Sánta Csaba:
BARANGOLÁS AZ IDŐ BIRODALMÁBAN
Az igazán lényeges dolgok tartoznak leginkább a paranormális
tevékenységek körébe. Hétköznapjaink során - különösen mai, rohanó
világunkban - talán tudomást sem veszünk már arról a tényről, hogy
élünk: gondolkodunk, érzünk és még önmagunk (vágyaink, terveink)
feladása árán is "továbbadjuk" az életet. Azt az életet, amiről ma még
nem is tudjuk pontosan, hogy micsoda...
Élni annyi, mint kommunikálni - érzékelni másokat és érzékelni, hogy
ők is érzékelnek minket: ÉRZŐ IDŐ.
Az életet természettudományosan úgy lehetne megközelíteni, mint
biokémiai reakciókat, vegyi vagy/és elektromos folyamatokat. Az élet
jelenségeihez ezek a tevékenységek szervesen, elválaszthatatlanul
hozzá is tartoznak, épp úgy, ahogyan hozzánk és terünkhöz az idő: ÉN-
IDŐ, TÉR-IDŐ.
Ám az emberi Ítélőképesség határain belül a kapcsolat tényként való
kezelésén túl csak "sakkozni" szabad (azt viszont kötelező!)...
Következtetéseket csak úgy tehetünk, ha minden esetben mellékeljük
kérdőjeleinket is.
Kémiailag "bizonyított" (?), hogy vegyületek "összepakolásából" létre
lehet hozni élő szervezetet, életet.
A mai napig azonban senki sem hozott létre ebben a formában életet...
Senki nem tudta még megmondani, hogy "hányadik" molekula után fog élni
a "szerkezet". Előtte még nem, utána már igen! (Ez még TÉR, az már
IDŐ!) Természetesen a genetika, a génsebészet, vagy akár a klónozás (a
genetikai anyag "másolása", egy egyedből - kizárólag ivartalan
szaporítás útján - több egyed "készítése") lehetséges, létezik a
hozzájuk tartozó örömökkel és félelmekkel együtt. Ám ezekben az
esetekben az élet már eleve adott, a folyamat kezdetekor létezik az a
valami, ami él, s Így nem is kell "létrehozni" azt: IDŐTLEN IDŐ.
Roger Penrose a mesterséges intelligenciát vizsgálja A császár új
elméje című könyvében. A hétköznapibb szinten "értelem - test"
problémának nevezhető kérdés feszegetése során arra próbálja felhívni
a figyelmet, hogy a tudatos, gondolkodási szint (az emberi elme
működésének a szintje!) törvényei a kvantumfizika világában vagy még
"mélyebben" keresendőek. Ezt az előző gondolatsorral összevetve a
következő paradoxon (látszólagos képtelenség, ellentmondás) adódik: a
tudatosság szintje (kvantumvilág) megelőzi az élet szintjét (vegyületi
világ). Olyan paradoxon ez, mint az IDŐUTAZÁS...
De talán nem is paradoxon... 1988. június 30-án egy "tudományos bomba"
robbant: Dr. Jacques Benveniste egy francia kutatócsoport élén arról
értekezett a Nature című tudományos hetilapban, hogy a vízmolekuláknak
emlékezetük van. "Visszaemlékeznek" azokra a molekulákra, amelyekkel
kapcsolatban voltak, képesek jóval később is továbbadni hatásukat. A
kutatás lényege, hogy immunológiai kísérleteket folytattak emberi
bazofil granulociták (szemcsés fehérvérsejtek) szemcséinek eltűnésére
alapozó teszttel. E sejtek az allergiás (túlérzékenységi) anyagoktól
elvesztik szemcséiket, és egyéb tulajdonságaikban is megváltoznak.
Benveniste a granulociták tesztjét alkalmazta egy rendkívül híg oldat
vizsgálatára is. Az oldat annyira volt híg, hogy azt vegyi értelemben
tiszta víznek lehet tekinteni, ám molekulái korábban kapcsolatban
álltak az aktív anyaggal. Az eredmény pozitív lett! A kérdés adott: A
víznek valóban volna memóriája? - Az ÉLETTELEN IDŐ..., akarom mondani,
az élettelennek vélt "dolgok" is élnek, amennyiben kommunikálnak (?),
vagy létezik kommunikáció és memória az élet léte nélkül... De akkor
kik (mik!) vagyunk mi? Ne is törjük rajta a fejünket, mert csak
beleőrülhetünk... Töltsük tovább napjainkat "tudatlanul" az IDŐ
FOGSÁGÁBAN.
