XIII. TANÍTÓEGYLETEK, TOVÁBBKÉPZÉS, ÖNKÉPZÉS
A képezde, kiváló tanárai, felszereltsége és módszerei ellenére sem
jelentette a tanítók képzésének lezárását, hiszen az egyre változó
tantervek, taneszközök és oktatási viszonyok állandóan a tanító újabb és
újabb alkalmazkodását kívánták.
A tanító sohasem tekinthette véglegesnek tudását, sem a tananyagot sem a
módszereket illetően, és mindehhez járult még az a tény, hogy a környezete -
elsősorban igaz ez a falvak lakosaira - mindig elvárta a tanítójától, hogy
naprakész információkkal szolgáljon bármiről, és a legkülönfélébb ügyekben -
panaszos levelek megfogalmazásával, gazdálkodási problémákkal stb. - a
tanítóhoz fordultak.
Már 1867 decemberében a Néptanoda című lap arról írt, hogy a képezdék
csak alapot nyújtanak a tanítók tudásához, de nem adnak az élet igényeinek
megfelelő képzettséget. (1) A tanítói továbbképzés illetve önképzés tehát
óriási fontosságú volt a vizsgált időszakokban is. 1871-ben a VKM
póttanfolyamok szervezését rendelte el országszerte - 42 helyen, köztük
Baranyában is. A részvétel ezeken a kurzusokon jelentkezés alapján történt,
és nagy sikerük volt ezeknek a továbbképzéseknek. (2) Ezeknek a
tanfolyamoknak a tantervátadására való alapos felkészítés volt a céljuk,
ugyanakkor pl. a gazdasági tanfolyamok oktatóinak - melyeket szintén a
tanítóknak szerveztek - 4 héten át az volt a feladatuk, hogy a gazdasági
ismétlő iskolák vezetésére kiképezzék a tanítókat. Egy 1902-es irat szerint
a tanfolyamra felvett tanítókat 100-100 korona segélyben részesítették, így
próbálták meg rábírni őket a részvételre. (3)
A püspök rendszeres pályázati kiírásokkal próbálta meg egyházmegyéje
tanítóit alkotó gondolkodásra, pályamunkák elkészítésére rábírni, ugyanakkor
az általa kitűzött témák mindig aktuálisak, az adott helyzetnek megfelelőek
voltak. Ezeken a pályázatokon az évek során több száz r. k. tanító vett
részt, - ugyan az ösztönzés valószínűleg más lehetett kerületenként,
legalábbis a pályamunkák egyenetlen eloszlása erre enged következtetni -,
néhány tanító neve évenként szerepelt a kitüntetettek vagy jutalmazottak
között, míg mások csak ímmel-ámmal készítették el munkáikat. (23 szöveges
melléklet)
A kidolgozásra ajánlott pályatételek közül az első, módszertani mindegyik
évben az iskola, az oktatás valamilyen problémájára irányította a tanítók
figyelmét, akik lehetőséget kaptak arra, hogy gondolataikat olyan témákról,
mint tanterv, osztott és osztatlan iskola, szabadtanítás, törvénymódosítás,
papírra vessék, és így ötleteikkel elképzeléseikkel befolyásolni tudták - ha
nem is jelentős mértékben - egyházmegyei elöljáróikat, és írásműveik
visszatükrözték a baranyai kisiskolák helyzetét, megannyi gondját. A tételek
tözül a benyújtott dolgozatok mennyisége szerint - ezek a módszertani -
oktatáselméleti kérdések voltak a népszerűbbek, jobban megmozgatták a
tanítók fantáziáját, mint a második tárgykörhöz tartozó gazdasági
földműveléssel kapcsolatos témák.
Ez érthető, hiszen közvetlen hivatásuknak az oktatást érezték és bár
gazdasági oktatást is folytattak valamilyen szinten, felvilágosítással
gyakran szolgáltak mezőgazdasági kérdésekkel kapcsolatosan is, mégis ez a
terület - láthatóan - távolabb állt a tanítóságtól. Gyakori példa volt az
is, hogy egy-egy pályázó tanító egyidejűleg két dolgozatot is benyújtott. A
dolgozatok értékelésében a főtanfelügyelőség minden évben következetesen
járt el, a legkiemelkedőbb dolgozatokat rövid értékeléssel látták el, és a
nyertesek munkáiról a helyi sajtó is mindig hírt adott, esetenként azokból
részleteket is közölt.
