XVII. PEDAGÓGIAI SAJTÓ BARANYÁBAN (1868-1918)
A múlt századi és e század eleji sajtó történetének szerves részét képezi
a pedagógiai sajtó története. A megyében - vizsgált korszakunkban -
megjelentett tanügyi lapok - bár néhány volt csak hosszabb életű - a megyei
tanügyi állapotok javítását, pedagógiai képzést tűztek célul maguk elé. Sem
a pedagógiai lapok történetének sem tartalmuknak újabb kori, kimerítő
feldolgozása ezideig nem történt meg Baranyában, eltekintve néhány kisebb
lélegzetű próbálkozástól. (1)
Ha a sajtó általános történetét vizsgáljuk, látható, hogy Baranyában
(Pécsett) nagyon korán, már a XIX. sz. első harmadában megindult az
újságnyomtatás. Knezevich István lapja, a Fünfkirchner Intelligenz Wochen-
Blatt volt az első próbálkozás (1832), a következő szintén német nyelvű lap
pedig a Pressfreie Flugblatter (1848. ápr-szept.). Az első magyar nyelvű
újságot 1860. július 5-én adta ki Bánffay (Baumholzer) Simon ügyvéd "Pécsi
Lapok" címen. (2)
Nagyon hamar ezután, már 1865-ben megjelent a Népnevelők Kalauza c. lap,
melyet megelőzött az 1861-től folyamatosan, évkönyvként megjelent hasonló
című kiadvány. (3) Ettől az évtől kezdődően a pedagógiai lapok korszakunkban
mindvégig kiemelkedő helyet foglaltak el a megye kulturális életében. Az
országosan szerkesztett, 1868-tól megjelenő Néptanítók Lapja mellett -
melyben szintén gyakorta jelentek meg baranyai tanítók írásai - a megye
tanítóságának bőségesen akadtak helyi olvasmányai is. Ez azért volt
különösen nagy jelentőségű, mert így nemcsak metodikai, neveléselméleti
továbbképzést jelentettek számukra a lapok, hanem hírekhez, információkhoz
juthattak szűkebb hazájuk, Baranya oktatásügyi történéseit, egyleti
eseményeit illetően is.
A politikai, gazdasági, irodalmi, sport és egyéb karakterű újságok
mellett az alábbi pedagógiai tárgyú lapok jelentek meg hosszabb-rövidebb
ideig a megyében: Népnevelők Kalauza (1866-tól Kalauz) 1865-től 1870-ig, a
Néptanoda 1868-tól 1907-ig, a Tanügyi Füzetek 1874-1878 között, a Nevelés és
Közoktatás 1889-1891-ben, a Népoktatás 1910. februárjától (megszünt
ugyanebben az évben), és a Katholikus Iskola 1910-től. (4) A Kalauz
szerkesztője Szauter Antal volt, havonta háromszor jelent meg, általános
pedagógiai és módszertani cikkeket tartalmazott. A Néptanodának első
szerkesztője Salamon József volt, 1870-től pedig Schneider István. Ez a lap
általános tanügyi kérdésekkel foglalkozott, valamint egyesületi és hivatalos
híreket közölt. A Tanügyi Füzeteket szintén Warga Ferenc szerkesztette,
havonta jelentkezett a lap neveléstani értekezésekkel, egyleti hírekkel.
A Nevelés és Közoktatás a Pécs melléklapjaként a megye tanügyéről
tudósított, havonta.
A Népoktatás szerkesztője Mátyus István volt, évente 10 számmal
jelentkezett (volna), tanügypolitikai és helyi vonatkozású kérdésekkel. A
Katholikus Iskola minden hónap 1-én jelent meg, Kórody Miklós
szerkesztésében, akinek munkáját 1917. decemberétől Bátér János vette át. Az
általános tan- és módszertani kérdéseken kívül a katolikus tanítóság
szociális ügyeivel is foglalkozott a lap. (5)
A - kifejezetten tanügyi - lapokon kívül valamennyi nagyobb baranyai
hirlap foglalkozott időnként és alkalmanként tanügyi kérdésekkel, például a
"Pécsi Napló", a "Pécsi Hírlap", a "Dunántúl", valamint a vidéki lapok
"Mohács és Vidéke", a "Siklós és Vidéke" stb... A nem tanügyi lapok közül
kitűnt a Pécsi Közlöny, mely 1893-tól jelent meg, markánsan katolikus
világnézetű lap volt.
