Sánta Csaba:
AZ ÉLTETŐ INFORMÁCIÓ
- 1. rész -
A természet forradalmai a legnagyobb forradalmak. A kezdetek
kezdetétől az antropogenezis (az ember kialakulásának és fejlődésének
folyamata) nagy kalandjának részesei vagyunk. Szociokulturális lények
lettünk, életünk tere a csoport biológiai rendjét meghaladó közösség
lett. Ösztöneink mellett megjelent a gátlás, a művészet, a hitvilág és
a tudatosság masszája. A szociális viszonyok talaján megjelent a
beszéd nyelv, a kollektív memória.
A neolit forradalom akkor jött létre, amikor az állandó területi-
rokonsági közösségeket általánosan fölváltották a statikus helyi
(földművelő) társadalmak. Kultúránk ekkor az írás, a világkép, az
állam, a politika és a jog leleményeivel gazdagodott. Az önellátó
gazdálkodásból "felesleg"-termelés lett, s immár a dinamikus helyi
(ipari) társadalmakban az ipari forradalom zajlott. Kultúránk
kulcsszavai: könyv, könyvtár; információs, kommunikációs rendszerek;
tudományos világkép; világvallások.
Ma már társadalmaink egyre inkább globalizálódnak: informatikai,
tudományos, ezoterikus, emberi forradalom.
A csoporthierarchia igazságos, a lét feltételeit kielégítő
zsákmányolását, a szociokulturális közösség zsákmány és
munkamegosztása váltotta föl. Az őstársadalomban megjelent az
élelemtermelés, az eszköz-használat. Ez után hosszan (a mai napig!)
megbomlott az egyensúly, még önmagunkat sem tiszteljük:
rabszolgatartás (vagyon: a munka ereje, a termelő erő), feudalizmus
(vagyon: a föld, a termő hely), kapitalizmus (vagyon: a tőke, a pénz,
a termeltető erő). Azt hisszük, hogy "én" nem "én" vagyok, "én" a
"vagyonom" vagyok... Rögeszméink lettek, azt hisszük, hogy létezik
hatalom (politika, tudomány). És kizsákmányolunk...
A "fejlődés" útja valahogy a következő volt: Az élelemtermelést és az
eszközhasználatot fölváltotta az önellátó gazdálkodás, majd az új
technológiák használatának útján a "felesleg"-termelés. Megjelentek az
új technikák, s folytatásként az árutermelés, a pénzgazdálkodás. Az
állandó településeket fölváltotta egy igazi szörnyeteg, amit
"urbanizáció" (elvárosiasodás) néven emlegetünk. Globális problémáink
lettek: túlnépesedünk, kizsákmányolt nyersanyagkészletünk kimerülőben,
környezetünk "romokban" (és még pusztítjuk...), munkanélküliek lettek
millióink, fegyverkezünk (nyilván ez a megoldás !?), diktatúrákat
szülünk. Mi a megoldás?
A megoldást talán mai forradalmaink jelentik. A természet tökéletes
- akarom hinni -, s megoldja "látszat" (?) gondjaink. Informatikai
forradalmunk mára megteremtette a társadalmakon felüli hidat.
Tudományunk forradalmai segítenek megérteni önmagunkat és helyünket:
valóságmodellek, alternatív logikai rendszerek születnek. Ezoterikus
forradalmunk arra kényszerít, hogy visszatérjünk önmagunkhoz, a
természethez. Ha a "jó és a rossz tudásának a fáját" még nem is
akarjuk otthagyni, lassan rájövünk, van másik fa is a "kertben". És ez
a lényeg, ez emberi forradalmunk.
Az Y-AKTÁK mostani, 9. számát az információ létének, az információ
"fizikájának" és az informatika forradalmának szenteljük. Azért
tesszük, mert mai "megváltozásaink" közül e forradalom az, amely már
egyfajta globális társadalmat megteremtett. Megtéve ezzel az első
lépést egy új holnap, talán egy emberibb posztkapitalizmus
(kapitalizmust meghaladó társadalmi forma) felé...
A 19. század: A telefon kora
1990 - 1950 : Rádió és televízió
1951 - 1975 : A számítógép kora
1976 - 1989 : A személyi számítógép
1990 - 1995 : A multimédia kora
És ma : "Információs szupersztráda"
André Marie Ampére (1775-1836) francia fizikus, matematikus
megkísértette a lehetetlent. A francia Tudományos Akadémia örökös
főtitkára A tudományok filozófiai körvonalai (1834) című művében
megpróbálta rendszerezni az emberiség egyetemes tudását. Rendszerében
minden - addig ismert - tudománynak pontos helye volt. E próbálkozás
tartalmazott egy bizonyos "83. rubrikát", egy olyan (akkor még
föltételezett) tudományt, amelynek az a feladata, hogy tanulmányozza a
társadalom irányításának a módszereit. Ez a kibernetika... - ami a
görög kübernétosz, vagyis kormányos szóból származik.
Talán nem haszontalan idézni a ma embere számára Ampére eredeti,
verses megfogalmazását a kibernetikáról:
"...et securat cives ut pace fruantur ...", vagyis:
" ...ez biztosítja, hogy az állampolgárok élvezhessék a békét..."
