Sánta Csaba:
SÁMÁNVILÁG
A sámánizmus ismert emberi kultúránk egyik legősibb hitvilága. Az
ősközösség felbomlásának idején keletkezett vallások egyik formája.
Számos földrajzi helyen jellemezte (jellemzi!) sok esetben független
népek kultúráját: Afrika, Amerika, vagy napjainkig Szibéria.
Számunkra, magyarok számára talán külön is fontos, hogy az ősmagyarok
vallási életének az alapja szintén a sámánizmus volt. A füves sztyepp
vándorló népei (így a 9. századig őseink is!) az esőt adó égre
figyeltek, a "mindentudó mennyei atya" székhelyére.
A sztyeppék népeinél a sámánok tartották - áldozatok útján - az
Istenekkel a kapcsolatot, elvezetve az elhaltak lelkét a túlvilágra.
Az egyes népek mást és mást értenek sámán alatt: varázsló, gyógyító és
jósló képességek birtoklóit. A sámán nem létezhet az őt körülvevő
társadalom és kultúra nélkül. A sámánizmus nem egy különálló, egységes
vallás, hanem egyfajta vallási érzékenység és gyakorlat (az egyes
kultúrákban más-más módon megjelenő) kultúrákat átívelő formája. Más
hivatalos és tételes vallások, ideológiák és gyakorlatok mellett
létezik, s ezek vissza is hatnak rá. A sámánokat tartották már
őrülteknek. Volt kor, amelyben üldözték őket, majd egész egyszerűen
tagadták létezésüket. Mára pedig valóságos divattá lettek. Akadémiai
vitákat tartanak a sámánizmusról, de az sem ritka, hogy zenészek
jelentik ki magukról sámán voltukat. Ez utóbbival azért van némi
probléma...
A sámánizmus alapja az animizmus (szellemhit): a sámán önkívületi
állapotában érintkezésbe lép a természetfölötti erőkkel. Maga a
révület szomnambul (alvajáró, holdkóros) jelenség, amelynek létrejötte
szertartásokhoz kötődik.
A sámánt a szellemek választják ki. Már születésekor rendkívüli
jeleket hordoz magán, például számfeletti ujjal vagy foggal születik.
A sámánizmus egyik fő jelképe a világfa vagy életfa, amely egy (a
magyar népmesékben is sokszor előfordul!) "égig érő fa". E fa ágain
emeletesen helyezkednek el a világ rétegei, legfelül a szellemek
világa. A világokat nem a mi világunktól elkülönítve képzelik el. A
többi világban a dolgok igazi természetét, az e világi események
valódi okait látják.
A sámánt avatásakor a szellemek "ízekre szedik", majd újból
összerakják. A húsát az élet lényegét képező csontjáig lecsupaszítják,
majd ismét összerakják, hogy új életre szülessen.
A sámán különböző bódító szerektől vagy dobja hangjától esik
révületbe. A dob és a tűz... A sámán a dobját, ami jelképesen
szellemutazásának lova "parázzsal eteti". Parázs fölé tartja, hogy
megfeszüljön rajta a bőr. A sámán dobja, a sámán lova, s ennek ősi
magyar neve: "TÁLTOS".
A sámán révületének állapotában is ura marad magának és lehetőleg a
szellemeknek is. Lényegében ez különbözteti meg a szellemek által
megszállt és irányított médiumtól. A szellemek felett való "uralkodás"
nagyon veszélyes is lehet: a sámánt állandóan fenyegeti tudata
meghasadásának, vagy akár halálának kockázata...
A sámánok az ősi törzsekben törzsi vezető szereppel rendelkeztek.
Mindezek ellenére a sámán mindennapi életet élt, végezte a napi
munkáját. Érdekesség, hogy női sámán is létezett!
De térjünk vissza egy kicsit az önmagukat sámánnak nevező és
neveztető, a fiatalok körében igencsak közkedvelt zenészekre. Nem az a
baj, hogy a sámánt a szellemek választják, hiszen e választás után a
sámán már tud sámánlétéről, s létezésének alapfeltétele, hogy ezt a
társadalom felé kimutassa, elfogadtassa. Még az sem baj, hogy
látszólag hiányzik a születéskori megjelöltség, hiszen a valóban
meglévő zenei, művészi érzékenységet nyugodtan tekinthetjük ennek. A
baj az, hogy a sámán révült állapotba kerül, s nem másokat hoz
révületbe! A könnyűzenei koncerteken tapasztalható eksztázis
(révületig fokozódó rajongás) pediglen nem az önjelölt sámánon
jelentkezik. Sokkalta inkább hasonlít e jelenség a szellemek
megszállásához: a zenész művészi hatásával (, de sok esetben csak egy
adott korosztálynál jelentkező biológiai és az ezzel részben együtt
járó társadalmi változások kihasználásával) meghatározóvá, példaképpé
lesz, érzelmileg és szellemileg hat, megszáll. Ám az elindított
folyamatot sem ő, sem a már kifelé sugárzott nézeteinek hatása alatt
álló zenehallgató nem tudja sem ellenőrizni, sem befolyásolni. A sámán
pedig uralja mind önmagát, mind a szellemek világát, így a folyamatok
okait és lefolyásukat is.
