XIV. NEVES TANÍTÓEGYÉNISÉGEK
A tanítók egyénisége, tehetsége, munkássága gyakran "megbújik" a
számadatok és a nevek között, az iratok többsége nem szólt másként a
tanítókról, csak mint "statisztikai adatokról", néhány elkoptatott jelzővel
értékelték legfeljebb a munkájukat. Mozaikszerűen vázolom néhányuk alakját,
bár a rendelkezésre álló csekély számú irat alapján ez csak közelítőleg
tükrözheti az akkori valóságot.
A történeti Baranya neves pedagógusai közül ki kell emelni azokat, akik
nem mint katolikus néptanító tevékenykedtek, hanem tanfelügyelőként,
képezdei tanárként segítették a tanítóság munkáját, szálltak síkra -
jelentéseikben illetve újságcikkben, könyveikben - a magasabb szintű, a
polgári kor igényeinek megfelelő oktatásért és nevelésért, az erkölcsös
(vallásos) szemlélet gyermekkori kialakításáért, vagy csak "egyszerűen" a
jobb tankönyvek, a szemléltetés, az iskolamulasztások leküzdése érdekében
fáradoztak.
Döbrössy Alajos pécsegyházmegyei áldozópap és tanítóképző-intézeti tanár
a korszak egyik kiemelkedő személyisége volt. 1846-ban született és 1869-ben
szentelték föl misés pappá. 1884-ben lett képzőintézeti tanár, 1885-ben
ideiglenes, 1886-ban pedig rendes igazgatója a képzőnek, aholis sokat tett a
leendő tanítók képzése érdekében, a színvonal emeléséért. (1) A képző
történetét is összefoglalta egyik munkájában, kiemelve az átalakulások, a
fejlődés főbb pontjait. (2)
Döbrössy Alajoshoz hasonlóan Schultz Imre is képezdei tanárként működött,
és úgy újságcikkeivel, mint számos - elemi iskolák számára írott -
tankönyvével, valamint tanulmányi körútjaival, ismeretterjesztő előadásaival
korában nagy hírnévre tett szert nemcsak a baranyai tanítók körében, de
országos viszonylatban is. (3)
Számos katolikus tanító neki köszönheti, hogy a neve és tevékenységének
rövid leírása fennmaradt, hiszen ő legtöbb tapasztalatáról az újságokban is
beszámolt, (4) leginkább a Pécsi Közlönyben, melynek munkatársa volt.
1900-ban - az országos elismerést jelző - kitüntetésben részesítette
Schultz Imrét a magyar-óvárvidéki tanító-egylet, ugyanis dísztagjukká
választották. (5)
Schneider István, Shultz Imréhez hasonlóan aktív hírlapírói tevékenységet
is kifejtett. Ő volt a Néptanoda c. lap szerkesztője 1871-től, (6) az 1872.
aug. 17-én létrejött tanügyi Magyarhoni Tanítóegyletek Országos
Szövetségének a hivatalos közlönyének a "Magyar Néptanító"-nak ő is
munkatársa volt. (7) (A 118 munkatárs között rajta kívül két baranyai tanító
dolgozott még a lapnál, Fuchs Ádám pécs-bányatelepi igazgató, aki az egyik
rovatvezető volt, és Pámer Péter siklósi tanító, "akinek a számtan körébe
vágó birálat" volt a feladata.) (8) Schneider István azonban nem sorolható a
katolikus szellemiségű pedagógusok közé, már kortársai kiemelték
"szabadelvűségét". Ugyanakkor lapján át mégis befolyást gyakorolt a megye
katolikus érzületű tanítóira is, hiszen a nemzeti nevelésről, az oktatás
fejlesztéséről, a tanítók szellemi és anyagi érdekeiről is sokat cikkezett.
"Sokat utazott, majd minden nyári nagy szünidőt külföldön töltött, sokat
olvasott, tanult, látott, tapasztalt..." (9)
Salamon József (1840-1908) a baranyai oktatásügy másik olyan alakja volt,
mint Schneider. Szabadelvűségéről híres elsősorban, és mint tanfelügyelő,
gyakran a katolikus kisiskolák "ellenére" cselekedett, például amikor egy-
egy iskola államosítását szorgalmazta. Ugyanakkor írásai, melyek szintén
elsősorban a Néptanoda hasábjain jelentek meg, melyenek első szerkesztője is
volt, a magukat képező tanítóság hasznos olvasmányai lehettek. (10)
Shultz Károly, a fentebb említett Schultz Imre bátyja, aki 1847-ben
született és 1884-től volt a siklósi tankerület felügyelője, szintén
írásaival tűnt ki. A Kalauz c. tanügyi lapban kezdett írni, később a Tanügyi
Füzetekben publikált. Legtermékenyebb időszak írói munkáságában az 1880-1900
közti két évtized, amikoris egyházpolitikai, tanügyi és hitbuzgalmi cikkek
sorát írta. (Kath. Hitoktatás, M. Korona, Religió, Népiskolai Tanügy stb.
