Sánta Csaba:
IDŐUTAZÁS
Az idő... A legtermészetesebb, a lét jelenségével tapasztalati
világunkban összeforrott és mégis "megfoghatatlan" fogalom. Ha csak
azzal akarnánk kezdeni, hogy májusi számunkban, pontosan 26 héttel
ezelőtt indítottuk a témát, s akkor ígértük meg a folytatást... Igen,
már ekkor is hat hivatkozást követnénk el az időre. Ennyire hozzánk
nőtt e fogalom. Talán jobban is, ha arra gondolok, hogy olvasóink
azóta rendszeresen kérdezik leveleikben, hogy mikor lesz a
folytatás... Folytatás az idő irányáról, kényszeréről, s arról,
elhagyható-e eme kényszer...
Vas József az idő elviselhetetlenségéről töpreng A megosztott idő című
írásában (Magyar Pszichológiai Szemle, 1994/3-4., 189-215. oldalak).
Itt idézi Szent Ágoston máig "időszerű" eszmefuttatását: "Ámde
miképpen van ez a két idő, múlt és jövő, ha a múlt már nincsen és a
jövő még nincsen? A jelen pedig, ha mindig jelen maradna, s nem
zuhanna a múltba, nem idő volna, hanem örökkévalóság. Ha tehát a jelen
csak úgy lehet idő, ha a múltba hanyatlik, miképpen mondjuk róla, hogy
létezik? Hiszen létezésének oka éppen az, hogy nem lesz. (Augustinus,
A.: Vallomások, Gondolat, Budapest, 1987.)"
És valóban... Az idővel bajok vannak. Az időt nem szeretik még a
fizikusok sem. Az idő élmény és fizikai valóság egyszerre. Az idő
kényszerében élünk, s a kényszer megélésének pillanatnyi állapotától
függően (pl. szerelmes vagyok és együtt vagyunk, most egy teljes napot
- vagy a vonatra várok, késik tíz percet * Melyik időszakot élem meg
hosszabbnak? A másodikat...) más-más időt élünk át, más lesz személyes
megélésünk, a való világtól, az óránk mutatójának forgásától függetle-
nül. A könyörtelenül múló és mulasztó szabályos idő éppen ezért
elfogadhatatlan egy élő szervezet számára. Elfogadása elpusztít...
A "ma" tudományai környezetünk jelenségeit, a folyamatokat az időben
írják le. Feltételezésük szerint az idő egyenletes, folytonos és
egyirányú... Éppen ellentétben a megélt idő tapasztalatával. Talán ez
az oka, hogy annyi sok fiatal fél a fizikától, borzong és utálja...
Ösztönösen érzik, hogy több dolog nem lehet úgy, hiszen az úgy, az
természetellenes lenne. Ez még rendben is lehetne, hiszen
érzékcsalódásaink "bizonyítottan" vannak. Ám az igazi bukfenc az, hogy
a "ma" fizikájának egy újabb fejezete a relativitáselmélet igazolni
látszik, hogy az idő mégsem egyenletes, mégsem folytonos és mégsem
egyirányú!!!
Albert Einstein híres ténykedése óta tudjuk, hogy a sebesség
változásával együtt változik a tér és az idő. A fény vákuumbeli
sebességéhez közeledve a mozgó objektum a távolságok rövidülését
(távolság-kontrakció) érzékeli, miközben óráinak időközein
"megnyúlás" (idődilatáció) tapasztalható. Mivel a térbeli és az
időbeli változás nem választható szét, ezért kell a teret és az időt
együtt, egy tér-idő rendszerként kezelni.
Itt az időutazást tekintve - ami mai főbb témánk - érdemes is megállni
egy gondolatsor erejéig. Az előbb említett idődilatációnak van egy
óraparadoxonnak nevezett következménye...
Az óraparadoxon a következő: Legyen két teljesen azonos módon járó
óránk. Az egyiket tegyük be a vitrinbe, a másikat pedig küldjük el egy
űrhajóssal. Az előbb említettük, hogy a sebesség esetén a mozgó órákon
az időközök megnyúlnak, ez hétköznapi nyelven azt jelenti, hogy
lassabban járnak. Tehát a mozgó űrhajón lévő óra lassabban jár, mint a
vitrinünkben őrzött társa. Ez pedig azt jelenti, hogy amikor az űrhajó
visszaér, akkor a megutaztatott órán kevesebb idő elteltét
tapasztaljuk, mint a Földön maradt órán. Ha a játékot két ikerrel
játsszuk, akkor a sajátos űrutazás után a visszatérő testvér
fiatalabb lesz...
A két ikernél az is előfordulhat akár, hogy eme "játék" után az előbb
született lesz a fiatalabb! Ez pedig egy rendes "csavar" az időben...
Talán időutazás... Talán játék az idő irányával, irányaival.
Az idődilatáció esetén, amikor az időközök megnyúlnak, tehát
változnak, megváltoznak (!), akkor nem beszélhetünk az idő
egyenletességéről. Amikor egy test sebessége változik, akkor az adott
test fizikai saját ideje is változik. Az idő csak egyenletes mozgások
esetén egyenletes. Nézzünk körül magunk körül! Hány egyenletes
(állandó sebességű) mozgásformát tapasztalunk? Hiszen csak ott
egyenletes az idő...
