Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

   Sánta Csaba:
                            ÖKOLÓGIAI KONSTRUKCIÓ

   Ökológiai  konstrukció  (ecological  design)  alatt  olyan a természet
   modelljei  szerint  szerkesztett szerkezeteket (szerkezeti egységeket)
   értünk,  amelyek  használatukban  is  a  külső  és  a  belső ökológiai
   rendszerek   törvényeihez   alkalmazkodnak.   Nem   szennyeznek!   Nem
   pusztítanak!   Ezen   elvek,  gondolatok  továbbfejlesztésére  alakult
   1982-ben   az   International   Association   for  Ecological  Design.
   Svédországból  Dr. Bartha István mérnök úr keresett meg, kóstolót adva
   kutatásai(k)ból, s kérve a téma földolgozását.

   Konstrukció  alatt  valami olyat értünk, ami a természetben nem terem,
   ami nem valamely élőlénytől születik. Tehát valami "művi" dolgot...

   Az   emberiség   nagy   természetátalakítási  rohamaival  szemben  más
   élőlények  nem  "akarják" legyőzni a természetet: azzal együttműködve,
   hozzá  alkalmazkodva  igyekeznek  "békében"  élni.  Ha egészségesen és
   környezetkímélően   akarnánk   élni,  akkor  egész  életünk  ökodesign
   kellene,  hogy  legyen. Minden, amit teszünk, alkotunk bele kell, hogy
   illeszkedjék  a  természet  rendjébe.  Minden a természetben "méretik"
   meg, mindenről az élet folyamán derül ki, hogy jó-e vagy rossz.

   Az  ökológiai  konstrukció fogalma és módszere nem jelenti azt, hogy a
   jövőben  csak  ilyen modellek alapján létrehozott szerkezeteket szabad
   az  emberiségnek előállítani. Ellenkezőleg, használjuk fantáziánkat és
   hozzunk létre természeti modellek nélküli szerkezeteket és gépeket is,
   ám  fontos,  hogy  ezeknek  az előállítását maga a jóra való használat
   igénye,  szüksége  szabja  meg,  s  ne  a  sötét  piaci érdekek vagy a
   politikai  hatalom.  Egy  gyors  és  helyes  ökofejlődés  kerékkötői a
   politikusok  és  azon  körök,  amelyek ebben a régi, rossz és ártalmas
   technikában  anyagilag érdekeltek... Tönkreteszik a talajt, a levegőt,
   a vizet... mindent.

   Miért    kell    ökologikusan   szerkeszteni?   Azonkívül,   hogy   az
   ökoszerkezetek   alkalmazkodnak   a   természet  törvényeihez  és  nem
   szennyeznek,  nem  pusztítanak, számos más indok is szól e szerkezetek
   és szerkesztési módszerek mellett. Mint például:

   -  A  természet  hosszú  távú  kísérletezés  során  hozta létre a maga
   formáit.  Nekünk  embereknek  maximum  néhány  év áll rendelkezésünkre
   kísérletezni.   Szerkezeteink   hamar  elavulnak,  esetleg  hamar(abb)
   "leírják"  a  tőke  gyorsabb forgatása érdekében, aminek következtében
   képtelenek  vagyunk  egy-egy formai próbálkozást végleg kifejleszteni,
   tökéletesíteni.

   -  Kísérleteinkben  egy-egy  lehetőség  tanulmányozására  maximum  3-5
   próbadarabot  használunk.  A természetben milliárdnyi példány áll egy-
   egy "kísérlet" rendelkezésére.

   -  A  természeti modellek igazi környezetükben jönnek létre. Számunkra
   nagyon   nehéz   "eltalálni"   egy-egy   leendő   környezet  tényleges
   paramétereit.   Valamiről   mindig   megfeledkezünk,   valamit  mindig
   eltévesztünk.

   -  A  természeti  modellek  jól alkalmazkodnak az adott feltételekhez:
   alakjukat,   teljesítőképességüket,   időben  való  megjelenésüket,  a
   környezetre  gyakorolt hatásukat stb. illetőleg nagy következetességet
   mutatnak.

   - Egyensúlyban vannak az ökológiai rendszerrel, élettartamuk általában
   a legoptimálisabb.

   -  Nagyszerű  arányosság  uralkodik,  ami  a szerkezet szilárdságának,
   erőkifejtésének,   sebességének,  metabolizmusának  (anyagcseréjének),
   reprodukció  intenzitásának  (megújulási  ütemének)  és  egyéb  fontos
   jellemzőinek az összehangolását és irányítását illeti.

   -  Nagy  alakbeli  változatosságot mutatnak az egyes fajokon belül, az
   alak-szimmetriának  érzékeny  megőrzése mellett, ellentétben a monoton
   (egyhangú) és szinte bürokratikus (merev, az előírásokhoz túlzottan is
   ragaszkodó) emberi törekvésekkel szemben.

