VII. A BARANYAI TANÜGYIGAZGATÁS ALAKULÁSA
Az 1868: XXXVIII. törvénycikk, figyelembe véve a kiegyezés által
megalapozott gazdasági fejlődést, mely megteremtette az igényt a népesség
iskolázására, amely a polgári átalakulás feltétele volt, megvetette a
modern, polgári iskolarendszer alapját. A törvény, hiányosságai, hézagai
ellenére a tanügyigazgatás szervezetét alapjaiban újjászervezte. Ez a
szervezeti keret - Balogh István megállapításai szerint - azért nem működött
jól, azért nem volt jól kidolgozott, mert kompromisszumok eredményeként jött
létre, az állam és a felekezetek kompromisszumai alapján. (1)
Ez a megállapítás - véleményem szerint - nem tárja fel a valódi okokat,
hiszen a felekezetek - legalábbis Baranyában - nem hátráltatni, hanem
előremozdítani akarták az iskolaügyet, és különösképpen így volt ez a
katolikus felekezet esetében, a szervezet azért működött "zökkenőkkel", mert
nem volt - a törvényben - pontosan körülhatárolva valamennyi jogkör az
államot és a felekezetet illetően, de ez nem csupán kompromisszumos
megoldásként alakulhatott így, hanem időre volt szükség ahhoz, hogy a
mindenki szempontjából legmegfelelőbben működő tanügyigazgatási rendszer
kialakuljon. Ezt a folyamatot számos változás, módosítás jellemezte a
vizsgált korszakban, amint az alábbiakban ezt összefoglalni szeretném.
Az iskolai oktatás kiterjesztésére tett kísérletek és próbálkozások -
csakúgy, mint a szomszédos Somogy megyében (2) - gyakran futottak zátonyra a
katolikus kisiskolák esetében is. Ennek oka, mint alább látható lesz,
egyrészt a szülők ellenállása, akik - különösen a falvakban - gyakran a
legkülönbözőbb okok miatt gyermekeiket nem - vagy nem mindennap - járatták
iskolába. A másik ok ennél fontosabb volt: a katolikus kisiskolák egyrészt
az egyházmegyei tanfelügyelőséghez tartoztak, másrészt a megyei közigazgatás
tisztviselői (királyi tanfelügyelő és segédtanfelügyelő) közvetlen
igazgatása alá, hiszen az 1868: XXXVIII. tc. 124. paragrafusa szerint: "...
a hitfelekezeti iskolák felett a tanfelügyelő közbejöttével gyakoroltatik a
főfelügyelet." (3) Ez gyakorlatilag annyit jelentett, hogy a tanfelügyelő
jelentést tett a felekezeti iskolákról a vallás- és közoktatásügyi
miniszternek, illetve 1876-tól minden hónapban a Közigazgatási Bizottság elé
tárt jelentésében is - esetenként részletesen - kitért a katolikus iskolák
helyzetére. Intézkedéseket azonban nem hozhatott a katolikus felekezet
tanintézeteivel kapcsolatosan, szerepe mindössze annyiban "veszélyeztette" a
felekezeti iskolákat, hogy ha a törvény 11-13. paragrafusát nem tartották
be, akkor arra figyelmeztetnie kellett az iskola főhatóságát - esetünkben a
Pécs-egyházmegyei főtanfelügyelőséget -, és háromszori megintés után a 15.
paragrafus értelmében - a Minisztérium községivé alakíthatta át az iskolát,
mégpedig felekezeti hozzájárulással (iskolaadó formájában). A Püspöki
Levéltár iratanyagában számos átirat található, amelyben a királyi
tanfelügyelő, illetve jelentése alapján 1876-tól a Közigazgatási Bizottság,
egy-egy katolikus iskolával kapcsolatosan valamilyen, törvényben megszabott,
de végre nem hajtott tényre figyelmeztette az egyházmegyei
tanfelügyelőséget. (Például: az egy tanárra jutó tankötelesek magas száma,
az iskolaépület rossz állapota, az alacsony tanítói fizetés stb. témák
visszatérőek ezekben a levelekben.)
