XI. A TANÍTÓK OKTATÓ-NEVELŐ MUNKÁJA
Baranya megye katolikus kisiskolái is küszködtek azokkal a problémákkal,
amelyek országosan is jellemezték a magyar népoktatásügyet a dualizmus
időszakában. Az oktatás személyi és tárgyi feltételei - mint fentebb látható
volt - olyanok voltak, hogy a tantervek végrehajtása - a tanítók java
részének lelkesedése és emberfeletti munkája ellenére - csak részben
valósulhatott meg, sok tekintetben hagyott kívánni valót maga után az
oktatás.
"Quem Dii odere, paedagogum fecere" - olvasható egy múlt századi baranyai
tanügyi lapban, és ebben a mondatban benne rejlett több száz tanító panasza.
(1) Ugyanakkor a dokumentumok és újságcikkek alapján feltárható az a
törekvés, mely szerint az itteni tanítók nagyobb része minden lehetséges
módot és alkalmat megragadott annak érdekében, hogy az általuk vezetett -
általában osztatlan - tanulócsoportok a lehető legjobb taneredményt
produkálják.
1869. szeptember 15-én jelent meg az első népiskolai tanterv, mely a
tantárgyak és tananyag sorolásán túl alig tartalmazott tartalmi kifejtést.
Az egyházi hatóságok - a baranyai katolikus iskolák számára is - ez alapján
készítették el saját iskolájuk tantervét. (2) E tanterv (illetve az 1868-as
törvény) végrehajtásáról 1876-ban Salamon József jelentést készített, mely
szerint jónak volt mondható az elért eredmény olvasás - és
írásból, számolásból (különösen az új méter - mértékek ismeretében),
valamint földrajz, történelem, alkotmánytan és nyelvtan tárgyakból. Rosszabb
eredmény mutatkozott "terményrajz", természettan, beszéd - és értelem -,
valamint a gazdasági és kertészeti gyakorlatokban. A tanfelügyelő mindennek
okát az alábbi tényekben látta: a hanyag iskolalátogatás, a népoktatási
törvény hiányos rendelkezései, a tantermek túlzsúfoltsága, a sokszor vegyes
tannyelvű tanelőadások, és ide sorolta a tanítók esetenkénti hanyagságát,
képzetlenségét, idős korát, torna-helyiségek és gyakorlókert hiányát. (3)
1877. augusztus 26-án a 21678. sz. VKM rendelettel újabb tantervet
vezettek be, melybe átkerültek az 1869-es tanterv tárgyai, de - részben -
más elnevezéssel. A rendelet szerint az alábbi módon épült fel a tantárgyak
rendszere:
1. Hit-és erkölcstan.
2. Magyar nyelv a./beszéd-és értelemgyakorlatok,
b./írás és olvasás,
c./magyar nyelvtan.
3. Mennyiségtan a./számtan
b./mértan.
4. Történelmi tárgyak a./földrajz
b./történelem
c./polgári jogok és kötelességek.
5. Természettudományi tárgyak a./természetrajz
b./természettan
c./gazdasági és kertészeti gyakorlatok.
6. Testgyakorlás.
7. Művészeti tárgyak a./éneklés
b./rajzolás. (4)
Az elemi iskolákban tanított tárgyak köre kiszélesedett, és a tanterv
részletes útmutatója valóban elég tetemes mennyiségű ismeret elsajátítását
irányozta elő. Azok az irányelvek, melyeket a katolikus érzelmű Haragó
József 1870-ben papírra vetett az iskola feladatával kapcsolatosan, nem
évültek el az évtized végére, ugyanakkor új tartalmat nyertek. Munkájában ő
1870-ben így írt:
"Az iskola feladata az embert emberileg gondolkodni és érezni
megtanítani, vagyis az emberi észt és szivet, annak minden tehetségeivel,
ennek minden hajlamaival összhangzatosan, hivatás - és czélszerűen
kifejleszteni." (5)
Ahogyan az idő telt, az általa leírt, sokak által hirdetett oktatási -
nevelési elvek közül az "ész" művelésének, azaz az ismeretek átadásának a
térnyerése vált jellemzővé, ezt nem pusztán a tanügyi dokumentumok, hanem a
baranyai tanítók (és aggódó plébánosok) által írott levelek, újságcikkek is
tanusították. "Üröghi" például féltette a katolikus iskolákat a
valláserkölcsi nevelés elsorvadásától. (6)
Az 1879:XVIII. tc., mely a magyar nyelv tanításáról intézkedett, maga
után vonta egy új tanterv kibocsátását, mely a nem magyar ajkú népiskolák
részére készült, és csak annyiban tért el az 1877-es tantervtől, hogy a
magyar nyelvet is tartalmazta.
