Dr. Kéri Katalin:
(Jelen írás az Egészségnevelés 1997/4. számában és az
Iskolakultúra 1996/6. számában megjelent cikkek összegzése.)
HALK NŐI HANG A XVIII. SZÁZADBÓL: JOSEFA AMAR Y BORBÓN
A 17. század természettudományos eredményei az európai emberrel
lassanként elhitették, hogy képes legyőzni minden akadályt, hogy képes
megérteni a körülötte lévő világot. A 18. század, amelyet a felvilágosodás,
a fény századának neveznek a tudósok, kontinensünk fejlődésének valóban
kiemelkedő időszaka volt - gazdasági, pedagógiai, jogi és egyéb értelemben.
A századvégre megnövekedett az átlagéletkor (25-ről 35 évre), ami egyrészt a
csecsemőhalandóság csökkenésével, másrészt a járványok visszaszorulásával
magyarázható, amely jelenségek hátterét hosszasan lehetne elemezni.
E században jelentős mértékben megszaporodott azoknak a műveknek a száma,
amelyek a gyermekek neveléséről, ápolásáról, az egészséges életvitel
kialakításáról szóltak. A tudós körök, az irodalmi szalonok, a tudományos
társaságok és az egyre-másra nyíló közkönyvtárak jelentették azokat a
helyszíneket, ahol a művelt emberek eszméket és könyveket (!) cseréltek. Nem
csupán a felvilágosult abszolutista uralkodók udvarában, de különböző baráti
társaságok összejövetelein is kézről-kézre jártak az új külföldi művek, a
gazdasági, filozófiai, pedagógiai és orvosi gondolatok előtt nem volt többé
határ. A sajtótermékek szaporodása szintén segítette a kulturális értékek
terjedését - igaz, ebben a században még főként csak a felsőbb társadalmi
rétegek tagjainak körében. Ezen időszak számos gondolkodója úgy vélte, a
társadalmak fejlődésének és boldogságának alapja a család illetve az egyén
boldogsága. E gondolat szellemében fordultak többen a nevelés kérdései felé,
beleértve a "nevelés" fogalmába az egészségnevelést is.
Szinte lehetetlenség volna arra vállalkozni, hogy kiderítsük, melyik
európai íróra, tudósra kinek a gondolatai hatottak. Annyi azonban
elmondható, hogy a legtöbb pedagógiai vagy orvosi mű magába olvasztotta a
kor neves gondolkodóinak főbb eszméit. Különböző nemzetek tudósainak munkáit
forgatva ezért gyakran az a mai kutató érzése, hogy létezett abban az
időszakban az az "európai szellemiség" mely áthatotta az egyes írásokat az
Ibériai-félszigettől Oroszországig, sőt más kontinenseken is tetten érhető.
Ezen gondolat alátámasztására jó példa a spanyol írónő, Josefa Amar y Borbón
1790-ben Zaragozában kiadott műve, az "Értekezés a nők testi és erkölcsi
neveléséről". [1]
A lánynevelés története mindig perifériális területe volt a
neveléstörténet-írásnak, és a helyzet alig változott napjainkig. A
neveléstörténeti kézikönyvekben csak pár oldal vagy sor szól a világ "egyik
felének" évezredeken át folytatott neveléséről, tanításáról. Ennek több oka
van, elsősorban az, hogy a neveléstörténet-írás főként a nevelésfilozófiai
művek elemzésére, az intézmények történetének bemutatására és az
oktatáspolitika változásaira koncentrál(t). Kevés mű szól a nevelés egyéb
színtereiről és szereplőiről. A nőneveléssel kapcsolatos források
egyenetlenek és sokszor nehezen hozzáférhetőek, ami szintén nehezíti a
kutatást. Nagy adóssága tehát a neveléstörténet-írásnak e források
összegyűjtése, fordítása és elemzése, elsősorban az egyetemes lánynevelést
illetően. Az alapművek között fontos és érdekes munka Josefa Amar y Borbón
1790-ben írt spanyol nyelvű műve, melynek címe: "Értekezés a nők testi és
erkölcsi neveléséről." [2]
Bár a mű spanyol földön, spanyol nyelven született, bárhol napvilágot
láthatott volna a korabeli Európában. A zaragozai hölgy terjedelmes munkája
összefoglalása a neveléstörténet valamennyi jelentősebb pedagógiai művének
Platontól Rousseau-ig, és párhuzamot mutat számos művel, amelyek a XVII-
XVIII századi Európában lánynevelésről íródtak (pl. Fenelon gondolatai). [3]
Josefa Amar y Borbón kortársaihoz hasonlóan hitt a nevelés erejében, úgy
gondolta, hogy az inteligenciának, az értelemnek nincs neme. Nem volt
azonban forradalmár, sem harcos feminista. Nem követelt választójogot a
nőknek, nevelésüket azért tartotta fontosnak, hogy jó anyák legyenek és
férjüknek méltó társai.
