Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

   Sánta Csaba:
                                 AGYHULLÁMOK

   (Mai   számunkat   egy   kisebb   otthoni   orvosi   szakszótárnak  is
   ajánlhatnánk.)

   Egy  hétköznapi  embernek  a  "gondolkodás"  szó  hallatán  az agyvelő
   (encephalon, cerebrum) és az idegsejtek (neuron) jutnak az eszébe...

   Az  agy fontosságára utal, hogy a méh (uterus) által befogadott magzat
   (embrió,   majd  fetus)  mellett  a  legnagyobb  védelemben  részesül:
   agykoponya   (neurocranium)   és  agyburok  (meninx)  veszi  körül.  A
   burokrendszer  jelentőségét  növeli,  hogy  az  agy  vérkeringésének a
   rendszere is ide kapcsolódik.

   Az  egyedfejlődés  során  az  agyban  "tágulatok" képződnek, amelyek a
   kifejlett  agyban  agykamrákként (venticulus cerebri) maradnak meg. Az
   agykamrákban  agyi-gerincvelői  folyadék  (likvor)  található,  ami az
   agykamrák  falában lévő hajszálérfonatok (plexus chorioideus) falán át
   szűrődik  a  vérből. A likvor az agykamrákból a központi idegrendszert
   körülvevő  "likvortérbe"  kerül,  így  az  egész központi idegrendszer
   folyadékfölfüggesztésben     van.     Ez     utóbbi    súlycsökkenést,
   rezgésvédelmet... óriási biztonságot jelent.

   Az   agy  két  helyről,  a  gerincvelőből  (medulla  spinalis)  és  az
   agyidegektől  (nervus  cerebralis) kapja azokat az információ tartalmú
   ingerületeket, amik képessé teszik az idegrendszer és ezen keresztül a
   szervezet   életműködésének   irányítására.  Az  irányítás  impulzusai
   ugyanezt az "utat" használják.

   Az irányítás két alapformája a vezérlés és a szabályozás.

   A  vezérlés  olyan egyirányú kapcsolatot jelent, amelyben a központ az
   irányított   rendszert   a   hozzá  küldött  jelekkel,  információkkal
   működteti,  de  az  irányított  rendszer  nem  befolyásolja  a központ
   működését.

   Szabályozás  akkor  valósul  meg,  ha  az irányított rendszer működési
   jellemzőit  meghatározott  határok között kell tartani, amihez állandó
   visszajelentésre  van  szükség  az  irányított rendszer működéséről. A
   szabályozás  tehát egy kétirányú kapcsolat  a központ és az irányított
   rendszer között, amely szabályozókört hoz létre.

   A   szabályozókörön   kívülről   a   rendszert   zavaró   jelek  érik,
   megváltoztatva  ezzel  működését.  A  szabályozókörök  a központ által
   kitűzött (optimális, tehát a lehető legjobbnak vélhető mértékű) "kell"
   értékek alapján működnek. A visszajelentett állapotok a "van" értékek.
   Ha  nincs  eltérés a két érték között, akkor nem kell megváltoztatni a
   működő  rendszert  irányító  jeleket. Amennyiben viszont a két érték a
   zavaró jelek hatására eltérő, akkor a központnak meg kell változtatnia
   a   működő    rendszert    szabályozó    jelek   tartalmát.   A  jelek
   megváltoztatásának  alapja  a  "kell" érték és a "van" érték eltérése,
   amit  hibajelnek  nevezünk.  Amikor  a  hibajel hozzáadódik az eredeti
   bemeneti  jelhez, akkor pozitív visszacsatolásról (gerjedés,  rezgések
   fellépése),   ha  levonódik,  akkor  pedig  negatív  visszacsatolásról
   (stabilizálás) beszélünk.

   A  szabályozás  egy megkülönböztetett típusa az izoláció, amiről akkor
   van   szó,  ha  olyan  körülményeket  teremtünk,  amelyek  megvédik  a
   rendszert  a  zavaró  jelek káros hatásaitól. A beavatkozás itt időben
   megelőzi a zavaró jelek megjelenését.

   Összefoglalva:  Irányítás alatt olyan céltudatos tevékenységet értünk,
   amely  beavatkozik  egy  rendszer  működésébe annak érdekében, hogy az
   abban    végbemenő    folyamatokat    a   kívánt   módon   fönntartsa,
   megváltoztassa, esetleg megállítsa.

   Az  irányítást  végző  agy  több  régióra  osztható. Ezek emlősöknél a
   következőek:   nyúltagy   (medulla   oblongata),  híd  (pons),  kisagy
   (cerebellum),  középagy  (mesencephalon),  köztiagy  (diencephalon) és
   előagy (telencephalon).

   Eme  egyes  régiók  más-más működésért felelősek. Például az agyidegek
   többségét  vezérlő  nyúltagy  és a mozgásokat összefogó és rendszerező
   kisagy között legalább annyi a különbség, mint mondjuk a vese (ren) és
   a  máj  (hepar) között. Tehát az agy  elnevezés nem egy szervet jelöl,
   hanem a szervezetet irányító szervek együttesét adja.

   Az  agyrészek  közül  külön  figyelmet  érdemel  az  előagy,  amit  ha
   méreteiben  számottevőleg meghaladja a többi agyrész dimenzióit, akkor
   nagyagynak (cerebrum) szokás nevezni. Az előagy minden gerincesben két
   féltekéből (hemiszférium) áll. Felszíne a fajok többségénél sima, ám a
   nagyobb  testű  és  a  fejlettebb  emlősöknél  már  tekervényezett. Az
   agytekervények (gyrus, sulcus) létrejöttével megnő az agykéreg (cortex
   cerebri)  felszíne, s megszaporodik a benne lévő agyi idegsejtek száma
   is.

