V. MŰVELTSÉGI ÁLLAPOTOK A MEGYÉBEN
A korabeli műveltségi állapotokra ugyan több forrásból következtethetünk,
mégis nehezen állítható össze egy - viszonylag egységes - kép. A községek és
a megye egykori mindennapjait bemutató munkák gyakran szűkszavúak a
műveltségi szint bemutatásánál, illetve nem tartalmaznak egyéb leírást, mint
a megye kiemelkedő személyiségeinek - művészek, építészek, kultúra-pártolók
stb. - életművének jellemzését. (Például a Várady Ferenc által szerkesztett
monográfia.) (1) A népszámlálások alapján nyert adatok sem nyújtanak a
műveltségről átfogó képet, hiszen nem követhető nyomon elemzésükkel a megye
különböző községeinek, járásainak kulturális élete. Látható azonban
segítségükkel bizonyos javuló tendencia a műveltségi állapotokat illetően,
amely korszakunkban elsősorban az iskolázásnak köszönhető.
1869-ben a 6 évesnél idősebb népesség%-ában Baranyában az alábbi adatok
voltak jellemzőek: írni és olvasni a népesség 41,6%-a tudott (Pécsen 61,8%,
országosan 32,8%, az ország más nagyvárosaiban: Szeged - 32,6%, Kecskemét -
42,1%, Sopron - 77,9% Debrecen - 77,2%, Pest - 68%, Buda - 65,8%,
Székesfehérvár - 65,6% és Győr - 65,6%) (2) sem írni sem olvasni nem tudott a
népszámlálás adatai szerint 41,8% (Dunántúlon 37,2%, országosan 51% volt az
arány). Csak olvasni tudott 16,6% (dunántúli adat 16,2%, országos adat 13%)
(3)
1870-ben Kanyar József kimutatásai szerint a 6 éves koron felüli népesség
műveltségi aránya az alábbi módon alakult: a megye 283506 lakosából az
olvasni és írni tudók aránya a férfiaknál 54,24; a nőknél 29,86% volt,
összesítve 42%. Csak olvasni tudott a férfiak 7,65 és a nők 25,8%-a,
összesítve 16,76%. Sem írni, sem olvasni nem tudott a férfiak 38,11%-a, a
nők 44,36%-a, a 6 éven felüli népesség 41,24%-a. A déldunántúli régióban
Somogy és Zala adatai elmaradtak Baranya megye mögött, Tolna megyében
viszont a népesség műveltségi aránya kedvezőbb volt. (4)
1880-ban a 7 éven felüli népesség (237085) körében a megyében írni-
olvasni tudott a férfiak közül 67,5%, a nők közül 45,27%, csak olvasni
tudott a férfi lakosság 3,81 és a nők 17,25%-a, sem írni sem olvasni nem
tudott a férfiak 28,6%-a, a nők 37,48%-a. (5)
Az analfabéták számaránya a pécsi és a szentlőrinci járásban volt a
legmagasabb 1880-ban, a pécsváradiban pedig a legalacsonyabb (itt 55,6%-a
tudott írni-olvasni a népességnek).
1890-re a 6 évnél idősebb népesség műveltségi szintje az adatok tükrében
az alábbi módon változott: olvasni-írni a férfiak 72,23%-a, a nők 56,52%-a
tudott, csak olvasni tudott a férfiak 1,89%-a, a nők 11,41%-a, és sem írni
sem olvasni nem tudott a férfiak 25,88 és a nők 32,07%-a. (6)
A változás tehát jelentős mértékű volt, és az írni-olvasni tudók aránya a
XX. század elején tovább növekedett a megyében. Ugyanakkor a Dunántúl más
megyéihez viszonyítva az emelkedés ütemét illetően, illetve az arányok
tekintetében Baranya megye csak Somogyot és Zalát előzte meg. Pécs a 25
város között a 9. helyen állt. (7)
A műveltségi szint emelkedése más jellegű adatok vizsgálatával is
kimutatható. Egyrészt a vizsgált korszakban a jelentősen megnövekedett
újság- és folyóirat példányszám mutat arra, hogy a megye lakosainak szellemi
igényei növekedtek.
A könyvtár-alapítások nagy száma és a kibontakozó könyvkiadás is hasonló
tényekről tanúskodnak.
György Aladár abban az 1886-os munkájában, melyben a köz- és
magánkönyvtárak statisztikáját készítette el, Baranya megyére vonatkozóan is
közölt adatokat. (8) Baranya községeiben ekkor 9 közkönyvtárban 9373 kötet
(könyvtáranként 1041), és 5 magánkönyvtárában 8411 kötet (könyvtáranként
1682) volt. A 264712 lakosra ekkor a közkönyvtárakból mindössze 0.035 kötet
jutott, ez jóval az országos átlag alatt volt, országosan ugyanez 0,199
kötet.
Később ez az arány javult Baranyában, ezt támasztja alá a különböző
helyeken létrejött olvasókörök számának növekedése, valamint a
tanítóegyesületek könyvállományának fokozatos gyarapodása is.
