Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

   Sánta Csaba:
                              ÖSZTÖN ÉS KULTÚRA

   E  számunk készítése során több helyen felhasználtuk Benedek István Az
   ösztönök világa című könyvét - Minerva, Budapest, 1987.

   Az  Y-akták  ötödik  számában  az  ösztönök  és a kultúra kapcsolatait
   vizsgáljuk...

   Az  ösztönrendszer létfenntartási tapasztalatainkat sűríti: alapvetően
   öröklött,   célirányos   viselkedésformák   megjelenése.  Az  ösztönök
   eredendően   az  élet  lehetőségére,  léte  esetén  kihívásaira  adott
   létigenlő     válaszok    összessége,    beleértve    ezen    válaszok
   kapcsolatrendszereit  is.  A  kultúra mi magunk vagyunk... meghatározó
   ösztöneinkkel és környezetünkkel együtt.

   Jean  Jacques  Rousseau  (1712-1778)  az ember olyan szabad természeti
   állapotát  tételezi  fel,  amelyben  az  ember  teljesen  az érzéseire
   hagyatkozva  mint erős, magányos egyén él teljes természeti rendben. A
   társadalmi    bajok    forrása,    ami   az   ember   önmagával   való
   meghasonlottságával jár együtt: az elmélkedés.

                                   ÖSZTÖN
                                  Érzelmek
                               (1.) Művészetek
                          (2.) Hitvilág - Vallások
                                (3.) Tudomány
                                 Gondolatok
                                   KULTÚRA

   Rousseau  az  önszeretetet (amour de soi) tekinti alapvetőnek, a többi
   érzést   ebből  vezeti  le  -  elsőként  az  együttérzést.  Ezekből  a
   viszonyrendszerekből  alakulnak  ki  a primitív társadalmi rendszerek,
   amelyek a fennálló egyenlőséget és szabadságot nem sértik.

   A kultúra és a társadalmi formák fejlődésével a természetes egyenlőség
   felbomlik,   az  eredendően  jó  önszeretet  átalakul  önzéssé  (amour
   propre).     A    tulajdonviszonyok    kialakulása    (munkamegosztás,
   magántulajdon) az embereket konkurenciaharcra kényszeríti.

   George  Simmel  (1858-1918) a "kultúra tragédiáját" abban látja, "hogy
   egy  lény  ellen  irányuló  megsemmisítő  erők  éppen  magának ennek a
   lénynek a legmélyebb rétegeiből származnak".

   Az   élet  kiszélesedésre,  újrateremtésre,  növekedésre,  majd  saját
   halandóságának   meghaladására   törekszik.   Aktív  kapcsolatban  áll
   környezetével,   amely   számára  teret  és  határt  szab.  Szociális-
   kulturális  formákat  alakít  ki,  amely formák kibontakoztatják saját
   törvényszerűségeiket.    Egyidejűleg   tartós,   pusztító   konfliktus
   keletkezik:  az objektív formák akadályozzák az élet továbbfejlődését,
   saját törvényeiket igyekeznek rákényszeríteni.

   Platón - eredetileg Arisztoklész - (Kr.e. 427-347) elképzelése szerint
   a  lélek  három  részből  áll.  Legfelül  a  fejben  helyezkedik el az
   értelem.  Az  embernek ez a része isteni eredetű, s azért függ össze a
   fej  csupán  a  keskeny  nyak révén a törzzsel, hogy az isteni rész ne
   keveredjék  a  halandóval. A törzset a rekeszizom két részre osztja: a
   felső  üregben  helyezkednek el az érzelmek és indulatok, székhelyük a
   szív;  az  alsó  részben  a  szenvedélyes  vágyak  - ma úgy mondanánk:
   ösztönök -, székhelyük az ágyék vagy a máj.

   A  léleknek  e  hármas  tagozódáson  alapuló  működését Platón a híres
   szárnyaskocsi  példázattal  illusztrálja.  "Hasonlítsuk  a  lelket egy
   szárnyasfogat  és  hajtója  egybeforrott erejéhez." A fogat kocsisa az
   értelem,  a  két  ló  közül  az  egyik nemes paripa, amely igazság- és
   szépségvággyal  telten, mértékletesen, engedelmesen, de bátran húzza a
   kocsit.  A másik idomtalan jószág, dacos, hiú, engedetlen, tüzes vérű,
   alig  fékezhető.  Nehéz  dolga  van  az  értelemnek,  amikor  ezzel  a
   fenevaddal bírni akar.