   Az  agykéregben  az  idegsejtek  rétegenként,  lemezes elrendeződésben
   helyezkednek  el.  Az idegsejtek meghatározott jellemzői (pl. típusuk,
   elhelyezkedésük, sűrűségük stb.) alapján az agykéregben több különálló
   működésbeli   mező   (area)   különíthető   el.   Korbinian   Brodmann
   (1868-1918)  egy  speciális  sejtfestési  eljárást használva az emberi
   agyban 52 különböző areát különített el.

   Az   agykérgi   idegsejtek   bonyolult,  meghatározott  összeköttetési
   rendszere  meghatározza  az  agykéreg  működési  egységeit. E működési
   egységek  kis  hengeres  oszlopszerű  modulok.  Tengelyük  az agykéreg
   rétegeire  merőleges,  hosszukban átérik a teljes agykérget. Egy ilyen
   modulban  kb.  5000  idegsejt  van. Az emberi agykéregben eme oszlopos
   egységek  száma  legkevesebb  2  millióra  becsülhető.  Az agykéreg az
   egymáshoz   hasonló   szerkezetű   alapegységek,  hasábok  mozaikjának
   tekinthető.  A  modulok  réteges  felépítése  azt jelenti, hogy részei
   mikromodulként,  egymástól  eltérő  módon  működhetnek, rájuk jellemző
   összeköttetéseket tarthatnak fönn - az egyes modulokat ez különbözteti
   meg  egymástól.  Ezeknek az agykérgi működési moduloknak az elektromos
   aktivitását  az  EEG-hullámokban  (elektroencefalográf)  jeleníthetjük
   meg. A modulok kisülései kicsiny elektromágneses mezőket gerjesztenek.
   Az agykérgi működés során elektromos feszültségváltozások keletkeznek,
   ezek  mérése  és  grafikus megjelenítése az EEG. A kapott görbe alakja
   és   a   vizsgált   agykérgi  rész  működése  közötti  összefüggés  jó
   lehetőséget  jelent  az  agy  működési  feladatainak az ellenőrzésére,
   orvosi diagnosztizálásra.

   A   gerjesztett   elektromágneses   mezők  frekvenciája  alapján  négy
   "agyhullámról" beszélhetünk.

   Béta-hullámok  (13-30 Hz) akkor mérhetőek, amikor a megfigyelt személy
   éber,  akciókész  állapotban van. A kifelé figyelő tudat, az ellenőrző
   gondolkodás hullámai a béta-hullámok.

   Alfa-hullámok   (8-12   Hz)   az   agy  pihenő,  ellazult  állapotában
   jelentkeznek.  Az ébrenlét és az alvás közötti állapot ez. Az ebben az
   állapotban  megtapasztalható  kellemes  ellazultság érzését, a nyugodt
   gondolkodást,  a test és a szellem egységes ülésének az alaphangulatát
   használja  föl  több  pszichológiai  módszer,  de a José Silva nevéhez
   köthető  - Magyarországon ma már széles körben elterjedt - Agykontroll
   is.  Az  alfa  állapot jelentőségét a tanulásban használhatjuk igazán,
   gondoljunk például a relaxált nyelvtanulásra.

   Téta-hullámok  (4-7  Hz)  alváskor  és mély meditációban jelennek meg.
   Ilyenkor  a  tudatalatti  információi  az  aktívak.  A  gyermeknél oly
   gyakran   tapasztalható   téta-hullámokra   a   határtalan,  gondolati
   ellenőrzésektől  mentes  képzelet,  magas  fokú  tanulási  és emlékező
   képesség jellemzi.

   Delta-hullámok (1-3 Hz) rendszerint éber szinten már nem jelentkeznek,
   csak mély álomban. Ebben az állapotban az álomtalan alvás, a transz és
   a  mély hipnózis alatt lehetünk. Delta-hullámoknak nagy szerepük van a
   gyógyulási   folyamatokban   és   az   immunrendszer   jó  működésének
   fönntartásában.

   Azt,  hogy  az agyhullámoknak mi a viszonyuk a gondolkodáshoz igazából
   ma  még  nem  tudjuk.  A  gondolkodás  oldaláról közelítve a különböző
   rendszereket ma a következő csoportba szokás sorolni:

   Emlékezet  nélküli  rendszerek: viselkedésükre az jellemző, hogy adott
   bemenőjelre minden esetben adott kimenő jellel reagálnak.

   Emlékezettel  rendelkező rendszerek: a bemenő jel ismeretében a kimenő
   jel  még  nem  adható  meg.  Figyelembe  kell vennünk a korábban adott
   bemenőjeleket  is,  amelyekre  a  rendszer  emlékezik.  Az ide tartozó
   rendszereknél  a  kimenő  jel attól az  állapottól is függ, amelyben a
   rendszer van az adott bemenőjel érkezésekor.

   Belső  képpel  rendelkező rendszerek: A rendszer viselkedése egy ideig
   az  előző  kettő  lehetőség  valamelyike,  majd  egy hírtelen változás
   történik,  "új"  rendszerként  kezd  viselkedni.  Az  ilyen rendszer a
   bemenő  jeleket  "képpé"  szervezi,  s  a kimenőjelek kialakításában a
   környezetről  kialakított  kép  is  részt  vesz.  A sorozatosan érkező
   bemenő   jelek   erre   a  képre  úgy  hatnak,  hogy  azt  minőségében
   megváltoztatják,  s  ez  a  minőségi  változás azt eredményezi, hogy a
   rendszer most másként reagál, mint korábban.

   Az  emberi  agy  egy  ilyen bonyolult belső képpel bíró rendszer(eke)t
   irányít...

                     Duna Televízió * DunaText * Y-akták
                   1996. szeptember 18. - 1996. október 2.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.