XII. TANÍTÓK ISKOLÁZOTTSÁGA, TANÍTÓKÉPZÉS
Az 1868: XXXVIII. törvénycikk IX. fejezetének 133. paragrafusa úgy
rendelkezett, hogy "ezentúl" csak képesítéssel bíró egyének választhatóak
tanítóvá, ugyanakkor türelmes volt a törvény a nem képesített tanítókkal
szemben is, hiszen ha "tanításbeli jártasságukat és ügyességöket" igazolni
tudták, vagy nyári póttanfolyamon vettek részt, megmaradhattak hivatalukban.
(1)
E törvény megjelenése után Baranyában is kiemelt helyen szerepelt a
közoktatáspolitikai tervek között a képzett tanítók alkalmazása, illetve a
tanítóképzés fejlesztése. A megvalósítás azonban nehezen volt
kivitelezhető. 1868-ben a Kalauz c. lap szó szerint közölte Eötvös József
sorait, melyeket a Néptanítók Lapjában írt - a helyzet ugyanis Baranyában
sem volt másmilyen, mint az ország többi részén:
"A népiskolákban működő tanítók nagyrésze nemcsak, hogy rendes
tanítóképezdei tanfolyamot nem végzett, hanem az alsó elemi osztályokon
felül semmi nemű középtanodai oktatást sem nyert... az iskolában nemcsak
pedagógiai képzettséget nem szerzett, de még azon tantárgyak némelyikéből
sem tanult semmit, amelyeket tanítania kellene... Tanítóink legnagyobb
részének pedig a mindennapi kenyeret is alig biztosító csekély fizetésök és
társadalmi elszigeteltségök miatt nem volt sem módjuk, sem alkalmuk akár
olvasásból, akár más úton iskolai tanulmányuk hiányát utánpotolni." (2)
A Néptanoda még 1878 telén is gúnyos hangvételű cikkben számolt be arról
a tényről, hogy sok baranyai iskolában képezdei bizonyítvány nélküli a
tanító, és a legkirívóbb eseteket is felsorolta, úgymint: "... Szőkéden és
Átán, a népnevelés veszélyére s a tisztes tanítói kar méltó
megbotránkozására egy vagyonbukott aranyműves, illetve egy édes mesterséget
megunt bábos kontárkodik. Hát Ráczpetrén? - ... ott a segédtanítói állást a
... katonaságnál a közlegénységig felvitt trombitás fujja..." (3) Salamon
többször is kérte a Közigazgatási Bizottságot, hogy hasson oda, és ne
engedélyezze felekezeti iskolákban sem a képesítés nélküli tanítók
alkalmazását. (4)
Szuly József a Praeparandia akkori igazgatója 1878-ban levelet írt a
vallás- és közoktatásügyi miniszternek, melyben annak engedélyezését kérte -
az egyházmegyében érezhető nagy tanítóhiány miatt -, hogy azok a növendékek,
akik a képezde 3. évfolyamát jó sikerrel végzik, az 1868-as törvény 102.
paragrafusa ellenére tanképességi vizsgát tehessenek. Kérelmét a
minisztérium engedélyzete. (5)
Az ilyen - és más hasonló - intézkedések ellenére a tanítóhiány még a
századvégen is problémát jelentett a megyében, az újságokban néha évekig
hirdették egy-egy iskola tanítói állását.
A nem képesített tanítók is szép számmal szerepeltek a kimutatásokban még
az 1890-es években is, a törvény és a tanügyi hatóságok minden igyekezete
ellenére. (21. táblázat)
Salamon József kir. tanfelügyelő a püspökhöz fordult a képesítés nélküli
tanítók ügyében, akik szerinte nagy kárára voltak az iskolaügynek. A csekély
fizetést tartotta legfőbb oknak az áldatlan helyzet kialakulásában, és arra
kérte a püspököt, hogy esperesei és plébánosai munkáját felhasználva a
fizetéseket a szükségleteknek megfelelő módon állapítsa meg és javítsa,
ugyanakkor az oklevéllel nem bíró tanítókat távolítsa el. (6) (Az
elhatározott intézkedési formáról a táblázat áttekintést nyújt.) Javulás
történt a tanítói állások betöltését illetően, de a probléma nem szűnt meg,
az 1901-es átirat szerint, melyet a Közigazgatási Bizottság küldött az
egyházmegyei tanfelügyelőnek, 11 község római katolikus iskolája még mindig
képesítetlen tanítót alkalmazott, köztük Bisztricze, Szatina, Okorvölgy,
ahol már 1893-ban változtatásokat kellett volna eszközölni. (7) A VKM 17545
sz. a. rendelete értelmében ezek az állások - ha okleveles tanítók nem
jelentkeznek - okleveles tanítónőkkel esetleg okleveles óvónőkkel is
betölthetőek voltak. (8)
Sok - szegényebb - hitközség tehát éveken át nem talált iskolájába
tanítót, vagy csak képzettség nélkülit. Az érem másik oldala volt ugyanakkor
az a jelenség, hogy a gazdagabb falvak - ahol esetleg az uradalom vagy
magánszemély hozzájárult a tanítói fizetéshez - több jelölt közül is
válogathattak egy-egy megüresedett állás meghirdetése után. A
tanítóválasztások - több, de legalább két jelölt esetében gyakran megyei
hírű botrányokba fulladtak, de legalábbis községi szinten alaposan
felkavarták a kedélyeket. Itt, ezeken a választásokon a legkülönbözőbb
érdekek csaptak össze, de legritkább esetben vették figyelembe a jelölt
rátermettségét, valódi felkészültségét az iskolaszéki jegyőkönyvek szerint.
