IV. ISKOLÁBA MENET (Euntes in ludum literarium)
CIRRATO [1], PRETEXTATO [2], ÖREGASSZONY, TERESILLA (cselédlány),
TITIVILICIUS [3], ZÖLDSÉGESKOFA
CIRRATO. Szerinted már mennünk kell az iskolába?
PRETEXTATO. Kétségkívül, már mennünk kell.
CIRRATO. Nem ismerem jól az utat. Azt hiszem, a másik utcában van.
PRETEXTATO. Hányszor mentél már oda?
CIRRATO. Háromszor vagy négyszer.
PRETEXTATO. Mikor kezdtél járni?
CIRRATO. Azt hiszem, három vagy négy napja.
PRETEXTATO. És? Ez nem volt elég arra, hogy megismerd az utat?
CIRRATO. Nem, hiába volna öt alkalom is.
PRETEXTATO. Az biztos, hogy én, ha csak egyszer mentem volna is, nem
felejteném el soha többet. De te kedvetlenül mész, és játszol útközben,
és nem figyelsz arra, hogy merre mész, se a házakra, se a jelekre,
amelyek emlékeztetnek rá, hol kell fordulni vagy melyik úton kell menni.
Én figyelek ezekre a dolgokra, mert szívesen megyek.
CIRRATO. Ez a fiú az iskola mellett lakik. Figyelj, Titivilicius, merre kell
hazamenned?
TITIVILICIUS. Mit akarsz? Anyád küldött? Anyukám nincs otthon, és a nővérem
sem. Mindketten elmentek a Szent Anna templomba.
CIRRATO. Mi van ott?
TITIVILICIUS. Tegnap volt a templomszentelés; ma pedig valami sajtárus nő
meghívta őket juhtúrót enni.
CIRRATO. És te, miért nem mentél velük?
TITIVILICIUS. Itthonhagytak, hogy vigyázzak a házra. A kisöcsémet elvitték
magukkal. De megígérték, hogy ami marad, azt elhozzák nekem egy fonott
kosárban.
CIRRATO. És akkor, miért nem maradtál otthon?
TITIVILICIUS. Rögtön visszamegyek. Most kijöttem, hogy csontokkal játsszam
ennek a cipésznek a fiával. Velünk akartok jönni ti is?
CIRRATO. Gyerünk, ha mersz.
PRETEXTATO. Biztos, hogy nem megyek.
CIRRATO. Miért nem?
PRETEXTATO. Hogy ne verjenek meg.
CIRRATO. Ah, nem emlékszem ilyesmire.
TITIVILICIUS. Nem fognak megverni benneteket.
CIRRATO. Honnan tudod?
TITIVILICIUS. Mert a tanárotok tegnap elveszítette a pálcáját.
CIRRATO. Nocsak, te ezt honnan tudod?
TITIVILICIUS. Mert a házból hallottam, hogy kiabált, mikor kereste a pálcát.
CIRRATO. Kérlek játsszunk egy kicsit.
PRETEXTATO. Játsszál, én elmegyek egyedül.
CIRRATO. Kérlek, ne mondj meg a tanítónak. Mondd azt, hogy apám otthon
tartott.
PRETEXTATO. Azt akarod, hogy ezt mondjam?
CIRRATO. Miért ne, ha ez egy társad érdekében történik?
PRETEXTATO. Mert a templomban hallottam egy papot, aki azt mondta a
prédikációjában, hogy a hazugok az ördög gyermekei, és azt, hogy akik
igazat mondanak, azok az Isten fiai.
CIRRATO. Az ördög gyermekei? Menj a csudába! A szent kereszt jelével, ments,
meg, uram, az ellenségeinktől.
PRETEXTATO. Nem tudsz megmenekülni, ha játszol, mikor tanulnod kellene.
CIRRATO. Na menjünk. Viszlát.
TITIVILICIUS. Menj! Ezek a fiúk nem mernek játszani, mert félnek, hogy
kikapnak.
PRETEXTATO. Ez egy elveszett gyerek, és nagykorában bűnöző lesz. De mivel
eljöttünk és nem kérdeztük meg az utat, menjünk vissza megkérdezni.
CIRRATO. Csak rossz pillanatomban mennék vissza. Nem akarom, hogy megint
játszani hívjon. Kérdezzük meg az utat ettől az öregasszonytól. Anyám,
tudod-e, merre van Filopono iskolája?
ÖREGASSZONY. Emellett az iskola mellett laktam 6 évig, és vele szemben
szültem a nagyobb fiamat és a két lányomat. Menjetek át a Vilarrasa
téren, aztán van egy kis utca, majd a Vetera tér következik, itt
forduljatok jobbra, azután balra. Azután kérdezzétek meg, már nem lesz
messze az iskola.
CIRRATO. Eh, nem tudunk ennyi mindent megjegyezni.
ÖREGASSZONY. Teresilla, kísérd el őket Filopono iskolájába, mert az ő anyja
az, aki lent ad nekünk, hogy fésüljük és fonjuk.