Az 1900-as előfizetési felhívásban az alábbiakat közölték a lap
szerkesztői: "A Pécsi Közlöny különös figyelmet akar fordítani a tanügyre,
igy a szorosan vett katolikus tanügyre, mint az országos állami tanügyre,
főleg a népiskolai tanügyre, a tanítók szellemi, de anyagi viszonyainak,
érdekeinek is előmozdítására. (...) az egyházmegyei tanügyi közlések ezentúl
kizárólag a Pécsi Közlönyben fognak történni. A tanítói állomásokra való
pályázatok a tanügyi rovat végén fognak közzététetni. A Pécsi Közlöny tehát
a pécsi egyházmegyére nézve tanügyben hivatalos lap jellegével bír
1900. január 1. óta." (6)
A számos tanügyi lap és más sajtótermék a cikkek, értekezések tartalmát
tekintve tehát elsősorban módszertani kérdésekkel, másodsorban a tanítóság,
az iskolák helyzetével, harmadsorban pedig helyi- és országos történések
közvetítésével foglalkozott.
Módszertani kérdéseket illetően a paletta nagyon sokszínű volt, a
teljesség igénye nélkül néhány téma a korabeli lapokból: A Kalauz c.
folyóirat (az évkönyvekhez hasonlóan) megtartotta az "oktatási czikkek" c.
rovatát. A rovat a legkülönbözöbb, a tanórákon gyakorta előforduló
problémákról, feladatokról írt elsősorban. Pl: az írásbeli dolgozatok
javításáról, a hitelemzési dolgozatokról, a névelők oktatásáról, a
keresztény házi nevelésről, nyelvtani, számtani feladatok
összeállításáról (Pl: törtekkel való számolás, fejszámolás , időmérés
stb...) (7)
A Tanügyi Füzetek hasonló cikkeket jelentetett meg, a módszertani
közleményeken kívül a lap nagy hangsúlyt fektetett az ismeretterjesztő
írások megjelentetésére. A lapot olvasó tanítók és érdeklődők olyan
technikai vívmányokról is olvashattak, mint a villanyosság, a telegraph,
vagy más érdekességekről, mint például az orgonaépítés. (8)
A Néptanoda c. lap is tartalmazott ugyan metodikai útmutatásokat, a főbb
rovatai azonban a tanítóság életkörülményeiről, bér- és egyéb harcairól
tudósítottak. (Ennek az oka az volt, hogy a lap mint a Pécsi Tanítóegylet
lapja működött, és az egyleti tagok törekvései az újság hasábjain
fogalmazódtak meg. (9) A lap indulásakor, 1867. decemberében már első
vezércikkben kifejeződött ez a törekvés, mely szerint az újság "a nemzet
napszámosainak" akart tért nyitni, "hogy politikai átalakulásukban
társadalmi helyzetünk változtával, emberi s polgári-jogaikat
érvényesíthessék, hogy így a nemzeti és társadalmi hivatását betölthesse."
(10)
A lap fennállása alatt valóban ezen gondolat szellemében működött, és
minden jelentősebb - tanítóságot érintő - kérdés setében véleményt
nyilvánított. 1877-ben például, Dulánszky Nándor püspöki beiktatását kemény
hangú vezércikkben kommentálták, felszólították ugyanis az új püspököt a
felekezeti iskolák rendbehozatalára, a törvény által megkívánt színvonalat
követelték a tanítók, iskolák, iskolaszékek esetében. A vezércikk siralmas
képet festett a katolikus felekezethez tarozó iskolák általános helyzetéről,
a "dohos, nedves, sötét pinczelyukak"-ról, melyeket tanszobáknak csúfoltak",
(11) a plébánosokról, akik azt képzelik, hogy "a tanítók zsarnokai", a
hiányzó tantermekről és tankönyvekről, az ésszerűtlenül művelt
vallásoktatásról, a magyar nyelv tanításában tapasztalható hiányosságokról,
a gyakran haszontalan tanítói tanácskozmányokról valamint a pécsi katholikus
tanítóképezdéről, mely az újság szerint "... nem rendelkezik elegendő
tanszerekkel, szakkönyvtárral; nincs önálló gyakorló iskolája, iskolakertje,
s mi a fő, hiányzik benne a szakszerű felügyelet és vezetés s részben oly
tanerők vannak alkalmazva, kiknek erre sem hivatásuk sem képességük." (12)
1878 őszén a lap határozottan fellépett a Boszniában katonai szolgálatot
teljesítő 35-40 baranyai tanító hazatérése érdekében, mert - mint a lap írta
-, "addig, míg nevelőink czivilisatió tisztben Boszniában működnek, saját
földünkön honosul meg a boszniai kultura." (13)
A lapot főszerkesztője, Schenider István csak nagy anyagi áldozatok árán
tudta fenntartani, mégis a korszak leghosszabb életű baranyai tanügyi lapja
volt. 1907-ben, 40 évi működés után szűnt meg, "a pártolás hiánya miatt."