A választások kapcsán helyenként fellángoltak nemzetiségi villongások;
máskor rokoni- vagy egyéb kapcsolatok döntöttek egy-egy tanító javára, és a
többi jelölt rovására. Nagy port kavaró újságcikkek, viták is megjelentek a
választásokkal kapcsolatosan, például 1897-ben a Pécsi Közlöny hírt adott a
málomi tanítóválasztásról, aholis Svarda Gyula "győzőtt", Somsich ózdi
tanító pedig ezért nem kapta meg az állást. A Pécsi Naplóban Somsich
kirohanást intézett Andrin Gergely keszüi plébános ellen, akit a történtek
miatt okolt. A Pécsi Közlönynek ez jó alapot szolgáltatott arra, hogy a
tanítói harcot "lapok harcává" duzzassza fel. (9)
Szintén a Pécsi Közlöny jelentetett meg elgondolkodtató cikket a
tanítóválasztások tisztaságáról, melyben leleplezte az áldatlan állapotokat.
"Tanitóink igen jól tudják, hogy a minimumot felül haladó állásokra csak
termet és hang kvalifikálnak... városi iskolaszékeink legtöbbjénél pedig a
barátság, az érdek és a befolyás játsza a fő szerepet nagy dicsőségére a
tanügynek és a tanitói névnek." (10)
A cikk - névtelen - szerzője úgy vélte, a törvényhozás, az egyház és a
tanítóság együttesen segíthetne ezen a helyzeten, a megoldás az lehet, ha a
nem eléggé művelt falusi iskolaszékek kezéből kiveszik a választás jogát.
Addig is, amíg nincs változás, javasolta a katolikus kántortanítók
választásánál szereplő próbaéneklés eltörlését, mert "Aki volt már ilyen
próbaénekléssel egybekötött tanítóválasztáson, undorral kellett eltelnie
azon erölködés felett melylyel egyik a másikat nem éneklésben, hanem
orditásban felülmúlni törekedett. (...) ... a pályázókat zenéhez nem értő
iskolaszék vagy nép bírálata alá vetni, első sorban bizalmatlanság a
tanitóképezde tanári kara és a vizsgálóbizottság iránt, másodsorban a
tanitói önérzet megsértése, megalázása." (11)
Ez a tény, hogy a kántori "képességeket" a tanítói képességek elé
helyezték, határt szabott a női tanerők munkába állításának is. Számos
választási jegyzőkönyvben szerepeltek női jelöltek is, de őket még abban az
esetben sem választották tanítóvá, ha rajtuk kivül egyáltalán nem akadt
okleveles jelölt. A tanítóválasztási huzavonák gyakran úgy elhúzódtak, hogy
a tanítás hónapokig szünetelt - tanító híján. (12) A XX. sz. elején számos
pályázatban előre kikötötték, hogy a tanító tanév közben nem hagyhatja el
állását, a gyakorlat azonban azt mutatta, hogy amennyiben év közben találtak
jobb állást, pénzáldozatoktól sem riadtak vissza a tanítók, és elhagyták
korábbi álláshelyüket.
A képzettségre, okleveles tanítók alkalmazására óriási igény volt Baranya
megyében is, és a törvényes állapotok kielégítéséhez szükség volt a minél
magasabb szintű és szélesebb körű tanítóképzésre.
A Pécsi Püspöki Tanítóképző, mely nemcsak a megyét látta el képesített
tanítókkal, már a XVIII. század végén is fönnállt, 3 hónapos nyári
oktatásban részesültek a magyar, német és horvát növendékek, évente kb.
negyvenen. Tanultak módszertant, ének-zenét és orgonálást. (13)
1828-ban bezárták a Pécsett lévő intézményt, 1831-ben azonban Szepesy
Ignác püspök újjászervezte, 5 hónapossá bővítette a képzési időt. (14)
Szántó Károly kimutatásai szerint az 1830-as években 386, a 40-es években
124, az 50-es években 183, a 60-as években pedig 330 fő volt a képző
növekndéke. (15) Korszakunk tekintetében a hallgatók létszáma az alábbi
módon alakult: az 1870-es években 335, a 80-as években 385, a 90-es években
pedig 390 fő. (16) (22, 23. és 24. táblázat)
Az intézet 1848/49-ben ideiglenesen megszűnt (17), 1855-ben nyitotta meg
újra Girk György, pécsi püspök. (18)
"Az oklevélnélküli tanítók képesítése czéljából időnként póttanfolyamokat
tartottak.