A kibernetika újjászületésére napjainkig, pontosabban 1948-ig kellett
várni. Ekkor jelent meg Norbert Wiener (1896-1964) német származású
amerikai matematikus (, de mindenek előtt egy "nyitott ember"...)
Kibernetika vagy vezérlés és hírközlés az élő szervezetekben című
könyve.
P.K. Anohin Fiziológia és kibernetika című írásában (A kibernetika
filozófiai problémái, Gondolat Kiadó, 1963.) a következők olvashatóak:
"... A kibernetika ..., melynek célja felderíteni a gépek, az élő
szervezetek és a társadalom közös működési elveit, s ezeknek az
elveknek alapján kifejteni a munkát végző, visszacsatolásos rendszerek
vezérlésének és szabályozásának matematikai szabályait".
Ahogyan Michael Faraday (1791-1867) és James Clerk Maxwell (1831-1879)
angol fizikusok zsenijeinek találkozni kellett, hogy a modern
elektromosság kora kezdetét vegye, ugyanúgy a kibernetika is
"csapatmunka" volt.
A kibernetika "megalapozása" Norbert Wiener mellett Neumann János
(1903-1957), Claude E. Shannon (1916-) és Kalmár László (1905-1976)
személyéhez kötődik - természetesen ez a teljesség igénye nélküli
fölsorolás lehet csak.
Wiener érdeklődését a bonyolult, összetett rendszerek egészének a
működése, azok szervezési elvei határozták meg. Neumann János
érdeklődése a játékelmélet, a számológépek irányából építkezett.
A számítógép és az agy című (utolsó) művében élete fő problémáját
tárgyalja: mik a hasonlóságok és a különbségek az (emberi) agy és a
számítógépek között.
Az élő szervezet olyan automata, amely rendkívül nagy biztonsággal
működik annak ellenére, hogy az egyes elemek működése szélsőségesen
bizonytalan. Az alkotóelemek itt is működhetnek hibásan, vagy akár
sejtek, szövetek sérülhetnek, válhatnak működésképtelenné, a szervezet
mindezek ellenére továbbra is működőképes marad. A műszaki életben az
automatáknál az "egyetlen hiba" elve működik: egyetlen hiba
megjelenésekor is leáll a szerkezet működése, egészen a hiba
kijavításáig. Neumannt az érdekelte, hogy hogyan lehet működő
szerkezeti elemekből tetszőleges biztonsággal működő automatákat
szerkeszteni.
Az élő szervezet és a műszaki szerkezetek között egyrészt az
alkatrészek számában, másrészt a bonyolultság fokában van lényeges
különbség. Neumann a bonyolultság összehasonlításakor a következő
izgalmas kérdést tette föl: Van-e, s ha igen, milyen összefüggés az
élő szervezet bonyolultsága és az önreprodukciós, illetve az önmagát
továbbfejleszteni tudó képessége között? Bebizonyította, hogy
lehetséges olyan gépet szerkeszteni, amely sorozatszerűen gyárt olyan
gépeket, amelyek hasonlóak az eredeti géphez. A számítógépek a
gondolkodó emberi agyvelő meglehetősen bonyolult funkcióit tudják
UTÁNOZNI.
Claude Elwood Shannon híre labirintus kísérletét a "műegérrel" ma már
sokan ismerik: Egy négyszög alakú doboz alját 25 négyzetre osztotta,
és e négyzetek beosztását úgy oldotta meg, hogy minden négyzetnek két
szabad oldala legyen. Az egyik négyzetbe behelyezett egy vasdarabot,
ez volt az egér; egy másikba pedig a szalonnát jelölendőn egy
vasrudat. A doboz aljára egy olyan automatát szerkesztett, amely
mágnes segítségével mozgatta az egeret és megkereste a szalonnát.
Megállapította, hogy az információelmélet alapján a hírközlési
folyamat leírható.
Shannon véleménye szerint az információelmélet a hírközlésből indul
ki, mert lényeges, hogy az üzenet eljusson a forrástól a rendeltetési
helyre, és az átvitel hibátlan és gazdaságos legyen.
Magyarországon a kibernetikus világ "első fecskéje" Kalmár László
volt, aki csoportjával a matematikai logikát és alkalmazási
lehetőségeit kutatta. Logikai gépet terveztek, építettek. A
programozáselmélet terén alapozó munkát végzett: az 1960-as évek
elején megadta a számítógép - egy lehetséges - matematikai modelljét.
Az informatika e nem is régi "ősidők" óta óriási utat tett meg a máig,
amikor is a számítógép mindennapjaink részévé vált.
És az információnak mindez nem elég. Tom Stoiner fizikus professzor
írásaiból tudhatnak meg az érdeklődők részleteket az információfizika
alapjairól (magyarul megjelent: Információ és az univerzum belső
szerkezete, Springer Hungarica, 1993.; egyéb forrásokról érdeklődni
lehet: Prof. Tom Stoiner, 838 East Street, Lenox, MA 01240, USA).
Az információ éppen úgy a Világegyetem szerkezetének elválaszthatatlan
része, mint az anyag vagy az energia. Ez viszont azt jelenti, hogy a
fizika elméleteit és törvényeit fölül kell vizsgálni. (!) De mit
jelent ez a gyakorlatban? Következő számunkban e témánkat is
folytatjuk.
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1996. június 12. - 1996. június 26.