A második az idő folytonossága. Nézzük azt az esetet, amikor egy test
sebessége először nő, aztán csökken. A mozgás első részében a mozgó
testen mért időközök nőnek, a mozgás második felében pedig csökkennek.
Ezek folytonosságáról majd később, most a "fordulópont" az érdekes
számunkra. Fizikai értelemben a sebesség növekedésének és
csökkenésének "fordulópontjában" ugyanis nincs folytonosság! Tehát
létezhet olyan objektum, amelynek fizikai saját ideje nem folytonos...
Ám a relativitáselmélet tartogat még meglepetéseket. A sebesség
megváltozásával a test tömege is megváltozik (relativisztikus
tömegnövekedés). Igen ám, de a tömeg az energiát jeleníti meg:
mindenfajta energianövekedés a tömeg növekedésével jár, az energia
tömegé alakulhat és a tömeg energiává. Szóval itt van ez az energiát
jelképező tömeg, ami a sebesség növekedésével nő, csökkenésével pedig
csökken. Ugyanakkor Einstein általános relativitáselmélete szerint a
tér szerkezetét, görbületét és torzultságát összefüggésbe lehet hozni
a benne lévő tömegek jelenlétével és megoszlásával. Ez esetben viszont
a tér és az idő (a téridő) szerkezetének megváltozása (mozgás során a
szerkezetüket meghatározó tömeg változik!) nem választható el a
tömegnövekedés folyamatától...
Az előbbi gondolatmenet egyenes következménye, hogy nem egyszerűen
téridő rendszerről van szó, hiszen a tér és az idő megváltozásához
minden esetben az energiát megjelenítő tömeg megváltozása is
elválaszthatatlanul társul. Tehát helyesebb tér-idő-tömeg rendszerben
gondolkodni, azaz az időt (és a teret!) az energia megjelenési
formájának tekinteni... Az idő (és a tér is!) éppen úgy egyenértékű az
energiával, mint az Einstein által kimondottak szerint a tömeg. Na
ennek vannak aztán érdekes következményei. Három irányban is. Az
egyik, hogy az energia kvantumos természetű, így az időnek is ilyennek
kell lennie...
Az idő kvantumos természete pedig azt jelenti, hogy az előbb említett
példánkban, a folytonosságot illetően, a sebesség növekedésének és
csökkenésének szakaszában sincs folytonosság.
A másik következménye az idő-energia ekvivalenciának az, hogy az
idődilatáció során bekövetkező energia-tatalom növekedése vagy
csökkenése minimum (!) két időirányt feltételez... Tehát az idő nem
egyirányú!
A harmadik, hogy egy tér-idő-tömeg rendszerben a jelenségek nem az
időben zajlanak... és nem is a térben. Hanem az idő és a tér
változásaival együtt, egy közös energetikai alapon. Az igazi gond itt
kezdődik...
A "ma" tudománya három dologgal is bajban van: Az első, hogy
jelenségeit egy adott téridőben vizsgálta, írta le. "Most" (az 1900-as
évek első két évtizedében!) pedig kiderült, hogy azok nem a téridőben,
hanem a téridővel együtt zajlanak. A második, hogy az összes elmélet
és törvény egy egyenletes, folytonos és egyirányú időt feltételezve
lettek megalkotva. Ez a kettő óriási probléma. Mit lehet tenni?
Kezdjünk elölről mindent? Hatalmas munka... Vagy folytassuk azt az
utat, amelyről biztosan tudjuk, hogy rengeteg kérdésünkre nem adhat
feleletet hiszen tévedéseken alapul? Nehéz kérdések... Nehéz
válaszok... A harmadik a "hisztéria"... Visszaüt az, hogy iskoláinkban
történeti tudományt tanítunk, s azt is a hit és a tekintély elvén.
Félünk az újba belevágni, mert a belénk "vert" (olykor szó szerint!)
hagyományokat, tisztelt és csodált professzorainkat azért nem lehet
csak úgy elfeledni. Ez butaság és minősíthetetlen vétek is lenne...
Hiszen ki merne olyat állítani, hogy egy teljesen új rendszert átlát
és képes kidolgozni. Aki igen, azt nem szabad komolyan venni! Ez a
jogos gondolkodás pedig a tudomány egyes helyeiről olykor (de azért
rendszeresen!) vulkánszerű, "hisztérikus" kirohanások képében
jelentkezik. Ami sajnos baj!
Az előző számunkban már utaltunk arra, hogy a kvantumvilágban egy
bizonyos Heisenberg határozatlansági relációja lehetővé teszi olyan
világok létezését is, ahol a hely kötött egy adott akármi részére és
időben bolyonghat szabadon. Ez már valóban időutazás lenne. Ám ma még
nem lehet tudni, hogy egy az időkényszer alatt álló tárgy időkényszere
feloldható-e miközben térbeli kényszert alakítunk ki... És ha netán
igen, a gyakorlati megvalósítása akkor sem valószínű, hogy az elkövet-
kezendő évszázadban lesz. Ma az idő szerkezetének a megértése a
soros, egy meg"új"jult tudomány kikövezése...
Duna Televízió * Duna Text * Y-akták
1996. október 30. - 1996. november 13.