A sámánizmus többek között a vadászok vallása (vadászni pedig
népszerűségre, rajongókra is lehet!), akik tudják, hogy el kell venni
az életet ahhoz, hogy ők maguk élhessenek. Ám ők azt is tudják, hogy
létezik egy kozmikus egyensúly, és az "elpusztított állatok"
lelkeiért fizetni kell.
A sámánok világképében mindennek lelke van: nemcsak az állatok, hanem
a növények, a sziklák, a szél, az eső stb. is lélekkel bír. Számos
különálló szellem létezik, valamennyi sajátos formával, névvel és
tulajdonsággal. A Nap szelleme különbözik a Hold szellemétől.
E gondolkodásban a "szellemet" a jelenség "lényeg"-ének kell érteni,
ami az állatot állattá, vagy a szerszámot szerszámmá teszi, ami téged
önmagaddá tesz. Elképzelhető, hogy eme értelmezés tudatalattinkban
való továbbélése az, ami olykor tudományos sikátorokat teremt. Tudjuk
például, hogy az élő szervezeteket fajonként más-más fehérjeszerkezet
jellemzi. Azt is mondhatjuk akár, hogy az ember azért ember, mert
ember-fehérjéje van, a ló meg azért ló, mert neki ló-fehérjéje. Ha
pediglen a dolgok lényege és a dolgok szelleme azonos, akkor ugye az
élet eredetét és fogalmát jogosan keressük a biokémiai folyamatok
szintjén. (Nem! Még ekkor is csupán az élet megjelenésének különböző
formái közötti lehetőségek okát kereshetnénk e folyamati szinten...)
A szellem tudatos, szükségletekkel és érzelmekkel. A szellemek
szerethetnek minket embereket, de meg is támadhatnak, akár az őrületbe
is kergethetnek. A szellemek akár házasságot is köthetnek emberi
lényekkel. Még vagyonukat is ránk hagyhatják, ám ezzel a vagyonnal a
hatalmukba is keríthetnek bennünket.
A sámánlogika alapja, hogy a lélek képes elhagyni a testet. Ez
történik, amikor meghalunk: lelkünk szellemmé válik. A halott ember
előtt két út áll: vagy "ősünk szelleme" lesz, vagy beleolvad
valamilyen nagyobb elemi szellemlénybe. Azonban más, például az
álomban megélt élmények azt mutatják, hogy a lélek a testtől
függetlenül bolyonghat, s vissza is térhet a testbe, anélkül hogy
gazdája halálát okozná.
A bolygó lélek az ember tudatát és személyiségét képviseli, míg a vele
maradó lélek a test létfunkcióit tartja fenn. Ha az első lélek nem tér
vissza, akkor nélküle a második lélek sem lesz képes sokáig élni.
Ázsia délkeleti részein úgy tartják, hogy veszélyes az alvó embert
hirtelen felébreszteni, mert ekkor a lelke még messze járhat...
visszatéréséhez időre van szüksége. De hasonló oka lehet azon
vélekedéseknek is, amelyek a hipnózis veszélyességéről szólnak. A
sámánlogika szerint a veszély valós: A hipnózis során a "bolygó
lelket" túrára késztetjük. Ha eme "tekergésre" a lelket egy olyan
személy veszi rá, aki nem sámán, nem járatos a szellemek világában,
akkor olyan helyre "vezetheti", ahonnan magára hagyva nehezen tud
visszajönni, esetleg beleőrül a szellemekkel folytatott harcba.
Hasonló okkal indokolható, hogy korábban az elmebetegségek hipnózissal
történő kezelését szakmai hibának tartották, hiszen ez esetben az
őrült az, akinek "bolygó lelke" messze jár. A hipnotizőr pedig azt
tudja, hogy a mi világunkból hogyan kell valakit más szellemi régiókba
vezetni. Mára a szakemberek - Hipnózist csak szakember (arra külön
kiképzést kapott pszichológus, pszichoterapeuta, pszichiáter)
végezzen!!! - már megtapasztaltak olyan imaginációs (képzelegtetős)
technikákat, amelyek alkalmazása ez utóbbi esetben is lehetővé teszi a
"bolygó lélek" megtalálását, s lehetőség szerint visszavezetését. Akár
logikusnak is tűnhet a kérdés, hogy a ma sámánjai a "pszicho- és
hipnomágusok" lennének?!
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1996. szeptember 4. - 1996. szeptember 18.