TERESILLA. Miféle ördögei Filopononak? Miféle ember ez a Filopono?
Minthogyha én tudnám. Azt a foltozóvargát mondod, aki a zöld kocsma
mellett lakik vagy azt a nagyszájú alakot az óriás utcából, aki lovakat
nevel?
ÖREGASSZONY. Már tudom, hogy sosem tudod, mi a fontos, ellenben tudsz
mindent, ami semmire sem jó, menthetetlenül ostoba vagy. Filopono az az
öreg tanító, magas és vaksi, aki azzal a házzal szemben lakik, ami a
mienk volt régebben.
TERESILLA. Ó, már emlékszem.
ÖREGASSZONY. Visszafelé menj el a piacra, és vegyél salátát, retket és
cseresznyét. Fogj egy kosarat.
CIRRATO. Minket is vigyél el a zöldségeshez.
TERESILLA. Arról jöttetek.
CIRRATO. Nem akartunk oda menni.
TERESILLA. Hogyhogy?
CIRRATO. Mert ott harapott meg engem a pék kutyája. Igy veled akarunk menni
a térre.
TERESILLA. Visszafelé megyek a piacra, mivel eléggé messze vagyunk onnan, és
majd akkor megveszem, amit parancsoltak. Miután titeket az iskolában
hagytalak.
CIRRATO. Meg akarjuk nézni, mennyiért veszed a cseresznyét.
TERESILLA. 6 fémpénzbe kerül fontja. De miért fontos ez neked?
CIRRATO. Mert a nővérem azt mondta, hogy kérdezzem meg. Van ott egy
zöldségeskofa, olcsóbban adja, mint a többiek, és ad nekünk pár szem
cseresznyét vagy salátaleveleket, mivel a lánya valamikor anyámnál és a
nővéremnél szolgált.
TERESILLA. Félek, hogy ez a körút nektek néhány pofonba kerül.
CIRRATO. Világos, hogy nem, mivel időben odaérünk.
TERESILLA. Na gyerünk. Sétálok egy kicsit, mivel minden nap a házban kell
ülnöm úgyis.
PRETEXTATO. Mit csinálsz? Csak ülsz, anélkül, hogy valamit csinálnál?
TERESILLA. Hogy nem csinálok semmit? Ez nem így van. Fonok, gombolyítok,
orsózok és szövök. Azt hiszed, hogy az öregasszony megengedné, hogy ne
csináljak semmit? Átkozza az ünnepnapokat, amikor pihenni kell.
PRETEXTATO. Nem szentek-e az ünnepnapok? Hogyan átkozhat valamit, ami szent
dolog? Meg akarja talán tiltani, hogy a szent dolgokról megemlékezzünk?
TERESILLA. Azt hiszed, tanult geometriát, hogy felfoghassa mindezt?
CIRRATO. Minek a geometria?
TERESILLA. Én ugyan nem tudom. Volt egy szomszédasszonyunk, akit
geometriának hívtak. Mindig a templomban volt a papokkal, vagy a papok az
ő házában. Innen az, hogy nagyon okos volt, azt mondják. Megérkeztünk a
zöldségárusok terére, hol van a ti kofátok?
CIRRATO. Ezt nézem én is. De vegyél ettől a másiktól, hátha ad nekünk
valamit. Figyelj csak, néném, ez a cselédlány tőled vesz cseresznyét, ha
adsz nekünk valamit.
ZÖLDSÉGESKOFA. Nekem sem adnak semmit, minden eladó.
CIRRATO. Azt a koszt sem adják, ami a kezeden és a nyakadon van?
ZÖLDSÉGESKOFA. Ha nem takarodsz el innen, te neveletlen kölyök,
kipróbálhatod ezt a koszt a képed bubján.
CIRRATO. Hogyan próbálhatnám ki, mikor a kezeden van?
ZÖLDSÉGESKOFA. Tedd vissza a cseresznyét, gazfickó!
CIRRATO. Megkóstolom, mert venni akarok.
ZÖLDSÉGESKOFA. Akkor vegyél hát!
CIRRATO. Ha ízlene, mennyibe kerülne?
ZÖLDSÉGESKOFA. 1 fémpénz latja.
CIRRATO. Jaj, de ezek zöldek. Te, vén boszorkány, olyan cseresznyéket
árulsz, hogy megfulladnak tőle az emberek.
TERESILLA. Menjünk az iskolába, mert belekevertek a cselszövéseitekbe, és
már sok időmet elvesztegettétek itt. Az öregasszony, azt hiszem, már
nagyon mérges otthon, amiért késlekedem. Itt az ajtó, kopogjatok be.
JEGYZETEK
[1] Cirrato: latinból: göndör.
[2] Pretextato: jó családból való fiatal, aki pretexba (?) tógát visel,
amikor betölti a 17. évét.
[3] Titivilicius: egy játékos és gonosz kísértet, Titivilitius neve (ahogy
Erasmus az Adagiában hívta), vagy Tutivillus, akit mindig okoltak a
kódexmásolók a hibákért.