Sánta Csaba:
ÖKOLÓGIAI KONSTRUKCIÓ
Ökológiai konstrukció (ecological design) alatt olyan a természet
modelljei szerint szerkesztett szerkezeteket (szerkezeti egységeket)
értünk, amelyek használatukban is a külső és a belső ökológiai
rendszerek törvényeihez alkalmazkodnak. Nem szennyeznek! Nem
pusztítanak! Ezen elvek, gondolatok továbbfejlesztésére alakult
1982-ben az International Association for Ecological Design.
Svédországból Dr. Bartha István mérnök úr keresett meg, kóstolót adva
kutatásai(k)ból, s kérve a téma földolgozását.
Konstrukció alatt valami olyat értünk, ami a természetben nem terem,
ami nem valamely élőlénytől születik. Tehát valami "művi" dolgot...
Az emberiség nagy természetátalakítási rohamaival szemben más
élőlények nem "akarják" legyőzni a természetet: azzal együttműködve,
hozzá alkalmazkodva igyekeznek "békében" élni. Ha egészségesen és
környezetkímélően akarnánk élni, akkor egész életünk ökodesign
kellene, hogy legyen. Minden, amit teszünk, alkotunk bele kell, hogy
illeszkedjék a természet rendjébe. Minden a természetben "méretik"
meg, mindenről az élet folyamán derül ki, hogy jó-e vagy rossz.
Az ökológiai konstrukció fogalma és módszere nem jelenti azt, hogy a
jövőben csak ilyen modellek alapján létrehozott szerkezeteket szabad
az emberiségnek előállítani. Ellenkezőleg, használjuk fantáziánkat és
hozzunk létre természeti modellek nélküli szerkezeteket és gépeket is,
ám fontos, hogy ezeknek az előállítását maga a jóra való használat
igénye, szüksége szabja meg, s ne a sötét piaci érdekek vagy a
politikai hatalom. Egy gyors és helyes ökofejlődés kerékkötői a
politikusok és azon körök, amelyek ebben a régi, rossz és ártalmas
technikában anyagilag érdekeltek... Tönkreteszik a talajt, a levegőt,
a vizet... mindent.
Miért kell ökologikusan szerkeszteni? Azonkívül, hogy az
ökoszerkezetek alkalmazkodnak a természet törvényeihez és nem
szennyeznek, nem pusztítanak, számos más indok is szól e szerkezetek
és szerkesztési módszerek mellett. Mint például:
- A természet hosszú távú kísérletezés során hozta létre a maga
formáit. Nekünk embereknek maximum néhány év áll rendelkezésünkre
kísérletezni. Szerkezeteink hamar elavulnak, esetleg hamar(abb)
"leírják" a tőke gyorsabb forgatása érdekében, aminek következtében
képtelenek vagyunk egy-egy formai próbálkozást végleg kifejleszteni,
tökéletesíteni.
- Kísérleteinkben egy-egy lehetőség tanulmányozására maximum 3-5
próbadarabot használunk. A természetben milliárdnyi példány áll egy-
egy "kísérlet" rendelkezésére.
- A természeti modellek igazi környezetükben jönnek létre. Számunkra
nagyon nehéz "eltalálni" egy-egy leendő környezet tényleges
paramétereit. Valamiről mindig megfeledkezünk, valamit mindig
eltévesztünk.
- A természeti modellek jól alkalmazkodnak az adott feltételekhez:
alakjukat, teljesítőképességüket, időben való megjelenésüket, a
környezetre gyakorolt hatásukat stb. illetőleg nagy következetességet
mutatnak.
- Egyensúlyban vannak az ökológiai rendszerrel, élettartamuk általában
a legoptimálisabb.
- Nagyszerű arányosság uralkodik, ami a szerkezet szilárdságának,
erőkifejtésének, sebességének, metabolizmusának (anyagcseréjének),
reprodukció intenzitásának (megújulási ütemének) és egyéb fontos
jellemzőinek az összehangolását és irányítását illeti.
- Nagy alakbeli változatosságot mutatnak az egyes fajokon belül, az
alak-szimmetriának érzékeny megőrzése mellett, ellentétben a monoton
(egyhangú) és szinte bürokratikus (merev, az előírásokhoz túlzottan is
ragaszkodó) emberi törekvésekkel szemben.
