Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

   Sánta Csaba:
                            AZ ÉLTETŐ INFORMÁCIÓ
                                 - 3. rész -

   Hiperinformatika... lehetőség a való világ egy új, s talán minőségében
   jobb  megértésére.  A  természetben folyamatok (infinitezimális világ)
   vannak,  modelljeinkben  elszigetelt  állapotok  (diszkrét  világ).  A
   természet   folyamatai   hálószerűen,   többszörösen   összegabalyodva
   jelennek    meg.   Modelljeink   állapotai   mindezt   úgy   próbálják
   "leutánozni",   hogy   az   állapot-modelleket  időrendben,  ok-oksági
   rendszerben  (teleológikus  világ)  is  leírják,  megalkotva  ezzel  a
   folyamat-modelleket.

   Minden  folyamat-modell  valahol  egy algoritmus. Algoritmus alatt egy
   olyan  véges  lépésből  álló  folyamatot  értünk,  amely adott kezdeti
   állapotból   előre  meghatározott  végállapotot  igyekszik  elérni,  s
   mindezt  pontos  törvények  által leírt lépések  útján. (Az algoritmus
   Muhammed ibn Músza al-Hvárizmi (kb.780-846) perzsa-arab matematikus és
   csillagász nevének latinosított alakjából származó elnevezés.)

   A  hipermodellek  a  természet  valódi  folyamatainak  és  a folyamat-
   modellekkel   leírható   jelenségek   közötti  eltérések,  különbségek
   áthidalására, föloldására jöttek létre.

   Egy   hipermodell  feladata  az  egyidejűleg  létező  (akár  egymásnak
   ellentmondó,  más-más  törvények, logikák szerint működő) lehetőségek,
   "folyamat-modellek" modellezése, az előre meghatározott pontos lépések
   helyett  úgynevezett döntési pontok leírása. A hipermodell rendszere a
   "beprogramozott"  és  a  "szerzett"  tapasztalatok,  logikák  (logikai
   rendszerek)   alapján   lehetőséget   ad   a   megérzés,   a   ráérzés
   asszociációinak    (asszociáció:    társítás,    összekötés;   logikai
   kapcsolatteremtés   "különböző"  dolgok, helyzetek, folyamatok között)
   megadására.  E tulajdonság képessé teszi a hiperrendszereket a valóság
   megkísértésére...

   A  hiperrendszerek  szolgáltatásainak igénye jól bemutatható például a
   szövegolvasás, szövegföldolgozás mindennapos művelete során. Egy adott
   szövegforrás   minél  hosszabb,  annál  kezelhetetlenebb.  Könyörtelen
   logikai lánc. Ezzel ellentétben az emberi gondolkodás "többdimenziós",
   ide-oda "ugráló", különféle dolgokat összekapcsoló akármi. Könyörtelen
   érzelmi szabadság.

   A  hipertext  feladata  (megalkotásának  igénye) egy olyan információs
   forrás   létrehozása  és  működtetése,  amely  képes  a  szöveg  és  a
   gondolkodás  különbségeinek  az  áthidalására,  egy  környezeten belül
   kielégíti többféle alkalmazó információs igényeit, feladatait.

   Egy  hipertext  rendszer  legfontosabb jellemzője, hogy lehetővé teszi
   azt,  hogy  a  szöveg valamely pontjához hozzákapcsoljunk ugyanabban a
   szövegben egy másik részt, vagy egy másik szöveget vagy annak részét.

   A  hipertext  rendszer  már  nem  egyirányú.  Lehetőséget  ad  mind az
   "írónak",  mind az "olvasónak" arra, hogy saját gondolkodásának igénye
   (üteme, érdeklődési "kitérői" stb.) szerint dolgozza föl a "szöveget".
   Az "író" részéről eszköz, az "olvasó " számára média.

   Amennyiben  az "író", "olvasó" vagy "szöveg" fogalmakat kiterjesztjük,
   akkor    jutunk    a    hasonló    igényeket    kielégítő   hipermédia
   információforrásokhoz.

   A   szöveg  földolgozása  mellett  különféle  illusztrációk  (diagram,
   számítógépes  grafika,  kép, hang, animáció, videó stb.) hasonló módon
   való használhatósága a hipermédia.