Az egyházmegyei tanfelügyelőség ezekben az esetekben az első- és
másodfokú hatóságokhoz fordult (a plébánoshoz, illetve a kerületi
espereshez), és az eset kivizsgálását kérte. Amennyiben a jelentések
alátámasztották a világi hatóságok megfigyeléseit, a tanfelügyelőség
lépéseket tett a hiányok pótlására, az ügyek megoldása azonban - az iratok
tanúsága szerint - sokszor hosszú ideig húzódott. Arra is akadt példa, hogy
ha a plébános, esperes más, korántsem a királyi tanfelügyelő véleményével
egybevágó tényekről számolt be, akkor az egyházmegye nemlegesen válaszolt az
átiratban leírt javaslatokra. Ilyenkor hosszas huzavona kezdődött, a püspök
és a minisztérium "bevonásával", gyakran még az újságokban is nyomon
követhető volt mindez.
1869. augusztus 7-én Nagy László királyi tanácsost nevezték ki Baranya és
Tolna megye tanfelügyelőjévé, aki üdvözlő beszédében kifejtette, hogy "...
ő, mint tanférfiú soha sem fogja szem elől téveszteni, mennyi akadállyal és
nehézséggel kell a néptanítónak megküzdeni és hogy ő, mint kormányközeg
módot fog találni azoknak elhárítására, mert felügyeleti jogánál fogva a
kormány kötelessége a törvény rendelkezésének a felekezeti iskolákban is
érvényt szerezni..." (4)
Nagy László után Salamon Józsefet nevezték ki a megye tanfelügyelőjévé,
az ő munkája elődjénél jobban nyomon követhető, egyrészt az egyházmegyei
hatóságoknak írt leveleiből, másrészt a Közigazgatási Bizottság
jegyzőkönyveiből, harmadrészt pedig az egyletek történetének
dokumentumaiból. (1. szöveges melléklet)
Salamon Józsefet 1906-ban Bolgár Kálmán, őt 1912-ben Ember János követte.
Az 1876: XXVIII. tc., mely a népiskolai hatóságokról rendelkezett, a 4.
paragrafusában kimondta, hogy a hitfelekezeti iskolák fölött a tanfelügyelők
által gyakorol felügyeletet az állam. (5)
A tanfelügyelő a törvény szerint tekintettel kellett, hogy legyen a
fenntartó önkormányzati jogaira, az iskolai tanrendszer és módszer
megállapításába nem szólhatott bele. Felügyelt arra, hogy a tanterv
kiterjedt-e a törvény által kötelezett tantárgyakra, hogy azt jóváhagyta-e -
órarenddel és tankönyvjegyzékkel együtt a főhatóság (5. paragrafus). Az
iskolaszék előtt a gyermekeket kikérdezhette, és hiányosság esetében az
iskolaszéket és a tanítót figyelmeztette, erről az egyházmegyei főhatóságot
- esetenként a minisztert is - értesítette, jelentést küldött (5.
paragrafus). A hit- és erkölcstan oktatását figyelemmel kísérte; ahol a
felekezeti iskola nem felelt meg a követelményeknek, állami vagy községi
iskola állítására szólíthatott fel (6. paragrafus). Ellenőriznie kellett a
tanítóegyletek működését, de nem lehetett azok tagja. (6)
1876-ban, ugyanez a törvénycikk oszlatta fel a megyei iskolatanácsokat,
melyek felállítását még az 1868-as XXXVIII. tc. rendelte el (125. - 132.
paragrafus) Baranyában 1877. február 12-én tartotta búcsúülését az
iskolatanács, amelynek működése - csakúgy mint más megyében is - kevesebb
eredményt hozott, mint amit megalakításakor vártak. Ennek oka Sirisaka Andor
szerint (7) az volt, hogy csak negyedévenként ülésezett a tanács, ezért a
hozzá utalt ügyek túlságosan későn nyertek elintézést, ezenkívül a 44 tag
közül általában harmada vagy fele vett részt az üléseken, jórészt pécsiek,
így a döntések nem vehették figyelembe a megye iskoláinak sokféle gondját,
érdekét. A tanácsok működése azonban nem terjedt ki a felekezeti iskolákra,
csupán a községiekre. Fennállásuk alatt törekedtek arra, hogy a felekezeti
tanintézmények felett is beleszólási jogokat szerezzenek, működési körüket
azonban - megszüntetésük miatt - nem tudták kiszélesíteni.
Hasonlóan nem volt először egészen "világos" az iskolaszékek működése.
