Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

   Sánta Csaba:
                                 SÁMÁNVILÁG

   A  sámánizmus  ismert  emberi  kultúránk  egyik legősibb hitvilága. Az
   ősközösség  felbomlásának  idején  keletkezett vallások egyik formája.
   Számos  földrajzi  helyen jellemezte (jellemzi!) sok esetben független
   népek   kultúráját:   Afrika,   Amerika,   vagy  napjainkig  Szibéria.
   Számunkra,  magyarok számára talán külön is fontos, hogy az ősmagyarok
   vallási  életének az alapja szintén a sámánizmus volt. A füves sztyepp
   vándorló  népei  (így  a  9.  századig  őseink  is!)  az esőt adó égre
   figyeltek, a "mindentudó mennyei atya" székhelyére.

   A  sztyeppék  népeinél  a  sámánok  tartották  -  áldozatok útján - az
   Istenekkel a kapcsolatot, elvezetve az elhaltak lelkét a túlvilágra.

   Az egyes népek mást és mást értenek sámán alatt: varázsló, gyógyító és
   jósló  képességek  birtoklóit.  A  sámán  nem létezhet az őt körülvevő
   társadalom és kultúra nélkül. A sámánizmus nem egy különálló, egységes
   vallás,  hanem  egyfajta  vallási  érzékenység  és gyakorlat (az egyes
   kultúrákban  más-más  módon megjelenő) kultúrákat átívelő formája. Más
   hivatalos  és  tételes  vallások,  ideológiák  és  gyakorlatok mellett
   létezik,  s  ezek  vissza  is  hatnak  rá.  A  sámánokat tartották már
   őrülteknek.   Volt kor,  amelyben üldözték őket, majd egész egyszerűen
   tagadták  létezésüket.  Mára pedig valóságos divattá lettek. Akadémiai
   vitákat  tartanak  a  sámánizmusról,  de  az  sem ritka, hogy zenészek
   jelentik  ki  magukról  sámán  voltukat.  Ez  utóbbival azért van némi
   probléma...

   A  sámánizmus  alapja  az  animizmus  (szellemhit): a sámán önkívületi
   állapotában  érintkezésbe  lép  a  természetfölötti  erőkkel.  Maga  a
   révület szomnambul (alvajáró, holdkóros) jelenség, amelynek létrejötte
   szertartásokhoz kötődik.

   A  sámánt  a  szellemek  választják  ki.  Már  születésekor rendkívüli
   jeleket hordoz magán, például számfeletti ujjal vagy foggal születik.

   A  sámánizmus  egyik  fő  jelképe  a világfa vagy életfa, amely egy (a
   magyar  népmesékben  is  sokszor előfordul!) "égig érő fa". E fa ágain
   emeletesen  helyezkednek  el  a  világ  rétegei,  legfelül a szellemek
   világa.  A  világokat  nem a mi világunktól elkülönítve képzelik el. A
   többi  világban  a  dolgok  igazi  természetét,  az e világi események
   valódi okait látják.

   A   sámánt   avatásakor   a  szellemek  "ízekre  szedik",  majd  újból
   összerakják. A húsát az élet lényegét képező csontjáig lecsupaszítják,
   majd ismét összerakják, hogy új életre szülessen.

   A   sámán   különböző  bódító  szerektől  vagy  dobja  hangjától  esik
   révületbe.  A  dob  és  a  tűz...  A  sámán  a  dobját, ami jelképesen
   szellemutazásának  lova  "parázzsal  eteti".  Parázs fölé tartja, hogy
   megfeszüljön  rajta  a  bőr. A sámán dobja, a sámán  lova, s ennek ősi
   magyar neve: "TÁLTOS".

   A  sámán  révületének  állapotában is ura marad magának és lehetőleg a
   szellemeknek  is.  Lényegében  ez  különbözteti  meg a szellemek által
   megszállt és irányított médiumtól. A szellemek felett való "uralkodás"
   nagyon  veszélyes  is  lehet:  a  sámánt  állandóan  fenyegeti  tudata
   meghasadásának, vagy akár halálának kockázata...

   A  sámánok  az  ősi  törzsekben  törzsi vezető szereppel rendelkeztek.
   Mindezek  ellenére  a  sámán  mindennapi  életet  élt,  végezte a napi
   munkáját. Érdekesség, hogy női sámán is létezett!

   De   térjünk  vissza  egy  kicsit  az  önmagukat  sámánnak  nevező  és
   neveztető, a fiatalok körében igencsak közkedvelt zenészekre. Nem az a
   baj,  hogy  a sámánt a szellemek választják, hiszen e választás után a
   sámán  már  tud  sámánlétéről, s létezésének alapfeltétele, hogy ezt a
   társadalom   felé  kimutassa,  elfogadtassa.  Még  az  sem  baj,  hogy
   látszólag  hiányzik  a  születéskori  megjelöltség,  hiszen  a valóban
   meglévő  zenei,  művészi érzékenységet nyugodtan tekinthetjük ennek. A
   baj  az,  hogy  a  sámán  révült  állapotba  kerül,  s nem másokat hoz
   révületbe!   A   könnyűzenei   koncerteken   tapasztalható   eksztázis
   (révületig   fokozódó  rajongás)  pediglen  nem  az  önjelölt  sámánon
   jelentkezik.   Sokkalta   inkább   hasonlít  e  jelenség  a  szellemek
   megszállásához:  a zenész művészi hatásával (, de sok esetben csak egy
   adott  korosztálynál  jelentkező  biológiai és az ezzel részben együtt
   járó  társadalmi változások kihasználásával) meghatározóvá, példaképpé
   lesz,  érzelmileg  és  szellemileg  hat,  megszáll.  Ám  az elindított
   folyamatot  sem  ő, sem a már kifelé sugárzott nézeteinek hatása alatt
   álló zenehallgató nem tudja sem ellenőrizni, sem befolyásolni. A sámán
   pedig  uralja mind önmagát, mind a szellemek világát, így a folyamatok
   okait és lefolyásukat is.