című lapokban) (11) 1910-ben ünnepelték őt a beremendi tanítóegyleti
gyűlésen, 25 éves kerületi tanfelügyelőségének jubileuma alkalmából. (12)
A katolikus egyházmegye tanfelügyelőségének "nagy alajairól", vezető
egyházi tisztviselőiről szóló írásokat, adatokat hiába kerestünk. Az ő
tevékenységük nem tárható fel újságcikkek, visszaemlékezések alapján,
munkájukat csupán megírt jelentéseik, leveleik minősítik. Ugyanakkor, éppen
ők megpróbáltak nagy figyelmet fordítani arra, hogy az a tanítóság, amelyik
- a történeti Baranyában is - az irányításuk alá tartozott, ne tűnjön el
nyomtalanul és névtelenül a történelem süllyesztőjében. Így maradt fenn
néhány tanítóról adat, jellemzés.
1896-ban a Beremenden tanító Kornfeld Károly részesült dícséretben,
ugyanis az általa vezetett II. osztályban a tanulók minden tantárgyból "igen
jó és értelmes feleleteket adtak" az oda látogató esperes előtt. (13)
Az egyházmegyei tanítók részére kitűzött pályatételeket minden évben
elbírálták, és pályadíjjal jutalmazták, nevüket pedig a püspöki
körlevelekben megörökítették. 1897-ben például Gergelics József gyakorló
iskolai és Ruzsinszky József megyefai tanítók is az egyházmegye
kitüntetettjei között voltak, és 10 koronás aranyat nyertek. (14)
A Várady-féle monográfiában a következő sorok olvashatóak: "A régebbi
falusi tanítók közül alig találkozunk olyanokkal, akik társadalmi, vagy
irodalmi téren kifejtett munkásságuk, tevékenységük által kitűnnének; minn
nem is lehet csodálkozni, mert egyrészt képzettségük hiányos volt s másrészt
önképzésükre a csekély javadalmazásból nemigen telett." (15)
A századvég - a fentebb már kifejtett számos nehézség, tanítói
túlterheltség ellenére - e tekintetben is változásokat hozott. Schultz Imre
- többek között - egy 1896-os írásában számos kiemelkedő katolikus tanitóról
szólt, mikor tanügyi körútján járt.
"Tollforgató tanítókkal is találkoztam. Legyen elég ezek közül Stefán
Péter s Retter Dezső dárdai, Jung Ferenc baltinai, és Amberger Márton német-
bólyi tanító urak neveit fölemlítenem. Hát ha majd Bodonyi Nándor sellyei,
Kulcsár József mocsoládi, Schöfer Károly szabolcsbányai tanító urakat
fölkeresem lakhelyükön, tudom a tollforgatás is képezendi beszélgetésünk
tárgyát.
De hogy bizonyítsam be, hogy igaz az, miként jó tanítóból akármi is
válhatik, fölemlítem Amberger németbólyi tanítót, ki az orgonálás terén,
Stefán Péter dárdai tanítót, ki mint zeneszerző és méhtenyésztő, Rapp Rezső
szajki tanítót, ki mint szépíró ritkítja párját. Három tanítóegyleti
elnökkel is volt szerencsém találkozhatni (...): Müller Imre, a
németmároki, Studer Mátyás babarci s Stefán Péter dárdai tanító urral, kik a
siklós-mohács-, illetőleg baranyavárvidéki tanító-egyesületek elnökei s jó
iskolájukról, tapintatos modorukról egyaránt általánosan ismertek." (16)
Megemlítette még Schultz Strobl Ferenc laskafalui tanítót, aki kiváló
botanikus volt, Bingold szent-istváni tanítót, aki zenész, Weininger Kálmánt
Karancsról, aki jeles gazdálkodó, Hitzhaus Pétert Albertfaluról, aki
irodalomkedvelő és Müller Antal monostori tanítót, aki "magyarositó és igaz
hazafi" volt. (17)
Fentebb említett tanítók közül a későbbi időkben is akadtak olyanok,
akikről az újságok írtak, például Amberger Márton németbólyi tanítóról, aki
községe lakosait hetente tartott felolvasásokkal próbálta korszerű gazdasági
ismeretekre okítani.
"Ez volna minden népnevelőnek igazi hivatása, hogy ne szünjenek meg
gondjai az ember körül akkor, midőn az iskola proát lerázza, hanem maradjon
meg számára atyának, tanácsadónak, buzditónak és vigasztalónak..." (18)
Jóval kevésbé "heroikus" egy másik leírás, melyet 1893-ban a baari
iskolaszék készített Ebner Istvánról, az iskola tanítójáról: "53 éves, nős.
33 éves tanító, melyekből 28 évet Baarban töltött. Vallásos, békés,
türelmes, mértékletes, józan, kötelességteljesítő, ki évenkint szorgalmasan,
hüen eladja tanitványainak ama kevés szellemi kincset, mennyivel
rendelkezik. Egyébiránt a sziszifuszi munkát testileg, lelkileg megunta.