   -    Minden    természeti   modellnek   van   szerepe,   meghatározott
   összefüggésben  létezik  és  "működik"  a természet többi modelljeivel
   (élő  és  nem élő alkotásaival). A műszaki alkotásoknak van ugyan - ha
   nem  is  mindig  hasznos  és  az  életet szolgáló - szerepe, viszont a
   természettel,  az  ökológiai  rendszerekkel  szemben a legtöbb esetben
   "fenegyerek"  módjára viselkednek. A természeti modellek "szolgálatra"
   vannak  megalkotva:  van  egy alá és felérendelt szerepük az élet nagy
   körfolyamatában,  míg  az általunk alkotott szerkezetek "érzéketlenek"
   az  ilyen  összefüggésekkel  kapcsolatban, szűkre szabott funkcionális
   szerepük van csupán...

   -  Célszerűség.  Ez  az elv oly mértékben érvényesül minden természeti
   modellnél  (a legkisebbtől a legnagyobbig), hogy e tekintetben műszaki
   alkotásaink  messze  elmaradnak mögöttük. Eme nagyszerű célszerűségből
   következik,  hogy  a  természeti  modellek  konstruktív  (előrevivő, a
   haladást  szolgáló)  "kivitele"  a  lehető legkedvezőbb a működést, az
   életvitelt   tekintve.  A  természet  szerkezetei  működési  céljukhoz
   ("életrendeltetésükhöz")  és "kiszabott" élettartamukhoz viszonyítva a
   lehető  legjobb  anyagokból vannak felépítve. A környezet készleteiből
   csak  a  legszükségesebbeket  fogyasztják; a természetes körfolyamatok
   láncolatát  nem  szakítják  meg, s az elfogyasztott energiákat arányos
   mértékben pótolják.

   -  A  természeti  modellek követik az ökorendszer Barry Commoner által
   megfogalmazott  négy  főtörvényét, műszaki alkotásaink viszont nemhogy
   nem  követik,  hanem  gyakorta  nagyon  súlyos  ütközésbe  is kerülnek
   azokkal, miközben tönkreteszik a természetet.

   Barry  Commoner  (USA) 1971-ben kiadott könyvében (The Closing Circle)
   négy  alapszabályt  fogalmaz  meg az ökológiáról. Az ökorendszer finom
   összefüggéseinek jellemzésére ezeket Dr. Bartha István a következőkben
   mutatja be:

   I.  A  természetben  minden mindennel összefügg. A legkisebb kőtől, az
   egész  ökológia  rendszerig minden egy nagy globális egységet alkot. A
   részeknek  a  megsértése  automatikusan befolyásolja az egész rendszer
   egyensúlyát.   Ez  tulajdonképpen  a  globalitás  azon  elve,  amelyet
   annyiszor   figyelmen  kívül  hagyunk  a  kutató-  és  termelőmunkában
   egyaránt.  Semmit  sem  szabad  a  maga összefüggéseitől elszigetelten
   vizsgálni   vagy  kezelni,  mert  téves  következtetésekre  jutunk,  s
   tönkretesszük   a   természet   összhangját.   Lásd   korunk  hatalmas
   ökokríziseit!

   II.  Minden,  ami  a  természetbe  belép, előbb-utóbb ki is kell, hogy
   lépjen  belőle.  A  természetben  egy  nagy  "körfolyamatról" van szó.
   Születünk,  élünk és meghalunk. Testünk, vagyis az anyag halálunk után
   táplálékul  szolgál  egy  új életnek. Minden gép, készülék, berendezés
   vagy  termék,  amelyet  létrehozunk ezen törvény alá kell, hogy essék.
   Tehát   véghasználat   után   el   kell  tűnnie,  ki  kell  lépnie  az
   összefüggésből   és  helyét  átadnia  másoknak.  Ez  a  kilépés  pedig
   zökkenésmentesen,    maradandó   utóhatások   nélkül   kellene,   hogy
   végbemenjen.  Sajnos a valóságban nem így van, mert ipari termékeink a
   véghasználat  (elhasználás)  után  nem  tűnnek  el, vagy térnek vissza
   veszélytelenül  a körforgásba, hanem mint hulladék, szemét piszkítják,
   mérgezik a természetet, s nem egyszer (ki)pusztítják az életet.