Ez a művelt családból származó hölgy 1749-ben született Zaragozában. [4]
Kortársnőivel összehasonlítva nagyon jó családba született, apja neves orvos
volt, anyja pedig VI. Ferdinánd király udvari orvosának művelt leánya.
Josefa Amar y Borbónt nem arra nevelték, hogy "helyes kis divatbáb"
legyen, [5] hanem segítették abban - különösen nagyapja -, hogy elsajátítsa
a műveltség elemeit. Madridi otthonuk könyvei között Josefa úgy nevelkedett,
hogy mindenfajta tudománnyal megismerkedett - ez meglehetősen ritkaságnak
számított az akkori kor leányai között. Nem érdekelték a "nőies
időtöltések", inkább a családjához érkező orvosok és más művelt emberek
társaságát kereste. Az élénk madridi légkörből férjhezmenetele szakította
ki, ügyvéd férjével ugyanis Zaragozába, az aragóniai fővárosba költözött.
Itt sem hagyta abba az önművelést, egyike volt a 40 ezres város első
könyvtári olvasóinak az akkoriban nyílott első nyilvános könyvtárban.
Rengeteget olvasott, anyanyelvén kívül francia, angol, olasz, görög és latin
nyelven - e két utóbbira zaragozai tudósok tanították. Számos művet
fordított és írt ő maga is, tagja volt jótékonysági és társadalmi
szervezeteknek, és már életében példaképévé vált több kortársnőjének. [6]
Élete fő műve, mely ugyan címében is jelzi, hogy a nőnevelésről íródott,
a fiúgyermekek neveléséről is szólt. A mű - az olvasó előzetes várakozásával
ellentétben - nem radikális, nem feminista írás. Josefa már műve
bevezetőjében kifejtette, hogy azért szükséges a nőnek tanulni - csak akkor,
ha férjük is művelt -, hogy házastársukkal harmóniában éljenek, mert ez a
kulcsa az állam boldogulásának. [7] Kora számos más gondolkodójához
hasonlóan úgy vélte, hogy a nevelésben az anya felelőssége nagy, ezért a nők
nevelése a művelt emberek nevelésének alapja. Könyve két nagy részre oszlik,
melyek közül az elsőben 8 fejezetet szentelt a testi nevelésnek. Azt írja e
rész elöljárójaként, hogy "A természeti javak közül semmi nem vethető össze
a test erejével és egészségével. Csak ez tudja pótolni más dolgok hiányát,
és enélkül minden dolog haszontalan." [8] Az orvosi műveken nevelődött nő
hosszasan fejtegette azt, hogy mit sem ér a szórakozás, a tanulás, ha a
szervezet - amelyet kora szóhasználatával élve "mechanizmus"-nak nevezett -
nem működik jól, ha az egészség hiányzik. Művének e részében a várandós anya
életvitelétől kezdte témája kifejtését, de figyelmeztetett arra, hogy az apa
egészségi állapota is nagyban befolyásolja a megfogant magzat későbbi
sorsát. Nőgyógyászati értelemben is értékelhető leírást adott a terhesség, a
szülés és a megszületett csecsemő ellátását illetően. Az egészség
kialakítása tehát szerinte (is) már a fogantatás előtt megkezdődik, és a
szülők rendkívüli felelősségét feltételezi. A születés után főként az anya
jut szerephez a gondozást, nevelést illetően. Josefa egész fejezeteket
szentelt a szoptatásnak, a pólyázásnak, fürdetésnek, a járástanításnak,
olyan modern elveket hirdetve, hogy műve sok részlete napjainkban is
kiadásra kerülhetne. Hangoztatta például az anyatejes szoptatás fontosságát,
kiemelve a tej gyermekvédő jelentőségét. Kikelt kora szokásai ellen, és
elítélte a nőket, akik alakjukat féltve gyermekeiket dajkák kezére adták.
