Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

   Sánta Csaba:
                     BARANGOLÁS AZ IDŐ BIRODALMÁBAN

   Az   igazán   lényeges   dolgok  tartoznak  leginkább  a  paranormális
   tevékenységek  körébe.  Hétköznapjaink  során  - különösen mai, rohanó
   világunkban  -  talán  tudomást  sem veszünk már arról a tényről, hogy
   élünk:  gondolkodunk,  érzünk  és  még  önmagunk  (vágyaink, terveink)
   feladása árán is "továbbadjuk" az életet. Azt az életet, amiről ma még
   nem is tudjuk pontosan, hogy micsoda...

   Élni  annyi,  mint kommunikálni - érzékelni másokat és érzékelni, hogy
   ők is érzékelnek minket: ÉRZŐ IDŐ.

   Az   életet  természettudományosan  úgy  lehetne  megközelíteni,  mint
   biokémiai  reakciókat,  vegyi vagy/és elektromos folyamatokat. Az élet
   jelenségeihez  ezek  a  tevékenységek  szervesen,  elválaszthatatlanul
   hozzá  is tartoznak, épp úgy, ahogyan hozzánk és terünkhöz az idő: ÉN-
   IDŐ, TÉR-IDŐ.

   Ám  az  emberi  Ítélőképesség határain belül a kapcsolat tényként való
   kezelésén  túl  csak  "sakkozni"  szabad  (azt  viszont  kötelező!)...
   Következtetéseket  csak  úgy  tehetünk,  ha minden esetben mellékeljük
   kérdőjeleinket is.

   Kémiailag  "bizonyított" (?), hogy vegyületek "összepakolásából" létre
   lehet hozni élő szervezetet, életet.

   A  mai napig azonban senki sem hozott létre ebben a formában életet...
   Senki nem tudta még megmondani, hogy "hányadik" molekula után fog élni
   a  "szerkezet".  Előtte  még  nem, utána már igen! (Ez még TÉR, az már
   IDŐ!) Természetesen a genetika, a génsebészet, vagy akár a klónozás (a
   genetikai   anyag  "másolása",  egy  egyedből  -  kizárólag  ivartalan
   szaporítás  útján  -  több  egyed  "készítése")  lehetséges, létezik a
   hozzájuk  tartozó  örömökkel  és  félelmekkel  együtt.  Ám  ezekben az
   esetekben  az élet már eleve adott, a folyamat kezdetekor létezik az a
   valami, ami él, s Így nem is kell "létrehozni" azt: IDŐTLEN IDŐ.

   Roger  Penrose  a  mesterséges  intelligenciát  vizsgálja A császár új
   elméje  című  könyvében.  A  hétköznapibb  szinten  "értelem  -  test"
   problémának  nevezhető kérdés feszegetése során arra próbálja felhívni
   a  figyelmet,  hogy  a  tudatos,  gondolkodási  szint  (az emberi elme
   működésének  a  szintje!) törvényei a kvantumfizika világában vagy még
   "mélyebben"  keresendőek.  Ezt  az  előző  gondolatsorral összevetve a
   következő  paradoxon (látszólagos képtelenség, ellentmondás) adódik: a
   tudatosság szintje (kvantumvilág) megelőzi az élet szintjét (vegyületi
   világ). Olyan paradoxon ez, mint az IDŐUTAZÁS...

   De talán nem is paradoxon... 1988. június 30-án egy "tudományos bomba"
   robbant:  Dr.  Jacques Benveniste egy francia kutatócsoport élén arról
   értekezett a Nature című tudományos hetilapban, hogy a vízmolekuláknak
   emlékezetük  van.  "Visszaemlékeznek" azokra a molekulákra, amelyekkel
   kapcsolatban  voltak,  képesek jóval később is továbbadni hatásukat. A
   kutatás  lényege,  hogy  immunológiai  kísérleteket  folytattak emberi
   bazofil  granulociták (szemcsés fehérvérsejtek) szemcséinek eltűnésére
   alapozó  teszttel.  E sejtek az allergiás (túlérzékenységi) anyagoktól
   elvesztik szemcséiket, és egyéb tulajdonságaikban is megváltoznak.

   Benveniste  a granulociták tesztjét alkalmazta egy rendkívül híg oldat
   vizsgálatára  is. Az oldat annyira volt híg, hogy azt vegyi értelemben
   tiszta  víznek  lehet  tekinteni,  ám  molekulái korábban kapcsolatban
   álltak  az aktív anyaggal. Az eredmény pozitív lett! A kérdés adott: A
   víznek valóban volna memóriája? - Az ÉLETTELEN IDŐ..., akarom mondani,
   az  élettelennek vélt "dolgok" is élnek, amennyiben kommunikálnak (?),
   vagy  létezik  kommunikáció és memória az élet léte nélkül... De akkor
   kik  (mik!)  vagyunk  mi?  Ne  is  törjük  rajta a fejünket, mert csak
   beleőrülhetünk...   Töltsük  tovább  napjainkat  "tudatlanul"  az  IDŐ
   FOGSÁGÁBAN.