   III.  A  természet  mindent  jobban  tud.  Így  első  hallásra  szinte
   babonaként  hangzik.  Commoner  egy demográfiai példát hozott fel ezen
   alapszabály   igazolására.  Háború  után  a  megtizedelt  férfilakosok
   számaránya  10-12  év  alatt ismét egyensúlyba lesz azáltal, hogy ezen
   időszak alatt arányaiban több fiú születik mint lány. Egy másik példa,
   hogy   a   fémek   elméleti   és   gyakorlati   szilárdsága  között  a
   rácsszerkezeti  hibák  következtében viszonylag nagy különbség van. Ez
   lehetőséget  ad  arra,  hogy  a  fémeket  kevesebb  energia ráfordítás
   mellett   kisebb  gépekké  tudjuk  megmunkálni,  ám  műszaki/gazdasági
   szempontból  feltétlenül előnyt jelent az emberiség számára, de egyben
   tanúbizonyságot tesz a természet nagyszerű "gondoskodásáról" is.

   IV.  A  természetben  nincsenek ingyen löncsök, "szeretetvendégségek".
   Vagyis  ha kimerítettük a természet kincseit, tönkretettük a talajt, a
   vizet  és  a levegőt, akkor nincs kihez fordulnunk segítségért, mert a
   természetben  nincs  egy  "szociális háló", amely pótolja a hiányokat.
   Ebből  az  a  tanulság, hogyha a természetből valamit kiveszünk, akkor
   gondoskodjunk annak pótlásáról - lehetőleg a kivétellel egyidejűleg.

   Amit  már  ma elvárhatunk, mi több követelhetünk a technikától, az az,
   hogy lármájával ne tegyen bennünket süketté az ég madarainak dalára és
   füstgázaival  ne  tegye  tönkre  a  mezők  és kertek virágainak bódító
   illatát!

                                    !!!!!

   Aki ma nem így gondolkodik, az ne gondolja, hogy valami tőle független
   "akármit"  tesz  tönkre,  s  nem csak azért mert az általa meggyilkolt
   növények,  állatok,  élőhelyek sem függetlenek tőle, de azért sem mert
   mai  ostobaságával  saját  gyermekeit,   unokáit  is megöli! Éppen úgy
   gyilkos, mint aki egy konyhakéssel öl...

                                    !!!!!

   Ha  fontolóra  vesszük,  hogy  a  technológiák 8-10 évente megújulnak,
   akkor könnyen beláthatjuk, hogy a jó-technika világa még a mi időnkben
   megvalósítható, hisz 10 év alatt két mérnökgenerációt lehet kiképezni.

   Az  ilyen  technika megvalósításához elsősorban arra van szükség, hogy
   mai  világszemléletünket  megváltoztassuk,  s annak értékeivel szemben
   tanúsított  magatartásunkat  gyökeresen  átalakítsuk,  továbbá: hogy a
   technika és az ipar szerepét átértékeljük.

   Meg   kell   változtatni   iskolarendszerünket.  A  mérnökképzést  oly
   tantárgyakkal   kell   kiegészítenünk,   amelyek   megtanítják  leendő
   mérnökeinket  arra,  hogy  biológusokkal, ökológusokkal együttműködve,
   hogyan  utánozzák  le a természeti modelleket, vagy  a bennük rejlő, a
   műszaki gyakorlatban jól használható elveket.

   Új  tankönyvekre,  példatárakra  van  szükség,  amelyek  szemléletessé
   teszik  a  diákok  számára,  hogy hogyan szerkeszt a természet, hogyan
   teszi   alkalmassá   modelljeit   erők   felvételére   és   átadására,
   helyváltoztatásra, sérülések kijavítására stb. stb. ...

   Azon   mérnököket,   természettudományt  művelő  kollégákat,  valamint
   kutatóintézeteket,  közép- és főiskolákat, egyetemeket, akiket érdekel
   az    ökológiai    konstrukció    további   részleteiben   is   ebbéli
   elkötelezettségüket  jelezzék  címünkre  és mi továbbítjuk  azt Bartha
   úrék intézetéhez vagy külön kérésre megadjuk a címüket.

                           *** *** *** *** *** ***

   Az  Y-AKTÁK Magazin 13. számának összeállítása során Dr. Bartha István
   Svédországban  élő  magyar  (erdélyi)  mérnök-professzor  úr következő
   munkáit használtuk föl:

   -  Tervezzünk  és  termeljünk  ökologikusan, előadásként elhangzott "A
   Kárpát   medence   természettudományos   és   műszaki   értelmiségének
   együttműködési lehetőségei" konferencián, 1994-ben

   -  Új  elvek  alkalmazása a természetbarát géptervezéshez, kandidátusi
   disszertáció - 1995., innen: Judo-, vagy cselgáncs-effektus

   -   Természettudomány   és   Isten  igéje,  előadásként  elhangzott  a
   Magyarországi   Református  Egyház  Debreceni  Teológiai  Akadémiáján,
   1991-ben

                     Duna Televízió * DunaText * Y-akták
                   1996. augusztus 7. - 1996. augusztus 21.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.