18. SZÖVEGES MELLÉKLET
Én tanító vagyok
("Hegyháti" verse)
Kérdik felőlem néha:
Vaj', ki e vakmerő,
Erős-e, gazdag-e, vagy...
Vagy hitvány kérkedő?!
Megfelelek én mindenre,
Nem bujkálgatok:
Nevem van, mégis névtelen,
S csak tanitó vagyok
Előre nem kacsintok,
Felnek én nem török;
Több úgy sem lesz belőlem
Megkötnek a rögök.
Elértem a tetőre
Megállapodhatok.
Nincs ut már én előttem,
Hisz tanitó vagyok.
Járok, kelek nyugodtan
Éjt, nappal merre bár,
Gonosz haramjáktól, ha
Hemzseg is a határ:
Biztos az utam, éltem,
Békén haladhatok;
Szegény barátja, semmi más,
Csak tanitó vagyok.
Kincsem, mi van, nem féltem,
Ha ajtóm tárva bár,
És tolvaj éjsötétben
Préda után, ha jár:
Elkerüli az házam,
Én nyugton alkatok;
Nem lop meg engem senki,
Hisz tanító vagyok.
Nagy, fényes társságba
Én nem tolakodom,
Szerepre, feltünésre
Oh, nem vágyakozom;
De bármi helyt, mit sorsom
Részemre megszabott,
Betöltöm emberül, hisz:
Én tanitó vagyok.
Ha nagy urak portáján
Hiába zörgetek,
S népem javáért esdve
Kőszivekre lelek,
Nem bánt a nagyok gőgje,
És ujra kopogok,
Nem önmagamnak kérek;
Hisz tanitó vagyok.
Népemnek érdekében
Bármit is, ha teszek,
Jutalmat érte földi
Javakban nem veszek.
A földi kincs ma meg van,
Holnap tán elfogyott,
Amit teszek, óh, mért hát?
Mert tanitó vagyok.
És ha tanitó társam
Nyomorog s szégyenkezik,
Szivében, ha a bánat
Búval ölelkezik:
A lelkemet odadnám,...
Mind, mind mivel birok,
Csak könyét, oh, ne lássam:
Hisz tanitó vagyok.
De hogyha üres jellem,
Tekintet, megvető,
Vagy gőg, hatalmas, büszke
Mosoly kecsegtető:
Megszégyeníteni vágyna,
Adós nem maradok:
- Tudjátok meg rongy népség,
Én tanitó vagyok.
A hetyke kérkedőnek,
Ki lenéz engemet,
Az üres fejü nagynak
Mást mint felelhetek?
- Tudás, ha szól és ihlet,
Bölcsen hallgassatok.
Én büszke vagyok arra,
Hogy tanitó vagyok.
Igaz uton ki nem jár,
Üres hivalkodó,
A népem ki zsarolja,
A gyengén rugdozó:
Kezem súlyát megérzi,
Ütök rajta nagyot,
Kitől sem tartok, pedig:
Csak tanitó vagyok
Uralkodó ha meghal:
- Éljen az uj király! -
A milljomos sirhantján:
Örökségi vizsály.
Az én siromon egykor
Ha majdan meghalok:
Imát fakaszt a könyü,
Mert tanitó vagyok.
(Forrás: Pécsi Közlöny 1905. október 13.,
XIII/215. sz. 2-3. o. BMK, mikrofilm)
Dimenziók
- #1 - Itt és most (Értekezés a térről és időről)
- #2 - Világ(egyetem)
- #3 - A jövő (Technikai jövő)
- #4 - Internet
- #5 - Matematikai mikroszkópok: A fraktálok
- #6 - Átutazóban a földön
- #7 - A sokoldalú ember - Szárnyaljon a képzeleted!
- #8 - Érdekességek a nők történetéből
- #9 - Nevelésügy az anekdoták tükrében
- #10 - Álmodozók - Irodalmi antológia
- #11 - eLeVeN
- #12 - Mozaikok a nevelés történetéből
- #13 - Achilles Dent - a gondolkodó ember
- #14 - Y-akták - Tele Fiction Magazin
- #15 - Kábulatban
- #16 - Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)
- #17 - Antigravitációban
- #18 - Nem iskolás fokon...
- #19 - Gyermekszemlélet
- #20 - Csillagnézők
- #21 - Magyar nők a dualizmus korában
- #22 - MeGiNT eLeVeN
- #23 - Valahol kinn az űrben...
- #24 - Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -
- #25 - Az örökkévalóság pillanatai
- #26 - Gitta írásai - Kaderják Gitta
- #27 - Hó hull sóhajomra (Don-kanyar - Elveszve a végtelenben)
- #28 - Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?