Sánta Csaba:
PSZICHOTERÁPIA
Magyarországon még kevesen tudnak különbséget tenni az egyes
pszicho... megjelölések között. Pszichológus, pszichiáter,
pszichoterapeuta... Kik ők és mit csinálnak? Miért a bélyeg, a
lenézettség még ma is mindenkin, aki csak közelükben jár?
Pszichoterápia... Lélekgyógyászat...
Sérülékenyek vagyunk. Testünk orvoslása többnyire közismert, ám mi
történik, ha szellemünk, lelkünk lesz defektes? Ugye nem könnyű a
válasz?!
A gólem, az őrült mindenkit megrettent - s ennek két oka is van:
egyfelől félünk eme állapotoktól, irtózunk a gondolattól, hogy minket
is érinthet e téboly valamely típusa... másfelől nem igazán értjük az
érintett emberkéket, s így félünk a környezetük lenni. Félünk, hogy
megértjük őket, s ekkor értelmét veszítheti hétköznapjaink hazug
megalkuvásainak sorozata, megalkuvásaink ürügyeinek pokla. A gólem, az
őrült szembesíti környezetét egy másik való világgal. Folyamatos
kihívást jelent... Darnel Christian szavaival élve: "Vagy része vagy
a megoldásnak, vagy része vagy a problémának" - megalkuvás itt nem
létezik.
A gólem, az őrült mindig szembekerül környezetével. Szenved a
környezet a szembesüléstől, s szenved ő maga is, a másság tudatának
fergetegétől. Működik egy szűrő. Egy átlagos, hétköznapi szinten
normálisnak tartott ember a környezeti ingerek, hatások tíz százalékát
fogja föl tudatosan. Ha ez az érték növekszik, ha nem szűr a szűrő,
akkor lesz a baj... Úgy húsz százalék körül már jelentkeznek a
hallucinációk. (Érdemes kipróbálni! 48-72 órányi ébrenlét után -
egyedüllét esetén ez az idő lerövidül - már jelentkeznek a
hallucinálás képi-hangzási formái. "Biokábítószer?!") E hatások
harminc százalékos érvényre jutása az őrület.
Érdekes kérdés, hogy igazából ki az "őrült"... az, aki a való világ
ingereinek harminc százaléka alapján alkot képet, vagy az, aki csupán
tíz százalék birtokában minősíti az előbbit?!
Aki többet lát, annak a képe hitelesebb.
Az esetek többségében az "őrült" megjelölés nem is pontos igazán. A
pszicho... a legtöbb esetben nem jelenti a személyiség minőségi
változását, csupán alkotóelemeinek - az egyént ért környezeti
hatásokhoz igazodó - arányaiban történő módosulását.
A magyar lakosság közel harminc százaléka depressziós... egy százaléka
szkizofrén - ami rengeteg ember!!!
A pszichiátriai intézmények megborzongást kiváltó, rosszemlékű - nem
is oly régen még működő - "rácsos" korszaka a környezet mellett
szavazott. A környezet számára szent... amit a hozzátartozó mond, az
úgy van... vitán felül. Amit az egyén mond, őrülete kínjaiban, arra
pedig nem kíváncsi senki - ha nem hallgat el, akkor segít a
Haloperidol vagy az áram memóriatépő ereje... Kérdés persze, hogy túl
lehet-e ép lélekkel vészelni egy ekkora megaláztatást, vagy az ép
lélek is belepusztulna e megpróbáltatásba. A környezeti központú
megítélést elfogadó világban nemzedékek nőttek föl... s ma is félnek a
pszicho... bélyegétől.
A ma pszichoterápiája már nem ilyen durva. Több irányzata létezik. Az
egyik azt mondja, hogy az egyén érdekeit védem, hiszen ő csupán más,
de nem beteg... Az ilyen pszichiátria már inkább parkolópálya,
lengéscsillapító... Ha túl nagy az egy én és a környezete közötti
ütközés várható mértéke, akkor az elől ki lehet térni... el lehet
menekülni. Ez sem old meg semmit! De meg kellene, hogy oldjon bármit
is? Más megfogalmazásban azt mondja, hogy az egyén oldalán állok,
bátorítom, a barátja leszek... akkor is mellette állok amikor már
senki sem, s megpróbálom visszahozni a mi közös világunkba. Néha
sikerül, máskor nem...