Igy 1870-ben Pécsett rendezett képezdei póttanfolyamon résztvett 183
néptanitó, kik csekély 50 kr. napidíjat kaptak. Az 1871-ik évi
póttanfolyamon részt vett 228 és az 1872-iki évben 92 tanitó. Ez volt az
utolsó tanitóképesítő póttanfolyam." (19)
A Praeparandiát 1871-ben szervezték újjá, amikoris katolikus jellegét
nyomatékosan megerősítették. Ez amiatt volt szükséges, mert így továbbra is
biztosítható volt a katolikus népiskolák - így az elemi iskolák - katolikus
érzelmű tanitókkal való ellátása, és így a katolikus szellemiség, az iskolák
jellegének megőrzése. (20) Kívánatos volt továbbá a képezde katolikus
jellegének megőrzése amiatt is, mert nemcsak a pécsi, de a veszprémi,
székesfehérvári és szombathelyi egyházmegyéket is elsősorban ez a képző
látta el tanítókkal. (21)
Az 1870-es értekezlet így összegezte a tanulmányi állapotokat: "...
minden második évben nyittatik egy, két évig tartó tanfolyam úgy, hogy
folyton csak egy osztály van, minden második év végén megtartatván a
törvényes képesítő vizsgálat, kikerülnek belőle a néptanítók." (22)
1872-73-as tanévben Kovács Zsigmond pécsi püspök három évfolyamúvá
bővítette a képzőt, ugyanebben az évben nyílott meg "az önálló, osztatlan
négy osztályú gyakorló-iskola, melyben 1885-ig ők maguk teljesítették az
oktatást." (23)
1878-ban Halász István is összefoglalta a képző addigi történetét,
eszerint az intézménynek az alábbi igazgatói voltak: Dobszai Antal, Szauter
Antal (3. kép), Waldfogl Károly, Szuly József. (24) Az intézetnek 1878-ban
volt 4 tanterme, egy zeneterme, irodája, szertára és gazdasági gyakorlatokra
szánt kertészete. (25)
A képzőben neves tanáregyéniségek tanítottak, és az órarendek alapján
változatos képzésben volt részük a hallgatóknak. (4. órarend)
A gyakorlóiskolában a tanulók létszámviszonyai az iratok tanúsága szerint
1872/73 és 1895/96-os úgy alakultak, hogy a képezdei hallgatók jórészt
magyar anyanyelvű és katolikus vallású kisgyermekekkel találkoztak. (26) A
német és horvát nemzetiségű tanulók száma kevés volt, ezért a
tanítójelölteket a képezde nem tudta kellőképpen felkészíteni arra, hogy
hogyan tanítsanak nem magyar nemzetiségű diákokat magyarra - illetve
neveljenek magyarrá -, pedig erre a képezdéből kikerülve nagy szükségük lett
volna a baranyai viszonyokat figyelembe véve. (25. táblázat)
Schultz Imre 1883-ban fordult a püspökhöz levélben, melyben kifejtette,
hogy mi hátráltatja a tanítóképzés sikerét. Ennek legfőbb okát abban látta,
hogy a képezdébe "a középtanodák alsó osztályaiból csak a legcsekélyebb
észtehetséggel bíró és rendesen erkölcsileg (főleg szorgalomra nézve) is
selejtes elemek lépnek, kik hozzá még a leendő kántortanítóra nézve oly
fontos zenében sem képesek előismereteket fölmutatni, de legtöbbször
hivatással sem birnak a tanítási pályára." (27) Schultz úgy gondolta, a
problémákon nem segíthetne a képző kibővítése 4 évfolyamra, de az sem
lehetett megoldás, hogy a tanítói állomás jövedelmét általánosan emelték
volna. Szerinte a falusi lelkészek és tanítók alkalmasak arra, hogy
kiszemeljék azokat a fiúkat, akik alkalmasak a tanítói pályára, és őket
képezdébe küldjék. (28)
Eleinte a tanítónőjelöltek is ebben a képezdében jelentkezhettek
"tanképesítési vizsgálatokra", ezekre a képezde tanárai készítették fel
őket, magánúton. (29)
A tanítónők képzése korszakunkban - eleinte - nem volt megoldott, ennek
is köszönhető, hogy nők - a múlt század végéig - alig tűntek fel a tanítói
pályán.
