VIII. A KATOLIKUS ELEMI ISKOLÁK ÁLLAPOTA BARANYÁBAN
AZ 1868 - 1914 KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN
1. AZ ISKOLÁK EREDETE
Baranya megye kisiskoláinak 1868 előtti történetével számos kutató
foglalkozott, akik munkáikban feldolgozták a katolikus iskolák történetét
is, némelyek egészen a kezdetektől. (1)
Baranyában az iskolahálózat kiépítése - Sándor László kutatásai szerint -
II. József uralkodása alatt vett nagyobb lendületet. "Az elavult, szegényes,
düledező iskolaépületeket sok helyen lebontották és egészséges fagerendákból
állókat készítettek helyette. Gyakran találkozhatunk kőalapú tömésfalas, sőt
égetett téglás iskolákkal is. 1780 és 1845 közt 45 iskola épült." (2)
Kanyar József kimutatásai szerint (3) 1846/48-ban 175, 1869-ben pedig 397
népiskola volt Baranyában, a növekedés 126,85%-os, ami magasan felülmúlta a
régió másik három megyéjében tapasztalható fejlődést, valamint ebben a
megyében volt legalacsonyabb 1869-ben az egy tanteremre jutó tankötelesek
száma, jóllehet még mindig magasabb volt a törvényben előírtnál (64,1 a 6-12
évesek és 94,3 a 6-15 évesek esetében).
Petrovich Ede a Canonica visitatiók alapján vázolta Baranya megye
reformkori népoktatásügyi helyzetét, községenként leírva az iskolaalapítás
évszámát, az iskola állapotát. (4) 1869-ben - Kanyar József kutatásai
szerint - a Pécsi Római Katolikus Egyházmegye Baranyában található
kisiskolái eredetüket tekintve különböztek. (10 táblázat)
Érdemes felidézni néhány katolikus iskola építésének körülményeit,
alapításának évszámát, hiszen ezek az épületek 1868 után gyakran alkották a
felújított vagy kibővített iskolák magvát. Abaligeten például 1787-ben épült
az iskola, 1 tanteremmel, Bánban 1798-ban, Bodolyán 1805-ben, Kisfaludon
1797-ben, Sárokon pedig 1817-ben. (5) Bellyén "az épület 1791-ből való, van
benne 3 terem, a nagyobb a lakás, a kisebb az iskola számára, a 3. raktár.
Náddal van befedve." (6)
Sásdon a plébániának kezdetben egy iskolája volt, az 1820-30-as évek
táján keletkeztek a meződi, vargai és hörnyéki iskolák, 1880/1-ben a
vásnoki. (7)
Udvardon 1854-ben nyílt meg az első iskola. "Tipikus parasztház volt,
amelyet a község némi átalakítás után erre a célra bérelt." (8)
Szemelyben is valószínűleg ebben az évben épült fel az iskola, legalábbis
a község kiadásairól tanúskodó dokumentumok szerint. (9)
A baari katolikus iskola eredetéről egy 1893-as irat 1. paragrafusa nyújt
tájékoztatást, ennek alapján a községben az első iskolaház 1811-ben épült,
ezt azonban plébánia-lakássá alakították, és ekkor a falu "a szomszédos
sáros utczában egy paraszt belső telket házzal együtt vásárolt, melyet
tanitói lakássá s iskolává alakitott; de a vályogfal és szalmatető csakhamar
romlásnak indulhattak", amint erről az 1829. évi egyházlátogatási irat vall.
(10) Szent-Dienes és Ranódfa közös iskoláját 1866-ban építette a hitközség,
320 frt költségen, Jakabfaluban 1859-ben (1400 frt), Laskafaluban 1857-ben
(6000 frt), Maisson 1864-ben (1000 frt), Borjádon 1860-ban (4861 frt), Kis-
Budméron 1868-ban, Rác-Töttösön 1856-ban, Német-Egregyen 1857-ben épült fel
az iskola. (11) (11. táblázat és 12. táblázat)
Egerszegen 1860-ban nyílt meg az iskola, Egerszeg, Hegyszentmárton és
Tengerin községek építették a kántori lakással összefüggő, egytantermes,
közös bejáratú épületet. (12)
2. AZ ISKOLÁK SZÁMA, ÁLLAPOTA, ISKOLAÉPÍTKEZÉSEK ÉS BŐVÍTÉSEK (1868-1914)
A római katolikus elemi iskolák számáról nehéz megállapításokat tenni,
ennek legfőbb oka az, hogy a tanfelügyelői jelentések és a népszámlálási
adatok nem tüntették fel ezek számát külön, vagy ha igen, akkor
népiskolákról készültek összeírások, és nem csak az elemi tanintézetekről.
A schematismusok kezelhetőek legmegbízhatóbb forrásként a katolikus elemi
iskolák számát illetően, e szám meghatározása azonban segítségükkel sem
könnyű, hiszen bizonyos években hiányzott belőlük az oktatási intézményekről
szóló kimutatás.
Az iskolák számát tekintve az 1869-es állapothoz képest az 1870-es évek
elején kisebb visszaesés volt tapasztalható. Kanyar József adatai alapján
1869-ben 397 népiskola volt Baranyában, ebből 369 volt felekezeti elemi
iskola és 3 községi. (13)
Több elsődleges és másodlagos forrásból kényszerültem adatokat gyűjteni
az iskolák számára vonatkozóan, adataim bizonyos esetekben nem pontosak,
ennek okát jelöltem. (13. táblázat) (A településnév-mutatóban szereplő
települések között színkiemeléssel jelöltem azokat, ahol 1878-ban római
katolikus elemi iskola volt. (14. táblázat)
Az 1868: XXXVIII.tc. 27-28 - a részletesen rendelkezett arról, hogy
milyen kivánalmaknak kell megfelelniük az iskolák épületeinek, külső és
belső állapotuknak. Eszerint "Az ujonnan épitendő iskolaépületek egészséges
helyen épültek, szárazak s a gyermekek létszámához mérten (egy teremre 60
gyermeket, s minden gyermekre legalább a 8-12 mý lábnyi helyet számítva)
elegendő számú tágas, világos és könnyen szellőztethető tantermekkel
legyenek ellátva." (14)
Baranya megyében a legtöbb kisiskola ekkor még nem érte el a kívánt
szinvonalat ebben a tekintetben, kivételt valóban csak az újonnan épített
iskolák többsége képezett. "A tudás háza" a legtöbb községben - különösen a
kis lélekszámú, általános szegénységben, rossz gazdasági viszonyok között
tengődő falvakban - nem volt megfelelő állapotú. A legkülönbözöbb
forrásokkal alátámasztható az az általános kép, melyet Sirisaka Andor
festett 1896-ban - az 1870-es évek baranyai iskoláiról: "Az iskola-épületek,
néhány községet kivéve, igen szerények, sőt némely helyen czélszerűtlenek. A
legtöbb iskola utobbi időben cserépzsindelyes tetővel, szilárd anyagból
készült; de itt-ott találunk még szalma-fedelű viskókat is." (15) A vizsgált
korszak iskoláinak állapotáról a Salamon József kir. tanfelügyelő által
írott 1874-es jelentés adott elsőként alaposabb áttekintést, bár ez a
jelentés nem az egész megyére terjedt ki, mindössze a pécsváradi járás
iskoláiról szólt - köztük 28 római katolikus tanodáról -. Az iskolák
állapotára és felszereltségére vonatkozó kép ugyancsak mást mutatott, mint
amit az 1868-as tc. erre vonatkozóan előirányzott.
