Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

   Sánta Csaba:
                            A TUDOMÁNY VILÁGÁRÓL

   Az  Y-akták  arra vállalkozik - mint azt előző, s egyben első számában
   már  Ígértük -, hogy a tudomány oldaláról közelítse meg a paranormális
   tevékenységeket.   Mai   Írásunkban   vizsgálódásunk   tárgya  maga  a
   tudomány...

   Várjuk magazinunkra és a feldolgozott témákra vonatkozó véleményeiket,
   témajavaslataikat!

   Létezik  egy  való  világ  és létezünk mi is. (Azt, hogy e két létezés
   mennyire   fonódik   össze,  vagy  mennyire  függetleníthető  most  ne
   vitassuk.)  Létezésünk  alapja  a  harc,  a  háború, ami lényegében az
   ösztönvilágból    ismert   természetes   -   "darwini"   -   szelekció
   (kiválasztódás,  túlélés),  az  életben  maradási  pszichomotor (lelki
   indíttatás  és  a  következtében létrejövő mozgás) léte és működése az
   emberi civilizáció (rombolásra is alkalmas) elemei által.

   A  világ  és  jelenségeinek (beleértve saját magunkat is) vizsgálatára
   három módszer áll a rendelkezésünkre.

   A   megismerés   első  típusa  az  érzéki,  tapasztalati  út.  Második
   lehetősége  a  racionális (ész- és célszerű) gondolkodás, a tudományos
   absztrakció  (elvonatkoztatás).  Egyik  tanítványom  szerint  az  erre
   vonatkozó  képesség  mértéke  és  milyensége  attól függ, hogy mennyit
   "legózott"  a  gyerek  kis  korában... A harmadik módszer, az intuíció
   (megérzés, ráérzés). Ez utóbbi egyfajta képesség, amely a fölhalmozott

   tapasztalatokon,  a korábban szerzett ismereteken (parakutatók szerint
   részben  máson  is!)  alapul  és  az igazság előzetes logikai okfejtés
   nélküli közvetlen fölismerését jelenti.

   Eukleidész  (Kr.e. 300 körül) fő műve a Sztoikheia (magyarul: Elemek),
   amely  könyv érdekessége, hogy a Biblia után a legtöbb kiadást élhette
   meg.   Az   eukleidészi  geometria  a  teret  olyan  elemeire  bontja,
   amelyekhez   mindannyian   többnyire   világos   és  elképzeléseinkben
   lényegesen  nem  eltérő  képzeteket  társítunk (pont, egyenes, sík). E
   térelemekre vonatkozóan megvannak adva egyszerű tételek (kilenc axióma
   és  öt  posztulátum),  amelyeket  igaznak  fogadunk el, s minden egyéb
   tételt ezekre vezetünk vissza.

   Eukleidésznek  ez  a  módszere  korszakalkotó  jelentőségű  volt.  Egy
   tudomány  kifejlesztésének legmagasabb fokát ma is az eukleidészi more
   geometrico módszere adja.

   A  tudományos  megismerés  rendszerének  máig is alkalmazott eljárását
   Galileo  Galilei  (1564-1642)  alapozta  meg.  Ekkortól beszélhetünk a
   filozófia és a "természettudományok" elhatárolódásáról.

   A  tudományos megismerési folyamat Galilei-féle algoritmusa (megoldási
   szabálya):
   (1.) A probléma elemzése, széttagolása egyszerű(bb) elemekre.
   (2.) Hipotézisek (fölvetések) fölállítása.
   (3.) Fölül vizsgálat kísérletekkel, de akár gondolatkísérletekkel is.
   (4.) Következtetések dedukciója (levezetés).
   (5.) Matematikailag megfogalmazott természettörvények fölállítása.

   A    (természet)tudományok    körében   a   törvények   és   elméletek
   érvényességéről   ma   a  következő  általános  érvényű  megállapítást
   tehetjük:

   Egy törvény vagy elmélet akkor tekinthető érvényesnek, ha a törvényből
   vagy az elméletből következő gyakorlati megvalósítás során bekövetkező
   hiba  minimális  értéke  nagyobb mint a törvény vagy elmélet önmagában
   rejlő hibája, tévedése.

   Összefoglalva: Vannak elméleteink, a tudatunkon kívül létező valóságot
   szándékaink  szerint  leíró  modelljeink.  Elfogadjuk  az "ellenőrzött
   kísérletek"  útját  az  ismeretek  "tudományos" minősítésére. Tudásunk
   behatárolt, ezért ismereteink érvényességét rögzítjük.

   Soha nem szabad elfelejtenünk Nikolaus Casanus (1401-1464) gondolatát,
   miszerint   Isten   megteremtette   a   "létezőt",   az   ember  pedig
   megteremtette a "megélt létet".

   A  megélt  lét.  A  lét  megélése...  és  megértésének  belső igénye a
   kultúratörténet   során   folyamatosan  kérdezésre  ösztönözte  emberi
   mivoltunkat.  A  kérdések  irányítottsága,  típusa szerint fokozatosan
   különültek  el az egyes tudományok. Olykor a rácsodálkozó kíváncsiság,
   az  érdeklődés  volt  a  motor,  máskor  a  diktátum  szava, az ostoba
   önhittség  döntötte  el  a  kérdést.  A  ma  tudományának  -  az egyik
   legfontosabb - feladata, hogy a "történelmi tudományból" "funkcionális
   tudományt" nyerjen.

