IX. TANULÓLÉTSZÁM ÉS ISKOLÁBA JÁRÁS
Baranya megye elemi iskoláinak tanulólétszámára vonatkozóan - különösen,
ha a római katolikus kisiskolák esetét tekintjük - nagyon nehéz megbízható
forrásokat találnunk, illetve azok adatait összevetni, csakúgy, mint az
elemi iskolák számának a meghatározásánál. A legnagyobb probléma abból
adódik, hogy más és más szempontok alapján készítettek kimutatásokat a
vizsgált korszakban tanulólétszámra vonatkozóan, ezért az adatok tükröznek
ugyan egy általános képet a megye oktatásügyi helyzetéről, mégsem fűzhetőek
fel egy egységes gondolatmenetre.
Annyi megállapítható, hogy a korszakban általánosan növekedett az
iskolába ténylegesen eljáró tankötelesek számaránya, ezzel egyenes mértékben
csökkent a mulasztók aránya. Ez elsősorban a felügyeleti szervek -
egyházmegyei tanfelügyelőség, királyi tanfelügyelőség, 1876-tól pedig a
közigazgatási bizottság - munkájának köszönhető, bár nem mindig pusztán
ennek.
Salamon József 1885-ös jelentésében például kifejtette, hogy
Pécsbányatelepen azokat a munkásokat, akik gyermekeiket nem járatták
rendesen iskolába, a Duna-gőzhajózási Társaság "makacsság esetén" akár
elbocsátással is sújthatta. (1)
(A tanulólétszám alakulását hátravetve, táblázatban közlöm, ezek az
adatok azonban csak hozzávetőlegesek, különösen a schematismusok esetében,
megfigyelhető ugyanis, hogy egymás után következő évek esetében több falu is
az előző tanév számadatait küldte be ismét, illetve az, hogy ahonnan nem
küldtek adatokat, ott megismételték az előző összeírás számait. Próbáltam
ezekben az esetekben - amennyiben lehetőségem volt rá - a községvizsgálati
jegyzőkönyvek adataival összevetni a schematismus adatait, a végső
eredmények azonban így is csak közelítő értéket mutatnak. (16. és 17.
táblázat))
A korszakon át mindvégig az oktatás kerékkötője volt az iskolai
mulasztások gyakori előfordulása. Bár a XX. sz. első évtizedére jelentősen
csökkent a mulasztások száma, az első világháború évei alatt újra - addig
nem tapasztalt - nagy mulasztási arány volt jellemző. (4. szöveges
melléklet)
Az 1868-as törvény bevezetése után, az 1. paragrafus alapján valamennyi
szülő és gyám köteles volt gyermekeit vagy gyámoltjait 6-től 12-ik illetve
15-ik életévük betöltéséig nyilvános iskolába járatni, hacsak magánúton
történő nevelésükről nem gondoskodtak. (2) A törvény ellenére számos szülő
nem vette egészen komolyan ezt az intézkedést, ennek sok oka volt. Sirisaka
Andor szerint a legfőbb ok az volt, hogy a szülők - ragaszkodva régebbi
szokásaikhoz - gyermekeiket nem szívesen küldték iskolába, hanem inkább
otthon, a gazdaság körüli munkákban használták fel őket. (3) Egy másik
okként azt hozták fel a korabeli sajtó cikkírói, hogy a gyermekeknek a
szülők nem tudnak sem tankönyveket, sem taneszközöket biztosítani, valamint
problémát jelentett sok szegény család számára a szükséges ruhanemű és
lábbeli biztosítása. Szintén alapvető gond volt a kisgyermekes szülők
számára az iskola nagy távolsága, különösen őszi és tavaszi esőzések idején,
amikor a kisebb földutak a települések között szinte járhatatlanná váltak.
Számos szülői panaszlevél és tanfelügyelői jelentés egybehangzóan szólt
ezekről a problémákról, az újságcikkek azonban - gyakorta - kemény hangon
bírálták a hanyag szülőket illetve az 1868-as törvényt, mely az 1. fejezet
4. paragrafusában rendelkezett ugyan a mulasztások esetén alkalmazandó
eljárásokról, első lépésként azonban "erkölcsi eszközök" felhasználását
rendelte el, és csak ezután következett a pénzbüntetés kiszabása. A
figyelmeztetés gyakran nem vezetett rögtön eredményre, azonban - miután ezt
a törvény nem zárta ki egyértelműen - újra és újra alkalmazták, bízva
hatásosságában.