"Az épületek állaga sok esetben nem megfelelő, tatarozásra szorul,
megvilágítása rossz, a szellőztetés és a fűtés csak részben megoldott.
Hiányzanak sok esetben a csatlakozó melléképületek, leggyakrabban az
árnyékszék és a kút" - olvasható a jelentésben. (16)
A 28 vizsgált katolikus iskola közül mindössze 11-nek az épületéről írta
azt Salamon József, hogy "jó karban van" (Berkesd, Kátoly, Lak,
Lovászhetény, Óbánya, Ófalu, Pécsvárad, Pereked, Szenterzsébet, Szilágy és
Véménd iskoláiról). A törvény előírásainak azonban még ezek az iskolák sem
feleltek meg, hiszen vagy kevés volt a tanterem a gyerekek létszámához
viszonyítva (Berkesden, Véménden), vagy rossz volt a termek megvilágítása
(Ófalu, Szenterzsébet), célszerűtlen és hiányos volt az iskola berendezése
(Berkesd, Kátoly, Ófalu, Pereked). A járás többi 17 katolikus iskolájában
még ennél is rosszabb volt a helyzet, az épület gyakran kicsi,
egészségtelen, javításra szoruló, a törvény követelményeitől meglehetősen
eltérő volt. Hímesházán "Az épület dülékeny, rozzant", Marázán szintén,
Pusztafalun "Az iskolaépület rozzant, egészségtelen, alacsony", Varasdon
"elhanyagolt, téli ablakok nincsenek. Hiány még, hogy sem kút, sem
használható árnyékszék nincs." (17) (6. térkép)
Az általam vizsgált iratanyag évtizedeken keresztül ilyen - és ehhez
hasonló jellemzéseket, leírásokat tartalmaz az iskolák állapotáról. (3.
szöveges melléklet) Mindezt annak ellenére, hogy 1868-tól folyamatosan mind
a királyi tanfelügyelők, mind pedig az egyházmegye tanfelügyelői jelentések
"sorozatát" készítették el évről-évre, és intézkedéseket kértek a
Közigazgatási Bizottságtól (1876-tól) illetve a püspöktől.
1877-ben Salamon József, aki ekkor már a megye királyi tanfelügyelője
volt, több pontban foglalta össze javaslatait a Közigazgatási Bizottság
számára az elemi iskoláztatással kapcsolatosan, és szolgabírói
intézkedéseket kért. Jelentésében kitért az iskolaépületekkel kapcsolatos
problémákra is:
"c.) ... az iskolaépületek a törvény értelmében egészségesek, világosak
legyenek és a gyermekek létszámához mérten (egy tanteremre 80 tanulót és egy
tanulóra 8-12 [] lábat számitva) épittessenek, a régiek pedig aszerint
kibővittessenek." (18) (1. szöveges melléklet)
Még ugyanebben az évben Salamon 40 község iskoláját látogatta meg,
mégpedig augusztus hónapban, máskor ugyanis ezeket a községeket "az utak
járhatatlansága miatt alig lehetett megközelíteni." (19) A tanfelügyelő
tehát nem tanítási idő alatt járt a tanintézetekben, hanem szünidőben, így
benyomásai leginkább az iskolák adminisztrációs anyagán alapulhattak. Az
épületekről az alábbi gondolatokat közölte jelentésében: "Az iskolaépületek
vagy szűkek vagy javítást vagy a tantermek szaporitását igénylik - Szent-
Katalinon, Sásdon, Kis-Hajmáson, Kaánban, Gödrén, hol még 2 tanteremre van
szükség, mert 238 növendéket oktat egy tanitó egy tanteremben, F.
Mindszenten, ... Bükösdön, ... Szent-Erzsébeten: (...) ... az iskolaépületek
dolgában történt a legtöbb ... Dinnyeberkin, Gödrén ... új iskolák épületek
és kényelmes tanitói lakokat találtam. (...) Szent-György most javítja
iskoláját." (20)
A Közigazgatási Bizottságnak 1876-tól kezdve kulcsszerep jutott az
iskolaépítések- és helyreállítások koordinálásával, megvalósításával
kapcsolatosan. Egyrészt a hozzájuk befutó kérvények alapján, másrészt a
tanfelügyelői jelentések, harmadrészt miniszteri leiratok, negyedrészt
püspöki átiratok alapján szereztek tudomást az iskolák állapotáról, illetve
a falvak igényeiről. A Bizottság gyakorta intézett átiratot a püspöknek ill.
az egyházmegyei tanfelügyelőnek sürgetve őket az épületekkel,
felszerelésekkel kapcsolatos munkálatok elvégzésére.
Véménd község például 1878-ban a minisztertől halasztást kért az
iskolaépület bővítésére. A kérvény a Közigazgatási Bizottsághoz került
véleményezésre, a testület azonban nem javasolta a halasztást, tekintve,
hogy 235 tanköteles járt a község iskolájába, és őket egy 63 éves tanító
tanította. (21)
A minisztérium végül engedélyezett 1 év haladékot, de azzal a
feltétellel, hogy az 1879/80-as tanévre az új tanterem elkészül, és új
tanítói állást is szerveznek. (22)
Szintén a Közigazgatási Bizottság munkájáról számolt be 1883-ban a
Néptanoda hasábjain Szeifricz István, egyházmegyei tanfelügyelő. Az "1868
évi 38. t. cz. 34. paragrafusához képest tantermek és tanerőkben való hiány
terjesztetvén elő, ... Babarcz, Mohács, Somberek és Duna-Szekcső hitközségek
iskolái is mint olyanok említtetnek, melyeknek haladéktalanul ki kell
bővíttetniök", és a tanfelügyelő emiatt további intézkedésekre kérte a
püspököt. (23)
A Közigazgatási Bizottság illetve a királyi tanfelügyelő intézkedési
szándékai nem mindig találtak megfelelő visszhangra a katolikus
hitközségekben. A babarci iskolaszék például 1893-ban a "katolikus eszme és
oktatás iránti újabb támadásnak" tartotta Salamon József leiratát az
iskolabővítéssel kapcsolatosan, ugyanis, mint kifejtették, csak "1-2
oskolással" van több a megengedettnél. (24)
Az 1870-es és 80-as évtizedek hoztak ugyan változást a megye katolikus
elemi tanügyét illetően, iskolaépületek- és építkezések vonatkozásában
azonban lassú volt a javulás, mint ahogyan erről a megye katolikus
szellemiségű lapjában, a Pécsi Közlönyben Schultz Imre 1893-ban beszámolt.
"Tanügyi körképek" címmel több részből álló írásában így tudósított a neves
tanár: "Tagadhatatlan tény, hogy az utolsó 20-25 év alatt nem egy új
iskolaépület emeltetett egyházmegyénkben, számos helyen bővítések,
átalakítások, javítások foganatosíttattak, de tény az is, hogy még sok igen
fogyatékos iskolaépület, a törvényes kellékeknek semmikép meg nem felelő
tanszoba található egyházmegyénkben." (25) A szerző szólt ebben a cikkében
az iskolák túlzsúfoltságáról, az épületek alacsony, düledező állapotáról. Az
újságnak egy másik írása is erről a problémáról írt, és kereste az okait is.