Éveken át csak "tapogatóztak" ezek a szerveződések, később azonban működési
területük körvonalazódott, és az 1876: XXVIII. tc. megerősítette
létezésüket.
Az 1868: XXXVIII. tc. 116-122. paragrafusa a községi iskolaszékek
felállításáról rendelkezett, ennek "mintájára" szaporodtak el aztán az
egyházi iskolaszékek is. (8) Az 1876: XXVIII. tc. 9. paragrafusa kimondta,
hogy "... ugy a polgári, mint hitközségben, a mely népiskolát tart fenn,
legalább 5 választott tagból álló iskolaszék alakittatik. E tagokat a
kebelbeli lakosok közül - lehetőleg az oktatásügyhöz értő, de mindenesetre
írni-olvasni tudó - egyénekből a község képviselőtestülete, illetőleg a
hitközség képviselőtestülete választja. (...) A felekezeti iskolaszéknek az
illetékes lelkész mindenesetre tagja." (9)
A felekezeti iskolaszék szervezetét és teendőit a törvény szerint a
felekezeti iskolaügyet vezető illetékes főhatóság szabta meg.
A katolikus iskolaszéknek elnöke a község lelkésze volt, de választottak
világi elnököt is. Hivatalból tagja volt a hitoktató (segédlelkész), a
rendes tanítók vagy a képviselőik. Feladataik közé tartozott az
iskolábajárásra felügyelni, a mulasztások miatt eljárni, a tanítók
javadalmazását megállapítani, hetenként egyszer iskolát látogatni, a
szorgalmi időt megállapítani. Figyelemmel kellett kísérnie a tanító munkáját
illetve a tanítóválasztásokat is bonyolítania kellett. (10)
Az iskolaszékek működéséről az egyházmegyei iratanyag pontos metszetet
nyújt. Az iskolaszéki ülések jegyzőkönyvei, a tanítóválasztások
lefolytatásáról benyújtott jelentések önmagukban képezhetnék külön kutatás
tárgyát. Az iskolaszékek létszámai a katolikus iskolák esetében változóak
voltak, (11) feladataikat is eltérő mértékben és súlypontozással
teljesítették. Általában a tanítóválasztások megrendezése és díjlevelek
megállapítása volt a fő tevékenységük, egyes években azonban különösen sok
iskolaszéki jegyzőkönyv szólt az iskolaépítés vagy iskolabővítés sürgető
végrehajtásáról, például 1893-ban.
A baari iskola részletes leírása az ott működő iskolaszékről is
tartalmazott egy rövid leírást, mely általánosnak nem, inkább egyedinek
mondható. Az iskolaszék "... első ízben megválasztatott 1889-ben. Egy-két
tagját leszámítva, az iskola iránt semmi érdeklődést sem mutattak, sőt az
egybehívott gyüléseken meg sem jelentek. Ezért azután később már gyűléseket
sem tartottak. Az 1892-ik év őszén ujabb (egyházközségi és iskolai tanács)
választatván, az egyházmegyei hatóság által megerősíttetett." (12)
A közigazgatási bizottságokról hozott 1876: VI. tc. kimondta, hogy milyen
ügyekben illetékes ez a szerv, így ettől kezdve, számos ügyben ez a
bizottság járt el. Felügyelt a tankönyvhasználatra, a tankötelezettség
betartására, az épületek állapotára és a tanítói fizetések kiszolgáltatására
(30. paragrafus). A hitfelekezeti tanítók járandóságait érintő vitás
ügyekben első fokon a járási főszolgabíró, másodfokon a megyei alispán,
harmadfokon pedig a közigazgatási bizottság volt illetékes. Ugyanakkor a
felekezeti iskolák ügyeibe rendelkezéseivel nem folyhatott bele ez a
bizottság (32. paragrafus). A hitfelekezetek hatóságainak határozatát csak
úgy hajthatta végre ez a szerv, ha azok törvényesek voltak. (13)
Az 1876: XXVIII. tc. mindezen feladatokra bővebben kitért (14) a
bizottságok teendői mellett meghatározta a tanfelügyelői teendőket is, mint
arra a fentiekben utaltam. Az egyházmegye főtanfelügyelői tisztét a
mindenkori pécsi székesegyházi kanonok látta el, aki mellett egy segéd is
tevékenykedett.
