21. SZÖVEGES MELLÉKLET
" AZ OSTYASÜTÉS"
- részlet a cikkből -
"... a néptanítónak némi megtiszteltetést kell abban látni, hogy ő is
közreműködik az uj szövetség vérontásnélküli áldozatának elkészítésében,
annyiban - amennyiben az ő kezei hozzák létre azon ostyát, mely a pap
fölszentelt kezei közt a megszentelő igék kimondása után az Ur testévé
válik. Ez nem lealacsonyító, sőt inkább ez oly fölemelő szolgálat, melyet az
angyalok is örömmel teljesítenének, de nem teljesíthetnek. Az ostyasütés
talán mégis időt rabló foglalkozás? Dehogy az, oly helyen, hol egy pap van,
havonkint legfölebb egyszer, hol több van, kétszer lehet elégséges ostyát
sütni; az ostyasütés ugy is a tanidőn kívül történik, sokhelyütt s
legtöbbnyire nem is a tanító, hanem neje süti az ostyát, a tanórákon kívül
végzendő ostyasütés mellett marad még a tanitónak elég ideje az önképzésre,
a szakbavágó nevelészeti munkák és lapok olvasására.
... (arra, hogy) házi szükségre fát vágjon, az istállót kitisztítsa, a
tehenet itatni s máshová az utczán át elvezesse, a kertben, a szőlőben
munkálkodjék stb.stb., mert ezek csakugyan olyan mellékteendők, melyeket ki
sem fog az annyira fölmagasztalt tanitói tekintélylyel összeférhetőknek
tartani..."
(Forrás: Kalauz 1868. jún. 16. IV/34. sz. 539. o. Baranya Megyei Könyvtár)