Az idő számunkra rabság... események, történések
megismételhetetlensége, egymásutániságuk visszafordíthatatlansága. Az
idő első megközelítésben élmény, az egyenletesség megélésének és
felbomlásának az élménye. Az IDŐÉLMÉNY, az egyenletesség érzetének
megélése történetileg megelőzi az idő fogalmának a kialakulását.
Amennyiben az ember nem lenne képes megkülönböztetni az egyenletes és
a változó mozgásokat már érzeti szinten is, akkor az idő mérésének nem
lenne igénye sem, biztosan ki sem alakult volna. Ha az egyenletesség
érzetén alapulva választunk egy mozgást, akkor e mozgásra megadható
egy időmérő eszköz, az ÓRA.
Az Így meghatározott időfogalom lényegében az időtartam fogalma, ami
rögzített időpontok "távolságának" megadását és összehasonlítását,
jelenségek időben történő leírását és Így az időélmény állandó
ellenőrzését teszi lehetővé, de semmit sem mond magáról az időről.
A SZEMÉLYES IDŐ és a TÁRSADALMI IDŐ ütközteti erejét... Az élmény
figyelése, kontrollálása feladattá, munkává teszi magát az élményt is.
Amikor arról beszélünk, hogy az idő "rabjai" lettünk, hiszen "rohanó"
világban élünk, akkor valahol mindig az időélmény kontrolljának
nyomasztó súlyáról van szó. Megélni az időt, vagy "kényszeresen" is
élni az időben?
Dr. Vas József pszichiáter főorvos A megosztott idő - gondolatok a
megosztott tudat idődimenzióiról című Írásában a következőképp
fogalmaz: "A megoldás az idő megszüntetése, mert az idő, pontosabban a
személyes, individuális idő elviselhetetlen." ... "A megváltás
fogalmát természetesen nem szűkíthetjük le az idő meghaladására, azt
azonban fenn kell tartanunk, hogy lényeges eleme a téridő dimenzió
elhagyása."
A természettudományok számára az idő fogalma kettős. A jelenségek
leírása időben történik, Így az idő fogalmán elsőként (és sokáig
egyedüliként is!) itt is az időtartam fogalmát értették. Még Albert
Einstein (1879-1955) is azt a meghatározást adta, hogy "az idő az,
amit az órám mutat". Aztán tovább gondolkodott és bevezette az idő
második jelentését...
A relativitáselméletek alapfogalmairól, a távolság-kontrakcióról, az
idődilatációról és elválaszthatatlan létezésükről, a TÉR-IDŐ
kontinuumról az Y-AKTÁK korábbi számaiban már szóltunk. Csakúgy a
fénykúpokról, a saját tér, saját idő, SAJÁT TÉR-IDŐ létéről.
Egy rövid ismétlés:
Mivel bármely információ maximum a fény sebességével terjedhet, Így a
téridő szemléltethető, leírható fénykúpok segítségével. A FÉNYKÚPOK az
időbeliség határát képezik: azt fejezik ki, hogy adott "ITT és MOST"
állapot mellett milyen események játszódtak le a MÚLTban és milyen
események következhetnek be a JÖVŐben.
Minden megfigyelő saját fénykúppal rendelkezik. Valamely megfigyelő
ténylegesen bekövetkező eseményeinek (VILÁGPONTOK) összessége
VILÁGVONALAT Ír le. A világvonal állandóan kitüntetett állapota az
"itt és most" esemény, a megfigyelő mindenkori léte.
A megfigyelő a fénykúp "itt és most" állapotában van. A jelen a
fénykúpon kívül fekszik. A jelen eseményei az "itt és most" eseménnyel
TÉRKAPCSOLATban állnak, ellentétben a fénykúpon belül elhelyezkedő
események IDŐKAPCSOLATával... Érdemes itt visszautalni a pszichológiai
fejtegetésünkre, a SZEMÉLYES IDŐ és a TÁRSADALMI IDŐ viszonyára. A
fénykúp az egyén, a maga individuális idejével. Ám a fénykúpok között
kialakul egy KÖZÖS TÉR (a saját terek metszete, együtt hatása) és e
közös arénában az egyes "megfigyelők" kommunikálni, ÉLNI kezdenek.