   Az    ember-gép    kapcsolat   minőségi   megváltozását,   kitágulását
   eredményezték az ilyen típusú rendszerek elterjedései.

   Korábban  a  gép eszköz volt, amit kezelni, működtetni kellett. Mára a
   gép  társ lett, akivel kommunikálni, "beszélni" lehet. Az eszköz immár
   nem  a gép, sokkalta inkább az intelligencia, a logika, a kreativitás,
   a kérdezni tudás, a meggyőzés  manipulációs (befolyásoló, érvényesítő)
   lehetőségei.

   A   hipermédia   óriási   lehetőség...   jóra   és  rosszra  egyaránt.
   Haszonélvezői lehetünk, de bele is pusztulhatunk.

   A  hipermédia  "csúcsa"  a  megtapasztalás  és  a teremtés végleteinek
   kipróbálásaira is lehetőséget adó virtuális valóság.

   Sisakot  föl! Kesztyűt! ...esetleg egyéb "ketyerét". S immár a döntési
   pontoknál nem csak agyunk dönt, a döntés mi magunk leszünk: stílusunk,
   mozgásunk,  hőmérsékletünk,  esetleg pulzusunk... vagy akármi más, ami
   mi vagyunk. És a válasz sem  agyunknak szól: érzünk, megtapasztaljuk a
   megteremtett  "látszólagos  hipermesét",  aminek igazi sója, hogy akár
   valósággá is válhat.

   A virtualitás "sisakját" fölvéve az informatikai háttér lehetőséget ad
   arra,  hogy meghazudtoljuk még legnagyobb mese vagy akár sci-fi íróink
   fantáziáját,  kreativitását is. Olyan világba kerülünk, ahol számunkra
   -  a  sisakot  éppen  viselők  számára - minden valóságként tűnik föl.
   Kipróbálhatjuk például, hogy milyen lenne egy olyan bolygón élni, ahol
   egy  másik "fantázia" fizika törvényei érvényesülnek. Megválaszthatjuk
   szerepeinket.  Ha  tudni  akarod,  hogyan reagálnál veszélyben,  akkor
   kipróbálhatod! Veszély nélkül próbálhatod ki... Harcolhatunk célokért,
   részt vehetünk csatákban. Megteremthetjük egyéni világunkat.

   A  virtuális  valóság birodalmának azonban félelmet ébresztő oldala is
   van:  Elvarázsolt  magányokat  teremthet,  hipnotikus transzba hozhat,
   majd  szépen  "tudathasadt"  skizofrén  állapotban  ott  is hagyhat...
   egyedül.    Először    játéknak    indul,    kipróbálsz    szerepeket,
   személyiségeket.  Aztán  egyre  többet és egyre önfeledtebben játszol.
   Mai  fogalmainkkal  élve  "szenvedélybeteggé" válsz, de ezt nem veszed
   észre  és  a  virtuális  környezet nem fog figyelmeztetni, hogy "Öreg,
   most ennyi!  Hagyd abba!"... Folytatod. Aztán, amikor testi "kínjaid",
   szükségleteid  visszarángatnak  "ebbe"  a  "közös"  világunkba,  akkor
   tudod-e még "Ki vagy?! Melyik?".

   A   virtuális   valóság   lehetőséget  teremt(het  akár)  környezetünk
   megválasztására,    megteremtésére    is.    Elvonulunk.   Információs
   szupersztrádánk   biztosítja  majd  a  kommunikációt,  a  személytelen
   személyek  "beszélgetési",  "érintkezési" lehetőségeit. Önmaguk között
   és  virtuálisan teremtett "testvéreik" irányában is... Aztán a teremtő
   meghal,  hiszen  önmaga  még  biológiai  lény.  És  akkor  maradni fog
   számtalan  virtuális  valóság,  de számukra, a benne "élők" számára az
   már  az  érthetetlen   hétköznapok, az érthetetlen, de megérteni akart
   létezés világa lesz.

   Tényleg, mi van Velünk?! Mi kinek vagyunk a "virtuális" játékszerei?!

