I. REGGELI FELKELÉS (Surrectio matutina)
BEATRICE (cseléd), MANUEL, EUSEBIUS
BEATRICE. Jézus Krisztus felébresztett benneteket a rossz álomból. Gyerünk,
fiúk, felkeltek végre?
MANUEL. Nem tudom, mi ment a szemembe, de olyan, mintha homokkal volna tele.
BEATRICE. Minden reggel ez az első nótád, és már igencsak régi. Kinyitom ezt
a két ablakot, a fát és az üveget, hogy szemetekbe jöjjön a reggel fénye.
Keljetek fel, keljetek fel!
MANUEL. Ilyen korán?
BEATRICE. Közelebb már a dél, mint a hajnal. Akarsz egy tiszta inget,
Manuel?
MANUEL. Most egyáltalán nem. Elég tiszta ez is, holnap majd veszek másikat.
Add oda a zubbonyomat.
BEATRICE. Melyiket, a vékonyat vagy a vastagot?
MANUEL. Amelyiket akarod, nekem mindegy. Add a vékonyabbat, hogyha labdázom,
kevésbé akadályozzon.
BEATRICE. Mindig ugyanazt csinálod: előbb gondolsz a játékra, mint az
iskolára.
MANUEL. Mit mondasz, te buta? Az iskolát latinul játéknak hívják. [1]
BEATRICE. Nem értem én a ti szőrszálhasogatásotokat és okoskodásotokat.
MANUEL. Add oda a bőrzsinórt!
BEATRICE. Elszakadt. Fogdd a selyemzsinórt, ahogy gyámod parancsolta. Mi van
még? Mivel nyár van, akarsz-e alsónadrágot [2] és zoknit?
MANUEL. Világos, hogy nem. Csak a nadrágot add. Kérlek, kösd is fel.
BEATRICE. Mi történt? Talán fűszálból vagy vajból vannak a karjaid?
MANUEL. Nem, csak nagyon vékony fonállal vannak megvarrva a zsinórok, jaj,
milyen nadrágzsinórt adtál, nincs vége és félig szakadt!
BEATRICE. Emlékezzél csak, hogy vesztetted el tegnap a jót a fogadáson?
MANUEL. Honnan tudod?
BEATRICE. A saját szememmel láttam az ajtórésen át, mikor Guzmanillóval
játszottál.
MANUEL. Kérlek ne mondd el a gyámomnak.
BEATRICE. De elmondom neki, ha továbbra is rondának nevezel, ahogy szoktál.
MANUEL. És ha tolvajnak nevezlek?
BEATRICE. Mondj amit akarsz, csak azt ne, hogy csúnya.
MANUEL. Add oda a cipőmet.
BEATRICE. Melyiket a két pár közül, a hosszú vagy a rövid kalucsnit?
MANUEL. A zártat, mert sár van.
BEATRICE. A száraz sárt más szavakkal pornak hívjuk. De jól teszed, mivel a
nyitottnak elszakadt a szíja és elveszett a csatja.
MANUEL. Add rám, légy szives!
BEATRICE. Csináld meg te magad!
MANUEL. Nem tudok lehajolni.
BEATRICE. Könnyen le tudnál hajolni, de a lustaság nehezen engedi. Vagy
talán kardot nyeltél, mint egy hitvány szemfényvesztő? Ha már kicsinek
ilyen vagy, mi lesy, ha nagy leszel?
MANUEL. Kösd két hurokra, és ne olyan szorosra, hogy elegánsabb legyen.
BEATRICE. Hogyisne. Rögtön szétbomlana a hurok, és leesne a lábadról a cipő.
Jobb lesz, ha két szoros csómót kötünk, vagy egy szorost és egy lazát.
Vedd a bő kabátkát és a vászonövet.
MANUEL. Ezt nem, a bőrövet inkább.
BEATRICE. Az anyukád azt nem szereti. Mindig azt csinálod, ami neked
tetszik? Tegnap letörted a csatról a tüskét.
MANUEL. Mert máshogy nem tudtam kicsatolni. Akkor add oda a szines fanalból
készült övet.
BEATRICE. Fogd, és francia módra kösd meg! [3] Fésülködj meg először a
ritkafogú fésűvel, ayután a sűrűvel. Tedd a fejedre a kalapot. Ne vesd
annyira hátra, ahogy szoktad, és ne is takard el vele a szemed meg a
homlokod.
MANUEL. Menjünk már.
BEATRICE. Hogyan, ilyen piszkos kézzel meg arccal?
MANUEL. Ez az idegesítő pontosságod még egy bikával is végezne, nemhogy egy
emberrel. Úgy tűnik, menyasszonynak látsz gyerek helyett.
BEATRICE. Eusebius, hoyy tálat és kancsót a kézmosáshoz. Önts több vizet.
Óvatosabban a kancsó csőrével, nem kell úgy nekicsapni. Tisztítsd le a
piszkot az ujjaidról. Öblítsd ki a szádat, és gargarizálj! Dörzsöld meg
jól a szemöldöködet és a szemhéjadat; a torokmanduláidat is a füled
alatt, erősen. Fogd a törölközőt, és törölközz meg! Magasságos Isten!
Mindent mondani kell neked. Nem tudnál úgy csinálni valamit anélkül, hogy
parancsolják?
MANUEL. Uf! Szemtelen és utálatos nőszemély vagy!
BEATRICE. Te pedig egy kivételesen elbűvölő és jó gyerek. Adj egy puszit.
Térdelj le, és itt a Megváltónk képe előtt mondj egy Miatyánkot, és más
imádságokat, mielőtt szokásod szerint kimennél a szobából. Igyekezz,
drága Manuel, hogy imádkozás közben ne gondolj más dolgokra. Várj egy
kicsit. Akaszd az övedre ezt a zsebkendőt, hogy kifújd és tisztogasd az
orrodat vele.
MANUEL. Elkészültem már a kedved szerint?
BEATRICE. Igen, el.
MANUEL. De nem a magam kedve szerint, mivel végül a tied szerint vagyok.
Fogadni mernék, hogy 1 órát töltöttem öltözködéssel.
BEATRICE. És mi van, ha kettőt? Hová akarsz menni, nem az iskolába? Mit
fogsz csinálni? Talán kapálni vagy szántani mész?
MANUEL. Mintha nem volna mit csinálni.
BEATRICE. Ó, a nagy ember, aki annyira elfoglalt a semmittevésben.
MANUEL. Nem mész innen, te gúnyolódó nőszemély? Menj innen, mert a cipőmmel
zavarlak ki, vagy letépem a főkötőt a fejedről.
JEGYZETEK
[1] A latin ludus szó iskolát és játékot is jelent.
[2] calzoncillos: Ramirez szerint bő vászonnadrág, amit a többi nadrág
alatt viselnek.
[3] Az 1544-es lyoni kiadás megjegyzése szerint a franciák az övet köldök
magasságában kötötték meg, szemben a németekkel, akiknek szinte a
térdüknél volt, hogy gyorsabban kiránthassák a kardot.