Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

   Sánta Csaba:
                            TITOKZATOS VISELKEDÉS

   A  viselkedés  nem  az  egyént  jellemzi,  a  viselkedéssel  az egyént
   jellemezzük.  Az  élő szervezeteknek önmagukban nem kell viselkedniük,
   élhetnek egyszerűen életösztöneik szerint. Viselkedni a már kultúrával
   rendelkező   társadalmakban,   a   társas  érintkezés  során  kell.  A
   viselkedés  előfeltétele,  hogy  tudatosan tudjunk arról, hogy a másik
   tudatosan  tud  rólunk.  Akkor viselkedünk, amikor a társban kialakuló
   képet  kívánjuk  manipulálni,  befolyásolni. Azt is mondhatjuk, hogy a
   viselkedés  az  érzelmek  hiányának vészreakciója, pótlásigénye tudati
   szintünkön.

   Két izgalmas kérdés vetődik fel. Az első arról szól, hogy vajon melyik
   az  a  pont,  ahol  még  él  egy  organizmus  és  melyik  az, ahol már
   viselkedik, s mi a változás mögötti ok és tartalom. A második probléma
   azt  feszegeti,  hogy  milyen konfliktusok forrása lehet két különböző
   viselkedésbeli  kultúra  találkozása.  Ekkor a viselkedés nem tölti be
   befolyásoló  szerepét,  sőt  sokszor provokatív lehet. Jó példa erre a
   különböző  vallási  kultúrák  ütközése  (pl.  a  Hare  Krisna mozgalom
   megítélés  e  társadalmunkban).  Az igazi kérdés mégis a fajok közötti
   találkozás,  így  esetleges kapcsolatunk földön túli intelligenciával,
   élettel.

   Az  Y-akták  mostani  számában  e  kérdések biológiai és pszichológiai
   alapjait   vizsgáljuk.   Következő   számunkban   pedig   megpróbálunk
   természettudományos, fizikai választ keresni a felvetésekre.

   Induljunk  ki  saját, emberi viselkedésünkből. Ezt ma négy összetevőre
   szokás  felbontani,  amelyek  mindegyike  a  viselkedés szerves részét
   képviseli:  ingerkörnyezet, személyiség, látható viselkedés, közvetlen
   következmények.  Pillanatnyi  megnyilvánulásaink  személyiségünk és az
   ingerkörnyezet  kölcsönhatásainak  függvénye, ám látható viselkedésünk
   megértéséhez mind a négy összetevő viszonyát értelmezni kell.

   Egy    kultúra   épületébe   a   viselkedés   jelenti   a   legnagyobb
   bizonytalanságot,   de   a  biztonság  egy  jelentős  mennyiségét  is.
   Bizonytalanságot,   hiszen  a  személyközi  kapcsolatokban  egy  inger
   többféle  választ is kiválthat és több inger is kiválthatja ugyanazt a
   választ  (multikauzális  kapcsolat).  Az  egyéni viselkedés biztonsági
   forrása  pedig  a személyiség pszichikai összetevőinek tehetetlensége,
   az hogy csak lassan képesek megváltozni.

   A  személyiség  három  pszichikai  összetevőjét  említjük most meg: az
   érzelmi  forrású  attitűdök,  a  gondolati  építkezésű hiedelmek, és a
   hosszú távú általános alkotórészek az értékek.

   Az attitűdök azt mutatják meg, hogy mit szeretünk és mit nem, azt hogy
   milyen a viszonyunk egy adott dologgal szemben. Az attitűdök különböző
   dolgokhoz  való  érzelmi  kapcsolódásainkat  fejezik  ki,  azt  hogy a
   külvilág  adott  dolgaira  kedvezően vagy ellenségesen reagálunk-e. Az
   attitűdöket nem lehet (és nem is szabad!) értékelni, azt mondani, hogy
   helyes,  vagy  hogy  helytelen.  Az  attitűdök  egyéniek,  egyénenként
   különbözőek.