(14)
A Pécsi Közlöny - már megjelenésétől, 1893-tól kezdve, de különösen
1900-tól - számos tanügyi témát tárgyalt cikkeiben. Valamennyi közoktatást
érintő miniszteri intézkedést, törvényt vagy püspöki körlevelet kommentárral
kísért, és minden írásával a katolikus szellemű oktatást, a felekezet
szerepének növelését kívánta elérni a lap. "Mindenek felett az iskolát kell
biztosítanunk az egyháznak; biztosítanunk a katholikus iskolák
fennmaradását, azok fejlesztését, s ha lehetséges, színvonalát a más jellegű
iskolák fölé emelni" (15) - írta a lap egyik 1907-es vezércikkében. Ennek a
gondolatnak a szellemében javasolták tanítók házának a létrehozását (16);
országos gyermekvédő liga felállítását a szegény sorsú vagy árva gyermekek
érdekében (17); a tanfelügyelet reformját (18), az iskolatermek át
alakítását, világítás és szemléltetés megoldását. (19)
1908-ban, az ingyenes népoktatás bevezetése kapcsán, szintén számos
elgondolkodtató és figyelemfelkeltő cikk jelent meg e lap hasábjain is. (20)
Szintén a Pécsi Közlöny volt az a lap, mely a tanügyet - különösen a
tanítók körülményeit - illetően gyakran humoros, anekdotikus formában közölt
bizonyos információkat. Ez általában, a politikai hírek kommentálását
illetően is elmondható e napilapról. Ezeknek az anekdotáknak az
összegyűjtése és feldolgozása egy külön értekezés témája lehetne, itt most
mindössze néhány jellemző írást emelek ki.
Az 1906-os tavaszi lapszámokban a tanítókkal alig foglalkoztak, csak azt
emelték ki, mennyire sújtja őket is a kormány rossz működése. Már ezt
megelőzően is több gúnyos írás jelent meg az akkori politikai vezetőkről.
1905-ben például az újságban az alábbi frappáns módon szerkesztett névsor
jelent meg a kormány tagjairól:
FeilitZSch
KrIstófy
Vörös
FejérvÁry
LáNYi
KOvácsevics
LuKács (21)
Az 1906-os májusi választások előtt, hangulatkeltés céljából az alábbi
gúnyos írás jelent meg a Pécsi Közlönyben: "Kormánybiztosi Kurzus: Elemi
tantárgyak: Törvénytan, Csürés-csavarástan, Felfüggesztéstan,
Népbolonditástan és népboldogitástan, Germanizálástan. Gyakorlati
tantárgyak: Koszorúzástan, Testedzés (az ovációk elviselésére...),
Maszkírozás, Arcbőr preparálás, Derékhajlás, Csuszás-mászás. Feltételek: 1.
Törvény nem tudás 2. Német nyelv birása (a magyar nyelv nem tudása nem képez
akadályt) 3. Megkivántatik, hogy a jelentkező feltétlenül hive legyen az
összmonarchia és a militarizmus eszméjének. Olyanok, akiknek a törvénytiprás
terén némi gyakorlatuk van, előnyben részesülnek" (22)
A választásokra készülődve a lap gyakran a tanító személyét középpontba
állító adomákat közölt, hiszen a lakosság többsége tanítóját példaképének is
tartotta. Az alábbi kis írás egyrészt a nemzetiségekkel való megbékélésre,
másrészt a 48-as Kossuth párt követésére ad példát - a tanítók viselkedésén
keresztül:
"Egy hegyháti faluban néhány 48-as érelmü tanító beszélgetett,
természetesen a választásról. Egyszer csak közéjük toppan egy pecsovics
(jujj, de rosszul esett kiírni) tanitó, aki eladdig valósággal művészettel
gyakorolta - természetesen saját hasznára - a köpönyeg forgatást.
- Barátaim - szólt, veletek tartok. Hiába, csak a Kossuth-párt az igazi.
A 48-as tanítók orrukat fintorgatták.
- Vegyük be a kompániába, - szóltam én -, hiszen ennyi becsületes magyar
tanitó között egy pecsovics meg se kottyan." (23)
A választások kapcsán született a következő - a tanítóság állapotát jól
tükröző - anekdota, melyet szintén 1906. áprilisában írtak:
"- Te, elhiszed, hogy Kossuth megadja a községi és felekezeti tanitóknak
a féláru vasuti jegyet.
- Ezt már nem hiszem.
- Miért nem.