1882-ben az 12196/1881-es számú rendelettel - előírták a kézimunka,
1885-ben pedig - a 48580. sz. rendelettel - a mezei gazdaság és kertészet
elméleti oktatását, illetve ugyanebben az évben az egészségtan is bekerült a
tantervbe. (7)
1896-ban Döbrössy Alajos intézményének értesítőjében közölt néhány
oldalnyi gondolatébresztő tanulmányt az új tantervről és szervezeti
szabályzatról, mely a magyarországi latin- és görög szertartású római
katolikus népiskolák számára készült. Ebben az értekezésben üdvözölte ezt az
új tantervet, mely véleménye szerint jelentősen emelni fogja a katolikus
oktatási intézmények színvonalát. Korának nézeteit idézte fel, midőn a fiúk
és lányok számára előírt tananyagról szólt: szükségesnek és ésszerűnek
tartotta, hogy a fiúk terjedelmesebb ismeretkörre tegyenek szert, hiszen
"...a fiúknál az ész, a leányoknál a kedély viszi az uralkodó szerepet...
(ezért) a tananyag megválasztásánál egyforma mértéket használni nem lehet."
(8)
Az oktatás magasszintű biztosítása, a kifogástalan tanítói munka
elvégzése számos akadályba ütközött. A fentebb már említett okok miatt, a
rossz feltételek mellett nagy problémát jelentett az iskolák rendkívüli
túlzsúfoltsága (9), az osztatlan tanulói csoportok, a hiányos évfolyamok, a
megkurtított szorgalmi időszak, a rendetlen iskolába járás, megannyi
mulasztás, a járványok stb.
A Pécsi Közlöny 1902. decemberében közölt egy vezércikket "A népiskola
teljes kifejlesztéséről" címmel, amely részletesen elemezte a fennálló
helyzetet. Hetyey Sámuel püspök a tanfelügyelőséghez beterjesztett
jelentésekből arról győződhetett meg, hogy egyházmegyéjének legtöbb
kisiskolájában az V. és VI. osztály nincs felállítva, gyakran még ennél is
több évfolyam hiányzott. Ha akadt is V. és VI. osztály, a tanterve minimális
ismeretanyagra zsugorodott össze. A cikk szerint az előírt szorgalmi időt
csak kevés helyen tartják be; a kisgyermekeket túl későn iratják be az
iskolába, ugyanakkor hamar kimaradoznak. A taneszközökkel való rossz
ellátottság, a szülők (vagy a tanító) közönye, a megcsonkított tanév
együttesen okozzák a siralmas eredményeket bizonyos iskolákban. (10)
Amennyiben ez a cikk elmarasztalta a tanítóságot, úgy feltétlenül
ellenpontként állítható Döbrössy írása, melyben 1903-ban az egyházmegyei
tanhatósághoz fordult a tanítók tantervírását illetően. A 608 tanítóból 140
nem küldte be tanterv-tervezetét véleményezésre, ugyanakkor bár "...a
számbeli kiválóság még sok kivánnivalót hagy (...) hátra, a tartalmi rész
tanítóságunk szellemi gazdaságának oly bőséges tárházát nyújtotta, melylyel
mindenki meg lehet elégedve." (11) - írta Döbrössy, és első helyen kiemelte
a pécsváradi tankerület tanítóit, utánuk a baranyavári, dárdai, mohácsi és
siklósi tankerületeket. (12)
A tanterven kívül a tanítók az órarendeket is évente beküldték
ellenőrzésre. (1., 2. és 3. órarend)
A jó tantervek, felkészült tanárok és elégséges szemléltető eszköz
mellett az oktatás tartópillére volt a tankönyv. A dualizmus korszakában a
tankönyvkiadás addig soha nem látott lendületet vett.