   Az  attitűdök  gondolati  összetevői  a  hiedelmek.  Hiedelem  alatt a
   dolgokról  alkotott  gondolatokat,  véleményeket  és az azokból levont
   következtetéseket értik - érzelemmentes információk.

   Az   értékek   már  általánosabbak  az  attitűdöknél.  Az  értékek  az
   attitűdöket     alátámasztó    választások,    általános    tendenciák
   meghatározott dolgok és állapotok preferálására (előnyben részesítése)
   más  dolgokkal  és  állapotokkal  szemben.  Az értékek nem feltétlenül
   racionálisak  (ész- és célszerűek), bár saját értékeinkről rendszerint
   ezt  állítjuk.  A  legtöbb  ember  egyidejűleg  több, olykor egymásnak
   ellent is mondó értéket követ.

   Carl  Gustav  Jung (1875-1961) ma meghatározó emberképe: a személyiség
   belülről  való kibontakozása a környezettel való interakció (kölcsönös
   egymásra való hatás) folyamataként.

   A  pszichológia  régi kérdése, hogy a személyiség egy belső adottságok
   által  meghatározott  rendszer-e, vagy tanulási folyamatokon keresztül
   külső tényezők határozzák meg.

   Három   csoportról   beszélhetünk:   az   ösztönös   magatartásról,  a
   reflexekről  és  a tudatos reagálásról. Az ösztönök világát magazinunk
   ötödik  számában  már  részletesen tárgyaltuk. Az ösztön lényegében az
   életfunkciók  és  életreakciók  közös  (genetikai?)  programja. Minden
   viselkedés  valahol erre épül. A külvilágra adott nem tudatos reakciók
   a  reflexek.  A  reflexek  két  típusba sorolhatóak kialakulási módjuk
   alapján.

   Azokat   a  reflexeket,  amelyek  kialakulása  a  természet  egy  zárt
   (genetikai?)  programjában  valósulnak  meg, s kialakulásuk nem kötött
   tanulási   folyamathoz   feltétlen   reflexeknek  nevezzük.  Azokat  a
   reflexeket  viszont,  amelyek  kialakulása  egy  nyitott  (genetikai?)
   program  során,  tanulási  folyamat eredményeként alakul ki feltételes
   reflexeknek hívjuk.

   A  környezeti  változásokra  történő  tudatos  reagálások  a  tanulási
   folyamatok.  A tanulási folyamatok változatosak lehetnek. A klasszikus
   kondicionáláshoz  egy  inger-válasz  kapcsolat  szükséges. Ennek egyik
   típusa a habitáció, a közömbösség kialakulása.

   Habitáció során egy élettanilag közömbös inger többszöri ismétlés után
   elveszíti  hatását.  Ez egy nagyon fontos szűrő, amelynek segítségével
   az  állatok  és  mi  emberek  is  "megszokjuk"  a  "nem  olyan fontos"
   ingereket,  és  a  későbbiekben ezek már nem kötik le válaszreakcióink
   kapacitását.

   Ugyanakkor  a megerősítésen alapuló tanulási folyamatoknál a cselekvés
   következményein  van  a  hangsúly. Az úgynevezett szenzitív (fogékony,
   figyelő)  magatartás  során  az ismételt ingerek hatására az egyedek a
   gyengébb  ingerek  hatásaira  is érzékenyebbek  lesznek. Az ismétléses
   tanulási folyamat eme ingerküszöbök tudatos érzékelése.

   Az   ismétléses   (kondicionáló)  tanulási  folyamat  során  az  egyén
   fokozatosan  megtanulja,  hogy egy adott ingerre a számára legjobb(nak
   vélhető) reakcióval válaszoljon.

   Azonban  "más  kárán" is lehet tanulni, amit behelyettesítő tanulásnak
   tekintünk.    De   már   meglévő   ismereteinket   is   használhatjuk,
   alkalmazhatjuk egy új szituációban (viselkedési helyzetben) a tanulási
   transzfer segítségével.