   A  lélek  lényege eszerint az a küzdelem, amit az egymással ellentétes
   erők - a két ló - fejtenek ki. A két ló a kocsi hajtójának kezében van
   ugyan,  a  kocsis  azonban  nem  irányítja  őket  kénye-kedve szerint.
   Éspedig  azért  nem,  mert  a  kocsis egybeforrott a szárnyasfogattal,
   részese  annak  az  egységnek,  amit  a  két  lóval  együtt alkot. Nem
   kívülálló, szabad hatalom, amely könnyedén megbirkózik a szilaj vágyak
   fickándozó csikajával, ellenkezőleg: saját magát is ugyanazon cél felé
   hajtja  Erósz (a szerelem istene a görög mitológiában), s csak nehezen
   tud lemondani arról, hogy a szilaj csikó vágyát teljesítse.

   Arisztotelész  (Kr.e.  384-322)  az első, aki külön könyvet szentelt a
   lélektannak, s könyvének legelső lapjain mindjárt hangsúlyozza, hogy a
   lelki  folyamatok  anyaghoz  kötött  sajátosságok.  A  test,  az anyag
   tartalmazza  azt  a lehetőséget, hogy éljen; valójában élni csak akkor
   tud,  ha  rendelkezik  azzal  a  "teljesültséggel", amit Arisztotelész
   entelecheiaanak (lényeg, valóság, teljesség, teljesültség, célkitűzés,
   megvalósulandó   vagy   megvalósult   cél)   nevez.  A  lélek  a  test
   entelecheiája,  tehát a test csak akkor tölti be feladatát, ha a lélek
   képesíti  erre.  Maga  a lélek azonban mégsem anyag, hanem: fogalom és
   forma.

   Platón  szerint  az  állatnak  és  növénynek is van lelke: a növénynek
   pusztán  "vágyódó  lelke",  az  állatnak  már  indulata,  az  embernek
   ezenkívül értelme.

   Arisztotelész  tanítása hasonló: A növény lelke tenyésztő lélek, ennek
   feladata a nemzés és a táplálkozás. Ez a lélek első és legáltalánosabb
   képessége,  állatban  és  emberben  ugyancsak megtalálható. A állatnak
   ezenfelül  érzékeléssel  is kell rendelkeznie, mert különben nem volna
   képes helyének célszerű változtatására. Ezenkívül az állatban megvan a
   törekvés képessége: vágy, indulat, érzelem, akarat. Az emberi léleknek
   mindezen felül van még egy része: az ész vagy értelem.

   Aquinói  Tamás (1224? -1274) gondolataival ketté választja a test és a
   lélek  egységét.  De  nemcsak  a testet választotta kategorikusan el a
   lélektől, hanem az emberi lelket is az állatitól, mondván, az állatnak
   csak  "járulékos"  lelke  van,  amely mintegy hozzátapad a testhez, az
   emberi lélek viszont "önmagában létező". S nemcsak minden egyes emberi
   lelket  származtat  külön-külön az istentől, hanem az ösztönt is külön
   az  isten  által  minden  emberbe  beleoltott  (instingált)  hajlamnak
   tekinti.  Arisztotelész nyomán a léleknek három rétegét különíti el: a
   táplálkozó, érzékelő és értelmi részt.

   Friedric  August Carus egy "dinamikus lépcsőzet" csúcspontjára állítja
   az  embert,  akinek az alsóbb rendű állatokkal való hasonlósága az ősi
   természeti  egységből  származik.  Lélektani  rendszerének  alapja  az
   ösztöntan.  Minden  élet:  törekvés.  A  kövek  növekedése,  a  növény
   rügyezése   is   egy   hatalmas   ösztön   műve.  Az  ösztön  célja  a
   tökéletesítés.   Az   univerzumot   a   célszerű   világösztön  tartja
   harmóniában. Az ösztönös megnyilvánulások mélyén ősi ösztönök húzódnak
   meg,   ezek  oszlanak  azután  tovább.  Az  ösztönös  törekvés  mindig
   ellentétpárok formájában jelentkezik.