Eötvös József - még az 1868:XXXVIII. tc. elfogadása előtt - már 1868
nyarán létrehozta a tankönyvbizottságot. (13)
A témánk szempontjából fontos felekezeti iskolák számára "saját egyházi
tanügyi hatóságuk pontosan előírta a használandó tankönyveket.(...) A
katolikus tanügyi szervek külön tankönyvkiadót hoztak létre: az 1848-ban
alapított Szent-István Társulat tankönyvkiadó részlegét. Katolikus
iskolákban csakis az itt megjelentetett tankönyvek voltak használhatóak."
(14)
Baranya megyében is ez így volt, ha ettől egy-egy római katolikus elemi
iskola tanítója eltért, azonnal figyelmeztette őt a plébános vagy az
esperes. Az egyházmegyei tanhatóság évenként jelentést kért az iskoláktól a
használt tankönyvek jegyzékével. (9. és 10. szöveges melléklet)
A megyében is éltek olyan jeles tanítóegyéniségek, akik tankönyvírással
és ötleteikkel segítették a katolikus tanítóságot is.
Schultz Imre például 1896-ban tanügyi körúton járt a megyében, és eközben
terjeszteni próbálta saját könyveit, ahogyan ő maga írta: "... körutamat
falusi népiskolák használatára szerkesztett képes reál-olvasókönyvem s új
kiadású többsorozatbeli számolókönyveim ismertetésével kötém össze (...)
Baánban, Herceg-Szöllősön, Dárdán, Monostoron, Szajkon, Hímesházán, Nyomján
és Rácpetrén." (15) (2. kép)
Egy 1906-os esperesi jelentés szerint az iskolák tankönyveiket többnyire
a Szent István Társulattól szerezték be, amelyeket pedig nem, azokat is a
katolikus tankönyvbíráló bizottság fogadta el és ajánlotta az iskoláknak.
(16)
1905-ben jelent meg az új tanterv, melynek új vonása volt, hogy részletes
utasításokat közölt a pedagógiai célokról, módszerbeli útmutatásokat adott,
és korszerű, széleskörű tananyagot, valamint utasításokat tartalmazott a
részben osztott és az osztatlan népiskolák számára. (17)
A tanterv részletessége maga után vonta a bőséges terjedelmet, ami, amint
sok más jelenség, azonnal anekdotákat szült, melyek közül például az alábbi
megjelent a megyei lapokban is:
"I. tanitó: Meghozattad már az uj tantervet s a hozzá való utasítást?
II. tanitó: Meg, annyi bizonyos, hogy vaskos kötet. Le is pecsételtem
azonnal.
I. tanitó: Ugyan, ne tréfálj. Lepecsételted?
II. tanitó: Attól tartok, hogy még végig olvasom." (18)
A tanítók munkájáról, elért eredményeikről illetve sikertelen
próbálkozásaikról, kudarcaikról a kerületi esperesek évente jelentést írtak
az egyházmegyei tanfelügyelőséghez. Ezekből illetve a királyi tanfelügyelő
leírt tapasztalataiból kiolvasható, hogyan is folyt az oktató munka a megye
kat. kisiskoláiban. Az 1906-os évről például metszet készíthető az esperesi
jelentések segítségével. A pécsváradi kerület esperese szerint (19) a
tanítók közt csak kevés olyan akadt, akit nagyobb szorgalomra és intenzivebb
tanitásra kellett bíztatni. A kerületben minden tanító tanterv szerint,
órarenddel és pontosan vezetett osztálykönyvvel dolgozott. A tanév minden
iskolában 9 és fél hónap volt. Ismétlő iskola mindegyik községben volt,
Nádasdon, Hosszúhetényben és Berkesden gazdasági ism. iskola, Pécsvárdadon
pedig ipariskola is volt.