- Mert akkor a tanítók minden héten háromszor is felutaznának Budapestre
zaklatni Apponyit, fizetés javitásért." (24)
Fentieken kívül a tanügyi- és napilapok a vizsgált korszakban
kiemelkedően sokat foglalkoztak - az elemi iskolákat illetően - három
kérdéskörrel. Az első az osztott és osztatlan tanítás - illetve ezzel
kapcsolatosan a tanterv kérdése volt. A második probléma - 1879 után - a
magyarosítás; a harmadik, nagy érdeklődést kiváltott kérdéskör pedig az
iskolaállamosítási törekvések előrehaladása (és ennek megakadályozása) volt.
Az első problémával nemcsak a sajtó, de a tanitói tanácskozmányok és a
pedagógiai pályázatok tételei is a századfordulón gyakran foglalkoztak.
Országszerte, így Baranyában is, ekkor az osztatlan iskolák óriási aránya
volt jellemző az osztottakkal szemben. Ez utóbbiak általában a városokban és
nagyközségekben működtek, ahol a lakosság - így a diákság - száma magas
volt, és így nemcsak igény, de anyagi háttér is volt az iskolák bővítéséhez,
több tagból álló tantestület alkalmazásához (Pécsen, Siklóson, Mohácson,
Nádasdon, Mágocson stb.).
Schultz Imre hosszas cikkben foglalkozott ezzel a kérdéssel, felvázolta
az osztatlan iskolák tanítóinak kilátástalan helyzetét. Azt javasolta, hogy
mivel az "osztatlan iskolában kevesebb lévén az egyes tantárgyakra
fordítható idő, mint a több tanítós iskolában: világos, hogy az egytanítós
iskolában egyszerűbb tantervre, kevesebb, rövidebb tankönyvre van szükség...
Másnak kell lennie a tanmenetnek minden tantárgy kezelésében az osztatlan s
megint másnak az osztott iskolákban." (25)
Deutsch Kálmán is csatlakozott kartársa vélekedéséhez, szerinte a vidéki
tanító nem taníthat az egységes tanterv szerint, mert 30 év alatt (1860 óta)
bebizonyosodott, hogy így nem lehet jó eredményeket elérni. Deutsch szerint
ez volt minden rossz (az erkölcstelenség, a szocializmus és a kommunizmus)
okozója. A "földmívelés" érdekében azt javasolta, hogy a leendő
földművelőknek csak a legszükségesebb ismereteket kell megtanítani, úgymint
a hittant, a Bibliát, az írás-olvasást, némi nyelvtant, történelmet és
földrajzot, alapos számolás-beli jártasságot és mindenekelőtt gazdasági
ismereteket. (26)
A sajtóban - talán legnagyobb - vihart kavart a magyarosítás kérdése a
múlt század végén, erre azonban alább külön fejezetben térek ki.
A magyarosítás problémaköréhez hasonlóan nagy vihart kavart a korszak
sajtójában az iskolaállamosítások kérdése, mely a magyarosítással is
természetesen összefüggött. A cikkek egyrészt a felekezeti iskolákat
próbálták megvédeni az államosító törekvésekkel szemben, másrészt éppen
ellenkezőleg, az államosítás különböző előnyeit taglalták.
Az államosítási törekvések a XIX. század utolsó évtizedében és a XX. sz.
első évtizedében voltak különösen erőteljesek. A felekezetek - és itt
elsősorban kell kiemelnünk a római katolikusokat - Baranyában is minden
lehetséges módon ellenálltak az állami politika törekvéseinek, és már
1893-ban mozgalmat hirdettek a tanügyi politika ellen, egyházmegyei
összefogást szorgalmaztak. (27) Döbrössy 1895-ös írásában óva intette a
kormányt az államosítások keresztülvitelétől. Egyrészt arra figyelmeztetett,
mindez milyen óriási pénzáldozatba kerülne a kétes sikerhez képest, másrészt
úgy látta, a békés fejlődés veszélybe kerül akkor, ha a felekezetek így az á
llammal szembekerülnek. "A katolikus iskolák és intézmények eddig is
melegágyai voltak a tudományos haladásnak és európai civilizációnak. (...) A
népek egyetemes történetének tanúsága szerint, a pozitív vallásos elvek,
ezek letéteményese, az egyház képezi az állam talpkövét.
Ezek szerint minden államosítási kísérlet a tanügy terén, alapjaiban
rendítené meg magát - az államot!" (28)
Más cikkek is a felekezeti - katolikus - oktatás ezredéves hagyományaira
hivatkozva védték a római katolikus kisiskolákat az államosítástól. Egy
másik érv a katolikus autonómiára tett kormány-ígéretre támaszkodva kérte az
iskolák felekezeti jellegének megtartását, mert enélkül "... végzetes
bonyodalmakra lehetne kilátásunk." (29) Egy következő gondolatmenet szerint
az iskolák államosítása azért lenne káros, mert luxus, eredményt nem hozhat.