   A  programozás  csodái...  Mennyi  mindent  programozhatunk át kedvünk
   szerint mai világunkban: Virtuálisnak és valóságosnak vélt, elfogadott
   környezetünket,  s  eme  kontextusunk összes "technikai" elemét. Aztán
   persze "szellemi" elemeiket is... ( Az Y-AKTÁK következő, 12. számában
   a  szellemi  programozással,  a  szellem  programozhatóságával  fogunk
   foglalkozni, témánk címe: PszichoTerápia.)

   Azonban  ma  már  beleprogramozhatunk  önmagunk,  de  akár  az  anyagi
   szerveződés  világának  genetikai kódjaiba is. A génsebészetről, annak
   lehetőségeiről   sokan  hallottak  már,  de  kevesebben  az  az  anyag
   programozhatóságáról...

   A  műszaki  világ  már  elkezdte használni a programozott anyagokat, a
   műszaki  fejlődés új lendületet vett. A saarbrückeni Institut für Neue
   Materialien  (INM  -  Új Anyagok Intézete) berkeiben az ötvenes évekre
   visszavezethetően  programozható  anyagok  előállításán  munkálkodnak.
   Találtak egy "építőelemet", amely már nem molekula, de még nem szilárd
   test.  Ezek  az  apró  elemek,  a  nano-részecskék  méretüket tekintve
   közbenső  fokot  képeznek  e  két  lehetőség között. A nano-részecskék
   speciális   közbenső    állapotuk   folytán   érdekes  tulajdonságokat
   mutatnak, amennyiben kapcsolatba hozzák őket egymással.

   A   nano-részecskéket   nem  fémes  anyagokból  állítják  elő  és  más
   anyagokba:  fémekbe, üvegekbe, műanyagokba építik be - megváltoztatva,
   átprogramozva ezzel azok tulajdonságait. A lehetőségek száma végtelen.
   Az   eredmény:  a  fémek  félvezetőkké  vagy  akár  optikai-szerkezeti
   anyagokká  változnak  át;  az üvegek taszítják a szennyt, a piszkot; a
   kerámia   -   megtartva   kedvező   tulajdonságait   -  olyan  könnyen
   megmunkálhatóvá  válik,  mint  mondjuk a viasz; az anyagok átlátszókká
   válnak... stb.

   Az   igazi  lehetőség  azonban  ezeken  is  túlmutat.  Megjelennek  az
   "intelligens anyagok" (smart materials). Megszületik a hiperanyag...

   Az    "intelligens    anyagok"    már    nem    rendelkeznek   állandó
   tulajdonságokkal,  külső hatások által képesek változni. Olyan anyagok
   teremtődtek, amelyek meghatározott elektromágneses impulzusok hatására
   képesek  szilárdságuk,  s  akár  halmazállapotuk megváltoztatására is.
   Kémiai  kísérleteink  lombikjai  olyan  szűrőkké alakulnak át, amelyek
   meghatározott   anyagok   érzékelése   esetén   a  lombik  bezáródását
   eredményezik.

   A  jövő?  A csillagos ég... A virtualitás világa párosul a lehetőségek
   világával.   Virtuális  teremtésünkhöz  nem  kell  "sisak",  nem  kell
   "kesztyű".  Nem  a  gépbe  teremtünk,  s  nem  virtuálisan  teremtünk.
   Hipervilág...

   Hipervilágunk  pedig arra kényszerít, hogy újragondoljuk viszonyainkat
   egymáshoz és önmagunkhoz, a külső és a belső univerzumhoz...

   A  hiperinformatika  világa  lenyűgözően  gyönyörű...  Egyszerre lehet
   imádni  és gyűlölni. Imádni, mert fantasztikus lehetőségeket teremt, s
   utálni, mert nincs benne semmi emberi...

   "És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt
   ismerek  is;  és  ha  egész  hitem  van  is, úgyannyira, hogy hegyeket
   mozdíthatok  ki  helyükről,  szeretet  pedig  nincsen én bennem, semmi
   vagyok." (Pál I. levele a Korinthusbeli ekhez, 13:2.)

                     Duna Televízió * DunaText * Y-akták
                     1996. július 10. - 1996. július 24.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.