Együttesen is "megfigyelővé" válnak... lesz KÖZÖS (cirkuláris) IDEJÜK.
Az "itt és most" állapot térkapcsolatot jelent, azt is mondhatjuk,
hogy az idő kvantumegysége (legkisebb energetikai építőeleme) a tér.
Igaz ez akkor is, ha magát a teret élményszinten időben realizáljuk a
"távolabb, tehát régebben" szinonima szerint. A tér és az idő viszonya
- hétköznapi példát erőltetve kapcsolatukra - a mozgófilm példáján
mutatható be. Amikor filmet nézünk, akkor lényegében független képeket
látunk és a folytonosság csupán érzet részünkről. Az idő - ekkor -
kivetített terek egymásutánisága: FILMIDŐ. Ez a fogalmi meghatározás
több érdekes problémát vet fel. Lássuk...
Önmagába rejti egy időn túli valóság (tér ? - IDŐTLEN TÉR) létét.
Kérdés, hogy a kivetített terek egyszerűen fizikai törvények
következményei-e (VILÁGÖSZTÖN - ÖSZTÖNIDŐ), vagy azon túli "értelmet"
is feltételeznek. Lehet, hogy egyszerűen filmszereplők vagyunk és akik
"néznek" minket - mint történetet - nem is sejtik, hogy mi érzünk és
gondolkodunk, hogy megéljük a szerepet? Lehet, hogy a mi
filmszereplőink "képei" is "élnek" (?!), pedig mindennapjaink során mi
sem gondolunk erre a lehetőségre, amikor beülünk a moziba, vagy
bekapcsoljuk a televíziót, videót? De ki a rendező? Van-e rendező?
Mi van, ha tudják létünket? ...ekkor az Isten-"mítosz" már nem hit,
sokkal inkább valóság. Érdemes belegondolni, hogy ez a gondolatsor az
örök élet hitét (egy film bármikor visszanézhető), vagy a
(re)inkarnáció problémáját (egy Író különböző történeteinek különböző
szereplőibe sokszor viszi bele ugyanazon tulajdonságait, titkon még
egy-egy szereplőt is átmentve) tekintve mit is jelent...
Az idő témakört nem zárjuk most le. Két fontos dologra még vissza
kívánunk térni: az idő irányítottságára, a sors kérdésére és az
IDŐUTAZÁS gondolatára. Egy későbbi számunkban folytatás következik.
SUMMARY
The dual nature of time
What is time? In the first approach it is an experience of regularity
and its disintegration. In the course of weekdays we look at our
wrist-watch, view the moments, and as a function of the observed
result we are continuously supervising our lived period of time. Since
Einstein time has meant much more than this: a space-time continuance,
which can be well illustrated with the aid of light-cones. As
functions of the classical laws of physics the time according to
Einstein henceforward is what our watch shows, but there also exists
another face, nature of time: time here and now is reality similar to
energy, mass and space, and it forms an organic unity with them.
Keeping on analysing of the notion of time it can be found that:
(1.) time has quantum-like nature, and its quantum-unit is space,
(2.) among certain time moments (projected spaces) occurs an
interaction which is similar to the already know mutual effects and
can be described with an analogous method to them,
(3.) content analogy can be recognized between the time-dilatation and
e.g. the relativistic increase of mass,
(4.) the time similarly to mass and electromagnetic charge is the
appearance form, the fenotype of the energy, thus there exists a time-
energy equivalence.
After such type determination and demonstration of time there is a
possibility to describe exactly - also on the basis of natural science
- psychological phenomena, respectively their differences (depression,
personal troubles, schizophrenia), to rty to define life ("organic
existence"), and to draw inferences from these. Under taking the
possibility and respossibility of fault our "Y-AKTÁK"s is first of all
about these phenomena, as an "idea market"...
(by Csaba Sánta)
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1996. május 1. - 1996. május 15.