Somogyi Sándor 1878-ban, a Néptanoda hasábjain az alábbi módon elemezte a
mulasztások okait: "... fájdalommal kell tapasztalnunk, miszerint a
szegényebb néposztályok, különösen napszámosok, föld- és kézművesek ma is ép
oly rendetlenül és hagyagul járatják - ha ugyan járatják - gyermekeiket,
mint a régi jó időkben. - Az egyik azért nem küldi őket, mert nemcsak hogy
könyveket és taneszközöket, de még a nélkülözhetetlen ruházatot sem képes
számukra beszerezni, - holott minden vasárnap eldorbézol legalább egy pár
forintot a korcsmában. A másik azért tartja otthon gyermekét, mivel beteg -
noha talán épen akkor libákat, malaczokat, borjukat őriz, vagy futkároz a
mezőn. A harmadik ismét más okkal áll elő. ... Sőt vannak olyanok is ...
akik magát a tanítót gyanusitják azzal, hogy nem tudja, vagy nem akarja a
gyermekeket kellően oktatni, mert már 5, már 6 év óta járnak iskolába és -
még nem tudnak semmit." (4)
A cikkíró javasolta, hogy új rendelkezések szükségesek, hogy a szülők ne
bújhassanak ki a büntetés alól. A szolgabírók más képről számoltak be a
Közigazgatási Bizottságnak jelentéseikben, rendszeresen jelentették ugyanis,
hogy az iskolát mulasztó gyermekek szüleit megbírságolták, és így az oktatás
rendben folyik, a mulasztás megszűnt. (5)
Ezzel ellentmondóak a mulasztott tanórák óriási számáról valló
tanfelügyelői jelentések. (6)
Még a századvég utolsó évtizedére sem változott meg gyökeresen a helyzet,
Schultz Imre még 1893-ban is azt írta le, hogy csak az járt faluhelyen
iskolába, aki akart, a többi otthonmaradt, és mindezért ő akkor elsősorban a
világi hatóságokat okolta. (7) Ő tárta fel azt is, több község esetében,
hogy az iskolabővítésnek és új tanítói állás létrehozásának az elrendelése
azért volt nehézkes, mert a kimutatott tankötelesek száma ugyan magas, de a
valóságban ez nem jelentett túlságosan nagy megterhelést és zsúfoltságot,
mert mind a tanító mind pedig az iskolaszék tagjai tudták, hogy a
ténylegesen iskolába járók számaránya jóval kisebb a "statisztikai
adatoknál".
Szentkúton például a tanító elmondta, hogy 300 tanulóból 200-nál sosem
jár több iskolába, sőt nyáron alig 50. (8)
1895-ben a Pécsi Közlöny egy új rendelkezésről tudósított, (9) mely
szerint - mivel az 1893/94-es tanév kimutatásai szerint a baranyai
iskolákban 217822 félnapi mulasztást jelentettek be, és mindössze 15750
esetben ítélték a szülőket pénzbüntetésre (235 frt 15 kr erejéig) - 1895.
március 1-től utasították a községi bírákat, hogy a mulasztók esetében a
községi elöljáróságok kötelesek a megbírságolást végrehajtani, és a
bírságpénzeket az iskolaszék elnökéhez kézbesíteni. (10)
Ennek ellenére a következő években sem csillapodtak a mulasztások, az
államosításról folyó vitákban is gyakorta előkerült ez a téma, egyrészt úgy,
mint a felekezeti iskolák egyik nagy gondja, másrészt úgy, mint a
közigazgatási közegek nemtörődömségének a bizonyítéka. (11)
"A nép egy része még manap is ovodának tekinti iskoláját, melybe téli
hónapban elküldi, ha küldi gyermekét, de legkisebb ok miatt napokig otthon
tartja ismét. Ily folytonos mulasztások mellett pedig nem lehet valami
fényes a taneredmény." (12) - olvasható egy 1897-ben kelt vezércikkben. A
Közigazgatási Bizottság - a kir. tanfelügyelő indítványára - többször tűzte
napirendre a mulasztások témáját, de gyakorta nem jutottak tovább a
határozathozatalban, mint ismét és ismét leszögezték a községi elöljárók
nagy felelősségét az ügyet illetően. (13)
A XX. század első évtizedében alig volt változás a mulasztások kérdését
illetően a baranyai kisiskolákban, ennek nyilvánvalóan az volt az oka, hogy
hiányzott egy határozott(abb) állásfoglalás a törvénykezés részéről.
A tanévet 1909-ben is keserű cikkben köszöntötte a Pécsi Közlöny egyik
munkatársa, (14) amikoris a mulasztások okait sorolta fel - immár sokadszor:
"... betegség, családi ünnepély, gyász, vagy a szülők betegsége folytán,
amikor a tanköteles gyermek nélkülözhetetlenné válik a családra." (Ezek a
mulasztások a törvény értelmében igazoltak voltak.)
"A tapasztalat bizonysága szerint még olyan iskolamulasztások is vannak,
amelyek a szülők kenyérkeresetével, szegénységével és nemtörődömségével
vannak ... kapcsolatban. Ez utóbbiak már nemcsak az előmenetelre, hanem az
egészségre és az erkölcsre is káros hatásúak." (15)
[Az I. világháború megnövekedett terheket rótt a gyermekekre is, ezért a
háború idején a mulasztások száma növekedett, ennek okaival a XIX.
fejezetben részletesen foglalkozom.]