Ezek a tanügyi tételek is fontos szerepet töltöttek be a tanítóság
katolikus hitének erősítésében, a valláserkölcs javításában. Másik módja
volt a hitbeli élet ápolásának az a lelki-gyakorlat sorozat, amelyet a múlt
század végén rendszeresen - általában Pécsett papnevelő-intézetben -
tartottak az egyházmegye katolikus tanítói számára, és melyeken főleg
baranyai tanítók vettek részt. 1898-ban például 58 résztvevő közül 41
baranyai volt. (4) A lelkigyakorlat általában több napig tartott, és a
résztvevők ezalatt együtt laktak. A közös szentmiséken kívül magán
beszélgetésekkel és előadásokkal is erősítették, ápolták vallásos
érzelmeiket.
A tanítói önképzésnek - csakúgy, mint az ország más megyéiben - alapvető
színterei voltak Baranyában is a tanítói tanácskozmányok illetve a különféle
tanítóegyletek. Az - általában szorgalmi időben tartott - összejövetelek jó
alkalmat kínáltak a tanítók számára arra, hogy mindennapi problémáikat
megbeszéljék, hogy módszereket és ötleteket cseréljenek, illetve az alkotó
munkát is lehetővé tették, hiszen a legtöbb tanácskozmányt vagy egyleti
gyűlést felolvasásokkal tették színesebbé. A tehetséges tanítók így
színteret kaptak munkáik bemutatására. A jegyzőkönyvek és újságlapok színes
és folyamatos tevékenységekről számoltak be, s bár a tanítóknak csak egy -
látszólag a nagyobb - része vett részt rendszeresen az önképzések eme
formáin, a testületi és egyleti mozgalom hatásai jelentősek.
A tanítóegyletek alakulása és működése ebben a megyében is az országos
viszonyoknak megfelelően alakult. "A népnevelés ügyének felvirágoztatásában"
és az 1868-as törvény végrehajtásában fontos szerep hárult az egyletekre.
(5)
Baranyában is jellemző volt, hgy az egyletek tagjainak száma erősen
eltérő volt, ugyanez elmondható tevékenységükről, vagyoni állapotukról,
létezésük időtartamáról is. Általános egyletek is léteztek a katolikus és
más felekezetek egyletein kívül, és Baranyában volt a legerősebb mozgalom -
az óbudai egylet tevékenységén kívül - egy országos szövetség
létrehozásáért. (6)
A Néptanoda c. lap már 1867. decemberében hírt adott tanító-egylet
létrehozásáról. (7) "Eötvös József a nagy miniszter lelkes szavai megtették
a kivánt hatást." (8) Az egylet célja az volt, hogy tapasztalatcsere,
tudományos felolvasások és írásművek benyújtása teremtsen alapot a tanítói
önképzéshez.
Eötvös felhívásáról a megyében először a Pécsi Lapok 1867. aug. 18-i
száma adott hírt. Eötvös felhívólevelét báró Lipthay Béla baranya megyei
főispánnak is megküldte, de ez csak 3 hónap múlva, október 9-én került a
megyei közgyűlés elé. (9)
A Kalauz c. lap ugyanebben a hónapban "Egyesüljünk" című cikkével
buzdított egyletalapításra. (10)
Az első egylet, amelyik megalakult Schneider István vezetésével, nem
katolikus egylet volt, hanem a"szabad általános" egyesület, 1867-ben 66
taggal, (11) és Pécsi Tanítóegyesület néven működött. Ugyancsak általános
jelleggel alakult továbbá a Baranyamegyei Tanítótestület (Pécs, 1882), a
Baranyavárvidéki Tanítóegylet (1869 illetve 1873, Baranyavár) és a
Pécsváradvidéki Általános Tanítóegylet (1872-1914) és a Siklósvidéki
Általános Tanítóegyesület (1870). (12)
Korán megszűntek a szigetvárvidéki (1868) és a Szentlőrinczvidéki
Általános Tanítóegyesületek, ennek oka bizonyára az volt, hogy tagjaik más -
megyei érdekszférájú - egyesületbe léptek át.