A vizsgált korszakban az alábbi tanfelügyelők álltak az egyházmegye - így
Baranyának is - tankerületeinek élén: Dobszay Antal (1875-1877), Szeifricz
István (1877-1891), Lechner János (1891-1895), Hanny Gábor (1895-1906),
Döbrőssy Alajos (1906-1908), Wajdits Gyula (1908-1914) és 1914-től Igaz
Béla. (15)
1911-ben a püspöki kar Rendszabályokat adott ki a katolikus iskolák
számára, mely szerint ezen iskolák az egyházi főhatóság felügyelete és
kormányzata mellett az egyházközség alatt állanak, mely továbbra is az 1876:
XXVIII. tc. szerint, a tagjaiból alakult iskolaszék által gyakorolja jogait.
(16)
Tanügyigazgatás szempontjából jelentős még az egyházmegye tankerületi
beosztása. Ennek mindenkori állapotára a schematismusok felsorolásaiból
következtethetünk. A tankerületi beosztás nem igazodott a közigazgatási
beosztáshoz, sőt egy-egy tankerület 2 megye 1-1 területét is magában
foglalhatta, mint például a Szigetvári tankerület, amely r. katolikus
iskoláinak többsége Somogy megye falvaiban működött, sőt maga Szigetvár is
Somogyban volt, és alig néhány iskolája tartozott Baranyához.
E tankerületen kívül az alábbiak foglalták egységbe a baranyai r.
katolikus elemi iskolákat: pécsi, németi, szentlőrinci, siklósi, dárdai,
baranyavári, mohácsi, máriakéméndi, németbólyi, pécsváradi, mágocsi és
gödrei tankerület.
JEGYZETEK
(1) A parasztság Magyarországon ... i. m. 527. o.
(2) Kelemen Elemér: Somogy megye népoktatása ... i. m. 62-66. o.
(3) CIH 1868: XXXVIII. tc. 124. paragrafus, 466. o.
(4) Klingenberg Jakab: A Pécsi Tanítóegylet 40 éves vázlatos története
(Pécs, 1907.) 4. o.
(5) CIH 1876: XXVIII. tc. a népiskolai hatóságokról 4. paragrafus 465. o.
(6) Uott. 466-470. o. 5-9 paragrafus és Verédy Károly: Paedagogiai
Enciklopedia (Bp., 1886.) 842-843. o. - a " tanfelügyelő " címszó
alatt.
(7) Várady: BMJ i. m. I. k. 317. o.
(8) Kelemen E.: Somogy megye népoktatása... i. m. 79. o.
(9) CIH 1876: XXVIII. tc. 9. paragrafus 470-471. o.
(10) Komlósi Sándor: A községi és felekezeti népiskolák iskolaszékei, az
állami népiskolák gondnokságai (In: Nevelés- és Művelődéstörténeti
Közlemények,szerk.: Komlósi Sándor, Kaposvár, 1990.) 11-12. o.
(11) Az 1893-as év iratanyaga szerint: Görcsönyben 13 (177/1893 irat),
Hirden 7 (205/1893), Pellérden 13 (246 /1893), Arányoson 10
(246/1893), Püspök-Szent-Lászlón 10 (251/1893), Bolmányban 8
(265/1893), Vókány-Kistótfaluban 14 tag és 2 póttag (410/1893).
Püspöki Levéltár, Pécs (továbbiakban: PLT) Tanfelügyelőségi iratok
(továbbiakban: TFI)
(12) Baar 379/1893 PLT, TFI
(13) 1876: VI. tc. (In = A magyarországi népoktatásügy kereskedelmi és
ipari szakoktatás szervezete és közigazgatása I. kötet: Kisdedóvás és
népoktatás (Bp., 1893.) Szerk.: Lévay Ferenc - Morlin Emil - Szuppán
Vilmos) 286-291. o.
(14) Tegzes Ferenc: Baranya vármegye Közigazgatási Bizottságának
tanügyigazgatási tevékenysége a dualizmus időszakában (In = A
Dunántúl településtörténete VII. Veszprém) 467. o.
(15) Schematismus cleri diocesis Quinque-ecclesiensis pro anno 1875-1914.
(továbbiakban: schematismus)
(16) Kőrösi László - Szabó Henrik: Az elemi népoktatás enciklopédiája II.
k. (Bp., 1912.) 105-106. o.