Egészsége nem teljes, lábai reggeltől estére rendesen földagadnak, s óhajtva
várja az időt, melyben a jól megérdemelt nyugdíjba mehessen..." (19)
Liczenburger Ferenc, idős szajki tanító ezzel szemben élete utolsó
napjáig dolgozott, tanítói életútja során 300 fiatalt készített elő a
tanítóképezdére. (20)
Liebald Béni, szabolcsi tanító is széleskörű népnevelői munkát
folytatott, gyümölcstermesztésről tartott előadásai megye-szerte népszerűek
voltak, a Pécsi Tanítóegyletben is többször tartott előadást. (21)
Fentebb is említett "tollforgató" tanítók közül kitűnt: Fuchs Ádám, aki
az alábbi műveket írta: "Az erkölcs ápolása", "A becsületérzés a népnevelés
szolgálatában", "A tanítók bűnlajstroma" és "A házinevelésről", Schmidt
Boldizsár, aki "Részletes tan- és óratervet" dolgozott ki, Jung Ferenc, aki
elkészítette Kis-Kőszeg (Battina) monográfiáját. (22)
Bodonyi Nándort emelték még ki a korabeli történetírók, aki 1882-ben
nyert tanképesítést, Vajszlón és Duna-Szekcsőn volt segédtanító, 1885-től
pedig Sellyén tanítóskodott. Író, művész volt egy személyben, az ő idejében
(1904) építették fel Sellyén az új iskolát. (23)
Bodonyi Nándor verseket, elbeszéléseket írt, például a "Török János" című
10 énekből álló művet. "A szép kies Ormányságról" című munka is az ő nevéhez
fűződik. (24)
A sort folytathatnánk még, és uj adatok felkutatásával tehetnénk
teljesebbé a múlt századvég kiemelkedő tanítóinak sorát, akik
lelkesedésükkel, alkotásaikkal egyrészt segítették, másrészt buzdították
tanítótársaikat is.
JEGYZETEK
(1) Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. k. 1044-1045. o.
(Bp., 1894.)
(2) Döbrössy Alajos: A pécsi püspöki tanítóképzőintézet történelmének
rövid vázlata (Pécs, 1896.)
(3) Bárdossy Ildikó: A reáliákról, az értelemmel-olvasásról és a
csoportosításról (Schultz Imre tankönyvei) (In = Nevelés- és
Művelődéstörténeti Közlemények 3. sz. szerk. Sándor László, Kaposvár,
1990.) 34-44. o. Szinnyei József: Magyar írók... i. m. XII. k.
673-680. Verédy Károly: Paedagógiai Encycl... i. m.
(4) Például: "Tanügyi körút" (In = PK 1896. aug. 15.) 3-4. o. és "Tanügyi
körkép" (In = PK 1893. ápr. 9.) 4. o. és "Tanügyi levél" (In = PK
1893. 1893. aug. 15.) 3. o. stb.
(5) "Schultz Imre kitüntetése" (In = PK 1900. jún. 3. VIII/44.) 5. o.
(6) A magyar nevelésügyi folyóiatok bibliográfiája 1841-1936. (dr. Felkay
Ferenc előszaváva., Baranyai M. és Keleti A. gyűjtése. Budapest,
1947. Fővárosi Pedagógiai Könyvtár) 31. o.
(7) Bodó László: Tanitómozgalmak Baranyában 1867-1870 között (In =
Iskolatörténeti monográfiák Baranya megyéből Pécs, 1975.) 7-31. o.
(8) Uott. 10. o.
(9) Schneider Istvánról szóló értekezés (In = Pécs szabad királyi város
összes községi népoktatási tanintézeteinek értesítője 1908/09.)
VI. o.
(10) Uott. (Salamon Józsefről szóló írás)
(11) Szinnyei József: Magyar írók... i. m. XII. k. 681. o.
(12) In = Katolikus Iskola 1910. IX. 15. II/2. 3. o.
(13) "Iskolalátogatás" (In = PK 1896. ápr. 14.) 2. o.
(14) Püspöki körlevelek 1849/1898. 59-63. o.
(15) Várady F.: BMJ. i. m. I. k. 318. o.
(16) Schultz Imre: "Tanügyi körút" (In = PK 1896. aug. 15.) 3-4. o.
(17) Uott.
(18) "Igazi néptanító" (In = PK 1900. febr.) 5-6. o.
(19) Baar 379/1893. 12. A tanító PLT, TFI
(20) Schultz Imre: Szülőföldisme (Pécs, 1878.) 40-41. o.
(21) Klingenberg Jakab: A pécsi Tanítóegylet... i. m. 9. o.
(22) Várady F.: BMJ. i. m. I. k.
(23) Baranyavármegye és Pécs szab. kir. város közigazgatási almanachja.
(szerk. Katics Antal, Pécs, 1933.) 57-58. o.
(24) Várady F.: BMJ. i. m. I. k.