A könyvtárnoki teendőket számos községben a tanító látta el, néhol a
bíró.
A közművelődési egyletek a vizsgált korszakban mindvégig nagy számmal
alakultak a megyében, Móró Mária Anna kimutatásai szerint (9) sok közülük
még 1918 után is működött, bár az adattár alapján látható, hogy gyakran
bomlottak fel, alakultak újjá ezek az egyletek. Már az 1864: XLIV. tc.
lehetővé tette "bármely nemzetiségű honpolgárnak", hogy társulatokba vagy
egyletekbe tömörüljön, (10) melyek egy 1873-as belügyminiszteri rendelet
szerint alapszabályaikat kötelesek voltak a belügyminiszterhez
felterjeszteni. (11)
Baranyában alig akadt község, ahol - ha csak időlegesen is - ne működött
volna valamilyen egylet, és gyakorta volt kulturális indíttatású a
megalakítása. Római katolikus illetve polgári olvasókörök, társaskörök és
gazdakörök működtek szép számmal a megyében. Gerdén például 1902-49 közt
állott fenn az a Gazdakör, mely 40 taggal alakult, 1906-ban 36 volt a
létszáma, elnöke a tanító volt, az 1905-ös adat szerint 100 kötetes
népkönyvtárral rendelkezett. (12)
Pécsváradon 1879 és 1924 között működött az a Társaskör, melynek
fennmaradt adatai alapján rekonstruálhatjuk, hogy milyen lapokat olvastak
tagjai. Az 1896-os iratok szerint a Borsszem Jankó, a Pécsi Napló, az
Egyetértés, a Fliegender Blatter, a Fünfkirchner Zeitung, a Pester Lloyd, a
Pesti Hírlap és a Ueber Land und Meer c. újságok szolgálták a kör tagjainak
művelődését. (13)
A bellyei uradalomhoz tartozó Laki-pusztán - az 1883-as adatok tükrében -
szintén élénk volt a művelődési vágy, bár a korabeli leírások nyilvánvalóan
túlontúl ideálisnak festették le a népesség "óriási mérvű tudásvágyát". A
település eszerint 46 hírlapot és újságot járatott, melyek közül 18 magyar,
27 német és 1 francia nyelvű volt, ezek közül 16 járt az uradalom
számlájára, "30 pedig a Lakon állomásozó hivatalnokok és részben az
intelligensebb cselédség számlájára." (14)
[Az 1896-os országos kiállításon az itt létesített iskola kiállított
mintája is nagy elismerést és feltűnést keltett.] (15)
Baranya megyében is, amint az országosan is megfigyelhető volt, a
népiskolák mellett a közművelődési céllal létrejött legkülönfélébb egyletek
voltak a kultúra, a szak- és szépirodalom terjedésének színterei. A tanító
pedig akár az egyleti életet tekintjük, akár az iskola "kultúrcentrum"
szerepét, mindig kulcspozícióban volt, gyakran személyes elhivatottságán,
rátermettségén múlott egy - egy falu kulturális életének megszervezése, a
művelődési igények kialakítása, hiszen az egyleteket, könyvtárakat
létrehozni nem volt elég, azokat működtetni kellett, és vonzó, érdeklődésre
számot tartó programokkal megtölteni.
JEGYZETEK
(1) Várady: BMJ i. m. I. k.
(2) Bernics Ferenc: Pécs város elemi népoktatása a neoabszolutizmus
korában (In = BHTI 1987/88. Pécs, 1988. 224. o.)
(3) Katus László: A dunántúl gazdasági és társadalmi ... i. m. 25. o., 3.
táblázata.
(4) Kanyar József: Népoktatás a Dél-Dunántúlon a feudalizmusból a
kapitalizmusba való átmenet időszakában 1770-1868. (Bp., Akadémiai
Kiadó, 1989. 420. o.)
(5) Várady: BMJ i. m. 689-690. o.
(6) MSK 1891. 224. o.
(7) Várady: BMJ i. m. 689-690. o.
(8) György Aladár: Magyarországi köz- és magánkönyvtárak statisztikája
(Bp., Athenaeum Kiadó, 1886.)
(9) Móró Mária Anna: Olvasóegyletek és népkönyvtárak Baranyában 1914-ig
(In = BHTI 1977. Pécs, 1979. 169. o.)
(10) Corpus Iuris Hungarici (továbbiakban: CIH) 1864: XLIV. törvénycikk
(továbbiakban: tc.)
(11) 1873. ápr. 29-én kelt 1394. sz. belügyminiszteri rendelet (idézi:
Móró M. A.)
(12) Móró M. A. i. m. 180-182. o.
(13) Uott. 184. o.
(14) Albrecht főherczeg Ő Fensége Bellyei uradalmának leírása (Bécs, 1883.
Kiadta: az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület 81. o.)
(15) Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota 1000 éves
fennállásakor 1-2. kötet (Szerk.: Matlekovits Sándor, Bp., 1897-98.)