Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

   Sánta Csaba:
                                 BEKÖSZÖNTŐ

   Paranormális...  Mit  is  jelent  e  fura szócska? Azért is fura, mert
   kettős  jelentése  van.  A "para-" előtag egyrészről utalhat valamihez
   való   hasonlóságra,   s   ez  esetben  a  paranormális  jelentése:  a
   "normálishoz  hasonlító".  Másrészről jelenthet valami ellen valót, és
   ekkor  a  paranormális  szó  már valami "nem normálist" jelent. És itt
   igencsak  nem  mindegy, hogy melyik metaplázia (a jelentés módosulata)
   teljesül...

   A dolgokat a maguk helyén kell kezelni.

   Paranormális  tevékenységek...  Egy  téma, aminek puszta említése is a
   hurrikán  erejére emlékeztető heves érzelmi viharok, kitörések forrása
   sokszor.  Az emberek - e témát illetően - három csoportba sorolhatóak.
   Az első tábor képviselői a misztikum világát ténykérdésként kezelik. A
   második csoport képviselői szerint a misztikum dolgaira a tudomány mai
   állása  szerint  nem  létezhet  (!)  magyarázat, s amit nem értünk, az
   ugyebár  nincs  is.  A  harmadik  társaság  tagjai  pedig  röhögnek az
   egészen,  mesélnek  a hívőknek, hergelik a hitetleneket és mindeközben
   saját hasznukon munkálkodnak.

   Az   Y-aktákkal  nem  szeretnénk  egyik  csoporthoz  sem  csatlakozni,
   mindössze  a  témakört  tényszerűen  vizsgálni.  Hiszen  valami van...
   Mindannyian   megéreztünk  már  később  bekövetkező,  vagy  valahol  a
   távolban  bekövetkezett  eseményeket.  Az okok vizsgálatát azonban nem
   kell feltétlenül a misztikum világában keresni.

   A   pszichológusok   ma   már   mindennapos  gyakorlatként  használnak
   imaginációs  (képzelegtetős) technikákat. Így például hipnózist, amely
   során   az   imagináció  odáig  jut,  hogy  az  én-állapot  identitása
   (azonossága,    önazonosságának   a   tudata)   módosul,   a   páciens
   pszichomotorikusan  (lelki  indíttatás  és  a  következtében létrejövő
   mozgás)  megváltozott  tudatállapotba  kerül.  Régebben  - külső jelei
   alapján - ezt az állapotot az alvás jelenségéhez is hasonlították.

   Az alkalmazott hipnózisok során gyakori a regressziós (korregressziós)
   technikák  alkalmazása,  melyek  alatt  a  hipnotizált személy korábbi
   életszakaszát vagy "korábbi életeinek" eseményeit éli újra.

   Mindebből  azonban  korai  lenne  levonni következtetést - mondjuk - a
   reinkarnációra  (lélekvándorlás, újraszületés) vonatkozóan. A jelenség
   ugyanis  nem  bizonyítja  a  reinkarnáció  létét... A pszichológusokat
   például  a  mindennapok  során nem is érdekli igazán, hogy ténylegesen
   "előző" életében járt e a páciens. Sokkal lényegesebb számukra, hogy a
   "betegnek"  sikerült  eföldolgoznia  azt  a  valamit,  amit egykor nem
   tudott vagy nem mert földolgozni, s aminek a súlya ma már akkora, hogy
   funkcionális (működésbeli) problémákat okoz a hétköznapok során.

   Sokszor   nincs   is   szó   misztikumról:  A  hipnotikus  ülés  alatt
   szembesülünk  a  múlttal,  és  ha még mindig nehéz vállalni azt, akkor
   segít   a   már   "megtanult"  imaginációs  technika  és  áthelyezzük,
   "átképzeljük"  a cselekményt, annak szimbólumát (jelképét) egy "másik"
   személyre, egy "korábbi életünkre", aki elveszi tőlünk a "batyut"...

   Néha    viszont    könyörtelenül   kísért   valami   misztikus.   Több
   hipnoterapeuta  nem hagyta annyiban és leellenőrizte a páciensek által
   visszaadott,  konkrétnak  tűnő  információkat.  Ezek  vizsgálata során
   megdöbbentő  eredményekre  jutottak:  az  adatok  olykor  pontosak;  a
   hipnózisban  leírt  személy  létezett,  s a rá, valamint körülményeire
   vonatkozó   leírás   lényegileg   elfogadhatónak  tekinthető.  További
   érdekessége a dolognak, hogy ezen esetekben nem föltételezhető, hogy a
   hipnotizált személy a leírt személyről a hipnózist megelőzően a leírás
   részletességének megfelelően informálódhatott volna.

   Tehát  valami  van...  A  jelenség  létének  tényét el kell ismernünk,
   hiszen   tagadása  önmagunk  becsapásán  túl  a  soha  meg  nem  értés
   garanciája  lehet. A tény elismerésén túl viszont itt még nem célszerű
   következtetéseket levonni.