A falvak szegénysége, a hitközség nemtörődömsége mellett más oka is lehetett
az iskolák nyomorúságos állapotának: építkezés vagy iskolabővítés esetén
gyakorta nem szakember készítette el a terveket illetve hiányzott a
szakbírálat sokszor. Sem a törvénynek sem az építésügyi előírásoknak nem
tettek eleget a tervek készítői.
"Világítás, fűtés, szellőztetés, padok stb. most is a legprimitivebb
felfogást árulják el. Az iskolai épületeknek megbírálása és a befejezett
építkezések felülbírálása egy főtanhatóságilag megbízott építész feladata
lenne." (26) olvasható a Pécsi Közlöny hasábjain 1893. júliusában.
Ugyanakkor fentiekkel ellentétes, pozitív visszhangokat is kiváltó
iskolaépítések is történtek. Ugyancsak Schultz Imre leírásában szerepelt az
alábbi néhány elismesrő mondat:" Láttam gyönyörű szép, akár a fővárosba
beillő tantermeket (pl. Nyomján); láttam fölszerelést ott is, hol a község
keveset tesz, ha a tanító ember a maga talpán, ha szívén hordja a tanügyet
(pl. Baánban)." (27)
A Püspöki Levéltár iratanyagában az 1893-as évben feltűnően, kiemelkedően
sok az iskolaépítkezéssel bővítéssel kapcsolatos irat, ezek segítségével
metszet készíthető a századvég baranyai katolikus kisiskoláinak
problémáiról.
Elsődleges gond volt sok község számára az, hogy még ekkor is, a
népoktatási törvény végrehajtásának 25. évében jóval magasabb volt az 1
tanítóra jutó tanulólétszám, mint a törvényben előírt. Az iskolák szűkösek,
egészségtelenek voltak, a legtöbb épület ugyanúgy bővítésre szorult, mint az
1870-es 80-as években.
Így volt ez Alberfaluban (28). Geresden (29), Sztárán, ahol egy
tanteremben 130 tanköteles tanult, (30) Mohácson (31), Villányban (annak
ellenére, hogy az itteni római katolikus iskolában 3 tanító is dolgozott)
(32), Kővágószőllősön, ahová 62 helybeli és 26 cserkúti diák is járt, (33)
Somogyszentlászlón, ahol 1 tanteremben 110 tanköteles tanult (34), Baárban
szintén kb 110 gyermek járt 1 tanítóhoz, 1 tanterembe (35), Németiben, ahová
a szalántaiak is jártak. (36)
A Közigazgatási Bizottság 1893. nov. 7-én tartott ülésén a VKM 30747
sz./1893. aug. 4. rendelete alapján próbálták a túltömött elemi iskolákat
ismételten rábírni a hiányok orvoslására. (37) Harminckét római katolikus
iskola szerepelt a testület felhívásában, melyet az egyházmegyei
hatóságoknak megküldtek. (38)
A túlzsúfolt iskola tehát sok községben jelentett megoldásra váró
problémát, a bővítéseket, új építkezéseket, illetve új tanítók alkalmazását
a lakosság szegénysége, más irányú anyagi terheltsége akadályozta. Az
1893-as év anyaga erről is tanúskodik, a falvak iskolaszéki jegyzőkönyvei a
megye különböző részein ugyanolyan gazdasági gondokról számoltak be.
Budafa és Mánfa az alábbi módon indokolta "tehetetlenségét", válaszolva a
tanfelügyelő átiratára: "A községek nyomasztó anyagi helyzetben
vannak, túlterheltek, tüzifecskendőt kellett beszerezniük, községi
építkezéseket teljesítettek." (39)
Sztárán az aránytalanul csekély birtokra (1001 lélek - 140-150 gazdának
összesen csak 14 telke van) és a község lakosainak általános szegénységére
hivatkozva hárították el az iskolabővítést. (40) Gyürüfü lakosai a már
felépített iskola költségeit nem tudták törleszteni, mert "... az alig 300
lélekből álló hegyes és völgyes sovány határral biró ... község
szöllőhegyét, melyből a szegény nép egyéb kereset forrás hiányában tengette
életét, a philloxa teljesen kipusztitotta..." (41)
Szalántán és Németiben ugyanez volt a helyzet, az ottani iskolaszék
jegyzőkönyve szerint a község lakosai "szánandó szegénységben" élnek,
egyedüli jövedelmi forrásuk volt ugyanis a káposzta és a bor, a káposzta ára
viszont 6-8-10 frt-ról 2-3 frt-ra esett vissza (százáé), a szőlőket pedig
elpusztította a phyloxera, ez időben parlagon voltak. (42)
Arra vonatkozóan, hogy ebben az időszakban milyen is volt tulajdonképpen
az iskola, csak nagyon kevés leirás áll rendelkezésünkre. (1. kép) Az
iratokból általában az derül ki, mi nincs az iskolában, és ez is csak pár
szóban kifejtett. Egy - a fentiekben már jelzett - 1893-as, Baar községben
keletkezett dokumentum részletes leírást közölt az ottani iskoláról, amely
ha általánosnak nem is mondható, egy tipikus képet mindenképpen bemutat az
akkori állapotokról. Eszerint a tanító lakásával egy fedél alatt "az épület
hátsó részében van az iskolaszoba, hova a bejárat 1 méter széles és 4 méter
hosszú folyosócskáról nyílik, mely folyosó amellett, hogy egy padlás-
följárati lépcsőt és kenyérsütő-kemencét is magában foglal, a tanítónak
nyárikonyha helyiségül szolgál, megtöltvén az iskolaszobát konyhaszaggal s a
legyek ezreivel. (...)
Az iskolaház idő folytán cserépel lett födve. (...) Az 1891. évben az
iskolaszoba korhadt felső padozata éjjel leszakadván ... 100 frt-tal
megújíttatott.
Kutja az iskolának nincsen; szintúgy kerítéseket majdnem teljesen
nélkülözi." (43)
A dokumentum az iskolaszobáról is tartalmaz adatokat, ennek alapján "...
hossza: 8 1/2 méter, szélessége 5,60 cm. magassága = 2,65 ctm. azaz összes
térfogata 126 köbméter. (...) A tankötelesek közül bejár átlag 110. És így
jut egy-egy tanulóra 1,24 köbctm. térség, a kályhát, asztalt, szekrényt,
padokat nem számítva. A tanulók egy része a földön üldögél, másrésze
ideiglenesen alkalmazott deszkákon foglal helyet, sőt a téli hónapokban még
a kályhasarokba is kerül." (44)
Azok a községek, amelyeknek a lakossága az égető szükség és a törvény
ellenére sem tudott új iskolát állítani - szegénysége miatt - gyakran
folyamodtak halasztásért, ezt gyakran meg is kapták, és nagyon gyakori az
iratok szerint az olyan eset, amikor az 1-2-3 stb. évi haladék után újabb
haladékot kértek, hiszen ennyi idő általában kevésnek bizonyult arra, hogy a
lakosság anyagilag felkészüljön az iskolaépítésre. Így sikerült hosszú
évekig (néha egy egész évtizedig) elodázni az építkezést. Így volt ez
például Illocska (45), Szajk és Versend (46), Jágonak (47), Albertfalu (48)
esetében.