Római katolikus jellegű egyletek közül Peres Sándor kettőt említett
1896-ban készített összefoglalójában (a megszűnt egyleteken kívül) a
Mohácsvidéki Római Katholikus Tanítóegyesület és a Siklósvidéki R. K.
Tanítóegyletet. (13) Előbbi 1883-ban Mohácson alakult, a kéméndi, mohácsi,
német-bólyi tanítói körök részvételével, 99 fős tagsággal. Könyvtára 37
műből állt, alapvagyona pedig 541 frt 76 kr-ból. 1883-ban az elnöke Bőhm
János volt.
A másik egylet is 1883-ban alakult Siklóson, 55 taggal. Könyvtára 88
kötetből és 190 füzetből állt a beküldött adatok szerint, vagyona pedig 362
frt 31 krajcár volt. 1883-ban elnöke Khon András, 1894-ben pedig Pámmer
Péter volt. (14)
Peres művében nem szerepelhetett, vizsgált korszakunk történetéhez
azonban szorosan hozzátartozott a Pécsegyházmegyei Római Katholikus
Tanítóegyesület, mely 1907. júl. 3-án alakult meg. (15) Alapszabályai
1908-ból valók. (12. szöveges melléklet)
Ez az egyesület a XX. sz. első évtizedétől egybeolvasztotta az
egyházmegye tanítóságát.
A Mohács-Vidéki Tanítóegyesület például már 1907-ben belépett az
egyesületbe, 92 tagjával. (16) Ebbe az egyesületbe olvadtak azok a
tankerületi egyesületek is, melyek 1873-74-ben jöttek létre. Halász István
kimutatásai szerint 1878-ban 6 ilyen működött Baranyában: a pécsi egylet (40
taggal), a pécsváradi (26 taggal), a siklósi (17 taggal), a szent-lőrinczi
(32 taggal) a mohácsi (37 taggal) és a baranyavári (56 taggal). (17)
A belépést a Pécsegyházmegyei Római Katholikus Tanítóegyesületbe
általában feltételül szabták egy-egy új tanítói állás elfoglalása előtt a
pályázóknak. Ez az egyesület ügyelt a katolikus szellemiség ápolására, és a
szakmai képzésre egyaránt. A megalakulást már 1902-től erősen szorgalmazták
(18), alapszabályzatában régen megfogalmazott célokat fektettek le. A 2.
paragrafusa szerint az egyesület fő célja volt:
"a) A pécsegyházmegyei tanitók szellemi, erkölcsi és anyagi erejének a
katholikus magyar nevelés és tanitás-ügyi célra egységes szervezetbe
való foglalása.
b) Pályadíjak kitűzése által a tanítók szellemi és szakszerű
tökéletesedésének ügyét szolgálni." (19) (12. szöveges melléklet)
Az egyesület elnöke Wajdits Gyula, egyházmegyei tanfelügyelő volt. Az
alapszabályzatot mind gr. Zichy Gyula püspök, mind pedig Várady A.
miniszteri tanácsos jóváhagyta.
1906-ban Pécs központtal, Futima Sarolta elnökletével megalakult a Pécsi
Tanítónők Egyesülete. (20) Az egyesület már 1906 előtt is létezett,
Pécsvidéki Tanítónők Egyesülete néven, ám mindössze 1 vidéki tagja volt,
ezért mind nevét, mind feladatait 1906-ban az egyesület megváltoztatta.
