Dr. Kéri Katalin:
(Iskolakultúra, 1997/8, megjelenés alatt)
GASPAR RAMOS OTRIZ, SALAMANCAI DIÁK NAPLÓJA 1568-69-BŐL
Salamanca. A művelődés- és neveléstörténet kutatója számára ismerősen
cseng a spanyol város neve, a szélesebb olvasóközönség viszont kevésbé
ismeri. A város a Tormes partján - amelyet neveztek már "spanyolországi
Athén"-nek, "leány Rómának", és amelyről Lope de Vega úgy írt,
hogy a legszebb város - évszázadokon át az Ibériai- félsziget
egyik kulturális centruma volt.
Egyeteme a XIII. századtól létezik, a híres intézmény hallgatója volt
Gaspar Ramos Ortiz, akinek naplója a neveléstörténet
egyik érdekes forrása.
León és Kasztília nemesei a XII. század végéig Párizsba küldték tanulni
fiaikat ebben az időben azonban kezdtek spanyol földön is megszerveződni
azok a klerikus iskolák, amelyekből a XIII. században felnövekedtek az első
egyetemek. Először Palenciában (1212), majd Salamancában és Valladolidban
nyitotta meg kapuit a studium generale. [1] Salamanca ebben az időben
rendkívül virágzó város volt, lakói földművelésből, szőlőtermesztésből és
juhtenyésztésből éltek. Nemesi házak sokasága jelezte lakói jólétét, 33
temploma és 37 zárdája pedig a vallásos és kulturális életben elfoglalt
kivételes helyzetét. [2]
IX. Alfonz 1218-ban (vagy 1219-ben) alapította a felsőbb szintű oktatási
központot, egy korábbi, nagyhírű klerikus iskolára alapozva azt. [3] Mások
1226-ra teszik az alapítás évét, amikor a városban letelepedtek a
domonkosok. [4] 1243-ban III. (Szent) Ferdinánd megerősítette az intézmény
kiváltságait, X. (Bölcs) Alfonz pedig "egyetem"-nek nevezte, és 1254-ben
törvényeinek egy részét is az egyetem körülményeinek, fentartásának
meghatározásáról hozta. [5] 1255-ben IV. Sándor pápa bulláiban a Salamancai
Egyetemet is megemlítette (a Bolognai, Párizsi és Oxfordi mellett) mint
olyant, amelynek jogában áll az egész földkerekségen (in toto orbe
terrarium) érvényes fokozatokat adományozni. [6] Ettől kezdve nem csupán az
Ibériai-félsziget lakói latolgatták a főként jogi képzéséről híres
egyetemet, hanem külföldről is szép számmal érkeztek tanulni vágyó fiatalok
(és idősebbek...). A későbbi pápák is sorozatosan megerősítették és
bővítették az egyetemnek nyújtott javadalmakat, amely a XV. században már
valódi virágkorát élte. Az 1400-as évek végén évente több, mint 7000 diákja
volt, és a spanyol uralkodók számos fontos döntésük előtt kikérték a tudós
salamancai professzorok véleményét. (Közismert például, hogy Izabella
királynő Kolombuszt is Salamancába küldte tanácsért útja előtt, Diego de
Deza baráthoz. [7] A XV-XVI. században történészek, csillagászok,
jogtudósok, írók, költők, grammatikusok és orvosok sokasága került ki a
jeles intézmény falai közül, akik között megtalálhatjuk a spanyol aranykor
kiválóságait. 1554-ben a Mexikóba települt Salazar azt írta latin
dialógusaiban, hogy "Nincs Szicíliában olyan bőség gabonából, mint
Salamancában doktorokból." [8]
A XVI. század - melyet Salamancában a tudós Luis de León neve fémjelez -
az egyetem történetének legfényesebb időszaka. Ebből a századból való az a
napló, amelynek segítségével bepillanthatunk a korabeli diákok
mindennapjaiba. Nem lehet tudni, hogy akár Salamancában, akár másutt milyen
mértékben volt elterjedt a naplóírás az egyetemisták között, de az látszik a
fennmaradt forrásokból, hogy többen is készítettek jegyzeteket - elsősorban
kiadásaikról. Az írásunkban szereplő Gaspar Ramos Ortiz joghallgató naplója
mellett (1568-69) megemlíthetjük például egy firenzei patrícius családból
származó diák, Girolamo da Sommaia naplóját is, amit 1603-07 között
vezetett. A napló, mint forrás a fontosabbak - és kétségkívül az
érdekesebbek - közül való, amennyiben a diákéletbe kívánunk betekinteni. Az
egykori feljegyzések megőrízték számunkra azt a környezetet (tanulási
eszközök, könyvek, ruhák, bútorok, élelmiszerek, játékok stb.), amely a régi
diákokat körülvette. Naplóikban általában kevesebb szó esik magáról a
tanulásról, és több a szabadidőről, szórakozásaikról és pénzügyi
gondjaikról.