Az építkezés megkezdése előtt tervrajzokat kellett készíttetnie az
iskolaszéknek, és ezeket véleményezésre benyújtani az egyházmegyéhez. (49)
(1. és 2. rajz és 2. szöveges melléklet)
A jágonaki és a herczeg-mároki iskola tervrajza, valamint az előbbiről
készült mérnöki vélemény alátámasztja azt a leírást, amelyet 1896-ban közölt
Baranya megye iskoláiról a Várady által szerkesztett munka. Valószínűnek
látszik, hogy a kevés fellelhető adat szerint az új iskolaépület valóban
"egészséges helyen épültek, szárazak s a gyermekek létszámához mérten ...
elegendő számú, tágas, világos és könnyen szellőztethető tanítási termekkel"
bírtak. (50)
A mérnöki ellenőrzésen kívül az egyházmegyei tanfelügyelő is
megtekintette az új iskolát átadás előtt. (Pl. Udvardon, 1897-ben.) (51)
A Közigazgatási Bizottság 4360. sz. határozata alapján 1896-ban a mohácsi
járás népiskoláit közegészségügyi szempontból felülvizsgálták. A római
katolikus kisiskolák állapota általában ebben a járásban sem volt kielégítő,
amint a felvett adatok ezt tanusítják, fentebb említett falvakhoz hasonló
gondokkal küszködtek több helyen. Liptódon a terem 63 négyzetméter volt, 2,8
m magas, ez legföljebb 50-55 gyermek számára lett volna elég, ezzel szemben
több, mint 100 gyermek tanult itt. Rác-Görcsönyben 44 négyzetméteren 96,
Baarban 40 négyzetméteren 99, Kisnyárádon 43 négyzetméteren 96, Babarcon 2,
egyenként 55 négyzetméteres tanteremben összesen 176, Mais 45 és 38
négyzetméteres termében 263 tanuló tanult. Ez utóbbi községben volt
legrosszabb a helyzet illetve Dunaszekcsőn, ahol egy 90 négyzetméteres
alapterületű tanteremben 244 tanuló tanult (!). Ez "nemcsak tanügyi, hanem
közegészségi tekintetben is valóságos botrány!" (52) - olvasható a korabeli
feljegyzésben. Jelentése végén a járási főorvos az alábbiakban foglalta
össze következtetéseit a megvizsgát iskolákban tapasztalt siralmas
állapotokkal kapcsolatosan: "Vagy hát hol tanulja meg azt a nép, hogy a
saját legfőbb java: az ő egészsége, az ő munkaképessége érdekében lehetőleg
mindent megtegyen, ha az mindent még az iskolában, a község legelső
közintézményében sem látja sohasem, ha sőt azt tapasztalja, hogy a
közegészségügy követelményeit még ott sem veszik komolyan?!" (53) Szintén
1896-ban született egy másik orvosi jelentés a bicsérdi iskoláról, mely azt
kifogásolta, hogy az iskolaterem túl sötét, ezért 2 ablakot kell vágatni a
falba. (54) A kékesdi tanító ugyanebben az évben a tanterem lepadlózásáért
esedezett, mert mint írta, "télviz idején ... a tanterem hideg." (55)
1903-ban ismét általánosan felmérték az iskolák állapotát, csak néhány
leírást kiragadva, a helyzet az alábbiakban vázolható: Magyaregregy iskolája
"felszereletlen" volt, "hasznavehetetlen padokkal" (56)
Kárászon az iskola rozzant volt, kályhája rossz. A malom-utcai iskola
tanterme szűk volt, kerítés nélkül állt az iskola. (57) Abaligetről az
iskolaszéki tagok ezt írták: "az iskola épület ily állapotban tovább nem
maradhat." (58)
A községek általánosan rossz gazdasági helyzete miatt a századvégen
számos példát találhatunk arra, hogy az uradalom, egyházmegye vagy
magánszemélyek (plébános, esperes, kereskedő, földtulajdonos, iparos stb.)
tetemes összeggel vagy építőanyaggal járultak az iskolák felállításához, de
arra is akadt precedens, hogy vállalt kötelezettségeik ellenére sem
biztosították az iskolának járó pénzt. (59)
1907-ben például a pécsi püspök, mint kegyúr saját költségén felújíttatta
az elhanyagolt kékesdi iskolát. (60) A kiskőszegi iskola építéséhez is
részben a püspök, részben pedig Frigyes királyi herceg biztosították a
költségek egy részét (a 20000 koronából 1600 koronát vállaltak magukra) (61)
Szintén gróf Zichy Gyula, pécsi püspök 1000 K költséggel járult a liptódi
iskola építéséhez, amely 24 ezer koronába került. (62)
Ugyanakkor például Benyovszky Lajos kegyúr nem volt hajlandó hozzájárulni
a görcsönyi iskola helyreállításához, amikor 1901-ben a katonaság teljesen
tönkretette - egy hadgyakorlat alkalmával - az iskola berendezését ("2 pad
végképen eltűnt és 15 pad fióktáblája is, mert a főzéshez eltüzelték"). (63)
Az iskolaépítést általában több mesterember vezetésével végezték el,
velük jó előre, az építkezés megkezdését megelőzően megegyeztek, építési
szerződésben fektették le pontosan, melyik fél mivel tartozik. 1906-ban
Lapáncsán a szerződés 2. paragrafusa szerint a kőművesmunkát Schmidt
Józsefre és társára, Ripszám Györgyre bízták, 1336 korona fizetségért, az
ácsmunkát 1186 koronáért Schmidt Jakab, az asztalosmunkát 867 koronáért
Scwell József és társa, az Metzing János végezték el. (64)
Az iskolák építésénél több útmutató, rendelkezés és javaslat állt
rendelkezésre az épület megtervezéséhez, az iskolatelek kiválasztásához.
(65) (16. szöveges melléklet)
A XX. század elején a gazdasági fejlődés ellenére - mintha megállt volna
az idő az iskolaépítkezéseket illetően. A tanfelügyelői jelentések, az
iskolaszéki kérelmek és az újságcikkek alig változtak tartalmukat tekintve a
múlt század utolsó harmadában íródottakhoz képest.