A jelentés iskolánként, személy szerint is szólt a tanítókról, néhányat
közülük elmarasztalt az esperes. Schnell Antal, aki a pécsváradi r. k.
iskola IV-V-VI. osztályait vezette, "csak ímmel-ámmal" végezte munkáját, a
tanulói képzetlenek és fegyelmezetlenek voltak az esperes szerint. Kary
Zoltán, a szellői iskola tanítója sem ért el jó eredményeket, az esperes
szerint azért, mert a tanító és a község bírája, illetve az iskolaszék
között olyan viszályok dúltak, melyek demoralizálták a tanulókat és a
tanítót is. Esperes javasolta a tanító állásváltoztatását. Lovászhetényben
a tanító "fáradt embernek" látszott.
Baranyabánból Zádor Alajos ugyanebben az évben az alábbi tényeket
jelentette esperesi kerületéről: (20)
A kidolgozott tantervet sehol nem teljesítették. Ennek elsősorban az volt
a magyarázata, hogy az iskolák növendékeinek 90%-a nem magyar ajkú volt.
Másrészt óriási volt a mulasztások száma ebben az esp. kerületben, de
Baranyabán, B. kisfalu és Pélmonostor kivételével sehol nem büntették meg a
mulasztók szüleit. Harmadrészt okozta az eredménytelenséget a
vörhenyjárvány, több iskolát 1-2 hónapra bezártak. Ráadásul több község
iskolája vált hetekre megközelíthetetlenné a "feneketlen sár" miatt
(Darázson, Izsépen, Nagybodolyán). Az esperes - ilyen gátló körülmények
ellenére is - kiemelte a katolikus tanítók helytállását, emberfeletti
munkáját. Egyetlen tanítót említett csak a jelentés, aki "nem mulaszt, nem
ostoba, de végtelenül közönyös... szinte bamba némasággal hallgatja a
gyermekek hadarását és nincs egy szava a rendetlenkedők ellen." (21)
A főherczeglaki iskolát és tanítókat mint a "kerület gyöngyét" említette
az esperes, az uradalom által támogatott r. k. tanintézményben az oktatás
mintaszerűen zajlott. (22) (11. szöveges melléklet)
Ugyancsak 1906-ban kelt Halvay József mágocsi plébános, kerületi
alesperes jelentése, melyben a mecsekjánosi iskolát illetve tanítót
elmarasztalta a számolástanítás sikertelensége miatt, és erről átiratot
küldött az iskolaszéknek is. A többi isklában ugyanakkor kielégítőnek
találta a tanítók munkáját, minden hátráltató tényező ellenére. (23)
A jelentések alapján néha érezhető, hogy írója szubjektív módon - egyéni
érzéseire támaszkodva, vagy egy-egy község plébánosának, iskolaszékének
véleményére hagyatkozva - ítélte meg néhány tanító munkáját. A jelentések
gyakorta csak általánosító, hangulatos jelzőket tartalmaztak a tanítók
munkájáról, ritkán írták le pontosan, tényszerűen az elért (vagy el nem ért)
eredményeket. Az az általános kép, mely így kibontakozik a megye r. kat.
iskoláiról, egészében véve kielégítő színvonalúnak festi le a baranyai
tanítóság munkáját a vizsgált korszakban. Tény, hogy a tanítók zöme -
túlterheltsége és iskolán belüli-kívüli feladatai ellenére - igyekezett
munkáját valóban jól ellátni, a törvények szellemében dolgozni. Az már egy
másik kérdéskört érint, hogy munkájuk - azaz az iskoláztatás - értelmét
illetően a szülőket, családokat nem sikerült igazán meggyőzniük, legalábbis
erről tanúskodik a mulasztások óriási száma.
JEGYZETEK
(1) "Töredék egy desperátus veteránus paedagogus jegyzeteiből " (In =
Néptanoda 1878. okt. 5. XII/4. 27-29. o.)
(2) Regős János: Népiskolai tanterveink az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk
megjelenésétől 1905-ig
(3) Salamon József jelentése az 1876-os iskolai állapotokról TFI, BMLT.