(30) Az egyház jogai mellett emberi jogokra hivatkozva támadt egy 1896-os
cikk az államosítás hirdetőire.
"Az iskolafenntartás jogát elkobozni csupán a szabadelvűségnek jutott
eszébe, mely nehéz markát ráteszi mindenre, hogy a szabadság érzetét kiölje
és az embert állami eszközzé lealacsonyítsa. Szerinte nem is lehet az emberi
lénynek más hivatása és célja, mint adót fizetni, katonáskodni és a
politikai hatalmat kézben tartó körnek szekerét tolni." (31)
Megint más érvelők a vallásos szellemű nevelést látták veszélyeztetve az
államosítás által. (32) Több cikk foglalkozott a katolikus tanítóegyletek
sorsával, melyek a katolikus hit megerősítését is szolgálták, emiatt szintén
nem kerülték el a kormányzat figyelmét. (33)
A Pécsi Közlöny folyamatosan beszámolt azokról a történésekről, melyek
Baranyában az iskolaállamosítással összefüggtek. 1898-ban például Kiskőszeg
az elmúlt évi árvíz-csapásra hivatkozva kérte a Közigazgatási Bizottságtól
állami iskola felállítását, mely illetékes szerv a kérvényt pártoló
véleménnyel küldte tovább a minisztériumhoz. (34) 1898-ban a közoktatásügyi
miniszter adatokat gyűjtetett - a járási főszolgabírák végezték el ezt a
munkát - a községekről, az államosítások előmozdítása érdekében. Több -
katolikus iskolával bíró - község nem foglalt állást egyértelműen az
államosítás ellen, a cikkek szerint ennek oka abban állt, hogy így várták az
oktatás színvonalának emelését, illetve a lakosságra jutó kiadások
csökkenését (pl. Német-Palkonya, Jakabfalu, Torjánc, Petárda, Kássád és Uj-
Bezdán). (35)
Emiatt figyelmeztetett a Pécsi Közlöny egyik munkatársa arra, hogy
"Fölötte szükséges, hogy faluhelyeken, az értelmiség független képviselői a
népet fölvilágosítsák a dolog mibenlétéről, mielőtt a községek magukat holmi
igéretekkel lekötik. Figyelmeztessék a népet, hogy az állam mi, polgárok
vagyunk s az adófizetők az iskolafentartás terheitől nem szabadulnak meg
azzal, ha az (állam) veszi át az iskolát. (...) Másrészt rá kell mutatni,
hogy a gyermeknevelés a szülőknek természetes joga, melynél az iskola
segitségükre van; az pedig lehetetlen, hogy okos szülő gyermekeinek vallásos
szellemben, istenfélelemben való neveléséért ne hozna meg minden lehető
áldozatot. És ezt a nevelést a katolikus iskola adja meg, nem az állami..."
(36)
Az államosítás mellett szólt az a közgyűlés, melyet a Baranyamegyei
Tanítótestület tartott a népiskolai törvény kihirdetésének 30. évfordulóján,
és melyre a Pécsi Közlöny munkatársait is meghívták. A gyűlés fő témája a
törvény megváltoztatását célzó javaslatok megvitatása volt. Javasolták az
iskola-kötelezettség 7-14 éves korig való kiterjesztését, az ismétlőiskola
14 és 16. év közt tartandó 2 éves tanfolyamát, valamint az iskolák lehetőség
szerinti államosítását, kizárólagos állami tanítóképzést, ugyanakkor
emellett azt, hogy az iskola különböző jellege, úgymint "közös",
"felekezeti" és "állami" szűnjék meg, és minden népiskola "nemzeti
népiskola" elnevezést nyerjen. (37) Amint ez a cikk megjelent, néhány napon
belül az újság vezércikkben foglalkozott ismét az államosítás elleni
harccal. "Ha a katolikus társadalom jólrendezett csatasorba nem áll, egy-két
évtized múlva katolikus iskolák már csak (voltak). Mert hát majd lesz pénz
nemcsak a választásokra, hanem az iskolákra is - persze a mi pénzünk..."