A mulasztásoknak - fentieken kívül - volt még egy másik oka: a járványok,
betegségek. Az egészségtelen tantermek, a sok összezsúfolt gyermek - már
önmagukban a különböző fertőző betegségek melegágyai voltak, ehhez járult
még az alultápláltság, a szülők nemtörődömsége, az őszi-téli hónapok rossz
időjárása. A főispán folyamatosan jelentést intézett a miniszterelnökhöz a
járványokról és az ezekkel kapcsolatos iskolai mulasztásokról, (16) a
tanügyi- és napilapok is rendszeresen közöltek a megyében tomboló járványok
pusztításairól szóló statisztikákat illetve az ezek miatti
iskolabezárásokat. A bárányhimlő, a toroklob, a vörheny, a vérhas
legnagyobbrészt az iskoláskorúak - vagy a még kisebb gyermekek - köréből
szedte áldozatait, általában ha egy község iskolájában felütötte fejét
valamelyik járvány, annak nem lehetett másként útját állni, csak úgy, ha az
iskolát bezárták (gyakran másfél-két hónapra is, amíg a veszély el nem
múlt). (17)
A jelentések szerint például 1901-ben, a tanév második felébeen 16
baranyai kisiskolában szünetelt járvány miatt a tanítás, (18) 1902-ben 7,
(19) 1903-ban pedig 9 iskola zárt be emiatt. (20)
1879-ben a VKM rendeletet adott ki, amely az iskolai tanítókat s az
iskolai hatóságokat utasította az iskolákban végrehajtandó teendőkkel
kapcsolatosan, melyek a tanulóifjúság egészségének megóvását szolgálták
volna. (21) Minderre az Oroszországban kitört pestis-járvány szolgáltatta az
alapot.
A rendeletben - többek között - az alábbi utasítások szerepeltek:
"Mindenek fölött a tantermek, folyosók s általában az iskolai összes
helyiségek tisztán tartassanak, nevezetesen a portól, pókhálóktól s minden a
ragályozási anyagokat bevenni s tovább terjeszteni alkalmas rondaságtól,
mindennap megtisztittassanak, a padló, ajtók, ablakok, padok hetenként
megmosattassanak; a falak gyakrabban meszeltessenek, s a mint kisebb községi
(falusi és pusztai) iskolákban sok helyt még szokásban van, a tantermek mag-
és éléstárakul, lomtárakul s általában oda nem tartozó tárgyak rakodó
helyéül soha semmi szin alatt ne használtassanak. Az iskola környéke és
udvara szintén tisztán tartassék, nehogy az ott roskadó anyagok
kigőzölgésével a levegő megfertőztessék. - Különös gond fordíttassék az
árnyékszékre; a kutakra." (22)
Ezeket és más hasonló utasításokat betartani és betartatni azonban nem
volt könnyű feladat, hiszen a tanító és diákjai gyakran közös erővel sem
tudtak környezetükön felülemelkedni, önmagukat és egymást a járványoktól
megvédeni.
JEGYZETEK
(1) 1885. évi királyi tanfelügyelői jelentés BMLT (Jelzés nélküli
tisztázat, Bernics Ferenc szíves adatközlése)
(2) CIH 1868: XXXVIII. tc. 1. fejezet 1. paragrafus
(3) Várady: BMJ I. k. i. m. 319. o.
(4) "Somogyi Sándor: Hogyan lehetne a tanulók rendes iskolábajárását és a
teljes hatosztályu népiskola bevégzését biztosítani?" (In = Néptanoda
1878. febr. 2. XI/21. vezércikk 161-163. o.)
(5) Például: A pécsváradi járás szolgabírájának jelentése Közig. Biz.
ált. iratai 376/565. sz. BMLT
(6) Például: 1885 és 1886. évi királyi tanfelügyelői jelentés BMLT
(7) "Schultz Imre: Tanügyi körkép" (In = PK 1893. ápr. 9. 5. o.)
(8) Uott.
(9) "Mulasztások" (In = PK 1895. febr. 4. 4. o.)
(10) Uott.
(11) "Népiskoláink" - vezércikk (In = PK 1897. febr. 18. 1. o.)
(12) Uott.
(13) "Iskolamulasztások" (In = PK 1899. júl. 13. 3. o.)
(14) "A tanév küszöbén" (In = PK 1909. szept. 7. XVII/179. sz. 1-2. o.)
(15) Uott.
(16) Közig. Biz. jelentései - Vármegyék jelentései: Baranya megye
1900-1926. 1678. cs. K 26. Országos Levéltár (továbbiakban: OLT)
(17) "Járvány" (In = PK 1905. okt. 22. XIII/123. 4. o.)
(18) Tormay alispán levele a miniszterelnöknek - 1901. aug. 13. 527/2139.
1678. cs. K26. OLT
(19) Vármegyei főjegyző a min. elnöknek - 1902. 488/2210. 1678. cs. K26.
OLT
(20) Fejérváry főispán a min. elnöknek - 1903. aug. 11. 49/1903 és
1289/902. 1678. cs. K26. OLT
(21) A járványok megelőzése (Vallás - és Közoktatásügyi Minisztérium
(továbbiakban: VKM)) 1879/3844. márc. 1. rendelete; Közig. Biz. ált.
iratai 1879/1. 516/703. BMLT
(22) Uott.