Sánta Csaba:
AZ ÉLTETŐ INFORMÁCIÓ
- 3. rész -
Hiperinformatika... lehetőség a való világ egy új, s talán minőségében
jobb megértésére. A természetben folyamatok (infinitezimális világ)
vannak, modelljeinkben elszigetelt állapotok (diszkrét világ). A
természet folyamatai hálószerűen, többszörösen összegabalyodva
jelennek meg. Modelljeink állapotai mindezt úgy próbálják
"leutánozni", hogy az állapot-modelleket időrendben, ok-oksági
rendszerben (teleológikus világ) is leírják, megalkotva ezzel a
folyamat-modelleket.
Minden folyamat-modell valahol egy algoritmus. Algoritmus alatt egy
olyan véges lépésből álló folyamatot értünk, amely adott kezdeti
állapotból előre meghatározott végállapotot igyekszik elérni, s
mindezt pontos törvények által leírt lépések útján. (Az algoritmus
Muhammed ibn Músza al-Hvárizmi (kb.780-846) perzsa-arab matematikus és
csillagász nevének latinosított alakjából származó elnevezés.)
A hipermodellek a természet valódi folyamatainak és a folyamat-
modellekkel leírható jelenségek közötti eltérések, különbségek
áthidalására, föloldására jöttek létre.
Egy hipermodell feladata az egyidejűleg létező (akár egymásnak
ellentmondó, más-más törvények, logikák szerint működő) lehetőségek,
"folyamat-modellek" modellezése, az előre meghatározott pontos lépések
helyett úgynevezett döntési pontok leírása. A hipermodell rendszere a
"beprogramozott" és a "szerzett" tapasztalatok, logikák (logikai
rendszerek) alapján lehetőséget ad a megérzés, a ráérzés
asszociációinak (asszociáció: társítás, összekötés; logikai
kapcsolatteremtés "különböző" dolgok, helyzetek, folyamatok között)
megadására. E tulajdonság képessé teszi a hiperrendszereket a valóság
megkísértésére...
A hiperrendszerek szolgáltatásainak igénye jól bemutatható például a
szövegolvasás, szövegföldolgozás mindennapos művelete során. Egy adott
szövegforrás minél hosszabb, annál kezelhetetlenebb. Könyörtelen
logikai lánc. Ezzel ellentétben az emberi gondolkodás "többdimenziós",
ide-oda "ugráló", különféle dolgokat összekapcsoló akármi. Könyörtelen
érzelmi szabadság.
A hipertext feladata (megalkotásának igénye) egy olyan információs
forrás létrehozása és működtetése, amely képes a szöveg és a
gondolkodás különbségeinek az áthidalására, egy környezeten belül
kielégíti többféle alkalmazó információs igényeit, feladatait.
Egy hipertext rendszer legfontosabb jellemzője, hogy lehetővé teszi
azt, hogy a szöveg valamely pontjához hozzákapcsoljunk ugyanabban a
szövegben egy másik részt, vagy egy másik szöveget vagy annak részét.
A hipertext rendszer már nem egyirányú. Lehetőséget ad mind az
"írónak", mind az "olvasónak" arra, hogy saját gondolkodásának igénye
(üteme, érdeklődési "kitérői" stb.) szerint dolgozza föl a "szöveget".
Az "író" részéről eszköz, az "olvasó " számára média.
Amennyiben az "író", "olvasó" vagy "szöveg" fogalmakat kiterjesztjük,
akkor jutunk a hasonló igényeket kielégítő hipermédia
információforrásokhoz.
A szöveg földolgozása mellett különféle illusztrációk (diagram,
számítógépes grafika, kép, hang, animáció, videó stb.) hasonló módon
való használhatósága a hipermédia.
Az ember-gép kapcsolat minőségi megváltozását, kitágulását
eredményezték az ilyen típusú rendszerek elterjedései.
Korábban a gép eszköz volt, amit kezelni, működtetni kellett. Mára a
gép társ lett, akivel kommunikálni, "beszélni" lehet. Az eszköz immár
nem a gép, sokkalta inkább az intelligencia, a logika, a kreativitás,
a kérdezni tudás, a meggyőzés manipulációs (befolyásoló, érvényesítő)
lehetőségei.
A hipermédia óriási lehetőség... jóra és rosszra egyaránt.
Haszonélvezői lehetünk, de bele is pusztulhatunk.
A hipermédia "csúcsa" a megtapasztalás és a teremtés végleteinek
kipróbálásaira is lehetőséget adó virtuális valóság.
Sisakot föl! Kesztyűt! ...esetleg egyéb "ketyerét". S immár a döntési
pontoknál nem csak agyunk dönt, a döntés mi magunk leszünk: stílusunk,
mozgásunk, hőmérsékletünk, esetleg pulzusunk... vagy akármi más, ami
mi vagyunk. És a válasz sem agyunknak szól: érzünk, megtapasztaljuk a
megteremtett "látszólagos hipermesét", aminek igazi sója, hogy akár
valósággá is válhat.
A virtualitás "sisakját" fölvéve az informatikai háttér lehetőséget ad
arra, hogy meghazudtoljuk még legnagyobb mese vagy akár sci-fi íróink
fantáziáját, kreativitását is. Olyan világba kerülünk, ahol számunkra
- a sisakot éppen viselők számára - minden valóságként tűnik föl.