Az 1913-as alapszabályok szerint nemcsak a város, de a megye tanítónőit
is szándékoztak - újra - ezen egyesületben összefogni. Az alapszabályzat sok
pontjában hasonlított a fentiekben említett Pécsegyházmegyei Római
Katholikus Tanítóegyesületének szabályaihoz, ez nem csupán véletlen, hiszen
a tanítónők egyesületének védnökei az előbbi egyesület tagjai közül kerültek
ki. A tanítónők azonban speciális, az előbbi egyesületétől eltérő célokat is
tűztek maguk elé, nevezetesen a nőnevelés és az önképzés előmozdítását. (21)
A tanítóegyletek működési körének témaanyagának vizsgálatakor nem
hagyatkozhatunk pusztán a katolikus jellegű egyletek anyagára, hiszen az
általános egyletek tagjai között is számos katolikus elemi iskolai tanító
tevékenykedett. Az egyleti összejöveteleken megye-szerte visszatérő téma
volt a tanítók életkörülményeinek javítását célzó javaslatok, észrevételek
megvitatása, tervezetek kidolgozása. Ezt a kérdéskört érintette például a
tanítói fizetés és nyugdíj problémája. (22)
A Pécsi Közlöny c. katolikus lap rendszeresen tudósított az egyletek
összejöveteleiről, az újság általában kapott a részletes programot
tartalmazó meghívókból. Elsősorban ezen újság közleményei alapján
rekonstruálhatóak azok a módszertani problémák, amelyek a leginkább
foglalkoztatták a tanítóságot. Éveken át - amint ez a fentebb már említett
pályatételekből és a később bemutatandó sajtó-vitákból is kiderül - a
tanterv-készítés, illetve az, hogy szükséges- e az osztatlan népiskolák
részére külön tantervet készíteni - izgalomban tartották a tanítókat,
egyleti gyűléseiken is gyakran volt ez a fő kérdés. (23) Állandó téma volt -
1879 után, de különösen 1905- és 1906-ban a magyarosítás kérdése. (24)
Gyakran felmerült a tanító feladatainak, ehhez kapcsolódóan a
tanítóképzésnek a megvitatása, ezzel kapcsolatos viták. (25) Sokszínű volt a
módszertani-tárgyú előadások palettája. Néhány téma "bejárta" a megyét, több
helyszínen, több egyleti összejövetelen is sor került pl. az "olvasástanítás
fonomimikai módszerrel" c. előadásra, melyet Möhler György pélmonostori
tanító tartott. (26) További témák: slöjd-oktatás a népiskolában (27),
énektanítás (28), a nevelésről szóló előadások (29), gazdasági és
földműveléssel kapcsolatos értekezések (30) stb.
Az egyleti összejövetelek általános napirendjéhez tartozott a nyitó- és
záróbeszéd, a tagdíjbeszedés, a jegyzőkönyv hitelesítése és időnként - az
alapszabályoknak megfelelően - a tisztújítás. A napirendbe gyakran iktattak
közös éneklést, egy-egy szavalatot vagy együttes imát. A rendszeres egyleti
találkozások révén gyakran szövődtek barátságok a tanítók között, és a jó
hangulatban eltöltött - általában közös ebéddel záruló - összejövetelek sok
tanító számára, az önképzésen kívül, igazi "ünnepet" jelentettek. Az újságok
gyakran felidézték a gyűlések utáni hangulatot is, pl. a németi- esperes
kerület tanítósága 1907. július 22-én Csonka Nándor keszüi plébános házában
"magyaros vendégszeretettel fűszerezett" ebéden vett részt, és "a
megjelentek késő délutánig együttmaradtak a legjobb hangulatban." (31)
A tanítóegyleti gyűlésen részt venni nem minden tanító számára volt
könnyű, hiszen ez gyakran hosszú utazást rótt rájuk, melyet saját
költségükből kellett fedezniük, és sokszor a napi étkezést is. Az utak
járhatatlansága - nagyobb esőzés vagy havazás idején - bizonyos községek
tanítói számára lehetetlenné tette a "kimozdulást" falujából. (32)
Az utazás akkor is nagy gondot jelentett a tanítók számára, ha például
országos rendezvényen kívántak részt venni. 1896-ban az ezredéves kiállítás
igazgatósága ezen problémát enyhítendő a II. országos és egyetemes tanügyi
kongresszus tagjainak utazási- és ellátási kedvezményeket nyújtott, és
kedvezményes belépőjegyeket a kiállításra. (33) A valóságban ezen
rendelkezések ellenére sem utazhatott el sok tanító a fővárosba,
hiszen "sovány" pénztárcájuk számára ez óriási érvágás lett volna.