   A   sámánizmus  többek  között  a  vadászok  vallása  (vadászni  pedig
   népszerűségre,  rajongókra is lehet!), akik tudják, hogy el kell venni
   az  életet  ahhoz, hogy ők maguk élhessenek. Ám ők azt is tudják, hogy
   létezik   egy   kozmikus   egyensúly,  és  az  "elpusztított  állatok"
   lelkeiért fizetni kell.

   A  sámánok világképében mindennek lelke van: nemcsak az állatok, hanem
   a  növények,  a  sziklák,  a szél, az eső stb. is lélekkel bír. Számos
   különálló  szellem  létezik,  valamennyi  sajátos  formával, névvel és
   tulajdonsággal. A Nap szelleme különbözik a Hold szellemétől.

   E  gondolkodásban  a "szellemet" a jelenség "lényeg"-ének kell érteni,
   ami  az állatot állattá, vagy a szerszámot szerszámmá teszi, ami téged
   önmagaddá  tesz.  Elképzelhető,  hogy  eme értelmezés tudatalattinkban
   való  továbbélése az, ami olykor tudományos sikátorokat teremt. Tudjuk
   például,  hogy az élő szervezeteket fajonként más-más fehérjeszerkezet
   jellemzi.  Azt  is  mondhatjuk  akár,  hogy az ember azért ember, mert
   ember-fehérjéje  van,  a  ló  meg azért ló, mert neki ló-fehérjéje. Ha
   pediglen  a  dolgok lényege és a dolgok szelleme azonos, akkor ugye az
   élet  eredetét  és  fogalmát  jogosan  keressük a biokémiai folyamatok
   szintjén.  (Nem!  Még ekkor is csupán az élet megjelenésének különböző
   formái közötti lehetőségek okát kereshetnénk e folyamati szinten...)

   A   szellem  tudatos,  szükségletekkel  és  érzelmekkel.  A  szellemek
   szerethetnek minket embereket, de meg is támadhatnak, akár az őrületbe
   is  kergethetnek.  A  szellemek  akár  házasságot  is köthetnek emberi
   lényekkel.  Még vagyonukat is ránk hagyhatják,  ám ezzel a vagyonnal a
   hatalmukba is keríthetnek bennünket.

   A  sámánlogika  alapja,  hogy  a  lélek  képes  elhagyni  a testet. Ez
   történik,  amikor  meghalunk:  lelkünk szellemmé válik. A halott ember
   előtt   két  út  áll:  vagy  "ősünk  szelleme"  lesz,  vagy  beleolvad
   valamilyen  nagyobb  elemi  szellemlénybe.  Azonban  más,  például  az
   álomban   megélt  élmények  azt  mutatják,  hogy  a  lélek  a  testtől
   függetlenül  bolyonghat,  s  vissza  is  térhet a testbe, anélkül hogy
   gazdája halálát okozná.

   A bolygó lélek az ember tudatát és személyiségét képviseli, míg a vele
   maradó lélek a test létfunkcióit tartja fenn. Ha az első lélek nem tér
   vissza,  akkor  nélküle  a  második  lélek sem lesz képes sokáig élni.
   Ázsia  délkeleti  részein  úgy  tartják, hogy veszélyes az alvó embert
   hirtelen  felébreszteni,  mert  ekkor  a  lelke  még  messze járhat...
   visszatéréséhez   időre  van  szüksége.  De  hasonló  oka  lehet  azon
   vélekedéseknek  is,  amelyek  a  hipnózis  veszélyességéről szólnak. A
   sámánlogika   szerint   a  veszély  valós:  A hipnózis során a "bolygó
   lelket"  túrára  késztetjük.  Ha  eme  "tekergésre" a lelket egy olyan
   személy  veszi  rá,  aki nem sámán, nem járatos a szellemek világában,
   akkor  olyan  helyre  "vezetheti",  ahonnan  magára hagyva nehezen tud
   visszajönni,   esetleg  beleőrül  a  szellemekkel  folytatott  harcba.
   Hasonló okkal indokolható, hogy korábban az elmebetegségek hipnózissal
   történő  kezelését  szakmai  hibának  tartották,  hiszen ez esetben az
   őrült  az,  akinek  "bolygó  lelke" messze jár. A hipnotizőr pedig azt
   tudja, hogy a mi világunkból hogyan kell valakit más szellemi régiókba
   vezetni.  Mára  a  szakemberek  - Hipnózist csak szakember (arra külön
   kiképzést    kapott   pszichológus,   pszichoterapeuta,   pszichiáter)
   végezzen!!!  -  már  megtapasztaltak olyan imaginációs (képzelegtetős)
   technikákat, amelyek alkalmazása ez utóbbi esetben is lehetővé teszi a
   "bolygó lélek" megtalálását, s lehetőség szerint visszavezetését. Akár
   logikusnak  is  tűnhet  a  kérdés,  hogy  a ma sámánjai a "pszicho- és
   hipnomágusok" lennének?!

                     Duna Televízió * DunaText * Y-akták
                 1996. szeptember 4. - 1996. szeptember 18.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.