A királyi tanfelügyelő 1906-ban túlzsúfoltként említette pl. a szászvári,
a hercegmároki, a darázsi, a vásárosdombói, a ligeti, a vargai, a
mecsekpölöskei és a nagybodolyai iskolákat, ezen községekben iskolaépítésre
szólított fel. (66) A gyakorta kért és kapott államsegélyek (67) ellenére az
iskolaszékek panaszkodtak, a községek szegénységére hivatkoztak, csakúgy,
mint 15-20 éve. (68)
1906-ban a Pécsi Közlönyben gúnyos hangvételű cikk jelent meg a baranyai
iskolák állapotáról, melyben a szerző (név nélkül) elmarasztalta a dél-
baranyai falvakat állandó "siránkozásuk" miatt. "Ne mondja senki, hogy
szegény a nép, nem képes az iskolákat fentartani, mert éppen itt Dél-
baranyában, hol a nép a leggazdagabb, hol még most is valóságos tejjel és
mézzel folyó kánaán van, hol a korcsmárosok sorban meggazdagodnak,
...hatszor annyi iskolát lehetne föntartani, mint amennyi van." (69) A cikk
szerzője szerint pontosan azokban a falvakban, ahol a nép szegény, az
iskolaügy rendben van, mert ott hallgatnak a papra és a tanítóra. Kácsfalu,
Nagybodolya, Hímesháza, Kis-Kőszeg és Püspöknádasd túlzsúfolt iskoláit
említette példaként. (70)
Ez a cikk valószínűleg nagy visszatetszést keltett a megyében, mert 4
nappal később az újság közölte a reagálásokat, melyek vádaskodásnak
minősítették a fentebb leírtakat, és ecsetelték a falvak nagyfokú
szegénységét. (71)
Az 1909-es évben számos község iskolaszéki tagjai határozták el az
iskolaépítést. Lőcsön új iskolát emeltek, (72) két tanteremmel; Peterden,
(73) Vókányban, (74) Liptódon, (75) Gerdén, (76) Lánycsókon, (77) Dárdán,
(78) Nagybodolyán, (79) Hímesházán, (80) Karancson (81) és Lotárdon (82)
készültek el ebben az évben az új iskola tervei és kezdték meg az
építkezést. A század első évtizedében tehát jelentős fellendülés volt
tapasztalható az iskolaépítkezéseket illetően, s bár a Pécsi Napló 1909.
aug. 14-i közleménye szerint "sok Lotárd van még Baranyában (t. i. sok
túlzsúfolt, kicsi iskola - K.K.), de lassan lassan valamennyire rá kerül a
sor", (83) a Pécsi Közlönyben megjelentetett ellenvélemény szerint az
egyházmegyében az elmúlt 5-6 év alatt 150 új tantermet építettek és
ugyanennyi tanítói állást szerveztek. Példaként hozta fel a cikk szerzője a
szentlőrinci, sásdi, kiskőszegi, dunaszekcsői, monyoródi, karancsi,
bükkösdi, lőcsi, megyefai, gerezsdi, nagybodolyai, hímesházai, dárdai,
illocskai, ujbezdáni stb. "legtöbb esetben palotaszerü iskola-épületeket,
amelyekre az egyházmegyei főhatóság segélyek alakjában százezer koronán
felül s kamat nélküli és más kölcsönök alakjában pedig több százezer koronát
áldozott." (84)
Valószínűleg ennek oka lehetett az iskola-államosítási hullám, mely
1905/06-os tanévtől Baranyában is erősödött, több levél utal arra, hogy
amikor a VKM leiratban fordult a püspökhöz 1-1 újjáépítésre szoruló iskola
ügyében, akkor a püspök inkább választotta azt a megoldást, hogy az adott
iskolát helyreállította, mintsem hagyta volna államosítani. (85)
A tanítást nemcsak az zavarhatta, hogy az iskolaépületek szűkösek,
düledezőek voltak, hanem akadt jócskán arra a példa, hogy az épület nemcsak
tanintézményként funkcionált. Baaron például az iskolához építették hozzá a
községi pajtát és bikaistállót, és az itt tartott bikák a gyerekeket
riogatták. (86) Bükkösdön a r. k. iskolaépületben egy postahivatal- és
távirda működött. Az iskolaszék 1909-ben panaszos levéllel fordult az
egyházmegyei főtanfelügyelőséghez, melyben beszámoltak arról, hogy a sok
ügyfél miatt a gyermekek nem férnek el az udvaron, és emellett még
erkölcsileg is rosszul hat rájuk a sok ember, mert "számtalanszor előfordul,
hogy kamasz legények a nőcselédeket az iskolaudvarán vagy annak kapujában
... az iskolások szemükláttára összemarkolásszák..." (87)
Az iskolaszék sürgős vizsgálatokat és a posta megszüntetését követelte.
3. AZ ISKOLÁK BELSŐ FELSZERELTSÉGE, TANSZEREKKEL VALÓ ELLÁTOTTSÁGA
Az 1868-as XXXVIII. tc. 30. paragrafusa értelmében - az iskolaépítkezések
fellendülésével egy időszakban - Baranyában is megindult az iskolák
felszerelése taneszközökkel, szemléltető tárgyakkal. A törvény szerint az
iskolát "földgömbbel, térképpel, táblákkal, természetrajzi ábrákkal s minden
szükséges és elegendő számú taneszközzel" (88) kellett felszerelni. Ez nem
csupán azért zajlott nehézkesen, mert az iskolák anyagi keretei szűkösek
voltak, hanem legfőbb oka az volt, hogy a tanítók nem vagy alig ismerték a
szemléltető eszközök alkalmazásának színes lehetőségeit, a "szemléleti
tanmód" csak lassacskán szivárgott be a falusi kisiskolákba. Az eszközök
beszerzése sem volt mindig könnyű feladat, legalábbis az 1870-es években. A
múlt századvég és a századelő újságai már gyakran közöltek hirdetéseket
taneszközgyártók termékeiről, és pl. egy 1908-as utasítás szerint az iskolák
bizonyos eszközöket kaptak, más felszereléseket kérésükre ingyen küldtek a
Minisztériumból. (89) (17. szöveges melléklet)
A legtöbb évben nem voltak falvakra kiterjedő felmérések a taneszközökkel
való ellátottságról, leírásokra csak a királyi tanfelügyelő jelenléteiben
bukkanhatunk, melyek a megye összes iskoláira vonatkozó adatokat összesítve
közölték. Hagyatkozhatunk még az iskolalátogatási jegyzőkönyvekre, melyek
gyakorta csak a hiányosságokról szóltak, ugyanez a helyzet az egyházmegyei
tanhatóságokhoz beérkezett panaszos levelekkel kapcsolatosan, melyek feladói
az iskolaszékek voltak. Esetenként - például az 1881-es évben - a
schematismusok adatait is felhasználhatjuk az általános kép kialakításához a
katolikus kisiskolák felszereltségére vonatkozóan.