Az esperes kerületek tanácskozmányai tartalmas és értékes beszédekben,
fölolvasásokban bővelkedtek, a jegyzőkönyvek írói gyakran részleteket vagy
egy-egy dolgozat rövidített vagy teljes formáját lemásolták, és az
egyházmegyei tanfelügyelőségnek utólag megküldték. A szövegeket átvizsgálva
kitűnik a kor szónok és tudományos értekezési stílusának valamennyi jellemző
vonása.
A tanítók, akik előadásokat tartottak, mondanivalójukat gyakran
"igazították" nagy elődeik illetve kortárs példaképeik szavaihoz,
gondolataihoz, Eötvös József beszédeinek és számos országos és megyei hírű
tanférfiú cikkeinek, fölolvasásainak hatása lehetett az, hogy a
tanácskozmányokon előadó tanítók stílusa, szóképei gyakran hasonlítottak
egymáshoz. A tanító maga ezekben a beszédekben fényhez, lánghoz, sugárhoz
hasonlatos, mint például egy 1893-as beszéd szövegében:
"... csalódik tehát az, ki azt hiszi, hogy kötelességének eleget tett, ha
4-5 órát tölt az iskolában. A tanítónak az iskolán kívül is kell tanítani,
legalább is jó példájával. Ő bármikor és bárhol ott áll hivatásának
szentélyében. Az ő személye hasonlít a naphoz a község láthatárán,
tudományával világit és jó példával melegit és növeszt." stb. (34)
A Pécsi Általános Tanítóegylet története jó példát szolgáltat a megye
egyleti életére általában. 1907-ben az egylet megalakulásának 40 éves
évfordulója alkalmából bízták meg a rövid történeti összefoglaló megírásával
Klingenberg Jakabot, aki hosszú éveken át volt az egylet alelnöke. (35) Ő
végig figelemmel kísérte az egylet működését és a jegyzőkönyvek segítségével
megírta ennek összefoglalását. is. A szokásos gyűléseken kívül egy nagyon
fontos eseményt említett meg a tagság múltjából: az 1870-es évet, amikor
Eötvös József személyesen látogatott el Pécsre, október 6-án. Klingenberg
részletes leírást adott erről a napról, mely szerint a minisztert fogadta a
szentszék, a városi törvényhatóság, a megyei hatóság, a Pécsi Tanítóegylet a
Pécsi Dalárda és a Pécsi Dalkör. Este pedig fáklyásmenetet tartottak. Eötvös
beszédéből - többek között - az alábbi részt idézte:
"... azon legnagyobb kincset, melyet a Gondviselés adott, az észbeli
tehetséget lehetőleg fejlesszük, mert a valódi szabadság, egyenlőség és
testvériség csak a kulturában s minden tehetségünk egyenlő kifejtésében
fekszik." (36)
A baranya megyei katolikus tanítók nemcsak megyei, de valamennyi, az
időszakban megrendezésre került országos eseményen képviseltették magukat,
arra azonban ritkán nyílott lehetőség, hogy tömegesen vegyenek részt ilyen
rendezvényeken. 1907-ben erre sokaknak nyílt közülük lehetősége, hiszen
Pécsett rendezték meg a katolikus tanítók országos bizottságának és a
dunántúli tanitóegyesületeknek a kongresszusát. A helyi lapok szerint a
baranyai katolikus tanítóság óriási érdeklődést tanusított az esemény iránt.