Vas József a csanyiki pszichoterápiás osztály alapítója és
osztályvezető főorvosa, az új utak keresője. Saját bevallása szerint
lélekgyógyász, pszicho- és hipnoterapeuta. Az augusztus 17-től
hazánkban megrendezésre kerülő EUROHYPNOSIS '96 világtalálkozó egyik
lelkes szervezője, igazgatója. A hazai hipnózis nagy öregje...
Szakmája gyökereiről és ön-ön indíttatásáról kérdeztem.
YA: Hogyan indult a "Vas"-karrier? Mi indított arra, hogy
lélekgyógyász legyél?
VJ: Gyermekkoromtól kezdve sok minden érdekelt, s - azt hiszem - ezt
anyámnak köszönhetem, mert ő volt ilyen. Őt a zenétől a
képzőművészetig minden érdekelte, csak neki nem volt sosem alkalma,
hogy ezekkel foglalkozzon, így szép lassan belénk palántálta ezt az
érdeklődést. Sokáig zenész szerettem volna lenni, de erről szüleim -
szerencsére - lebeszéltek, így a zene megmaradt hobbinak, s nagyon jó
kikapcsolódás ma is... Pszichiáter úgy lettem, hogy akkor még
irodalmat láttam az egész mögött, irodalmat az emberek, az őrület
mögött. Nagy hatással volt rám Dosztojevszkij a könyveivel, ez volt a
döntő lökés, amiért ezt a szakmát választottam. Hamar kiderült, hogy
szó nincs irodalomról, hogy szó nincs széplelkűségről. Véres, kemény
valóság.
YA: Jó, volt a véres valóság... De mi motivált, hogy ezt több
oldalról, új utakról is közelítsd, közelítsétek?
VJ: Én akkor kezdtem el a szakmát, amikor Magyarországon szóhoz jutott
a pszichiátriában az a vonal, ami nyugaton már jó ideje érvényesült, a
szociálpszichiátriai szemlélet (a szociálpszichiátria az egyént és
környezetét együtt vizsgálja!). Itt az az elképzelés, hogy a lelki
bajoknak, betegségeknek nem kizárólag örökletes, organikus okai
vannak, hanem benne van a kifejlődés kódja az egyént érintő
személyközi kapcsolatokban. Minden ember, minden egyén kapcsolatban
áll a világgal, más emberekkel, kapcsolataikkal.
YA: Volt "mester"? Ki indított?
VJ: Ezt a szemléletet 1970-ben Buda Bélától olvastam először.
Meghatározó volt. Akkoriban az ilyen cikkek még csak gépelt
"folyóiratokban" jelenhettek meg, az egyik ilyen volt az
"Alkohológia".
YA: Mit jelentet mindez a hétköznapokban?
VJ: Sokáig szégyelltem magam, hogy miért nem vagyok én is ilyen bátor.
A pszichiátriai osztályon, ahol akkoriban dolgoztam szerettem volna
azt mondani, hogy... ez így nem mehet tovább! Nem lehet a betegeket
hálóságyba zárni. Nem lehet elfogadni, hogy ha megunja a
hozzátartozója rapliját, akkor hív egy mentőt és a pszichiátriára
beutaltatja. De az az igazság, hogy gyáva voltam hosszú ideig... A
környezetet hibáztattam, "favágásnak" tűnt.
YA: Mi volt a fordulat? Mikor lélegezhettetek föl?
VJ: A pszichoterápiás szemléletmód a 70-es évek közepén kezdett
elterjedni. 1972 táján rendeztek "pszichoterápiás hétvégéket". Itt
szakemberek (elmegyógyászok, pszichiáterek, pszichológusok) évente
egyszer-kétszer összejöttek egy-egy hétvégére... Azért hétvégére,
mert egy magára valamit is adó professzor vagy akadémikus nem engedte
volna el a beosztottjait. Ideológiai fellazításnak tartották...