   Paranormális  jelenségek  tudományos  értékű megítélése több ponton is
   akadályokba   ütközik.   A   parajelenségek   feltételezhető  okául  a
   "szak"irodalom   legtöbbször  érzékszerveken  túli  megnyilvánulásokat
   említ.  Amennyiben ez fedi a valóságot (ez itt egy gondolatkísérlet!),
   akkor  eleve hiányzik a megtapasztalás lehetősége és nem áll módunkban
   -   az   ismertetett  Galilei  módszer  használatával  -  "ellenőrzött
   kísérleteket"  végezni.  Mielőtt azonban pálcát törnénk a paranormális
   tevékenységek  fölött érdemes sorra venni azokat az okokat is, amelyek
   a tudományos magyarázat keresését indokolják.

   A   paranormális   tevékenységek   mellett   tudományos   érvként  két
   gondolatsor állítható föl.

   Először  is  érzékszerveink és az érzékelés folyamata. Az érzékelés az
   egyén (én, te vagy ő) és a környezete közötti kölcsönhatás (kapcsolat)
   tudattól  független  lecsapódása  az  egyénben  (bennem,  benned  vagy
   benne).  Az  élet,  a lét egy összetett jelenség. Az érzékelés egy-egy
   (részben  elkülöníthető,  függetleníthető) fizikai hatás eredménye. Az
   érzékelés "csatornáiról" beérkező információkat a tudat rendezi össze.

   Hogy  az Így kapott "kép" mennyiben a való világ fényképe és mennyiben
   tudatunk munkája az nem mondható meg.

   Az  érzékelés  csapdáit  követve meg kell említenünk, hogy a létező és
   megismerhető világnak érzékszerveinkkel csak pici szigeteit, független
   (diszkrét)  elemeit  tudjuk  "lefotózni".  Így  az  előző  kérdésünkre
   (valóság  vagy  tudati  alkotás  ?)  két  válsz  létezik. Az egyik azt
   mondja,  hogy  egy  több négyzetméteres mozaikról nem alkotható érdemi
   kép  néhány  kockájából,  tehát  a tudat rögtönöz, illúziókat alkot. A
   másik  felelet  szerint az érzékelés eredményeként létrejövő "fotó" jó
   közelítéssel  a  valóság,  hiszen  mindannyiunkban  ugyanaz a benyomás
   alakul ki a mozaik láttán.

   Az  első  válasz  elfogadása  esetén,  ha a tudat valóságtól (részben)
   független  munkáját  fogadnánk  el,  akkor igazából semminek sem lenne
   értelme. Elveszne a cél lehetősége... Egy biztos, ebben a helyzetben a
   "para-"   gondolkodásmódnak   a   szerepe   meghaladná   a  tudományos
   gondolkodás  jelentőségét.  A második felelet elfogadásakor fölmerül a
   kérdés,   hogy   a   hiányzó   információk  honnan  származnak.  Ekkor
   föltételeznünk   kell  (alapos  tudományos  gyanú  merül  föl!),  hogy
   léteznek   általunk   (pontosabban   tudományunk   által)  nem  ismert
   érzékszerveink,  érzékelési  folyamataink.  Ha  ez  a válasz a helyes,
   akkor ez szintén a "para-" gondolkodásmód mellett szól.

   A  paranormális  tevékenységek melletti második érvrendszer tudományos
   eredményeinkre  alapoz.  Az  Y-akták első számában már megemlítettük a
   mű-mezon  esetét,  amely  elemi  részecske  a  hagyományos térfölfogás
   szerint   teleportációt   (térugrást)   hajt   végre.   De  tudományos
   ismereteink  (a  relativitáselmélet)  szerint  saját  térrel  és saját
   idővel  rendelkezik, s Így nincs szó térugrásról. Ellentmondás azonban
   nincs,  hiszen a relativitáselmélet gyakorlati alkalmazásával valóban
   nyerhetünk  olyan  alkalmazást,  ami  a  térugrás  elméletének igényét
   kielégíti.

   A  paranormális  tevékenységek  két  csoportba  sorolhatóak.  Az egyik
   csoport   jelenségei  megmaradnak  az  érzékelés  szintjén,  ezeket  a
   jelenségeket  sorolják az ESP (extrasensory perception, érzékszerveken
   túli   érzékelés)  fogalom  köré.  Az  ESP-nek  három  típusa  van:  A
   telepátia,  ami  a személyek közötti ESP tevékenységeit tartalmazza. A
   clairvoyance  (tisztánlátás,  éleslátás),  ami  tárgyak vagy események
   ESP-vel történő érzékelését jelenti. Megérzés vagy ráérzés, ami időben
   eltolt,  a  jövőben  bekövetkező  események  előrejelzése  ESP-vel.  A
   paranormális  tevékenységek  másik  csoportjának  jelenségeire  már az
   észlelés tényén túl hatás is jellemző.

   A  paranormális  tevékenységeknek  ebbe  a  már  hatást is föltételező
   csoportjába tartozik a pszichokinézis (PK), amit magyarul az akaraterő
   más személyre vagy tárgyra gyakorolt hatásaként fogalmazhatunk meg. Az
   asztrológia,   az   (égi)testek   hatása   az   ember   viselkedésére,
   személyiségére  szintén  ebbe  a  hatásokat is föltételező csoportjába
   sorolható.   (Az   asztrológia   nem  azonos  a  horoszkópkészítéssel!
   Tudományosan    vizsgálva    a   csillagjóslás   csupán   tapasztalati
   valószínűsítés,  egy okozat okként való kezelése. Ez a tévedés azonban
   nem  cáfolja  a  tárgyak  személyekre  történő  hatásainak  a  létét.)
   Következő  számunkban a fizikai teret vizsgáljuk, keresve e jelenségek
   okát.

                     Duna Televízió * DunaText * Y-akták
                     1996. március 6. - 1996. március 20.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.