Dr. Kéri Katalin:
(Iskolakultúra, 1997/3., 78-79. o.)
"Ó, NISZABA, TIED A DÍCSÉRET!"
Ötezer évnél is több lepergett már a történelem homokóráján,
de az írás és az iskola, a tudományok és a költészet sumer istennőjének neve
még nem veszett feledésbe. Niszabának köszönték meg jó sorsukat
az írnokok és a tábla házának fiai, Ur, Uruk, Eridu, Lagas, Girszu,
Nippur, Suruppak és más mezopotámiai városok diákjai.
Irodalmi művekből megismerhetjük a tanítás egykori menetét,
képet alkothatunk e régi, a folyamköz első név szerint ismert népének
iskoláztatási szokásairól és gyermekképéről.
Komoróczy Géza fordításában és szerkesztésében a világ könyvkiadását
tekintve is páratlan munka jelent meg 1970-ben, mely alcíme szerint a sumer
irodalom kistükre: "Fénylő ölednek édes örömében". [1] A kötet nagy
érdeklődést keltett az irodalommal és történelemmel foglalkozó szakemberek
körében, de jelentős forrásgyűjtemény lehetne a pedagógia, a neveléstörténet
iránt érdeklődő olvasók, bármilyen szakos tanárok és egyetemi hallgatók
kezében is.
A kötet szövegei, bár időben meglehetősen távol állnak tőlünk, egyenesen
hozzánk szólnak. Sőt, néha olyan érzésem támadt, hogy rólunk! Bár sok víz
lefolyt a Tigris és Eufrátesz medrében az agyagba nyomott írásjegyek
születése óta, nagy birodalmak emelkedtek ki és süllyedtek el a végtelen
időben, a költeményeket olvasva érezhető, hogy az Ember örömei és félelmei
mit sem változtak... A kötet tematikus fejezetekre oszlik, amelyek közül az
egyik a "tábla házába", vagyis a korabeli iskolák falai közé vezeti el az
olvasót. A költeményeket tanulmányozva meginog a neveléstörténeti könyvekben
sugallt (vagy kimondott) gondolat, mely szerint a modern kor hozta el a
gyermek tiszteletét és az iskolák felvirágzását. Érdemes eltölteni egy
csendes órát a sumerek között, és üzenetüket hallgatva újra átgondolni
ismereteinket a világról és véleményünket a "fejlődésről".
A sumerek az i. e. IV. évezred végén vették birtokukba a Tigris és az
Eufrátesz völgyét. [2] Mezopotámia történetének sumer periódusa mintegy
másfél ezer évet fogott át, de a sumer nyelvet és kultúrát későbbi
folyamközi népek is őrízték. A sumereknél - hasonlóan számos más nép
gyermekszemléletéhez - a sok gyermek jelentette a család megmaradásának,
gazdagodásának, boldogságának alapját. A földműveléshez sok dolgos kéz
összehangolt munkájára volt szükség, a gyermek születése áldásnak számított.
Az állapotos anyát és magzatját számos istenség védelmezte [3], a
gyermekgyilkosságokat szigorú törvényekkel büntették, és versekben,
közmondásokban is kifejezték a gyermek tiszteletét. "Amelyik házban sok
derék gyerek van, sosem hűl ki a kapa s a kosár" [4] - olvasható egy táblán,
és ugyanezt fejezi ki egy költemény is:
"Láttad azt, aki hét fiút nemzett?"
"Láttam őt." "Mi a sora?"
"Az istenek öccse ő, trónszéken ül,
csörgődob hangjában gyönyörködik." [5]
A fiúk közül számos részesülhetett az elemi ismereteket nyújtó képzésben,
a neveléstörténészek által ismert legrégebbi iskolákban. A tábla házáról
szóló költemények híven beszámolnak a diákok mindennapjairól. Az iskoláról
ezt tartották: "sukott szeműek lépnek be ide, / kinyílt szeműek lépnek ki
innen." [6] A két lépés között azonban sok év telt el, és a korabeli
tanulóknak számos feladatot és vizsgát kellett közben leküzdeniük. A
régészeti ásatások során feltárt agyagtáblák szövegei szerint az
iskolarendszer több szintre tagolódott, és az elérhető állami hivatalok
közül az írnoki tisztségről szól a legtöbb forrás. [7] Az ékírás
elsajátítása mellett számtani és mértani feladatokkal foglalatoskodtak a
gyerekek, nyelvi, és - az i. e. II. évezredtől kezdve - idegen nyelvi
oktatás is folyt az iskolákban, a sumer nyelvet fokozatosan felváltotta az
akkád.