   Carus   besorolásában   az  anorganikus  (élettelen)  világ  ösztönei:
   nyugalom   és   mozgás,   nehézség  és  vonzás,  lét  és  változás.  A
   növényvilágé:  anyagfelvétel és formaképzés, táplálkozás és növekedés.
   Az  állatvilágé:  izgalom  és  izgatás, éhség és játék, élvezetvágy és
   rombolás,  szerzés és elszórás. Az állatot ellenállhatatlanul taszítja
   az  ösztöne,  az  embert  csak biztatja, de a tudat és az akarat féket
   vethet  rá. Az embernél az ösztönös folyamat három lépcsőből áll: (1.)
   hajlama van valamire, (2.) szeretné azt, (3.) akarja. Vagyis kezdetben
   pusztán   az   ösztön   működik,   azután  fellép  az  értelem,  végül
   összekapcsolja ezeket az akarat.

   Jean-Babtiste   Antoine  de  Lamarck  (1744-1829)  egész  lélektana  a
   fejlődéselméleten   alapszik.   Az  embernek  nem  lehet  semmi  olyan
   "felsőbbrendű"  tulajdonsága,  amely ne illeszkednék szervesen bele az
   egysejtűtől  származó  természetes  állati  fejlődésbe.  Minden  lelki
   sajátság  gyökerét meg lehet találni az állatvilágban. A lelki élet az
   idegrendszer  működésének  a  következménye.  Minden  állati  képesség
   tisztán  szervi  jelenség,  vagyis valamelyik szerv tevékenységének az
   eredménye.   Így   természetesen   az   ingerlékenység,   érzékenység,
   intelligencia  vagy  a  figyelem, gondolkozás, emlékezés és szenvedély
   is.

   MÍg  Lamarck saját kutatásaiból és önnön intuíciójából építette fel az
   egész  rendszerét,  addig  Charles Darwin (1809-1882) segítségül vette
   valamennyi természetkutatónak azokat az eredményeit, amelyek elméletét
   támogatták.  "A  fajok eredete természetes kiválasztódás útján" (1859)
   című  művében  végérvényesen  feladja  a fajok állandóságára vonatkozó
   elképzelést:  Minden  élőlénynek  több  utódja  van,  mint  amennyit a
   fennmaradás  szükségessé  tenne.  Ezek  között  vannak  eltérő formák,
   megváltozott  tulajdonságokkal (variációk, mutációk), amelyek a létért
   folyó harcban (struggle for life) érvényesülnek és jobban szaporodnak.

   Ma  már  szokás az ösztönt "túlhaladott" kategóriának is tekinteni; az
   ismert   ösztönöket   komplex   mechanizmusoknak   tartják,  melyeknek
   kiváltásában  elsősorban  a feltétlen és kisebb mértékben a feltételes
   reflexek  szerepelnek,  hormonális és speciális érzékszervi hatásokkal
   egybefonódva.  Mielőtt  azonban  ezt a nézetet elfogadnánk célszerű az
   ösztön és a reflex összehasonlításán elmélkedni...

   Következő számunkban az ösztön fizikai, természettudományos jelentését
   és  paranormális vetületeit vizsgáljuk. Témánk a tér "társfogalma", az
   idő lesz...

   A   reflex   és   ösztön   közötti   alapvető   különbségek   vázlatos
   szembeállítása:

                                   REFLEX
                     Mechanikus, passzív szervi működés.
                            Funkcionális fogalom.
                           Külső inger váltja ki.
                    A reflex parciális, egyszerű működés.
                       Pszichoid elemet nem tartalmaz.
                 Saját mechanizmusával az ösztönt szolgálja.
                      Fejlődésképtelen, megmerevedett.

                                   ÖSZTÖN
                        Törekvés, aktív mozgató erő.
                            Energetikai fogalom.
                         Belső szükséglet váltja ki.
       Az egész szervezet koordinált, bonyolult működését eredményezi.
                         Pszichoid elemet tartalmaz.
   Az idegrendszer (tropizmus, reflex, értelem) mechanizmusait használja.
                       Filogenetikusan fejlődésképes.

                     Duna Televízió * DunaText * Y-akták
                      1996. április 17. - 1996. május 1.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.