Különösen a rendezvény 2. napjának programja tartott számot nagy
érdeklődésre, a gazdag kínálat sok érdeklődőt vonzott a budai-külvárosi
katolikus kör nagytermébe. A következő volt a program:
1. Reggel közös szentmise.
2. A közgyűlés megnyitása.
3. Kitüntetések.
4. Elnöki, pénztárosi és titkári jelentések.
5. A nőnevelés korszerű kérdései.
6. Az egyház és az iskola.
7. Pedagógia és lélektan.
8. Pedagógiai könyvtárak és tanszer múzeumok.
9. A nép iskola a népjólét kifejezésének szolgálatában:
a) a népiskola teendői, háziipari oktatás, slöjd
b) gyakorlati födművelés, állattenyésztés,
munkaszeretet fejlesztése
c) a tanítóképzés teendői.
10. Folyó ügyek, inditványok. stb. (37)
A tanítóság kirándulásokon is részt vett, melyek szintén önképzésüket
szolgálták. 1898-ban például a Pécsi Tanítóegylet tagjai meglátogatták az
abaligeti barlangot. (38) Gyakoriak voltak a Budapestre szervezett
kirándulások, és nem ritkák a horvát, szlavón, illetve olasz területeket
végcélul választó néhány napos utazások, ezeken azonban csak kevés baranyai
tanító tudott résztvenni, a csoportos utazási kedvezmények ellenére sem
tudták ugyanis a szállás- és étkezési költségeket befizetni.
JEGYZETEK
(1) "A tanítók önképzéséről" (In = Néptanoda 1867. dec. I/1.) 7-8. o.
(2) Praeparandia iratai 642/1871. márc. 22. PLT
(3) "Gazdasági tanfolyam a tanítók számára" (In = PK 1902. máj. 15.
X/48.) 6. o.
(4) Püspöki körlevél 1936/1898. 78. o.
(5) Lantos István: A magyarhoni tanítóegyletek országos szövetsége
(1872-1874.) (In = Tanulmányok a magyar nevelésügy XVII-XX. sz-i
történetéből; Budapest, Akadémiai Kiadó, 1980. Szerk: Mészáros
István) 169-184. o.
(6) Uott., illetve Pécs szabad királyi város összes községi népoktatási
tanintézeteinek értesítője 1908/09. tanév VI. o. (Továbbiakban PÉRT
Schneider Istvánról szóló megemlékezés)
(7) "A tanítók önképzéséről" (In = Néptanoda 1867. dec. I/1.) 7-8. o.
(8) 1908/09. tanév VI. o. i. m. PÉRT
(9) Komlósi Sándor: Az Eötvös-féle népnevelési egyletek alakítására
irányuló törekvések sora Baranyában (In = Baranyai Művelődés 1972/1.
75-83. o.)
(10) Rubus: "Egyesüljünk" (In = Kalauz 1867. okt. 29. IV/1.) 5. o.
(11) Peres Sándor: A magyarországi tanitó-egyesületek története (Budapest,
1896) 262.o.
(12) Uott. 262-263. o. és "Márfi Attila: Baranya vármegye egyesületei
(1867-1914)" c. tanulmánya (In = BMTI 1985-86. Pécs) 193. o.
(13) Peres S. i. m. 277-278. o.
(14) Uott.
(15) In = PK. 1907. jún. 15. XV/135. 5. o.
(16) "Tanítóegyesületek fuzionálása" (In = PK. 1907. jún 11. XVÖ131.)
4. o.
(17) Halász István: Baranya megye tanügyi... i. m. 108-109. o.
(18) "Egyházmegyei általános tanítóegyesület" (In = PK 1902. jún. 25.
X/31.) 1. o. - vezércikk
(19) A Pécsgyházmegyei Római Katolikus Tanító-Egyesület alapszabályai
(Pécs, 1908. Püspöki Könyvnyomda) 17918. dz., Egyetemi Könyvtár, Pécs
1. o.
(20) Tanfel. iratok, 1906. márc. 12. BMLT
(21) Pécsi Tanítónők Egyesületének Alapszabályai 1913. (Tanítóegyletek c.
csomag, szám nélkül BMLT)
(22) például: Pécsi Tanítóegylet 1902. nov. 19-i választmányi ülése
Tanfel. iratok 8/1902. és 1907. márc. 7. BMLT és Tanitói gyűlés (In =
PK 1907. okt. 3. XV/226.) 4. o.