A fentebb már említett 1874-es - Salamon József kir. másodtanfelügyelő
által írott - jelentésben a pécsváradi járás iskolái az alábbi módon voltak
felszerelve: hiányoztak az alapvető iskolaszerek Berkesden, Bozsokon,
Ellenden, Fazekas-Bodán, Fekeden (itt még szivacs és kréta sem volt),
Geresden, Himesházán, Kátolyban, Kékesden (itt 40 tanulónak könyve sem
volt), Nagy-Palon, Óbányán, Ófaluban, Perekeden, Puszta-faluban,
Ráczmecskén, Szebényben, Szellőben (itt csak fali olvasótábla volt), Szent-
Erzsébeten, Szürön, Varasdon (itt mindössze egy nem használható földgömb
volt) és Véménden. (90)
Csupán Kéménden, Lovász-Hetényben, Márokon, Nádasdon, Pécsváradon,
Szilágyon és Nyomjában volt valamennyire kielégítő a tanszerekkel való
ellátottság, bár Kéméndet kivéve minden falu iskolájában hiányzott néhány
eszköz. (91) Testgyakorlati tér csak a nyomjai iskolában volt, és Kéménden
tervezték az elkészítését. Ilyen tér és tornaszerek hiányában
testgyakorlatokat a legtöbb iskolában nem folytattak, az órarendben és a
tantervben sem szerepelt ilyesmi. Ugyanez volt a faiskolák helyzete is, alig
néhány helyen volt, de ott is bérbeadva vagy elhanyagolt állapotban. (92) Az
iskolai könyvtárak száma is elenyésző volt a járásban: Lakon 30-40 kötetből
álló könyvtár volt, Nádasdon 180 kötetes, Nyomján 60, Óbányán 45 kötetes
könyvtár javította a tanítás feltételeit. (93)
A Várady által szerkesztett munkában Sirisaka Andor elsősorban az 1870-es
és 80-as évtizedekre utalt, amikor az alábbi leírást adta az iskolák
tanítási eszközeiről: "... (közülük) csak a fekete tábla volt meg.
Időközönként a tanítási szerek, fölszerelések és bútorok pótoltattak,
gyarapíttattak, de azért mindezek még ma is (t. i. 1896) több kívánni valót
hagynak fönn, a mennyiben sok iskolában a számoló-gépen, fölolvasó-táblákon
és térképeken kívül más tanítási eszközt alig találunk." (94)
Salamon tanfelügyelő 1877-es jelentésében megerősítette ezt a képet,
Goricza község iskoláját említette a Közigazgatási Bizottságnak példaként,
amely iskolában semilyen taneszköz nem volt, csak akkor készíttették el az
évek óta "betervezett" számolótáblát, amikor hírét vették a tanfelügyelői
látogatásnak. A tanfelügyelő ebben a jelentésében is nyomatékosan
kifejtette, hogy testgyakorló terek és szerek valamint faiskola dolgában a
megye helyzete elkeserítő. A faiskolákban gyakran "... kukoriczát, kendert,
káposztát, burgonyát" termeltek. (95)
A Néptanoda c. lapban éveken át megjelentetett kimutatások - Baranya
megye tanügyi állapotáról - rendszeresen tartalmazták a taneszközökre
vonatkozó adatokat is. (96) Sajnos, nem bontották le ezt a különböző
iskolatípusokra, de annyi bizonyosnak látszik, hogy - a központi és megyei
rendelkezések hatására - a taneszközök száma évről-évre valamicskét
emelkedett. Más források alapján belátható ez a tendencia a katolikus
kisiskolák esetében is. A fekete írótábla, fali olvasó tábla, fali térkép,
földgömb, természetrajzi és természettani eszközkészlet a század utolsó két
évtizedében ezekben az elemi iskolákban is egyre gyakrabban segítette az
oktatómunkát.
Az 1881-es schematismus a legtöbb iskolánál bizonyos utalásokat tett a
felszerelésre vonatkozóan, ez azonban nem egészen teljes. Annyi kiderül
belőle, hogy a szemléltetés nem volt túl elterjedt a katolikus iskolákban
sem. (97)
"A szemléltetés hasznosságát bizonygató számos cikk, leírás és beszámoló
eredményeként az iskolák felekezeti különbség nélkül, sőt községi, állami
támogatással megkezdték a taneszközök beszerzését. Ezekből a millenium
évében, 1896. július 13-án kelt tanszerjegyzék mintegy ezerfélét sorol föl a
különböző tantárgyak sorrendjében" (98) - olvasható a VKM egyik Hivatalos
Közlönyében.
A lassú javulás ellenére, a "szemléleti tanmód" fokozatos előretörése
mellett is az 1880-as és 90-es évek katolikus kisiskolái közül jónéhány még
mindig hiányt szenvedett a legalapvetőbb eszközökben is. Baarban például az
iskola egész felszerelése "néhány szakadozott földabroszból s falitáblából"
állt. A nyomtatványokat a plébános, az írószereket a tanító szerezte be, a
szivacs ismeretlen volt, krétát pedig mindenki tartott magánál, vagy
kölcsönkért. (99)
Schultz Imre is hasonló állapotot villantott fel - a szintén 1893-ban
kelt cikkében, melyben kifejtette, hogy a kopott fali olvasótáblán kívül sok
katolikus kisiskolában kár is mást keresni, helyenként a kereszt is
hiányzik. Ő ekkor azt javasolta, hogy Pécsen létesüljön megyei
tanszermúzeum, melyben az eszközök egyrészt megtekinthetőek, másrészt
megvásárolhatóak lettek volna. (100)
A taneszközökön kívül nagy problémát jelentett az iskolaszékek számára
kevés pénzből - néha gyakorlatilag pénz nélkül - bútorokat beszerezni a
tantermekbe. A Várady-féle monográfia szerint a századvég baranyai katolikus
iskolái közül 120 bútorzatban hiányos. Sőt "egypár helyen a nemrég mult
időkig is közönséges falusi korcsmai asztalokon és lóczákon kívül minden
egyéb fölszerelés, bútorzat hiányzott. Volt olyan község is, hol az iskolás
gyermekek háromlábu kis székeket vittek magukkal otthonról az iskolába, a
melyeken tanitás alatt ültek." (101)
A kékesdi tanító 1896-ban a tanfelügyelőhöz fordult, mivel tanévkezdéskor
nem kapta meg a község előljáróitól a tanításhoz szükséges eszközöket
(nyomtatványokat, valamint "1 kgr krétát, 1l tentát és 20 ív írópapírt")
(102)
Az iskolák tanszerellátottságáról gyakran készült jelentés, 1904-ben
például a dárdai r. katolikus elemi iskolának az alábbi taneszközöket
küldték Pécsről:
Az 1. tanteremben helyezték el: "1 drb nagy feszület, 24 drb magyar
falitáblát, Mócsy, Petrovácz stb. 4 drb falitáblát és 1 számológépet" az I-
II. osztály számára, a 2. tanteremben pedig a III-VI. osztályosoknak "1 nagy
feszületet, 40 bibliai képet, 8 drb térképet (a magyar korona országairól,
az Osztrák-Magyar Monarchiáról, Európáról, Ázsiáról, Észak- és Dél-
Amerikáról, Ausztráliáról és Polinéziáról), 25 drb természettani taneszközt
és 1 földgömböt." (103)
4. AZ ISKOLÁK JÖVEDELMI VISZONYAI
A katolikus iskolák bevételi forrásaikról és kiadásaikról minden évben
zárszámadást készítettek és ezzel együtt a következő tanév költségvetését is
benyújtották az egyházmegyei tanfelügyelőséghez, jóváhagyásra. A bevételi
források országos szinten általában az alábbiak voltak: "földbirtok és
tőkepénz" jövedelme, alapítványok, ajándékok, tandíj, segély (egyházi állami
vagy községi). Kiadásai pedig a következőek lehettek a kisiskoláknak:
tanítói fizetés, lakbér, fűtés, világítás, tisztogatás, kisebb
helyreállítások, iskola felszerelése, és szegény gyermekek könyveire,
segélyezésekre, tőkésítésre, vásárlásokra és építkezésre fordított összegek.