YA: Jól értem, hogy ezeken a hétvégeken olyan magatartásmintákat
éltetek meg, próbáltatok föl, amit egyes kollégák akár hosszabb
pszichiátriai beutalóval is képesek lettek volna értékelni?
VJ: (Kuncog.) Lehet... Ám annyira deviáns azért nem volt. A lényeg,
hogy kezdtem úgy érezni, hogy a mindennapi "favágás" után, akár az
ügyeletben számomra a kikapcsolódás az, ha egy teljesen zavart,
szkizofrén emberrel leülök és akár több órát beszélgetünk. Érdekelt,
hogy hogyan tudom megértetni magam ezekkel az emberekkel. Valahol az a
gondolat, hogy egyenrangúak vagyunk. Ez új volt. Döbbentően új.
YA: Thomas Szász... ?
VJ: Igen, a híres antipszichiáter. Nagyon szélsőséges álláspontról ő
azt vallotta - s ezzel persze már én sem értek egyet -, hogy olyan,
hogy elmebetegség nem létezik. Mert lehet az idegrendszer beteg, de az
elme, a lélektani működések vagy normálisak, a normákat tartók vagy
abnormálisak, azaz a normákat nem tartók. Egy nem anyagi dologra olyan
fogalmakat húzunk rá, amik a testi működésre jellemzőek.
YA: Ki képzi a normákat? Ha egy adott társadalomban a többség téved,
akkor ott egészséges embereket tarthatnak betegnek, bélyegezhetnek
meg?
VJ: Pontosan így van... A boszorkány üldözések. Az a vehemencia, az a
düh... ahogy üldözték a boszorkányokat, hát azt egy rögeszmés
tébolynak is tarthatnánk. Az állítólagos boszorkányokat pedig
tarthatnánk normális embereknek, akik szerettek összejönni és
szórakozni.
YA: Elképzelhetőnek tartasz boszorkányságot, mágiát a szó eredeti
értelmében?
VJ: Az az igazság, hogy ezt nem tudom. Amit nem tudok, arról viszont
nem szívesen beszélek... Kívül esik azokon a logikai kereteken, amit
meg tudok fogni.
YA: Jó, maradjunk a szakterületednél. Mi a véleményed az
elektrosokkról?
VJ: Alkalmazzák. Nagyon-nagyon szűk alkalmazási területen és okkal,
tehát rendkívüli esetben szabad csak alkalmazni, de akkor életmentő...
például a katatóniás állapotnál, amely kiszáradáshoz vezethet. De más
állapotokban, akár szkizofrénia más állapotaiban is én nem
alkalmaznám. Azért nem, mert memóriát, figyelmet károsító hatásai
vannak, de azért sem, mert a "beteg" ekkor semmit sem ért meg a
"betegségéből"... Az pedig nagyon fontos, hogy a "betegség" lezajlása
után megértse, hogy mi történt vele. Ha kiradíroznak valamit az
agyából, akkor azt nem fogja megérteni. Az utóvéd harc azért sajnos
még folyik...
YA: Mi a lélek? Mik vagyunk? Mi a mag? Van magasabb rendű szellem?
VJ: Ez így túl általános... Valamifajta nagyon ősi tudás vulkánszerűen
tör ki egy-egy pszichózisban. Valahol a túlélés lehetősége ez...
Genetikailag ugyanaz a génkombináció felel a zsenialitás, a
kreativitás képességéért és az őrületért. Va lamifajta mozaik formában
vannak, de hogy egy egyénben melyik oldalra billen a mérleg, az már az
egyéni sors kérdése. De nagyon ősi erők törnek fel, működnek...
Köszönjük Vas Józsefnek, hogy gondolatait megosztotta velünk.
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1996. július 24. - 1996. augusztus 7.