- Minden természeti modellnek van szerepe, meghatározott
összefüggésben létezik és "működik" a természet többi modelljeivel
(élő és nem élő alkotásaival). A műszaki alkotásoknak van ugyan - ha
nem is mindig hasznos és az életet szolgáló - szerepe, viszont a
természettel, az ökológiai rendszerekkel szemben a legtöbb esetben
"fenegyerek" módjára viselkednek. A természeti modellek "szolgálatra"
vannak megalkotva: van egy alá és felérendelt szerepük az élet nagy
körfolyamatában, míg az általunk alkotott szerkezetek "érzéketlenek"
az ilyen összefüggésekkel kapcsolatban, szűkre szabott funkcionális
szerepük van csupán...
- Célszerűség. Ez az elv oly mértékben érvényesül minden természeti
modellnél (a legkisebbtől a legnagyobbig), hogy e tekintetben műszaki
alkotásaink messze elmaradnak mögöttük. Eme nagyszerű célszerűségből
következik, hogy a természeti modellek konstruktív (előrevivő, a
haladást szolgáló) "kivitele" a lehető legkedvezőbb a működést, az
életvitelt tekintve. A természet szerkezetei működési céljukhoz
("életrendeltetésükhöz") és "kiszabott" élettartamukhoz viszonyítva a
lehető legjobb anyagokból vannak felépítve. A környezet készleteiből
csak a legszükségesebbeket fogyasztják; a természetes körfolyamatok
láncolatát nem szakítják meg, s az elfogyasztott energiákat arányos
mértékben pótolják.
- A természeti modellek követik az ökorendszer Barry Commoner által
megfogalmazott négy főtörvényét, műszaki alkotásaink viszont nemhogy
nem követik, hanem gyakorta nagyon súlyos ütközésbe is kerülnek
azokkal, miközben tönkreteszik a természetet.
Barry Commoner (USA) 1971-ben kiadott könyvében (The Closing Circle)
négy alapszabályt fogalmaz meg az ökológiáról. Az ökorendszer finom
összefüggéseinek jellemzésére ezeket Dr. Bartha István a következőkben
mutatja be:
I. A természetben minden mindennel összefügg. A legkisebb kőtől, az
egész ökológia rendszerig minden egy nagy globális egységet alkot. A
részeknek a megsértése automatikusan befolyásolja az egész rendszer
egyensúlyát. Ez tulajdonképpen a globalitás azon elve, amelyet
annyiszor figyelmen kívül hagyunk a kutató- és termelőmunkában
egyaránt. Semmit sem szabad a maga összefüggéseitől elszigetelten
vizsgálni vagy kezelni, mert téves következtetésekre jutunk, s
tönkretesszük a természet összhangját. Lásd korunk hatalmas
ökokríziseit!
II. Minden, ami a természetbe belép, előbb-utóbb ki is kell, hogy
lépjen belőle. A természetben egy nagy "körfolyamatról" van szó.
Születünk, élünk és meghalunk. Testünk, vagyis az anyag halálunk után
táplálékul szolgál egy új életnek. Minden gép, készülék, berendezés
vagy termék, amelyet létrehozunk ezen törvény alá kell, hogy essék.
Tehát véghasználat után el kell tűnnie, ki kell lépnie az
összefüggésből és helyét átadnia másoknak. Ez a kilépés pedig
zökkenésmentesen, maradandó utóhatások nélkül kellene, hogy
végbemenjen. Sajnos a valóságban nem így van, mert ipari termékeink a
véghasználat (elhasználás) után nem tűnnek el, vagy térnek vissza
veszélytelenül a körforgásba, hanem mint hulladék, szemét piszkítják,
mérgezik a természetet, s nem egyszer (ki)pusztítják az életet.
