Sánta Csaba:
TITOKZATOS VISELKEDÉS
A viselkedés nem az egyént jellemzi, a viselkedéssel az egyént
jellemezzük. Az élő szervezeteknek önmagukban nem kell viselkedniük,
élhetnek egyszerűen életösztöneik szerint. Viselkedni a már kultúrával
rendelkező társadalmakban, a társas érintkezés során kell. A
viselkedés előfeltétele, hogy tudatosan tudjunk arról, hogy a másik
tudatosan tud rólunk. Akkor viselkedünk, amikor a társban kialakuló
képet kívánjuk manipulálni, befolyásolni. Azt is mondhatjuk, hogy a
viselkedés az érzelmek hiányának vészreakciója, pótlásigénye tudati
szintünkön.
Két izgalmas kérdés vetődik fel. Az első arról szól, hogy vajon melyik
az a pont, ahol még él egy organizmus és melyik az, ahol már
viselkedik, s mi a változás mögötti ok és tartalom. A második probléma
azt feszegeti, hogy milyen konfliktusok forrása lehet két különböző
viselkedésbeli kultúra találkozása. Ekkor a viselkedés nem tölti be
befolyásoló szerepét, sőt sokszor provokatív lehet. Jó példa erre a
különböző vallási kultúrák ütközése (pl. a Hare Krisna mozgalom
megítélés e társadalmunkban). Az igazi kérdés mégis a fajok közötti
találkozás, így esetleges kapcsolatunk földön túli intelligenciával,
élettel.
Az Y-akták mostani számában e kérdések biológiai és pszichológiai
alapjait vizsgáljuk. Következő számunkban pedig megpróbálunk
természettudományos, fizikai választ keresni a felvetésekre.
Induljunk ki saját, emberi viselkedésünkből. Ezt ma négy összetevőre
szokás felbontani, amelyek mindegyike a viselkedés szerves részét
képviseli: ingerkörnyezet, személyiség, látható viselkedés, közvetlen
következmények. Pillanatnyi megnyilvánulásaink személyiségünk és az
ingerkörnyezet kölcsönhatásainak függvénye, ám látható viselkedésünk
megértéséhez mind a négy összetevő viszonyát értelmezni kell.
Egy kultúra épületébe a viselkedés jelenti a legnagyobb
bizonytalanságot, de a biztonság egy jelentős mennyiségét is.
Bizonytalanságot, hiszen a személyközi kapcsolatokban egy inger
többféle választ is kiválthat és több inger is kiválthatja ugyanazt a
választ (multikauzális kapcsolat). Az egyéni viselkedés biztonsági
forrása pedig a személyiség pszichikai összetevőinek tehetetlensége,
az hogy csak lassan képesek megváltozni.
A személyiség három pszichikai összetevőjét említjük most meg: az
érzelmi forrású attitűdök, a gondolati építkezésű hiedelmek, és a
hosszú távú általános alkotórészek az értékek.
Az attitűdök azt mutatják meg, hogy mit szeretünk és mit nem, azt hogy
milyen a viszonyunk egy adott dologgal szemben. Az attitűdök különböző
dolgokhoz való érzelmi kapcsolódásainkat fejezik ki, azt hogy a
külvilág adott dolgaira kedvezően vagy ellenségesen reagálunk-e. Az
attitűdöket nem lehet (és nem is szabad!) értékelni, azt mondani, hogy
helyes, vagy hogy helytelen. Az attitűdök egyéniek, egyénenként
különbözőek.
Az attitűdök gondolati összetevői a hiedelmek. Hiedelem alatt a
dolgokról alkotott gondolatokat, véleményeket és az azokból levont
következtetéseket értik - érzelemmentes információk.
Az értékek már általánosabbak az attitűdöknél. Az értékek az
attitűdöket alátámasztó választások, általános tendenciák
meghatározott dolgok és állapotok preferálására (előnyben részesítése)
más dolgokkal és állapotokkal szemben. Az értékek nem feltétlenül
racionálisak (ész- és célszerűek), bár saját értékeinkről rendszerint
ezt állítjuk. A legtöbb ember egyidejűleg több, olykor egymásnak
ellent is mondó értéket követ.
Carl Gustav Jung (1875-1961) ma meghatározó emberképe: a személyiség
belülről való kibontakozása a környezettel való interakció (kölcsönös
egymásra való hatás) folyamataként.
A pszichológia régi kérdése, hogy a személyiség egy belső adottságok
által meghatározott rendszer-e, vagy tanulási folyamatokon keresztül
külső tényezők határozzák meg.
Három csoportról beszélhetünk: az ösztönös magatartásról, a
reflexekről és a tudatos reagálásról. Az ösztönök világát magazinunk
ötödik számában már részletesen tárgyaltuk. Az ösztön lényegében az
életfunkciók és életreakciók közös (genetikai?) programja. Minden
viselkedés valahol erre épül. A külvilágra adott nem tudatos reakciók
a reflexek. A reflexek két típusba sorolhatóak kialakulási módjuk
alapján.