   Léteznek társas tanulási folyamatok is. Ezt nevezzük szocializációnak,
   ami   során   egy   társas   egység   (egy   kultúrkör)  értékrendjét,
   viselkedésformáit sajátítja el az egyén.

   Viselkedésünk   és   a   személyiségünk   részét  képző  attitűdjeink,
   hiedelmeink  nem  feltétlenül  állnak összhangban egymással. A témáról
   egy fantasztikus könyvet írt Ancsel Éva, aki az ELTE professzora volt,
   s  akit  feltétlenül érdemes olvasgatni, mert nem csupán Magyarország,
   de  a  világ  egyik  legzseniálisabb  filozófusnője  volt.  Ancsel Éva
   könyvének  címe: Az aszimmetrikus ember (Kossuth Könyvkiadó, Budapest,
   1989.).   Az   önhang   hiányával   jellemezhető   állapotot  kognitív
   disszonanciának  nevezzük. Ez az egyén számára igencsak kellemetlen és
   megszüntetendő,  éppen  ezért  rendkívüli  motivációs  állapot, akár a
   tanulás irányában is.

   A  kognitív  disszonancia  állapotát  egy igen élvezetes és tanulságos
   példán  keresztül  mutatja  be Lélek és ufológia című írásában Borbíró
   Mihály,  a  Hermann Oberth Társaság egyik meghatározó alakja (Harmadik
   Szem,  1996.  október). Érdemes és  rendkívül hasznos elolvasni ezt az
   írást.

   Egyik  közös  ismerősünk,  egy  "munkában  megfáradt, ötven év körüli,
   mezőgazdasági  kistermeléssel foglalkozó, vidéki hölgy" esetét elemzi,
   akit   saját   bevallása  szerint  "magas,  fekete  ruhás  fénylények"
   látogattak   meg,   s   aki   eme  látogatások    üzeneteit  igyekszik
   közvetíteni, miközben meglepő tudományos kifejezéseket, képleteket ír.

   Említettük,  hogy  viselkedésünk  a  személyiség  és az ingerkörnyezet
   függvénye.  Ez  utóbbi viszont egy "szubjektumként" értelmezhető csak.
   Az észleléskor a külső valóság egy belső megfelelőjét alkotjuk meg egy
   gondolati   transzformációs   folyamat  eredményeként.  Eme  gondolati
   munkálkodásunkat pedig több minden befolyásolja: az észlelő jellemzői,
   az  észlelt  esemény vagy tárgy jellemzői, és az a szituáció, amelyben
   az  észlelés zajlik. Ezek mind külön-külön, mind egymással kapcsolódva
   különböző   torzításokat   visznek   az   érzékelés  és  a  viselkedés
   folyamataiba.  Az  eredmény:  azonos  szituációkban  eltérő cselekvési
   formák.

   Az   észlelési   torzítások  mértéke  hírtelen  megugrik,  felerősödik
   személyek  észlelésekor.  Az első benyomás, a halló-hatás, a kivetítés
   és  egyéb  pszichikai  csapdák  hatása  olyan  erős is lehet, hogy egy
   tapasztalattal  tényszerűen  leírható  cselekvéssel  szemben egy másik
   magyarázat  válik  az  észlelő  számára  valósággá.  Hogy minket minél
   kevesebben  érjen  ez  a  hatás,  ezért  célszerű  ezeket  a  dolgokat
   tudatosítani.   Ehhez   szolgálhat   eszközül   az  "Irodalmi  ajánló"
   rovatunkban felsorolt művek tanulmányozása, amelyek magazinunk mostani
   számának   az  elkészítéséhez  is  alapul  szolgáltak.  Legközelebb  a
   viselkedés fizikai hátterét vizsgáljuk.

                     Duna Televízió * DunaText * Y-akták
                     1996. október 2. - 1996. október 16.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.