III. A természet mindent jobban tud. Így első hallásra szinte
babonaként hangzik. Commoner egy demográfiai példát hozott fel ezen
alapszabály igazolására. Háború után a megtizedelt férfilakosok
számaránya 10-12 év alatt ismét egyensúlyba lesz azáltal, hogy ezen
időszak alatt arányaiban több fiú születik mint lány. Egy másik példa,
hogy a fémek elméleti és gyakorlati szilárdsága között a
rácsszerkezeti hibák következtében viszonylag nagy különbség van. Ez
lehetőséget ad arra, hogy a fémeket kevesebb energia ráfordítás
mellett kisebb gépekké tudjuk megmunkálni, ám műszaki/gazdasági
szempontból feltétlenül előnyt jelent az emberiség számára, de egyben
tanúbizonyságot tesz a természet nagyszerű "gondoskodásáról" is.
IV. A természetben nincsenek ingyen löncsök, "szeretetvendégségek".
Vagyis ha kimerítettük a természet kincseit, tönkretettük a talajt, a
vizet és a levegőt, akkor nincs kihez fordulnunk segítségért, mert a
természetben nincs egy "szociális háló", amely pótolja a hiányokat.
Ebből az a tanulság, hogyha a természetből valamit kiveszünk, akkor
gondoskodjunk annak pótlásáról - lehetőleg a kivétellel egyidejűleg.
Amit már ma elvárhatunk, mi több követelhetünk a technikától, az az,
hogy lármájával ne tegyen bennünket süketté az ég madarainak dalára és
füstgázaival ne tegye tönkre a mezők és kertek virágainak bódító
illatát!
!!!!!
Aki ma nem így gondolkodik, az ne gondolja, hogy valami tőle független
"akármit" tesz tönkre, s nem csak azért mert az általa meggyilkolt
növények, állatok, élőhelyek sem függetlenek tőle, de azért sem mert
mai ostobaságával saját gyermekeit, unokáit is megöli! Éppen úgy
gyilkos, mint aki egy konyhakéssel öl...
!!!!!
Ha fontolóra vesszük, hogy a technológiák 8-10 évente megújulnak,
akkor könnyen beláthatjuk, hogy a jó-technika világa még a mi időnkben
megvalósítható, hisz 10 év alatt két mérnökgenerációt lehet kiképezni.
Az ilyen technika megvalósításához elsősorban arra van szükség, hogy
mai világszemléletünket megváltoztassuk, s annak értékeivel szemben
tanúsított magatartásunkat gyökeresen átalakítsuk, továbbá: hogy a
technika és az ipar szerepét átértékeljük.
Meg kell változtatni iskolarendszerünket. A mérnökképzést oly
tantárgyakkal kell kiegészítenünk, amelyek megtanítják leendő
mérnökeinket arra, hogy biológusokkal, ökológusokkal együttműködve,
hogyan utánozzák le a természeti modelleket, vagy a bennük rejlő, a
műszaki gyakorlatban jól használható elveket.
Új tankönyvekre, példatárakra van szükség, amelyek szemléletessé
teszik a diákok számára, hogy hogyan szerkeszt a természet, hogyan
teszi alkalmassá modelljeit erők felvételére és átadására,
helyváltoztatásra, sérülések kijavítására stb. stb. ...
Azon mérnököket, természettudományt művelő kollégákat, valamint
kutatóintézeteket, közép- és főiskolákat, egyetemeket, akiket érdekel
az ökológiai konstrukció további részleteiben is ebbéli
elkötelezettségüket jelezzék címünkre és mi továbbítjuk azt Bartha
úrék intézetéhez vagy külön kérésre megadjuk a címüket.
*** *** *** *** *** ***
Az Y-AKTÁK Magazin 13. számának összeállítása során Dr. Bartha István
Svédországban élő magyar (erdélyi) mérnök-professzor úr következő
munkáit használtuk föl:
- Tervezzünk és termeljünk ökologikusan, előadásként elhangzott "A
Kárpát medence természettudományos és műszaki értelmiségének
együttműködési lehetőségei" konferencián, 1994-ben
- Új elvek alkalmazása a természetbarát géptervezéshez, kandidátusi
disszertáció - 1995., innen: Judo-, vagy cselgáncs-effektus
- Természettudomány és Isten igéje, előadásként elhangzott a
Magyarországi Református Egyház Debreceni Teológiai Akadémiáján,
1991-ben
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1996. augusztus 7. - 1996. augusztus 21.