Scitovszky János püspök 1851-ben telepítette Pozsonyból Pécsre a
"Miasszonyunk" női kanonokrend apácáit, és 1895. szept 1-jén nyílt meg -
Dulánszky Nándor és Hetyey Sámuel segítségével - a tanítónőképző. (30)
1898/9. tanévre lett a képző teljes 4 évfolyamú. A tanítójelöltek
általában "bentlakásra vannak kötelezve, ... a házi dolgokban is
segédkeznek s az idősebbek az internátus konyhájában a főzést is tanulják."
(31)
1900-ban Hetyei rendelete szerint a Praeparandiát együtt kellett
igazgatni a tanítónőképzővel, ekkor Döbrössy lett mindkét intézet
igazgatója. "... a pécsi Miasszonyunkról nevezett nőzárdabeli tanitóképző
intézet első osztályába csak olyan egészséges testalkatú lányok vétetnek
fel, kik 14. életévüket már betöltötték, de 18 évesnél nem idősebbek, és a
polgári iskola négy osztályát, vagy a felső népiskola két osztályát sikerrel
elvégezték, és ezt hiteles bizonyítvánnyal igazolni tudják." (32) (22.
szöveges melléklet és 5. órarend)
JEGYZETEK
(1) CIH 1868: XXXVIII. tc. IX. fej. 133.paragrafus 467. o.
(2) "A nagyméltóságú vallás- és közoktatási miniszter úr nagyhorderejű
vívmánya" (In = Kalauz 1868. dec. 24. 9. sz. 140. p.) Idézi: Bernics
Ferenc: Pécs város elemi népoktatása... i. m. 213. o.
(3) "Gyöngyállapotok Baranyamegyében" (In = Néptanoda 1878. febr. 9.
XI/21.) 175-176. o.
(4) Vármegyei Közig Biz. általános iratai IV/418. 181/163-1877
(5) Praeparandia iratai, 876/1878. PLT Szuly József levele a VKM-nak
(6) Salamon József levele a püspöknek BMLT (szám nélkül) - 1892.
(7) 1563/1901. szept. 25. (A Közigazgatási Bizottság jegyzőkönyvi
kivonata a képesítés nélküli tanítókról, 671/2394. kl. 1901.) PLT,
TFI. "Azon hitközségek, melyekben tanitók igényeltetnek, ezek: A
hegyháti járásban: Bános, Orfü, Szent-Katalin, Okorvölgy, Kaán,
Bizstricze, Gyümölcsény, Szatina. A pécsváradi járásban: Szellő,
Birján. A mohácsi járásban: Doboka."
(8) Uott.
(9) "A málomi tanitóválasztás" (In = PK 1897. dec. 2. és dec. 5. és Pécsi
Napló 1897. dec. 1.)
(10) "A tanitóválasztások tisztasága" (In = PK 1894. szept. 9.) 2-3. o.
(11) Uott.
(12) A főispán levele a miniszterelnöknek. K26/1678. cs. Baranya vármegye
iratai 11/1913. Kl. OKT
(13) Várady: BMJ. i. m. I. k. 326. o.
(14) Szalon újság 1906. szept. 1. XI. sz.
(15) Szántó Károly: Adalékok a tanítóképzés történetéhez Pécsett, a 18. és
a 19. században (Pécs, 1964. Pécsi Tanítóképző Főiskola Tudományos
Közleményei, Klny.)
(16) Uott. 49. o.
(17) Petrovich Ede: Baranya megye népoktatása... i. m. (In = BHTI,1874-75)
315. o.
(18) Várady: BMJ. i. m. 326. o.
(19) Uott. 326-329. o.
(20) Praeparandia iratai 438/1871. márc. 1. PLT
(21) Döbrössy Alajos: A pécsi püspöki tanítóképző intézet történelmének
rövid vázlata (Pécs, 1896.) 49-51. o.
(22) Uott.
(23) Várady F.: BMJ. i. m. I. k. 328. o.
(24) Halász István: Baranyamegye tanügyi állapota... i. m. 13. o.
(25) Uott.
(26) Döbrössy A.: A pécsi püspöki tanitóképző... i. m. 85. o.
(27) Praeparandia iratai 157/1883. PLT
(28) Uott
(29) Döbrössy A.: A pécsi püspöki tanitóképző... i. m. 38. o.
(30) Rajczi Péter: A Miasszonyunkról nevezett női kanonok rend pécsi róm.
kat. Tanítóképző Intézetének története 1895-1948. (In = BHTI 1989.)
439-474. o.
(31) Várady F.: BMJ. I. k. 329. o.
(32) Rajczi Péter: A Miasszonyunkról... i. m. 441. o.