Sánta Csaba:
A TUDOMÁNY VILÁGÁRÓL
Az Y-akták arra vállalkozik - mint azt előző, s egyben első számában
már Ígértük -, hogy a tudomány oldaláról közelítse meg a paranormális
tevékenységeket. Mai Írásunkban vizsgálódásunk tárgya maga a
tudomány...
Várjuk magazinunkra és a feldolgozott témákra vonatkozó véleményeiket,
témajavaslataikat!
Létezik egy való világ és létezünk mi is. (Azt, hogy e két létezés
mennyire fonódik össze, vagy mennyire függetleníthető most ne
vitassuk.) Létezésünk alapja a harc, a háború, ami lényegében az
ösztönvilágból ismert természetes - "darwini" - szelekció
(kiválasztódás, túlélés), az életben maradási pszichomotor (lelki
indíttatás és a következtében létrejövő mozgás) léte és működése az
emberi civilizáció (rombolásra is alkalmas) elemei által.
A világ és jelenségeinek (beleértve saját magunkat is) vizsgálatára
három módszer áll a rendelkezésünkre.
A megismerés első típusa az érzéki, tapasztalati út. Második
lehetősége a racionális (ész- és célszerű) gondolkodás, a tudományos
absztrakció (elvonatkoztatás). Egyik tanítványom szerint az erre
vonatkozó képesség mértéke és milyensége attól függ, hogy mennyit
"legózott" a gyerek kis korában... A harmadik módszer, az intuíció
(megérzés, ráérzés). Ez utóbbi egyfajta képesség, amely a fölhalmozott
tapasztalatokon, a korábban szerzett ismereteken (parakutatók szerint
részben máson is!) alapul és az igazság előzetes logikai okfejtés
nélküli közvetlen fölismerését jelenti.
Eukleidész (Kr.e. 300 körül) fő műve a Sztoikheia (magyarul: Elemek),
amely könyv érdekessége, hogy a Biblia után a legtöbb kiadást élhette
meg. Az eukleidészi geometria a teret olyan elemeire bontja,
amelyekhez mindannyian többnyire világos és elképzeléseinkben
lényegesen nem eltérő képzeteket társítunk (pont, egyenes, sík). E
térelemekre vonatkozóan megvannak adva egyszerű tételek (kilenc axióma
és öt posztulátum), amelyeket igaznak fogadunk el, s minden egyéb
tételt ezekre vezetünk vissza.
Eukleidésznek ez a módszere korszakalkotó jelentőségű volt. Egy
tudomány kifejlesztésének legmagasabb fokát ma is az eukleidészi more
geometrico módszere adja.
A tudományos megismerés rendszerének máig is alkalmazott eljárását
Galileo Galilei (1564-1642) alapozta meg. Ekkortól beszélhetünk a
filozófia és a "természettudományok" elhatárolódásáról.
A tudományos megismerési folyamat Galilei-féle algoritmusa (megoldási
szabálya):
(1.) A probléma elemzése, széttagolása egyszerű(bb) elemekre.
(2.) Hipotézisek (fölvetések) fölállítása.
(3.) Fölül vizsgálat kísérletekkel, de akár gondolatkísérletekkel is.
(4.) Következtetések dedukciója (levezetés).
(5.) Matematikailag megfogalmazott természettörvények fölállítása.
A (természet)tudományok körében a törvények és elméletek
érvényességéről ma a következő általános érvényű megállapítást
tehetjük:
Egy törvény vagy elmélet akkor tekinthető érvényesnek, ha a törvényből
vagy az elméletből következő gyakorlati megvalósítás során bekövetkező
hiba minimális értéke nagyobb mint a törvény vagy elmélet önmagában
rejlő hibája, tévedése.
Összefoglalva: Vannak elméleteink, a tudatunkon kívül létező valóságot
szándékaink szerint leíró modelljeink. Elfogadjuk az "ellenőrzött
kísérletek" útját az ismeretek "tudományos" minősítésére. Tudásunk
behatárolt, ezért ismereteink érvényességét rögzítjük.
Soha nem szabad elfelejtenünk Nikolaus Casanus (1401-1464) gondolatát,
miszerint Isten megteremtette a "létezőt", az ember pedig
megteremtette a "megélt létet".
A megélt lét. A lét megélése... és megértésének belső igénye a
kultúratörténet során folyamatosan kérdezésre ösztönözte emberi
mivoltunkat. A kérdések irányítottsága, típusa szerint fokozatosan
különültek el az egyes tudományok. Olykor a rácsodálkozó kíváncsiság,
az érdeklődés volt a motor, máskor a diktátum szava, az ostoba
önhittség döntötte el a kérdést. A ma tudományának - az egyik
legfontosabb - feladata, hogy a "történelmi tudományból" "funkcionális
tudományt" nyerjen.