(104)
A tanfelügyelői éves jelentésekben évről-évre megtalálhatóak a baranyai
kisiskolák bevételeinek és kiadásainak végösszegei, termények és készpénz
bontásban. Finomabb, aprólékosabb megállapítások ezek alapján nem vonhatóak
le, hiszen valamennyi iskola adatai - fenntartójától függetlenül -
összegeződnek, és nincs lehetőség a katolikus kisiskolákkal összefüggő
megállapításokat tenni az iskolavagyon esetében. Több támpontot nyújtanak
azok az iratcsomagok, melyek a zárszámadások és költségvetések aprólékos
tételeit sorolják fel.
Ezen iratok tanulmányozása alapján megállapítható, hogy a baranyai
katolikus kisiskolák főbb jövedelmi forrásai az alábbiak voltak:
1. párbér
2. ismétlő iskolai tandíj
3. tandíj (1908-ig)
4. földbérlet díja
5. községi adók és pótadók
6. szőlőtermés jövedelme
7. iskolai törzsvagyon kamatja.
8. államsegély
9. községi segély
10. telkes házak fapénze
11. alapítvány kamatja.
Az iratok szerint az iskolák fenntartására szolgáló fedezet tág határok
között mozgott vizsgált korszakunkban.
Ezen összegeket az alábbi főbb kiadásokra fordították:
1. kántortanító fizetése
2. káplántartás- és fizetés
3. plébánosi járandóság
4. tüzifa az iskola fűtésére (ill. favágatás, fahordatás)
5. iskola tisztogatására
6. nyomtatványok és taneszközök beszerzése
7. épületjavitásra - és tatarozásra
8. biztosításra
9. adóra
10. kölcsöntörlesztésre stb.
1893 előtti költségvetések általában nem voltak részletezőek, a föld- és
a készpénzjövedelemre tértek ki csupán. A schematismusok bizonyos években
(pl. 1881-ben) számot adtak 1-2 mondat erejéig az iskolák vagyonáról, ilyen
azonban gyakran nem is létezett. (105) (15. táblázat)
Hasonló módon rögzítették az adatokat más korabeli dokumentumokban is. A
baari iskola vagyona 389/1600 hold föld volt (1891-ben 223 fr 03 kr.) és
ehhez járult még az 1892-es évre járó bérösszeg, 73 frt 50 kr. A tanítót a
községi pénztár és a hitközség tagjai fizették. (106)
A XX. század elején - és különösen a 10-es években - pontosabb,
részletezőbb leírások készültek, a helesfai iskola 1915-ös zárszámadása
például az alábbi adatokat tartalmazta:
"Szükséglet (azaz kiadás):
1. Kántortanító fizetése 900 K.
2. Tanítói nyugdíj 24 K.
3. Irószerek 20 K.
4. Tűzbiztosítás 6 K.
5. Iskolatisztitás és fűtés 70 K.
6. 12 fa szállítása és falvágása 108 K.
7. Illemhely tisztitás és javitás 20 K.
8. Kályha, kéménytisztitás 10 K.
9. Iskola meszelés, zsurolás 10 K.
10. Iskolai újságokra 5 K. 20 f.
11. Kuttisztitás 10 K.
12. Iskolai fuvarok 80 K.
13. Kölcsön kamata 50 K.
14. Helyettes tanító fizetése 360 K.
15. Előre nem látott kiadásokra 26 K. 8 f.
Összesen 1700 K.
Fedezet: tanítói párbér 900 K, politikai községtől segély 800 K." (107)
A zárszámadások gyakran arról tanúskodnak, hogy az iskolák kiadásait a
bevételek éppen hogy fedezték, ritkán találhatunk példát hogy az újabb év
költségvetésében maradványpénz nyitotta a bevételek sorát.
Az iskolák gyakran - legalapvetőbb igényeik teljesítéséhez is segélyért
folyamodtak.
JEGYZETEK
(1) Kanyar Józsefen kívül foglalkozott ezzel a témával pl.: Sándor
László, Petrovich Ede, Bernics Ferenc.
(2) Sándor László: Adatok a baranyai népoktatás történetéhez 1770-1848
(In = BHTI 1977. Pécs, 1977.)
(3) Kanyar József: Népoktatás a Dél-Dunántúlon ... i. m. 413-415. o.
(4) Petrovich Ede: Baranya megye népoktatása a reformkorban (1810-1848)
(In = BHTI 1974-75. Pécs, 1976.) 263. o.
(5) Uott. 263. o.
(6) Uott. 263. o.
(7) Gundy Miklós: A sásdi plébánia vázlatos története (In = PK 1896.
szept. 9. 1. o.)
(8) Sarosácz György: A Pécs környéki bosnyák falvak iskolaügyének és
közművelődésének kezdetei (In = BHTI 1985-86. 515-537. o.)
(9) Uott. 524. o.
(10) Baar 379/1893. PLT, TFI
(11) Schematismus 1881.
(12) Bérczi József: A hegyszentmártoni általános iskola 100 éves
történetéből (In = Művelődésügyi Tájékoztató 1961. április 84-90. o.)
(13) Kanyar József: Népoktatás a Dél-Dunántúlon ...i. m. 413. és 422. o.
(Adatai a VKM jelentésén alapulnak - Buda, 1872. 52-53. o.)
(14) CIH 1868: XXXVIII. tc. 27. paragrafus 454. o.
(15) Várady: BMJ I. k. 317. o.
(16) Laki János: A pécsváradi járás iskoláinak helyzete 1874-ben Salamon
József kir. másodtanfelügyelő jelentése alapján. Forrásközlemény. (In
= BHTI 1979. 373-384. o.)
(17) Uott. 378-383. o.
(18) Vármegyei Közigazgatási Bizottság általános iratai 1876., 1877.
IV/418. (továbbiakban: VMK Biz) 181/163. Baranya Megyei Levéltár
(továbbiakban: BMLT)
(19) VMK Biz. ált. iratai IV/418. 1876., 1877. 134/ 1344. (1877) BMLT
(20) Uott.
(21) Közigazgatási Bizottság jegyzőkönyve (továbbiakban: jkv) 886/1878.
BMLT (Idézi: Tegzes Ferenc: Baranya vármegye Közigazgatási
Bizottságának tanügyigazgatási tevékenysége a dualizmus időszakában
c. művében. In = A Dunántúl településtörténete VII. szerk.: Somfai
Balázs, Veszprém, 1989. 475. o.)
(22) Közigazgatási Bizottság jkv. 1184/1878. BMLT
(23) In = Néptanoda 1883. jan. 27. XVI/20. 160. o.
(24) Babarc 547/1893. PLT, TFI.
(25) "Schultz Imre: Tanügyi körképek" (In = PK 1893. ápr. 2. és ápr. 9.
4. o.)
(26) "Szünidő alatt" (In = PK 1893. júl. 9. 4. o.)
(27) "Schulz Imre: Tanügyi körút " (In = PK 1896. aug. 15. 3. o.)
(28) Albertfalu 342/1893. PLT, TFI.
(29) Geresd 310/1893. PLT, TFI.
(30) Sztára 684/1893. PLT, TFI.
(31) Mocsolád 82/1893. PLT, TFI.