(38) olvasható a cikkben, és ez utóbbi mondat felhangosította a választások
tisztátalanságával kapcsolatos mendemondákat. Az újság ugyanezen számában
külön is foglalkozott a fent említett közgyűléssel, ahol Schmidt Boldizsár
pécs-bányatelepi igazgató volt a téma referense. Független tanítót (nyolc
középiskolai osztállyal és két év egyetemi kurzussal kiképezve) és
államosított iskolákat kívánt. (39) Az újság válasza szerint a
"függetlenség" 27000 népiskolai tanítót tenne "akaratlan eszközzé a
mindenkori kormány kezében", a tanítói képzési szint emelésével kapcsolatban
pedig azt írták, hogy "tudós prelekciókra népiskolákban bizony szükség
nincs, de meg sem értenék azok az apró gyerekek; a népiskolai tantervhez nem
kell doktorátus." (40)
Ez a közgyűlés még további vitákat és reagálásokat is kiváltott, az
újságok többször is visszatértek a testület határozataira. A legtöbb
cikkíró, aki a katolikus iskolák fennmaradása mellett érvelt,
megpróbálkozott felkutatni annak okát, hogy a tanitók - és községek - egy
része, mely rész a századvégre növekedett, miért az államosítás mellett
foglalt állást. Többen vélték közülük úgy, hogy ennek oka az, hogy a tanítók
az államosítás segítségével akarnak megszabadulni a községi iskolaszékek
befolyása alól. (41) Uray Atala baáni esperes elnök egy tanítói
tanácskozmányon szintén azt fejtegette, hogy a tanítók azért vannak gyakran
az államosítás mellett, mert azt saját személyükre nézve előnyösebbnek
vélik. (42)
Döbrössy is választ fogalmazott a közgyűlés állásfoglalására,
szükségtelennek vélte a tanítóképzés államosítását, és rámutatott a
katolikus kisiskolák nagyarányú fejlődésére, sőt virágzására. (43)
A sajtó külföldi példákat is idézett a katolikus iskolák védelmében
(ugyanakkor arra is többen külföldi példákat soroltak, hogy milyen fontos az
államosítás...)
A Pécsi Közlöny hasábjain M. L. a franciák hitért hozott áldozatairól
szólt, kiemelte, hogy e nép nemcsak az istennélküli iskolák terheit viseli a
vállán, de emellett, saját pénzén, katolikus intézeteket is állít, melyre a
magyar hivőket is buzdította a cikk szerzője. (44)
Kórody Miklós képezdei tanár 1906-ban a III. egyetemes tanítógyűlésen
kifejtette, hogy miféle hátrányokkal járnak az államosítási törekvések a
magyar népoktatásügyre. (45) A miniszter 1900. évi jelentése szerint a
századfordulón egy állami iskola 3899 K-ba, egy felekezeti pedig 1463 K-ba
került. Kórody szerint főleg azért, mert a felekezeti iskolákat kormányzó és
vezető szervezet díjtalanul működött, valamint a felekezeti tanítóság
fizetése is jóval alacsonyabb az állami iskolákban alkalmazott
kortársaikénál. "25 ezer nem állami tanító az államosítás utópiája miatt 40
esztendő óta nyomorog, éhezik, fázik, sinylődik, kér, könyörög s testi és
lelki erejét a megélhetés gondjaiban emészti fel." - írta Kórody. (46) A
római katolikus tanítók II. egyetemes gyűlésén emlékiratot is megfogalmaztak
a jelenlevők, melyet a törvényhozás embereinek megküldtek, ebben elsősorban
a felekezeti és községi tanítók helyzetének és fizetésének rendezésével
kapcsolatos javaslataikat foglalták össze. (47)
Természetesen nem volt véletlen, hogy a sajtó illetve a különféle szintű
tanítói tanácskozások éppen a múlt század utolsó éveiben illetve 1906-ban és
1907-ben foglalkoztak sokat az iskolaállamosítás kérdésével. 1898 és 1906
volt ugyanis a két határkő ebben a vonatkozásban. 1898-ban iratták össze
Baranyában is azokat a községeket, ahol a magyarosítás érdekében szükséges
lett volna az államosítás, a főispán által összeírt 127 község esetében
azonban meglehetősen irreális volt az a vágy, hogy ezen községek iskoláit
államosítani lehet, erre a kormányzatnak sem pénze sem egyéb eszközei nem
voltak, és a falvak által tett nyilatkozatok sem tanúskodtak szilárd
elhatározásokról.
Szita László kutatásai szerint (48) a kormányzat csak az országos
tájékozódás miatt kért adatokat a községekről. Az állami népiskolák
1898-99-ben a minisztériumi döntések ellenére sem valósultak meg.
1906-ban érkezett az államosítási akció újabb szakaszához, amint ez a
baranyai sajtó ismét fellángoló vitái alapján is leolvasható.