Több gyermekápolási kérdésben nem foglalt állást egyértelműen, inkább csak
jelezte, hogy mely tudósok (orvosok) álláspontja felé hajlik. Rossz
szokásnak tartotta például a hideg vízzel történő keresztelést, de számos
szerzőt idézett Senecától Locke-ig, akik a hideg vízben való fürdést vagy
mosdást nem tartották rossznak. A szoros bepólyázás helyett kiemelte a
szabad mozgás fontosságát, mely a test egészséges fejlődése szempontjából
felelős. [9] Nem ajánlotta a túlzott kényeztetést, óvott a túl meleg szoba
és túl puha ágy használatától. Részletes tanácsokat adott a fogzás, az
elválasztás és a járásfejlődés kapcsán. Lányokról csak műve 7. fejezetétől
kezdve beszélt külön, helyes öltözéküket taglalva. E helyen kiemelte azt,
mennyire káros a lánykák (nők!) testének fűzőbe szorítása, és könnyű,
kényelmes ruházatot javasolt a gzerekeknek, amiben jól tudnak mozogni, és
ami nem annyira cicomás, hogy folyton ügyelni kelljen rá. [10]
Josefa egy külön fejezetet szentelt a gyermekbetegségek leírásának,
nyilvánvaló orvos-rokonainak hatása a tünetek és a gyógymódok bemutatásával
kapcsolatosan. Szintén modernnek tűnnek azon kijelentései, hogy az anyának
fontosabb a betegségek megelőzésén munkálkodni, mint kiválóan megismerni a
gyógymódokat; illetve az a mondata, hogy nem kell mindig másokra hallgatni,
mert nem biztos, hogy minden betegség lefolyása minden gyereknél ugyanolyan.
Az étkezésre vonatkozóan a zaragozai írónő úgy vélekedett, hogy a
gyerekek etetését illetően nagyon mértéktartóan kell eljárni, nem szabad
engedni a gyerekek szeszélyeinek az evést illetően, és ki kell alakítani egy
rendszert az étkezések időpontjával kapcsolatosan. Több régebbi és kortárs
gondolkodóra utalva úgy vélte, a gyerekek 4 éves korukig egyáltalán ne
egyenek húst, és legalább 7 éves korukig táplálkozásukban a "könnyű és
nedves" ételek domináljanak, gyenge levesek, tej, kenyér és rizs. [11]
Az írónő meggyőződése volt az, hogy az általa kifejtett nevelési
alapelveket azért különösen fontos végiggondolni és végigvinni a lányok
esetében, mert ők lesznek az eljövendő generációk felnevelői. Az
egészségnevelés tehát szerinte a helyes étkezési, alvási, öltözködési stb.
szokások kialakítása, amit csakis kicsi gyermekkorban lehet véghezvinni.
A testileg egészséges gyermeket lehet aztán erkölcsi és értelmi
nevelésben részesíteni, amit Amar y Borbón az emberré nevelődés
szempontjából szintén nagyon fontosnak vélt.