   Az      idő      számunkra     rabság...     események,     történések
   megismételhetetlensége,  egymásutániságuk visszafordíthatatlansága. Az
   idő  első  megközelítésben  élmény,  az  egyenletesség  megélésének és
   felbomlásának  az  élménye.  Az  IDŐÉLMÉNY, az egyenletesség érzetének
   megélése  történetileg  megelőzi  az  idő  fogalmának  a kialakulását.
   Amennyiben  az ember nem lenne képes megkülönböztetni az egyenletes és
   a változó mozgásokat már érzeti szinten is, akkor az idő mérésének nem
   lenne  igénye  sem, biztosan ki sem alakult volna. Ha az egyenletesség
   érzetén  alapulva  választunk  egy mozgást, akkor e mozgásra megadható
   egy időmérő eszköz, az ÓRA.

   Az  Így  meghatározott időfogalom lényegében az időtartam fogalma, ami
   rögzített  időpontok  "távolságának"  megadását  és összehasonlítását,
   jelenségek  időben  történő  leírását  és  Így  az  időélmény  állandó
   ellenőrzését teszi lehetővé, de semmit sem mond magáról az időről.

   A  SZEMÉLYES  IDŐ  és  a  TÁRSADALMI IDŐ ütközteti erejét... Az élmény
   figyelése, kontrollálása feladattá, munkává teszi magát az élményt is.
   Amikor arról beszélünk, hogy az idő "rabjai" lettünk, hiszen "rohanó"
   világban  élünk,  akkor  valahol  mindig  az  időélmény  kontrolljának
   nyomasztó  súlyáról  van  szó. Megélni az időt, vagy "kényszeresen" is
   élni az időben?

   Dr.  Vas  József  pszichiáter  főorvos A megosztott idő - gondolatok a
   megosztott   tudat   idődimenzióiról  című  Írásában  a  következőképp
   fogalmaz: "A megoldás az idő megszüntetése, mert az idő, pontosabban a
   személyes,   individuális   idő  elviselhetetlen."  ...  "A  megváltás
   fogalmát  természetesen  nem szűkíthetjük le az idő meghaladására, azt
   azonban  fenn  kell  tartanunk,  hogy lényeges eleme a téridő dimenzió
   elhagyása."

   A  természettudományok  számára  az  idő  fogalma kettős. A jelenségek
   leírása  időben  történik,  Így  az  idő  fogalmán elsőként (és sokáig
   egyedüliként  is!)  itt  is az időtartam fogalmát értették. Még Albert
   Einstein  (1879-1955)  is  azt  a meghatározást adta, hogy "az idő az,
   amit  az  órám  mutat".  Aztán tovább gondolkodott és bevezette az idő
   második jelentését...

   A  relativitáselméletek  alapfogalmairól, a távolság-kontrakcióról, az
   idődilatációról   és   elválaszthatatlan   létezésükről,   a   TÉR-IDŐ
   kontinuumról  az  Y-AKTÁK  korábbi  számaiban  már szóltunk. Csakúgy a
   fénykúpokról, a saját tér, saját idő, SAJÁT TÉR-IDŐ létéről.

   Egy rövid ismétlés:

   Mivel  bármely információ maximum a fény sebességével terjedhet, Így a
   téridő szemléltethető, leírható fénykúpok segítségével. A FÉNYKÚPOK az
   időbeliség  határát képezik: azt fejezik ki, hogy adott "ITT és MOST"
   állapot  mellett  milyen  események  játszódtak le a MÚLTban és milyen
   események következhetnek be a JÖVŐben.

   Minden  megfigyelő  saját  fénykúppal rendelkezik. Valamely megfigyelő
   ténylegesen    bekövetkező   eseményeinek   (VILÁGPONTOK)   összessége
   VILÁGVONALAT  Ír  le.  A  világvonal állandóan kitüntetett állapota az
   "itt és most" esemény, a megfigyelő mindenkori léte.

   A  megfigyelő  a  fénykúp  "itt  és  most"  állapotában van. A jelen a
   fénykúpon kívül fekszik. A jelen eseményei az "itt és most" eseménnyel

   TÉRKAPCSOLATban  állnak,  ellentétben  a  fénykúpon belül elhelyezkedő
   események IDŐKAPCSOLATával... Érdemes itt visszautalni a pszichológiai
   fejtegetésünkre,  a  SZEMÉLYES  IDŐ  és a TÁRSADALMI IDŐ viszonyára. A
   fénykúp  az egyén, a maga individuális idejével. Ám a fénykúpok között
   kialakul  egy  KÖZÖS  TÉR (a saját terek metszete, együtt hatása) és e
   közös  arénában  az  egyes  "megfigyelők" kommunikálni, ÉLNI kezdenek.
   Együttesen is "megfigyelővé" válnak... lesz KÖZÖS (cirkuláris) IDEJÜK.

