleltessék, gátolják. Könnyebb
nekik a megszokott úton haladni, mint ismeretlen ösvényre térni.
(Hiába lenne igaz a Földön túli élet, hiába jönnének UFO-k, s hiába
hoznák a "csoda"technikát, mert nekik nem kellene, "érdekük" [?!] mást
mond ma is.)
Az öko-technikához nem elég csupán, hogy egyszerű, tiszta és
energiatakarékos gépeket és berendezéseket állítunk elő. Ahhoz, hogy
ezek az öko-gépek elterjedjenek, meg kell változtatni az emberek
magatartását, hogy el tudják fogadni az egyszerűt a bonyolult helyett,
s hogy megelégedjenek az "eléggel" a "sok" helyett...
Nézzük szép sorban:
A "statikus" falusi-rendszer főleg növénytermesztéssel és
állattenyésztéssel foglalkozott. Ezek a két legősibb és legfontosabb
termelési ágak, ezek mellett az ipar csak annyira nőtt ki, amennyire
szerszámokra, tárolási, közlekedési stb. eszközökre szükség volt.
A kézműipar (kisipar) teljesen függött még a hagyományos agrárvilág
berkeitől. Technológiája pedig annyira egyszerű volt, hogy jóformán
minden mesterséget maga a földműves is el tudott végezni.
Telt az idő, s a szakterületek egyre jobban elkülönültek,
specializálódtak. A gőzgép feltalálása meggyorsította ezt a
folyamatot, az ipar gyors fejlődését még pergőbb ütemre késztetvén,
ami aztán a kézműipar kezéből kivette a szerszámot és idővel meg is
szüntette azt.
A gyáripar "kényszeresen" is függetlenítette önmagát a mező- és
állatgazdaságtól...
A második világháború után az agrárvilág és a gyáripar függőségi
kapcsolatában ki is cserélődtek a súlypontok. A gyáripar ekkorra már
irányt szabott a két ősi termelési ágazatnak és azokat hozta függőségi
viszonyba önmagával. Ma már nem a növénytermesztés és az
állattenyésztés szabja meg, hogy az ipar mit termeljen (dolgozzon
fel), hanem az ipar szabja meg, hogy a másik két ágazatban mit
termeljenek. (Gombhoz szabni a kabátot...)
Míg az agrárvilág alig termelt hulladékot, hisz mindent újra
bedolgozott, addig a nagyipar bőven termel veszélyes, nem lebontható
és újból fel nem használható "vívmányokat".
Környezeti problémák tárgyalásánál majd mindenki a meglévő
technikából, mint valami megváltoztathatatlanból indul ki, pedig: a
technológia, a technika gyakorlati megvalósítása általában 8-10 évente
megújul. Ez alatt az idő alatt két mérnökgenerációt tudunk felnevelni.
Ami már azt jelenti, hogy komolyan nekilátva 10 év alatt létrehozható
egy teljesen új technika is... Egyes berendezéseknél, a hosszabb
élettartam miatt a "kicserélés" ideje nyilván valamivel hosszabb is
lehet, ám a kérdés megoldása nem műszaki, hanem politikai és gazdasági
jellegű... A természet "súg" a mérnöki megoldás terén.
Egy példa: a judo-, vagy cselgáncseffektus. (E fogalom mérnöki értelmű
használata Dr. Bartha István nevéhez kötődik!) A cselgáncsban a harcos
felek az ütést nem rugalmatlan ütközésként védik ki, hanem a lehető
legrugalmasabban, engednek annak, hozzá alkalmazkodnak. A támadó
ellenséget, mintegy az ütés irányába tovább "segítik", s ez által
annak bukását idézik elő. Erő, mozgás és alak nagyszerű összhangjáról
van itt szó, ami az egyed megóvásához, túléléséhez vezet.
Ha arra gondolunk, hogy gépeink, házaink, úthálózataink és egyéb
létesítményeink hányszor "ütköznek" rugalmatlanul a természettel, az
ökológiai rendszerrel, vagy annak egyes képviselőivel...
Saját termékeink "ütköznek" tehát környezetükkel, a természet
ökologikus rendjével, s mindeközben helyrehozhatatlan károkat okoznak
ez utóbbinak, de önmaguknak is... Így könnyen beláthatjuk, hogy a
judó-hatás technikai alkalmazása az emberiség túlélésének is egyik
igen fontos tényezője lehet.