A könyv terjedelmesebb - és szerzője által fontosabbnak tartott - része a
lányok erkölcsi neveléséről szól, a cím azonban kissé félrevezető, hiszen a
XVII. fejezet közül több is a lányok értelmi neveléséről íródott. Josefa
ebben a részben a tradicionális nőképet vázolja, [12] a szüleinek
engedelmeskedő, keresztény, otthon nevelkedő, háztartáshoz és
gyermekneveléshez értő leány szerinte a nevelés "célja". Leginkább
radikálisnak azoknál a fejezeteknél (VI-VIII.) tűnik Amar y Borbón műve,
ahol a lányok szellemének kiműveléséről ír. A számtan, írás, olvasás
tanítása mellett fontosnak tartotta a nyelvek, a földrajz, a történelem
elsajátítását. Nem nézte jó szemmel kora szokásait, melyek szerint az
előkelő lánykákat festegetni, zongorázni és táncolni tanították. Szerinte
ezekkel a dolgokkal csak annak érdemes foglalkozni, aki tehetséges e
művészeti ágak valamelyikében.
Intette a lányokat a hiúságtól, a szenvedélyektől, amelyek közül a
legfenyegetőbbnek és legveszélyesebbnek a szerelmet ítélte... Kora számos
pedagógiai gondolkodójával egyetemben a lányok otthoni nevelését vélte
célravezetőnek, kiemelve az anya példamutató szerepét.
Josefa Amar y Borbón műve egyrészt tehát mint a nőnevelés történetének
egyik érdekes forrása áll előttünk. Más miatt is érdemes azonban
leporolnunk. Művében tulajdonképpen benne bújik egy másik munka is, amit
akár "neveléstörténeti monográfiának" is titulálhatnánk kis jóindulattal.
Irásának tetemes részét teszik ki ugyanis lábjegyzetei, ahol számos író
művét idézi - gyakran görög, latin, francia nyelven - akik az ókortól a
XVIII. század végéig nevelésről értekeztek. Josefa tehát megírta Európa
egyik első neveléstörténeti kézikönyvét is! Az olvasónak ezen feltevése
méginkább megerősödik, ha a könyv utolsó fejezetéhez ér: a zaragozai írónő
ebben ugyanis közzétette (és annotálta) az általa ismert neveléssel
foglalkozó művek bibliográfiai adatait (több mint hatvanat), amelyeket
elolvasni (főként eredeti nyelven) ma is óriási teljesítmény volna...
Josefa Amar y Borbón, aki a XVIII. század végén szerényen és halkan
közzétette az azóta csaknem teljesen elfelejtett művét, nem csupán a
nőnevelés egyik apostola volt, de egyike az első neveléstörténészeknek is.
JEGYZETEK
[1] Amar y Borbón, Josefa: Discurso sobre la educación física y moral de
las mujeres. Ed. Cátedra, Madrid, 1994. (Továbbiakban: Discurso...)
[2] Discurso ... i. m. 270. o.
[3] A magyar olvasó meglepődve tapasztalhatja, hogy hasonló gondolatokat
fejezett ki - Amar y Borbóntól függetlenül, de szintén európai
művekből merítve - K. Beniczky Irma a XIX. század második felében
Magyarországon.
[4] Életrajzát l.: Ma. Victoria Lopez Cordón bevezetője, Discurso... 9-49.
o. és Lopez Torrijo, M.: El pensamiento pedagógico ilustrado sobre la
mujer en Josefa Amar y Borbón. In = Educación e Ilustración en Espana,
Barcelona, 1984. 114-116. o.
[5] Ortega López, M.: La educación de la mujer en la Ilustración espanola.
In = Revista de Educación Nº Ext., Madrid, 1988. 318. o.
(Továbbiakban: La educación...)
[6] Halálának pontos évszáma nem ismert, talán 1833.
[7] Discurso... i. m. 62. o.
[8] Uott. 79. o.
[9] Uott. 106. o.
[10] Uott. 125-127. o.
[11] Uott. 129-130. o.
[12] La educación... i. m. 318. o.