Vizsgált korszakunk utolsó évtizedére vonatkozóan - az általános sajtó
írásain kívül - egyetlen tanügyi lap, az 1910. jan. 15-étől megjelent
Katolikus Iskola szolgáltat adalékokat. Ez a lap a Pécsegyházmegyei Római
Katolikus Tanitóegylet lapja volt, ebből következik, hogy havonta megjelenő
számaiban elsősorban az egyházmegye egyleti életéről számolt be, gondos
részletességgel felsorolva valamennyi közgyűlés napirendi pontjait, főbb
tartalmát. Rendszeresen közölt értekezéseket tanítók tollából, elsősorban a
tanítóság helyzetére és a katolikus szellemű nevelésre vonatkozóan.
A lap 2. számában írta Nagy Béla, hogy "Minden bűn oka a vallástalanság.
Aki vallásos, erköcsös, az csak jót cselekszik. (...) Használják fel tehát a
tanitók a nap minden óráját a vallásos nevelésre, mert e nélkül nem
élhetünk." (49)
Ez visszatérő téma volt az újságban, 1910-ben tudósítottak az 1909. nov.
4-i pécsi esperes kerületi tanítógyűléséről, ahol szintén ezt tárgyalták, de
1911. febr. 15, márc 15-ös számokban is erről közöltek cikksorozatot
"Lehetséges-e a népiskolában igazi nevelés vallásoktatás nélkül?" (50) -
1912-13-ban is folytatódott ezen gondolatkör kibontása. (51)
A tanítók rossz életkörülményei, ezek javításának lehetőségei kerültek
még gyakori és részletes megvitatásra az újság hasábjain - csakúgy, mint az
egyleti gyűléseken.
"Vajjon kinek az érdeke az iskola létele, az országé vagy a tanítóé?
Nem elég csak az iskolákat államköltségen felszereltetni, de a tanítónak
is biztos megélhetést kell nyujtani, mert ez is a népnevelési ügyhöz
tartozik" - szögezte le a lap vezércikke 1911-ben - korszakunkban sokadszor
- a katolikus tanítóság véleményét. (52)
A lap évente részletes lebontásban közölte az egylet költségvetési
adatait, a tanítónők helyzetét a lelki-gyakorlatok és tanítói önképző-
továbbképző tanfolyamok helyét, idejét, mint azt a fentiekben - a megfelelő
helyen - kifejtettem.
JEGYZETEK
(1) Rónai Béla: A pedagógiai sajtó Baranyában (In = Művelődésügyi
Tájékoztató 1963. jún. 128-131. o.) vagy: Geri Csaba: Népnevelők
Kalauza (1860-70) (Kézirat)
(2) "A sajtó története Pécsett és Baranyában", Dr. Máté Károly cikke In =
Pécs-Baranyai Ismertető (szerk. Kalotai László, Pécs, 1934.)
41-43. o.
(3) Népnevelők Kalauza. Kerületi tanfelügyelők, igazgatók, hitelemzők s
tanítók használatára írt évkönyv. (kiadta Szauter Antal és Warga
Ferenc)
(4) A magyar nevelésügyi folyóiratok bibliográfiája 1841-1936. (dr.
Felkay Ferenc előszavával, Baranyai Mária és Keleti Adolf gyűjtése;
Bp., 1937. Főv. Ped. Könyvtár) 31. o.
(5) Uott.
(6) "Felhivás az előfizetésre" In = PK 1900. jan. 4. VIII. 1. sz. 2. o.
(7) Geri Csaba i. m.
(8) Tanügyi Füzetek (Nevelészeti havi szakközlöny) 1875, 1876. évf.
számai
(9) A Néptanoda - az 1877/78-as tanévben leírtak szerint - "a bonyhád-,
szigetvár-, szentlőrinc-, siklós-, baranyavár-, pécsvárad-, mohács-,
zombor-, dombovárvidéki és vértesalji tanitóegyletek rendes közlönye"
volt, amely minden szombaton jelent meg.
(10) Néptanoda 1867. dec. I/1. vezércikk
(11) "Sch(neider) I(stván): Mit várunk mi az új püspöktől a tanügy terén"
(In = Néptanoda 1877. dec. 15. XI/15. 114-115. o.)
(12) Uott.
(13) "Kérvényezzük a tanitók hazabocsátását Boszniából" (In = Néptanoda
1878. szept. 28. XII/3. 24. o.)
(14) "Megszűnt tanügyi lap" (In = PK 1907. dec. 28. XV/287. 4-5. o.)
(15) "Tanitók házát Pécsre" - vezércikk (In = PK XV/283. 1907. dec. 10.
1-2. o.)
(16) Uott.
(17) "Kemény János: Népoktatásunk jövője" (In = PK 1908. ápr. 8. XVI/82.
3-4. o.)
(18) "Hegyháti": A tanfelügyelet reformja - vezércikk (In = Pk 1908. aug.