Gaspar Ramos Ortiz 1568. június 30-án érkezett Salamancába, 22 évesen.
Naplója alapján megállapítható, hogy igen kevéssé fűlt a foga a jogi
tanulmányokhoz, jóllehet felmenői között többen szereztek fokozatot e
tárgyból. [9] A fiú, akinek anyja még a szüléskor meghalt, saját
feljegyzései szerint rendszeresen vitatkozott atzjával az anyai öröksége
miatt, és salamancai tanulmányai az otthonról való menekülést jelentették
számára. "Mindig mondtam és erősítettem apámnak, hogy nem akarok tanulni, és
csak azért csináltam mégis ezt, mert nem akart már eltartani, sem megtűrni a
házában, és hogy ne haljak éhen, tanulni jöttem" - olvashatjuk a spanyol
nyelven írott naplóban. [10] Az egyetem jogi kara tehát nem csupán a
felemelkedést, hanem magát a megélhetést is kínálta a fiatalembernek, aki
egyetemi polgársága idején kevés érdeklődést mutatott a tanulmányok iránt.
Naplóbejegyzéseiből kiderül, hogy legelső dolga volt a városba érkezve
az, hogy szállást keressen. Többször is változtatta lakóhelyét a 14 hónap
alatt, elsősorban takarékossági okokból költözött mindig olcsóbb helyre. A
ruháit is főként használtcikk-kereskedőktől szerezte be, aki Salamanca
"Serranos" nevű utcájában adták-vették a diákok levetett holmijait. Aki a
városba érkezett, itt vásárolt be, aztán tanulmányai végeztével ruhái és
használati tárgyai visszavándoroltak ugyanazokhoz a kereskedőkhöz. [11]
Gaspar gyakorta írt arról naplójába, hogy zoknit, cipőt, körgallért, inget,
papucsot, szövetet, selyemövet és kölnivizet vásárolt, és gondosan
feljegyezte azokat a kiadásait is amelyeket a diák-egyenruha beszerzésére
fordított. Salamancában is kötelező volt a tóga, az egyetemi talár, és
szabályzatokban tiltották a feltünő színű zubbonyok, a kézzel varrott, finom
kesztyűk és ingek, a "kérkedő", selyemholmik viselését, csakúgy, mint a
fegyverhordást. Az egyetemi hallgatók öltözéke a klerikusok sötét, egyszerű
ruháihoz kellett, hogy hasonlítson.
Gasparnak pénze jelentős részét kellett élelmiszerek vásárlására
fordítani, ahogy feljegyzéseiből kitűnik. Kenyér, hús, víz, bor és gyümölcs
beszerzésére fordította pénzének csaknem negyed részét. [12] Eme
költekezésének mintegy felét tették ki a tanulási eszközökre kiadott
költségei. Elsősorban jogi alap-tankönyveket vásárolt, amelyek elsajátítását
az egyetemen előírták. Megvette például a "Római polgárjog" című művet,
amely akkoriban is a jogi képzés egyik alapját jelentette az egyetemen.