(Bernics Ferenc szíves adatközlése)
(4) Tanterv a népiskolák számára - 1877. aug. 26. /21678. sz. rendelet
(VKM)
(5) Haragó József: A katholikus iskolakérdés tekintettel korunk s hazánkra
(Pécs, 1870.)
(6) "Üröghi: A népoktatás elhanyagoltsága" (In = PK 1895. okt. 20. 1-2.
o.)
(7) Regős J.: Népiskolai tanterveink... i. m. 151-166. o.
(8) Döbrössy Alajos: Észrevételek (In = A Pécsi Püspöki tanítóképző-
intézet Értesítője 1896/97. Pécs, 1897. 3-7. o.)
(9) A királyi tanfelügyelő beadványa szerint a megye területén 68 olyan
iskola volt - ebből 51 római katolikus -, melyben az 1 tanárra jutó
diákok száma a törvényben előírt számot meghaladta. Közig. Biz. jkv.
103/36. 1876. jan 8. BMLT. A Közig. Biz. ugyanezen év márciusában
hozott határozata értelmében: " ... utasíttatnak az albertfalui,
baáni, baranyavári, bodolyai, beremendi, bakóczai, babarczi, berkesdi,
bicsérdi, császtai, darázsi, dr. szt. mártoni, egregyi, f. mindszenti,
fekedi, görcsönyi, geresdi, izsépi, jágonaki, jenői, kácsfalui,
kisfaludi, laskafalui, lancsuki, mároki, monostori, maissi, n.
nyárádi, pécsváradi, p. laki, r. töttösi, r. mecskei, szabolcsi, szt.
istváni, szalatnaki, szászvári, sombereki, szabari, szajki, szebényi,
vörösmarthi vókányi, várdombói, versendi róm. kath. hitfelekezetek még
egy tanterem és tanítói állás; továbbá a bozsoki, gödrei, kiskőszegi
(batinai), nádasdi, véméndi ugyancsak róm. kath. hitfelekezetek még
két tanterem és két tanítói állás; továbbá a dun. szekcsői, mágocsi
ugyancsak róm. kath. hitfelekezetek még három tanterem és három
tanítói állás ... felállítása és szervezése iránt haladéktalanul
intézkedni. " Közig. Biz. jkv. 247/237. 1877. márc. 5. BMLT
(10) "Horváth Ignác: A népiskola teljes kifejlesztéséről" (In = PK 1902.
dec. 17. X/225. 1-2. o. vezércikk)
(11) Döbrössy Alajos: Tantervekről 2190/1903. PLT,TFI.
(12) Uott.
(13) Mészáros István: A tankönyvkiadás története Magyarországon (Bp.-Dabasi
Nyomda Tankönyvkiadó 1989.) 103. o.
(14) Uott. 111. o.
(15) "Schultz Imre: Tanügyi körút" (In = PK 1896. aug. 15. 2-3. o.)
(16) Pécsváradi kerület 1214/1906. máj. 22. PLT, TFI.
(17) Regős J.: Népiskolai tanterveink... i. m. 166. o. és Dokumentumok a
magyar nevelés ...i. m. 337-345. o.
(18) "Tanterv" (In = PK 1906. szept. 26. XIV/219.)
(19) 1214/1906. máj. 22. PLT, TFI.
(20) 1270/1906. jún. 5. PLT, TFI.
(21) Uott. (Kovács László, darázsi osztálytanítóról van szó.)
(22) Uott. Főherczeglak "Utoljára hagytam a főherczeglaki iskolát, a
kerületnek ezen gyöngyét, mely mindenben megfelel a törvény
követelményeinek. A tanítók és a szerzetes tanítónő is mintaszerüek;
de másrészt a viszonyok is páratlanok. Van ovója, külön fiu és
leányiskolája, három tanerőre annyi tanuló jut, mint máshol egyre; a
gyermekeket az uradalom látja el taneszközökkel, szereli fel az
iskolát, az iskolábajárás példás. stb."
(23) Halvay József jelentése a mecsekjánosi, kisbattyáni, bikali,
hegyhátmaróci, szalatnaki, tékesi, györei és mázai iskolákról.
1346/1906. jún. 16. PLT, TFI.