12. XVI/184.) 1. o.
(19) "Megnyilnak az iskolák" - vezércikk (In = PK 1908. aug. 26. XVI/194.
1. o.)
(20) "Ingyenes népoktatás!" - vezércikk (írta Dr. Egry Béla orsz. gy.
képviselő) (In = PK 1908. jan. 3. XVI/127. 1. o.)
(21) In = PK 1905. okt. 25. XIII/266. 4. o.
(22) In = PK 1906. ápr. 8. XIV/60. 4. o.
(23) In = PK 1906. ápr. 28. XIV/95.
(24) PK 1906. ápr. 28. XVI/95. 5. o.
(25) "Schultz Imre: Kell-e az osztatlan népiskolában külön tanterv?" (In =
PK 1900. jan. 20. VIII/6.) 2-3. o.
(26) "Deutsch Kálmán: Tanterv háború" - vezércikk (In = PK / 1900. aug. 5.
VIII/63.) 1. o.
(27) "Szünidő alatt" (In = PK 1893. júl 9.) 3-4. o.
(28) "Döbrössy Alajos: A kormány népoktatásügyi programja" - vezércikk (In
= PK 1895. febr. 2.) 1-2. o.
(29) "Egyházi birtok és felekezeti iskola" (In = PK 1895. nov. 24.)
1-2. o. és "Szommer Gyula: Felekezeti tanszabadság" - vezércikk (In =
PK 1896. febr. 25.) 1. o.
(30) "Közoktatási vita" - vezércikk (In = PK 1896. febr. 20.) 1. o.
(31) Uott
(32) "Népiskoláink" - vezércikk (In = PK 1897. febr. 18.) 1. o.
(33) "Népiskoláink a közoktatásügyi vitán" - vezércikk (In = PK 1897.
márc. 7.) 1. o.
(34) "Iskolák államosítása" (In = PK 1898. ápr. 17.) 3. o.
(35) "Csöndes államosítás" - vezércikk (In = PK 1898. máj. 22.) 1. o.
(36) Uott
(37) "Iskola-államosítás" (In = PK 1898. dec. 4.) 4. o.
(38) "Harc az iskoláért" - vezércikk (In = PK 1898. dec. 11.) 1. o.
(39) "Tanítótestületi közgyűlés" (In = PK 1898. dec. 11.) 4. o.
(40) Uott
(41) "Államosítás" - vezércikk (In = PK 1898. dec. 28.) 1-2. o.
(42) "Tanitók tanácskozmánya" (In = PK 1899. okt. 22.)
(43) A Pécsi Püspöki tanítóképző-intézet Értesítője 1897/98. (Pécs, 1898.)
(44) "M.L.: Áldozzunk az iskoláért!" - vezércikk (In = PK 1899. júl. 16.)
1. o.
(45) "Kórody Miklós: Az államosítási törekvéseknek a magyar
népoktatásügyre vonatkozó hátrányai s ezzel szemben fontos teendőink
iskoláink fejlesztése körül" (In = PK 1906. szept. 5. XIV/202. sz.)
3-4. o. és 1906. szept. 7. XIV/204. sz.) 3-4. o.
(46) Uott
(47) (In = PK 1906. szept. 11. XIV/206) (Budapest, 1906. aug. 27-28. r. k.
tanítók egyet. gyűlésének emlékirata)
(48) Szita László: A dualizmuskori iskolaállamosítási törekvések
nemzetiségpolitikai vonatkozásai Baranyában (1898, 1906.) (In = BHTI
1980.) 445-495. o.
(49) "Nagy Béla: A tanító két fő kötelessége" (In = Katholikus Iskola,
Pécs 1910. febr. 15. I/2.sz.) 1. o. - vezércikk (OSZK, mikrofilm)
Továbbiakban: Kat.Isk.
(50) "Lasányi János: Lehetséges-e a népiskolában igazi nevelés
vallásoktatás nélkül?" (In = Kat. Isk. 1911. febr. 15. és márc. 15.
III/2-3. sz.)
(51) - Ruzsinszky Irén írása ugyanerről (In = Kat. Isk. 1911. jún. 15.
III/6.) és - Herbert Gáspár, bükkösdi tanító írása: "A valláserkölcsi
nevelés az oktatás egész vonalán és minden ágában, mint korunk
szükséglete" (In = Kat. Isk. 1912. dec. 15. IV/10.) 3. o. és ( 1913.
jan. 15. V/1.) és Onczay Géza: A keresztény kath. hitoktatásról (In =
Kat.Isk. 1913. jan. 15. V/1.) 1. o. - vezércikk
(52) "Helyzetünk tarthatatlansága" - vezércikk (In = Kat. Isk. 1911. ápr.
15. III/4. sz.) 1. o.