Példálózzunk:
A fűzfa koronája olyan mint egy rugalmas keretszerkezet, amely előre
"beáll" a szél irányának megfelelően. Az ágak már növés közben
hozzáidomulnak a domináló szelekhez, s ezért az egész korona
engedelmesen hajlékony. Ám a szélerőnek van mindig egy függőleges
összetevője, ami egyébként is védi a fákat ledőléstől...
A tengeri makk (Balanides) csonkakúp alakú háza már magában véve egy
úgynevezett "egyenszilárdságú tartó". Nagy túlélési lehetőség ez az
állat számára, hiszen házának nincs gyenge keresztmetszete. Mindezek
mellett eme állatka úgy alakítja ki lakhelyét, hogy az a gyakran
"támadó" hullámok irányában elhajlik, mintegy megadja magát a ráható
erőknek. A hullámok ily módon kisebb ellenállásba ütköznek, az állat
pedig növeli háza stabilitását, s vele együtt túlélési esélyeit is,
mivel a hullámok "legördülnek" rajta.
Ám a tengeri makkok, ennél nagyobb tanulságot is szolgáltatnak...
Eme állatkák telepeket alkotó rákfajták. Ha megfelelő alapra találnak
pár hét alatt az egész felületet ellepik. Érdekes (és érdemes!)
megfigyelni, hogy a cselgáncs hatás nemcsak az egyes egyedekre, hanem
a telep (kolónia) összességére is jellemző. Werner Nachtigaal
professzor úr (Saarbrückeni Egyetem) kutatásai azt mutatják, hogy
mindezt a zoológusok is hasonlóan látják. Nachtigaal tanár úr bemutat
olyan képeket, melyeken jól látható, hogy a házak nagyjából egy
irányba mutatnak, kirajzolva egy "társadalmi-kúposság körvonalait".
Tehát a természet már tudja, hogy
nincs én és te, csak mi vagyunk!!!
Kezdetben mi is tudtuk, avagy inkább ösztönösen éreztük... Egyszerű
gépeink, így például az ék nagyszerűen alkalmazzák és kihasználják a
judó-hatás elvét. Az ék nyílásszöge, a súrlódás tényezője és az éket
feszítő erő oly rendszert alkotnak, ami erre lehetőséget ad. Charles
de Coulomb (1736-1806) amikor kísérleti úton meghatározta a súrlódási
tényező nagyságát, bizonyára nem gondolta, hogy ezt később a
cselgánccsal hozzák kapcsolatba, de azt már tudta, hogy a felület
simaságán kívül, többek között az egymáson elcsúszó anyagoktól, azok
fajtájától is függ, tehát olyasmitől, ami az anyagban ab ovo benne
van.
Ami pedig az anyag szerves része, az már természeti dolog, vagyis
ökológia és ezért nem hathat furcsán az a tény, hogy a judó-hatást
ilyen összefüggésben is használjuk. Ez pedig lényeges, mert itt nem
növény, vagy állat hozza egymással harmóniába az erőket, egy bizonyos
cél elérése érdekében, hanem az ember alkotott egy olyan gépelemet,
amely az erők játékát helyesen használja ki.
De ott van a boltív is... Ősi, hisz már Felső-Mezopotámia
folyóvölgyeiben építettek - elsősorban kultikus célokra - alacsony
boltozatos mennyezetű, köralakú építményeket... A kérdés adott: Mitől
"vakultunk" meg azóta???
Platón, a nagy görög bölcs mondta: "A bölcsesség a csodálkozással
kezdődik. Aki nem tud csodálkozni a dolgokon, amelyek körülveszik, a
világ felett, amelyben él, az igazán bölcs sohasem lesz". Az ember
pedig, ha valamikor egyáltalán, akkor "őskorában" csodálkozó volt és
eltérően mai utódaitól tudott is csodálkozni. Ennek a csodálkozásnak
aztán lettek csodás alkotásai, amelyek még ma is bámulatba ejtenek
bennünket. Ha pedig ezen tudunk ámulni, akkor a képesség még adott,
kutassuk a természet berkeit, s használjuk mit megalkotott.
E számunk Dr. Bartha István anyagainak felhasználásával készült.
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1996. december 11. - 1996. december 23.