Kipróbálhatjuk például, hogy milyen lenne egy olyan bolygón élni, ahol
egy másik "fantázia" fizika törvényei érvényesülnek. Megválaszthatjuk
szerepeinket. Ha tudni akarod, hogyan reagálnál veszélyben, akkor
kipróbálhatod! Veszély nélkül próbálhatod ki... Harcolhatunk célokért,
részt vehetünk csatákban. Megteremthetjük egyéni világunkat.
A virtuális valóság birodalmának azonban félelmet ébresztő oldala is
van: Elvarázsolt magányokat teremthet, hipnotikus transzba hozhat,
majd szépen "tudathasadt" skizofrén állapotban ott is hagyhat...
egyedül. Először játéknak indul, kipróbálsz szerepeket,
személyiségeket. Aztán egyre többet és egyre önfeledtebben játszol.
Mai fogalmainkkal élve "szenvedélybeteggé" válsz, de ezt nem veszed
észre és a virtuális környezet nem fog figyelmeztetni, hogy "Öreg,
most ennyi! Hagyd abba!"... Folytatod. Aztán, amikor testi "kínjaid",
szükségleteid visszarángatnak "ebbe" a "közös" világunkba, akkor
tudod-e még "Ki vagy?! Melyik?".
A virtuális valóság lehetőséget teremt(het akár) környezetünk
megválasztására, megteremtésére is. Elvonulunk. Információs
szupersztrádánk biztosítja majd a kommunikációt, a személytelen
személyek "beszélgetési", "érintkezési" lehetőségeit. Önmaguk között
és virtuálisan teremtett "testvéreik" irányában is... Aztán a teremtő
meghal, hiszen önmaga még biológiai lény. És akkor maradni fog
számtalan virtuális valóság, de számukra, a benne "élők" számára az
már az érthetetlen hétköznapok, az érthetetlen, de megérteni akart
létezés világa lesz.
Tényleg, mi van Velünk?! Mi kinek vagyunk a "virtuális" játékszerei?!
A programozás csodái... Mennyi mindent programozhatunk át kedvünk
szerint mai világunkban: Virtuálisnak és valóságosnak vélt, elfogadott
környezetünket, s eme kontextusunk összes "technikai" elemét. Aztán
persze "szellemi" elemeiket is... ( Az Y-AKTÁK következő, 12. számában
a szellemi programozással, a szellem programozhatóságával fogunk
foglalkozni, témánk címe: PszichoTerápia.)
Azonban ma már beleprogramozhatunk önmagunk, de akár az anyagi
szerveződés világának genetikai kódjaiba is. A génsebészetről, annak
lehetőségeiről sokan hallottak már, de kevesebben az az anyag
programozhatóságáról...
A műszaki világ már elkezdte használni a programozott anyagokat, a
műszaki fejlődés új lendületet vett. A saarbrückeni Institut für Neue
Materialien (INM - Új Anyagok Intézete) berkeiben az ötvenes évekre
visszavezethetően programozható anyagok előállításán munkálkodnak.
Találtak egy "építőelemet", amely már nem molekula, de még nem szilárd
test. Ezek az apró elemek, a nano-részecskék méretüket tekintve
közbenső fokot képeznek e két lehetőség között. A nano-részecskék
speciális közbenső állapotuk folytán érdekes tulajdonságokat
mutatnak, amennyiben kapcsolatba hozzák őket egymással.
A nano-részecskéket nem fémes anyagokból állítják elő és más
anyagokba: fémekbe, üvegekbe, műanyagokba építik be - megváltoztatva,
átprogramozva ezzel azok tulajdonságait. A lehetőségek száma végtelen.
Az eredmény: a fémek félvezetőkké vagy akár optikai-szerkezeti
anyagokká változnak át; az üvegek taszítják a szennyt, a piszkot; a
kerámia - megtartva kedvező tulajdonságait - olyan könnyen
megmunkálhatóvá válik, mint mondjuk a viasz; az anyagok átlátszókká
válnak... stb.
Az igazi lehetőség azonban ezeken is túlmutat. Megjelennek az
"intelligens anyagok" (smart materials). Megszületik a hiperanyag...
Az "intelligens anyagok" már nem rendelkeznek állandó
tulajdonságokkal, külső hatások által képesek változni. Olyan anyagok
teremtődtek, amelyek meghatározott elektromágneses impulzusok hatására
képesek szilárdságuk, s akár halmazállapotuk megváltoztatására is.
Kémiai kísérleteink lombikjai olyan szűrőkké alakulnak át, amelyek
meghatározott anyagok érzékelése esetén a lombik bezáródását
eredményezik.
A jövő? A csillagos ég... A virtualitás világa párosul a lehetőségek
világával. Virtuális teremtésünkhöz nem kell "sisak", nem kell
"kesztyű". Nem a gépbe teremtünk, s nem virtuálisan teremtünk.
Hipervilág...
Hipervilágunk pedig arra kényszerít, hogy újragondoljuk viszonyainkat
egymáshoz és önmagunkhoz, a külső és a belső univerzumhoz...
A hiperinformatika világa lenyűgözően gyönyörű... Egyszerre lehet
imádni és gyűlölni. Imádni, mert fantasztikus lehetőségeket teremt, s
utálni, mert nincs benne semmi emberi...
"És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt
ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket
mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi
vagyok." (Pál I. levele a Korinthusbeli ekhez, 13:2.)
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1996. július 10. - 1996. július 24.