Vásárolt még spanyol törvénymagyarázók más műveiből is, mivel akkoriban
Salamancában a tanároknak tilos volt lediktálniuk az előadásaikat. Nem
csupán könyvekre volt szüksége Gasparnak a tanuláshoz, hanem papírra,
tintára, tintatartóra, tollkészletre, tollszárra, tollvágó-késre és ollóra,
gyertyára, asztali könyvtartóra, olajmécsesre is. Adódtak egyéb kiadásai is:
volt egy inasa, aki ügyes-bajos dolgai elintézésében segédkezett,
rendszeresen fizetett egy asszonynak, aki mosott, főzött és takarított rá.
1568 nyarán 1 hónapot töltött betegágyban, és eközben három orvosnak
fizetett az érvágásért, gyógyszerekért és kenőcsökért. Naplóbejegyzése
szerint annyira betegnek érezte magát, hogy még misét is mondatott
javulásáért. Ebben az évben összesen 21 ezer maravédit költött, ami ugyan
nem volt rendkívüli összeg más diákok taníttatási költségeit nézve, de
jelentős kiadást jelentett Gaspar apjának. 1569 tavaszán végérvényesen
megromlott a viszony apa és fia között, és hiába küldött haza ajándékokat a
joghallgató, otthonról nem fedezték tovább salamancai költségeit. Igy hát
maga mögött hagyta a virágzó egyetemet, és Valladolid felé vette útját, ahol
egy hidalgó lányával kötött gyors házasság megteremtette számára a
viszonylagos felemelkedés lehetőségét. [13] Hosszabb időre Itáliába ment,
ahol Bibona herceg titkáraként kamatoztathatta Salamancában szerzett
ismereteit.
Gaspar Ramos Ortiz, aki naplója szerint nem is akart salamancai diák
lenni, nem vitte tovább nagybácsikái hagyományát, és nem lett jogtudós, sem
hivatalnok. Második házasságából született lánya, Francisca azonban két
olyan fiúnak adott életet, akik később fokozatot szereztek az egyetem jogi
fakultásán. Ám ezt Gaspar már nem érhette meg, mert 1631-ben, 85 évesen
Ledesmában meghalt. Naplója révén azonban örökre bekerült azoknak a
személyeknek a képzeletbeli névsorába, akiket a salamancai egyetem híres
diákjai között emlegetnek.
JEGYZETEK
[1] A. Forest - M. de Candillac - F. van Steenberghen: Historia de la
iglesia. XIV. kötet - El pensamiento medieval. Edicep, Valencia, 1974.
642-644. p.
[2] J. García Mercadal: Estudiantes, sopistas y pícaros. Ed. Plutarco,
Madrid, 1934. 25. p.
[3] M. F. Álvarez - L. E. Rodríguez San Pedro - J. A. Villar: The
University of Salamanca. Eight Centuries of Scholarship. Ed.
Universidad de Salamanca, Salamanca, 1992. 11. p.
[4] Diccionario de historia eclesiastica de Espana. IV. kötet. Szerk.: Q.
A. Vaquero - T. M. Martinez - J. V. Gatell. Inst. E. Florez, Madrid,
1975. 2639. p.
[5] L. C. Vázquez: La vida estudiantil en la Salamanca clasica. Ed.
Universidad de Salamanca, Salamanca, 1989. 28. p.
[6] Uott. 48. és
Diccionario... i. m. 2639. p.
[7] Mercadal... i. m. 26. p.
[8] Vázquez... i. m. 63. p.
[9] A diák életrajzáról l.: L. E. Rodriguez San Pedro Bezares: Universidad
moderna y promócion jurídica. El diario salmantino de Gaspar Ramos
Otriz (1568-1569). In = Universidades espanolas y americanas.
Generalitat Valenciana, 1992. 458-462. p.
[10] Diario de Gaspar Ramos Otriz. Biblioteca Universitaria de Salamanca,
m. s. 702.
[11] Pedro de Medina: Grandezas y cosas notables de Espana. Alcalá, 1595.
fol. 224.
[12] San Pedro Bezares... i. m. 466. p.
[13] Uott. 460. p.