(23) "Tanító-egyleti közgyűlés (Baranyavár-vidéki tanitóegylet)" (In = PK
1900 márc. 22. VIII/23) 4. o. és "Tanitógyülés" (In = PK 1905. okt.
7. XIII/210) 3. o.
(24) "Tanitói gyűlés (Baranyavár-vidéki r. k. egylet kiskőszegi gyűlése)"
(In = PK 1905. okt. 31. XIII/230) 4.o.
(25) "A németi esperes kerület" (In = PK 1907. jún 22. XV/141.) 4. o.
(26) "Egyleti élet" (In = Pk 1904. nov. 3. XII/104.) 6. o. és "Siklósi r.
kath. tan. egylet" (In = PK 1906. máj. 3. XIV./100.) 5. o. és Baranya
megye ált. tan. egylet pécsváradi járáskörének gyűlése, 1906. márc.
8. Olasz Jegyzőkönyv, Tanfel. iratok, 1906. BMLT
(27) "Siklósi" r. kath. tan. egylet (In = PK 1906. május 3. XIV/100) 5. o.
és "Tanitó gyűlés" (In = PK 1906. máj. 3. XIV.100) 4. o.
(28) Uott és "Baranya megyei ált. tanitóegylet pécsváradi járáskörének
gyűlése 1907. márc. 7-én Hidorban." (Tanfel. iratok, 1907 BMLT) és "A
Baranyavidéki Tanító Egylet" (In = PK 1908. jún. 8. XVII/115.) 5. o.
(29) "Tanitógyűlés" (In = PK 1905. okt. 7. XIII/210) 3. o. (értekezés a
gyermekek rossz tulajdonságairól) és "A pécsegyházmegyei róm. kath.
tanitóegyesület" (In = PK 1908. jún. 11. XVI/133.) 5. o. (vallásos
nevelésről Wajdits Gyula megnyitója) és "Siklósi r. kath. tan.
egylet" (In = PK 1906. máj. 3. XIV/100.) 5. o. (értekezés az
alkoholellenes nevelésről)
(30) Bar. megyei ált, tan. egylet olaszi gyűlése 1906. márc. 8.
Tanfelügyelői iratok, 1906. BMLT (a gyümölcsfanevelésről) és 1907.
márc. 7. (a tyúktenyésztésről) stb.
(31) "A németi esperes kerület..." (In = PK 1907. jún. 22. XV/141.) 4. o.
(32) "Tanítóegyleteink reformálásáról" (Somsich Sándor) (In = PK 1902.
máj. 31.) X/60) 1-2. o.
(33) "Kedvezmény tanítóknak" (In = PK 1896. febr. 6.) 2. o. "Utazás a
vasúton harmadosztályú jegygyel a második osztályon; fél
másodosztályú jegygyel a harmadik osztályon. 2. olcsó lakás; közös
teremben elfüggönyözött ágy teljes felszereléssel napi 30 krajcárért
és tisztogatási díjért; közös teremben elfüggönyözött ágy teljes
felszereléssel napi 30 krajcárért és tisztogatási díjért;
deszkafallal elkülönített szobák egyenként 60 krajcárért és a
tisztogatási díjért; 3. kedvezményes bemenet a kiállításra: 5 jegyből
álló füzet 5 korona helyett 2 koronáért. 4. Kedvezményes étkezés..."
(34) A siklósi esperes kerület a r. kath. tanítótestület 1893. évi
tanácskozmányi jegyzökönyve 944/1893. PLT, TFI. (Schully Károly esp.
ker. tanfelügyelő)
(35) Klingenberg Jakab: A Pécsi Tan.egylet... i. m. 7. o.
(36) Uott.
(37) "A katholikus tanítók országos bizottságának és a dunántúli
tanitóegyesületeknek..." (In = PK 1907. jún. 8. XV/129 és PK 1907.
jún. 11. XV/131.) 5. o.
(38) Klingenberg Jakab i. m. 10. o.