   Emberi  kultúránk több ezer éves múltja és jelene alatt tudományon sok
   mindent   értettünk  már.  Emocionális  (érzelmi)  élményekre  épített
   teológiát  (hittudományt),  empíriákon  (érzékszervi  tapasztalatokon)
   nyugvó  "természettudományt", vagy - Bertrand Russell szavaival élve -
   e  két  megközelítés  közötti  senki  földjét, a filozófiát. Egy dolog
   mindig  közös  volt:  a  tudomány  mindig  az okot, a közöset kereste,
   keresi - eszköze mindig a kérdezés. A tudomány sosem cáfol, a tudomány
   bizonyít...

   Ez  utóbbi  gondolat  nagyon  fontos,  ha  paranormális tevékenységről
   beszélünk.   Miért  merevek  a  tudomány  képviselői?  Először  is,  a
   jelenségek  egy  része  csak  akkor tűnik magyarázhatónak, ha valamely
   természeti  törvényünket  módosítjuk.  A  tudomány itt nem merev, csak
   cáfolat   helyett   a   bizonyításra   vár,   ami  türelem  kérdése...
   (Törvényeink módosításának az igénye önmagában csak cáfolat, tehát nem
   tudomány!)  Másodszor  vannak  olyan területek, ahol a tudománynak már
   van  válasza  a fölvetett problémára, de gazdasági, katonai vagy egyéb
   politikai   érdek   miatt   nem  mondhatja  azt  el,  vagy  nem  tudja
   elmondani...

   MÍg     egy     szakmai     előadáson     dobálózhatom    képletekkel,
   differenciálegyenletekkel,   addig   egy  ismeretterjesztő  előadásban
   ezeket  le  kell  fordítanom,  szavakba  kell  öntenem. Ez sokszor nem
   könnyű  feladat.  Ez  utóbbi  -  lehet  -  az oka annak, hogy a modern
   tudomány   által  föltárt  területek  adta  magyarázatok  ma  még  nem
   tudatosultak.

   Itt  van  például  a  teleportáció  (térugrás).  Teleportációról akkor
   beszélhetünk, ha a tér két pontja közötti távolságot valami gyorsabban
   teszi   meg,   mint   azt   az   adott  térben  maximális  sebességgel
   (fénysebességgel) megtehetné.

   A  tudomány fölfigyelt egy földi körülmények között csak mesterségesen
   előállítható   elemi   részecskére,   a  mű-mezonra  (müon).  Ennek  a
   részecskének  az  életideje 2,2 milliomod másodperc, ami alatt végig a
   fénysebességgel  haladva úgy 660 méter utat futhatna be. Megfigyelések
   szerint a mű-mezont mindez nem érdekli és ennek az útnak százszorosát,
   ezerszeresét  is  megteszi, miközben a fénysebesség 0,99995-szeresével
   halad. Itt volt, ott van... Most mi van?

   Parakutató  mondhatják,  hogy  térugrás  volt,  s talán igazuk is van,
   hiszen  e  jelenség  kielégíti  mindazon  igényeiket,  amely igények a
   teleportációhoz, mint jelenséghez kötődnek.

   A fizikusok (Einstein-Lorentz rendszer - relativitás) az mondják, hogy
   nem   volt   térugrás...   A   jelenség   során,  amikor  egy  test  a
   fénysebességhez    közeli    értékkel    halad,    akkor   egyidejűleg
   távolságkontrakció  (a  haladás  irányában a távolságok rövidülnek) és
   idődilatáció (a mozgó test által észlelt időközök megnyúlnak) lép föl,
   mindezek  következtében  pedig  a részecske a sajátrendszerében csupán
   660 métert tesz meg.

   A  két  álláspont  látszólag  ellentmond,  pedig nincs ellentmondás. A
   fizika  rájött  egy  korábban  parajelenségnek  tartott "valaminek" az
   okára.   Kiderült,  hogy  a  parajelenség  eredeti  elnevezése  téves,
   pontosabban  nem  utal  a  háttérben  lévő  valós  okra. De a jelenség
   létezik...  és  ha  a  mű-mezon úgy teszi meg a 660 méteres utat, hogy
   közben ("számunkra") ténylegesen százszor, ezerszer hosszabb távot fut
   be,  akkor  erre  más  objektumok  is képesek. E képesség pedig azonos
   azzal,  amit  a paranormális tevékenységek kutatói az eredeti név mögé
   gondoltak, mint valódi tartalmat.

   Az  Y-aktákban  az  ilyen  magyarázatokat  keressük,  azt,  hogy  mely
   parajelenségről  nyilatkozott  Így, vagy úgy a tudomány, s mit mondott
   róla...   Nem  titkoljuk  tanítani  és  tanulni  szeretnék.  Tanítani,
   megmutatva  egy  új,  egy  nem megszokott tárgyalásmódot, amely nem az
   ellentéteket  keresi,  sokkal  inkább  a  közös  kérdéseket,  a  közös
   feleleteket.  Tanulni,  hogy legyen ez egy nagy nemzetközi fórum, ahol
   ki-ki (töprengő ember, parakutató, tudós) kérdezhet és válaszolhat. Ha
   bárki  úgy  érzi,  hogy szeretne hozzászólni, akkor ragadjon tollat és
   nosza...

                     Duna Televízió * DunaText * Y-akták
                     1996. február 20. - 1996. március 6.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.