Azokat a reflexeket, amelyek kialakulása a természet egy zárt
(genetikai?) programjában valósulnak meg, s kialakulásuk nem kötött
tanulási folyamathoz feltétlen reflexeknek nevezzük. Azokat a
reflexeket viszont, amelyek kialakulása egy nyitott (genetikai?)
program során, tanulási folyamat eredményeként alakul ki feltételes
reflexeknek hívjuk.
A környezeti változásokra történő tudatos reagálások a tanulási
folyamatok. A tanulási folyamatok változatosak lehetnek. A klasszikus
kondicionáláshoz egy inger-válasz kapcsolat szükséges. Ennek egyik
típusa a habitáció, a közömbösség kialakulása.
Habitáció során egy élettanilag közömbös inger többszöri ismétlés után
elveszíti hatását. Ez egy nagyon fontos szűrő, amelynek segítségével
az állatok és mi emberek is "megszokjuk" a "nem olyan fontos"
ingereket, és a későbbiekben ezek már nem kötik le válaszreakcióink
kapacitását.
Ugyanakkor a megerősítésen alapuló tanulási folyamatoknál a cselekvés
következményein van a hangsúly. Az úgynevezett szenzitív (fogékony,
figyelő) magatartás során az ismételt ingerek hatására az egyedek a
gyengébb ingerek hatásaira is érzékenyebbek lesznek. Az ismétléses
tanulási folyamat eme ingerküszöbök tudatos érzékelése.
Az ismétléses (kondicionáló) tanulási folyamat során az egyén
fokozatosan megtanulja, hogy egy adott ingerre a számára legjobb(nak
vélhető) reakcióval válaszoljon.
Azonban "más kárán" is lehet tanulni, amit behelyettesítő tanulásnak
tekintünk. De már meglévő ismereteinket is használhatjuk,
alkalmazhatjuk egy új szituációban (viselkedési helyzetben) a tanulási
transzfer segítségével.
Léteznek társas tanulási folyamatok is. Ezt nevezzük szocializációnak,
ami során egy társas egység (egy kultúrkör) értékrendjét,
viselkedésformáit sajátítja el az egyén.
Viselkedésünk és a személyiségünk részét képző attitűdjeink,
hiedelmeink nem feltétlenül állnak összhangban egymással. A témáról
egy fantasztikus könyvet írt Ancsel Éva, aki az ELTE professzora volt,
s akit feltétlenül érdemes olvasgatni, mert nem csupán Magyarország,
de a világ egyik legzseniálisabb filozófusnője volt. Ancsel Éva
könyvének címe: Az aszimmetrikus ember (Kossuth Könyvkiadó, Budapest,
1989.). Az önhang hiányával jellemezhető állapotot kognitív
disszonanciának nevezzük. Ez az egyén számára igencsak kellemetlen és
megszüntetendő, éppen ezért rendkívüli motivációs állapot, akár a
tanulás irányában is.
A kognitív disszonancia állapotát egy igen élvezetes és tanulságos
példán keresztül mutatja be Lélek és ufológia című írásában Borbíró
Mihály, a Hermann Oberth Társaság egyik meghatározó alakja (Harmadik
Szem, 1996. október). Érdemes és rendkívül hasznos elolvasni ezt az
írást.
Egyik közös ismerősünk, egy "munkában megfáradt, ötven év körüli,
mezőgazdasági kistermeléssel foglalkozó, vidéki hölgy" esetét elemzi,
akit saját bevallása szerint "magas, fekete ruhás fénylények"
látogattak meg, s aki eme látogatások üzeneteit igyekszik
közvetíteni, miközben meglepő tudományos kifejezéseket, képleteket ír.
Említettük, hogy viselkedésünk a személyiség és az ingerkörnyezet
függvénye. Ez utóbbi viszont egy "szubjektumként" értelmezhető csak.
Az észleléskor a külső valóság egy belső megfelelőjét alkotjuk meg egy
gondolati transzformációs folyamat eredményeként. Eme gondolati
munkálkodásunkat pedig több minden befolyásolja: az észlelő jellemzői,
az észlelt esemény vagy tárgy jellemzői, és az a szituáció, amelyben
az észlelés zajlik. Ezek mind külön-külön, mind egymással kapcsolódva
különböző torzításokat visznek az érzékelés és a viselkedés
folyamataiba. Az eredmény: azonos szituációkban eltérő cselekvési
formák.
Az észlelési torzítások mértéke hírtelen megugrik, felerősödik
személyek észlelésekor. Az első benyomás, a halló-hatás, a kivetítés
és egyéb pszichikai csapdák hatása olyan erős is lehet, hogy egy
tapasztalattal tényszerűen leírható cselekvéssel szemben egy másik
magyarázat válik az észlelő számára valósággá. Hogy minket minél
kevesebben érjen ez a hatás, ezért célszerű ezeket a dolgokat
tudatosítani. Ehhez szolgálhat eszközül az "Irodalmi ajánló"
rovatunkban felsorolt művek tanulmányozása, amelyek magazinunk mostani
számának az elkészítéséhez is alapul szolgáltak. Legközelebb a
viselkedés fizikai hátterét vizsgáljuk.
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1996. október 2. - 1996. október 16.