   Az  "itt  és  most"  állapot térkapcsolatot jelent, azt is mondhatjuk,
   hogy  az  idő kvantumegysége (legkisebb energetikai építőeleme) a tér.
   Igaz  ez akkor is, ha magát a teret élményszinten időben realizáljuk a
   "távolabb, tehát régebben" szinonima szerint. A tér és az idő viszonya
   -  hétköznapi  példát  erőltetve  kapcsolatukra - a mozgófilm példáján
   mutatható be. Amikor filmet nézünk, akkor lényegében független képeket
   látunk  és  a  folytonosság  csupán érzet részünkről. Az idő - ekkor -
   kivetített  terek  egymásutánisága: FILMIDŐ. Ez a fogalmi meghatározás
   több érdekes problémát vet fel. Lássuk...

   Önmagába  rejti  egy  időn  túli  valóság (tér ? - IDŐTLEN TÉR) létét.
   Kérdés,   hogy   a   kivetített  terek  egyszerűen  fizikai  törvények
   következményei-e  (VILÁGÖSZTÖN - ÖSZTÖNIDŐ), vagy azon túli "értelmet"
   is feltételeznek. Lehet, hogy egyszerűen filmszereplők vagyunk és akik
   "néznek"  minket - mint történetet - nem is sejtik, hogy mi érzünk és
   gondolkodunk,   hogy   megéljük   a   szerepet?   Lehet,   hogy  a  mi
   filmszereplőink "képei" is "élnek" (?!), pedig mindennapjaink során mi
   sem  gondolunk  erre  a  lehetőségre,  amikor  beülünk  a moziba, vagy
   bekapcsoljuk a televíziót, videót? De ki a rendező? Van-e rendező?

   Mi  van,  ha  tudják létünket? ...ekkor az Isten-"mítosz" már nem hit,
   sokkal  inkább valóság. Érdemes belegondolni, hogy ez a gondolatsor az
   örök   élet   hitét   (egy   film   bármikor  visszanézhető),  vagy  a
   (re)inkarnáció  problémáját (egy Író különböző történeteinek különböző
   szereplőibe  sokszor  viszi  bele ugyanazon tulajdonságait, titkon még
   egy-egy szereplőt is átmentve) tekintve mit is jelent...

   Az  idő  témakört  nem  zárjuk  most le. Két fontos dologra még vissza
   kívánunk  térni:  az  idő  irányítottságára,  a  sors  kérdésére és az
   IDŐUTAZÁS gondolatára. Egy későbbi számunkban folytatás következik.


   SUMMARY
                           The dual nature of time

   What  is time? In the first approach it is an experience of regularity
   and  its  disintegration.  In  the  course  of weekdays we look at our
   wrist-watch,  view  the  moments,  and  as  a function of the observed
   result we are continuously supervising our lived period of time. Since

   Einstein time has meant much more than this: a space-time continuance,
   which  can  be  well  illustrated  with  the  aid  of  light-cones. As
   functions  of  the  classical  laws  of  physics the time according to
   Einstein  henceforward  is what our watch shows, but there also exists
   another  face, nature of time: time here and now is reality similar to
   energy,  mass  and  space,  and  it  forms an organic unity with them.
   Keeping on analysing of the notion of time it can be found that:

   (1.) time has quantum-like nature, and its quantum-unit is space,

   (2.)   among   certain  time  moments  (projected  spaces)  occurs  an
   interaction  which  is  similar to the already know mutual effects and
   can be described with an analogous method to them,

   (3.) content analogy can be recognized between the time-dilatation and
   e.g. the relativistic increase of mass,

   (4.)  the  time  similarly  to  mass and electromagnetic charge is the
   appearance form, the fenotype of the energy, thus there exists a time-
   energy equivalence.

   After  such  type  determination  and demonstration of time there is a
   possibility to describe exactly - also on the basis of natural science
   - psychological phenomena, respectively their differences (depression,
   personal  troubles,  schizophrenia),  to  rty to define life ("organic
   existence"),  and  to  draw  inferences  from  these. Under taking the
   possibility and respossibility of fault our "Y-AKTÁK"s is first of all
   about these phenomena, as an "idea market"...

   (by Csaba Sánta)

                     Duna Televízió * DunaText * Y-akták
                       1996. május 1. - 1996. május 15.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.