A költemények szerint az iskolákban szigorú fegyelem uralkodott, a
tanárok között a pálca emberének jutott az a tiszt, hogy a rakoncátlan,
lusta vagy figyelmetlen nebulókat fegyelmezze. Rendszeresen ellenőrízték a
leckéket, és a versekből kiderül, hogy otthon az apa volt az, aki
gyermekétől kikérdezte a tanulnivalót, ő pirongatta és bíztatta tanulásban
el-elcsüggedő gyermekét. Az anya feladata volt a gyermek élelmezése, erről
vall többek között egy 4000 éves, agyagtáblára írott levél, melyben egy,
szülőházától távol tanuló gyermek (becenevén a "Majom") anyjától kért
kenyeret és sört. [8]
Megkapóak és jól érthetőek azok a sumer részletek, amelyek leírják a
korabeli kis írnoktanulók szorongásait, vizsgalázát és csínytevéseit. Egyik
szöveg szerint például egy hajdani kisdiák a vizsga előtt kesergett, és
bánta, hogy nem figyelt jobban mestere szavaira. Tanára így nyugtatgatta:
"Ez vizsga. Ne félj! Ne nyugtalankodj! Torkodon ne legyen gombóc, szádban ne
legyen nyál, füled ne forgasd az ajtó felé!" [9] Egy másik fiút az apja
húzott ki a bajból ("módszere" azóta sem ment feledésbe): házában vendégül
látta csemetéje tanárát, és ételekkel, italokkal, pazar ajándékokkal
halmozta el, sőt, a szolgálók még illatos olajokkal is "megkenték"
a kőszívű tanítót, aki - csodák csodája - egyből meglágyult a fiúcska
irányában... [10]
Az érdeklődő pedagógus és diák sokat meríthet ebből a könyvből.
Viszontláthatja az iskolában előforduló mindennapi problémákat és
vizsgálgathatja a korabeli, sumer "konfliktusmegoldási" módokat. Ezek a régi
írások lélegzetelállítóan frissek, egyszeri olvasás után is felejthetetlenek
az ezredvég olvasója számára. Csak reménykedhetünk, hogy még életünkben
újabb fordításokkal gazdagítja tudásunkat a sumerológia, hiszen több
százezer agyagtábla még fordításra vár a világ múzeumaiban, és valószínűleg
számos ékírásos tábla rejtőzik a föld alatt, melyek talán régi iskolákról is
hoznának híreket.
JEGYZETEK
[1] "Fénylő ölednek édes örömében..." - A sumer irodalom kistükre.
Összeállította, sumer eredetiből fordította, az előszót és a
jegyzeteket írta: Komoróczy Géza. Európa Kiadó, Budapest, 1970. és
1983.
[2] Postgate, Nicholas: Az első birodalmak. Helikon Kiadó, Budapest, 1985,
69.p.
[3] Mitológiai enciklopédia I. Főszerkesztő: Sz. A. Tokarev. Gondolat
Kiadó, Budapest, 1988, 481-483. p. és Seibert, Ilse: A nő az ókori
Keleten. Corvina Kiadó, Budapest - Lipcse, 1975.
[4] Fénylő ölednek..." i. m. 346. p.
[5] Uott. 191. p.
[6] Uott. 333. p.
[7] Bognár László: Az ókori Kelet nevelése. OKI, Budapest, 1992. 24-25. p.
[8] Fénylő ölednek..." i. m. 352. p.
[9] Uott. 343. p.
[10] Uott. 333-336. p.