Paranormális jelenségek tudományos értékű megítélése több ponton is
akadályokba ütközik. A parajelenségek feltételezhető okául a
"szak"irodalom legtöbbször érzékszerveken túli megnyilvánulásokat
említ. Amennyiben ez fedi a valóságot (ez itt egy gondolatkísérlet!),
akkor eleve hiányzik a megtapasztalás lehetősége és nem áll módunkban
- az ismertetett Galilei módszer használatával - "ellenőrzött
kísérleteket" végezni. Mielőtt azonban pálcát törnénk a paranormális
tevékenységek fölött érdemes sorra venni azokat az okokat is, amelyek
a tudományos magyarázat keresését indokolják.
A paranormális tevékenységek mellett tudományos érvként két
gondolatsor állítható föl.
Először is érzékszerveink és az érzékelés folyamata. Az érzékelés az
egyén (én, te vagy ő) és a környezete közötti kölcsönhatás (kapcsolat)
tudattól független lecsapódása az egyénben (bennem, benned vagy
benne). Az élet, a lét egy összetett jelenség. Az érzékelés egy-egy
(részben elkülöníthető, függetleníthető) fizikai hatás eredménye. Az
érzékelés "csatornáiról" beérkező információkat a tudat rendezi össze.
Hogy az Így kapott "kép" mennyiben a való világ fényképe és mennyiben
tudatunk munkája az nem mondható meg.
Az érzékelés csapdáit követve meg kell említenünk, hogy a létező és
megismerhető világnak érzékszerveinkkel csak pici szigeteit, független
(diszkrét) elemeit tudjuk "lefotózni". Így az előző kérdésünkre
(valóság vagy tudati alkotás ?) két válsz létezik. Az egyik azt
mondja, hogy egy több négyzetméteres mozaikról nem alkotható érdemi
kép néhány kockájából, tehát a tudat rögtönöz, illúziókat alkot. A
másik felelet szerint az érzékelés eredményeként létrejövő "fotó" jó
közelítéssel a valóság, hiszen mindannyiunkban ugyanaz a benyomás
alakul ki a mozaik láttán.
Az első válasz elfogadása esetén, ha a tudat valóságtól (részben)
független munkáját fogadnánk el, akkor igazából semminek sem lenne
értelme. Elveszne a cél lehetősége... Egy biztos, ebben a helyzetben a
"para-" gondolkodásmódnak a szerepe meghaladná a tudományos
gondolkodás jelentőségét. A második felelet elfogadásakor fölmerül a
kérdés, hogy a hiányzó információk honnan származnak. Ekkor
föltételeznünk kell (alapos tudományos gyanú merül föl!), hogy
léteznek általunk (pontosabban tudományunk által) nem ismert
érzékszerveink, érzékelési folyamataink. Ha ez a válasz a helyes,
akkor ez szintén a "para-" gondolkodásmód mellett szól.
A paranormális tevékenységek melletti második érvrendszer tudományos
eredményeinkre alapoz. Az Y-akták első számában már megemlítettük a
mű-mezon esetét, amely elemi részecske a hagyományos térfölfogás
szerint teleportációt (térugrást) hajt végre. De tudományos
ismereteink (a relativitáselmélet) szerint saját térrel és saját
idővel rendelkezik, s Így nincs szó térugrásról. Ellentmondás azonban
nincs, hiszen a relativitáselmélet gyakorlati alkalmazásával valóban
nyerhetünk olyan alkalmazást, ami a térugrás elméletének igényét
kielégíti.
A paranormális tevékenységek két csoportba sorolhatóak. Az egyik
csoport jelenségei megmaradnak az érzékelés szintjén, ezeket a
jelenségeket sorolják az ESP (extrasensory perception, érzékszerveken
túli érzékelés) fogalom köré. Az ESP-nek három típusa van: A
telepátia, ami a személyek közötti ESP tevékenységeit tartalmazza. A
clairvoyance (tisztánlátás, éleslátás), ami tárgyak vagy események
ESP-vel történő érzékelését jelenti. Megérzés vagy ráérzés, ami időben
eltolt, a jövőben bekövetkező események előrejelzése ESP-vel. A
paranormális tevékenységek másik csoportjának jelenségeire már az
észlelés tényén túl hatás is jellemző.
A paranormális tevékenységeknek ebbe a már hatást is föltételező
csoportjába tartozik a pszichokinézis (PK), amit magyarul az akaraterő
más személyre vagy tárgyra gyakorolt hatásaként fogalmazhatunk meg. Az
asztrológia, az (égi)testek hatása az ember viselkedésére,
személyiségére szintén ebbe a hatásokat is föltételező csoportjába
sorolható. (Az asztrológia nem azonos a horoszkópkészítéssel!
Tudományosan vizsgálva a csillagjóslás csupán tapasztalati
valószínűsítés, egy okozat okként való kezelése. Ez a tévedés azonban
nem cáfolja a tárgyak személyekre történő hatásainak a létét.)
Következő számunkban a fizikai teret vizsgáljuk, keresve e jelenségek
okát.
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1996. március 6. - 1996. március 20.