(32) Villány 309/1893. PLT, TFI.
(33) Kővágőszőllős és Cserkút 281/1893. PLT, TFI.
(34) Somogyszentlászló 343/1893. PLT, TFI .
(35) Baar 379/1893. PLT, TFI.
(36) Németi és Szalánta 264/1893. PLT, TFI.
(37) 1292 - 1285/1893. és 147/1895.
(38) Uott. A felhívásban az alábbi falvak róm. katolikus elemi iskolái
szerepeltek: Albertfalu, Baar, Birján, Bodolya, Darázs, Dunaszekcső,
Magyaregregy, Geresd, Himesháza, Hosszúhetény, Jágonak, Izsép,
Kárász, Kátoly, Kisasszonyfa, Kiskőszeg (Battina), Kisnyárád,
Lapáncsa, Lancsuk, Lipova, Liptód, Mágocs, Mais, Mánfa, Herczegmárok,
Mocsolád, Mohács, Nagybicsérd, Nagykozár, Nádasd, Ófalu, Petárda,
Somogy, Szalatnak, Szentiván, Szűr, Vásárosdombó.
(39) Budafa és Mánfa 79/1893. PLT, TFI.
(40) Sztára 684/1893. PLT, TFI.
(41) Gyürüfü 839/1893. PLT, TFI. (Ibafa és Korpád elöljárói által írt
levél, melyben tanusították a gyürüfüi lakosok szegénységét.)
(42) Szalánta és Németi 264/1893. PLT, TFI.
(43) Baar 379/1893. PLT, TFI.
(44) Uott.
(45) Illocska 532/1893. PLT, TFI.
(46) Szajk és Versend (In = PK 1895. jan.1. 2. o.)
(47) Jágonak 147/1895. PLT, TFI.
(48) Albertfalu 596/1896. PLT, TFI.
(49) In = PK 1903. jan. 21. XI/16. 7. o.
(50) Várady: BMJ i. m. 353. o.
(51). Udvard 813/1897. PLT, TFI.
(52) 2/1896. PLT, TFI.
(53) Uott.
(54) Bicsérd 705/1896. PLT, TFI.
(55) Kékesd 1104/1896. PLT, TFI.
(56) Magyaregregy 2141 - 42/1903. PLT, TFI.
(57) 2143/1903. PLT, TFI.
(58) Abaliget 2222/1903.
(59) "Levél Pécsvárad tájáról" (In = PK 1900. aug. 5. VIII/63. 4. o.)
(60) "Kékesdi iskola" (In = PK 1907. szept. 12. XV/208. 3. o.)
(61) "A kiskőszegi iskola ügye" (In = Pk 1908. máj. 12. XVI/109. 6-7. o.)
(62) In = PK 1909. szept. 7. XVII/179. 3. o.
(63) Görcsönyi iskolaszék jegyzőkönyve 1677/1901. okt. 15. PLT, TFI.
(64) Lapáncsa 1676/1906. aug. 16. PLT, TFI.
(65) Magyar közigazgatási törvények Grill - féle kiadása I. kötet:
Közoktatás és művészet (Szerk.: Halász Ferenc, Bp. 1910.) 268-273. o.
(66) Botyán Károly jelentése az iskolalátogatásokról 1378 - 1381/1906.
jún. 23. PLT, TFI.
(67) Maráza 4000 K államsegélyt kapott. (In = PK 1908. jún. 3. XVI/127.
5. o.)
(68) Baranyajenő 1571/1906. aug. 1. PLT, TFI.
(69) "Amiben Baranya igazán utoljára vagyon" (In = PK 1906. máj. 4.
XIV/101. 1-2. o.)
(70) Uott.
(71) In = PK 1906. máj. 9. XIV/105.
(72) Lőcs 1559/1909. és 1212/1909. PLT, TFI.
(73) Peterd 1208/1909. ápr. 17. és 1492/1909. máj. 29. PLT, TFI.
(74) Vókány 1252/1909. ápr. 23. PLT, TFI.
(75) Liptód 1563/1909. jún. 7. PLT, TFI. és PK 1909. szept. 7. XVII/179.
3. o.
(76) Gerde 1351/1909. máj. 5. PLT, TFI.
(77) Lánycsók 1438/1909. PLT, TFI.
(78) Dárda 1458/1909. máj. 19. PLT, TFI.
(79) Nagybodolya 1792/1909. jún. 25. PLT, TFI.
(80) Himesháza 2024/1909. júl. 22. PLT, TFI.
(81) Karancs 2046/1909. júl. 23. PLT, TFI.
(82) Lotárd PK 1909. aug. 16. XVII/164. 8. o.
(83) In = Pécsi Napló 1909. aug. 14.
(84) "új községi népiskola Baranyában" (In = PK 1909. aug. 16. XVII/164.
8. o.)
(85) Tóth államtitkár levele Zichy Gyula püspöknek 1498/1909. máj. 22.
PLT, TFI.
(86) Baar 379/1893. PLT, TFI.
(87) Bükkösd 1006/1909. márc. 26. PLT, TFI
(88) CIH 1868: XXXVIII. tc. 30. paragrafus 454. o.
(89) Utasítás a törvényhatósági közigazgatási bizottságok számára a nem
állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és hitfelekezeti
néptanítók járandóságairól szóló 1907. évi XXVII. törvénycikk
végrehajtása tárgyában (Bp., 1908.) V. Függelék 108 - 109. o.
(90) Laki János: A pécsváradi járás... i. m.
(91) Uott.
(92) Uott. A faiskola Berkesden, Fazekas-Bodán, Fekeden, Kékesden, Lakon,
Márokon, Nagy-Palon, Nyomján elhanyagolt volt; Perekeden bérbe adták;
Rácz-Mecskén túl messze volt az iskolától; Lovász-Hetényben, Nádasdon
és Óbányán volt kielégítő állapotban.
(93) Uott.
(94) Várady: BMJ i. m. I. k. 317-318. o.
(95) Közig. Biz. ált. iratai IV/418. Rh.: 57. 734/1344-1877. BMLT
(96) In = Néptanoda 1878. február 16. XI/23. 180-182. o. 1879. febr. 22.
XII/24. 197. o. és 1880. márc. 20. XIII/28. 238-239. o.
(97) Schematismus ... 1881.
(98) Hivatalos Közlöny (kiadja a Magyar Vallás- és Közokt. ügyi
Minisztérium, 1896. júl. 13. 16. sz.) 303. o.
(99) Baar 379/1893. PLT, TFI.
(100) "Schultz Imre: Tanügyi körkép " (In = PK 1893. ápr. 9.) 5. o.
(101) Várady: BMJ I. k. i. m. 317-318. o.
(102) Kékesd 1104/1896. PLT, TFI.
(103) Dárda 3222/1904. dec. 13. PLT, TFI.
(104) Verédy Károly: Paedagógiai Enciklopédia - Az "iskolák javadalmazása"
címszó (Bp., 1886.) 460. o.
(105) Schematismus ... 1881.
(106) Baar 379/1893. PLT, TFI. "5. paragrafus, Az iskolának vagyona és
jövödelme"
(107) Helesfa 856/1915. ápr. 17. PLT, TFI. zárszámadás