III. A MEGYE NÉPESEDÉSI VISZONYAI A VIZSGÁLT KORSZAKBAN
A történeti Baranya vármegye népesedési viszonyai 1867 és 1918 között az
adott korszak népszámlálási eredményei alapján rekonstruálhatóak. Az 1869,
1880, 1890, 1900 és 1910. évi népszámlálás járásonként, községek bontásában
felmérte a polgári népesség számát. (2. táblázat, és 1. 2. 3. és 4.
grafikon)
Általános tendenciaként tapasztalható ezek alapján a népesség növekedése
- különösen szembetűnő ez Pécs tj. város esetében, aholis az 1869-es adat
(23863) 1910-re megduplázódott, akkor ugyanis 47844 volt a város lakosainak
száma. A népességnövekedésnek megye-szerte számos oka volt - például a
gyártelepítések, a vasútépítés, több gazdasági cseléd alkalmazása,
betelepülés stb. - ahogyan ezt egyrészt a népszámlálási adatokkal
kapcsolatosan a Magyar Statisztikai Közleményekben olvashatjuk (1), másrészt
a községmonográfiákban (2), illetve a megyéről íródott tanulmányokban és
elemzésekben, ahol ezt többen összefoglalták. (3)
Ezen általános népességnövekedési tendencia azonban korántsem volt
jellemző valamennyi baranyai településre, hiszen bizonyos vidékeken - és nem
csupán az Ormánságban - átmenetileg vagy tartósan népességfogyás is
kimutatható, vagy legalábbis a népességszám stagnálása. (4) Ennek éppúgy
több oka volt, mint a népesség növekedésének, például az egy-
gyermekrendszer, a XIX. sz. utolsó évtizedeiben a szőlők kipusztulása miatti
elvándorlás, a századfordulón felerősödő, megyéből - sőt az országból - való
kivándorlás.
Századunk első évtizedében az újságok gyakran cikkeztek a megye
népességének állapotáról. Az 1900-as népszámlálás adatainak közzététele után
ugyanis számokkal alátámaszthatóvá vált Baranyában a népesedés helyzete: a
megye e tekintetben az utolsó helyet foglalta el az ország megyéi között.
Míg Magyarországon a 6 évnél fiatalabb népesség aránya 16 % volt, Baranyában
ez az arány mindössze 13,1 %. (5) Egy feltáró-elemző vezércikk szerint, mely
1902-ben a Pécsi Közlönyben látott napvilágot, ennek alapvetően két oka
volt, az egyke-rendszer és a kivándorlás. (6) A fogyás ugyanis elsősorban a
reformátusokra és a görögkeleti felekezethez tartozókra volt jellemző (3.
táblázat), az újságcikk azonban figyelmeztetett rá, hogy "nemcsak a
reformátusok lakta Ormányságban, hanem Baranyának több tiszta katholikus
vidékén is megvan az egy-gyermekrendszer, éppen ellentétül a katholikus
népesség másutt tanusitott erkölcsösségének és propagatív erejének." (7)
Az alábbi községekben volt többek között a kisgyermekszám (0-6 év)
feltűnően kevés: Baranyavár (1465 főnyi lakosságból 93 kisgyerek), Bános,
Tekeres, Bodolya, Kovaczéna, Szatina, Vázsnok, Szakál (140 főből 9
kisgyerek!), Izsép, Puszta-falu és Ellend, valamint a Pécs környéki vidékek,
például Hegyalja községei (4. táblázat) stb.
A népességszám változása - különösen ha ez váratlanul érintette a
települést - mindig közvetlenül befolyásolta az iskolaügyet is. Ha egy
község népessége - átmenetileg vagy tartósan - növekedett, ez gyakran
iskolaállítást illetve iskolabővítést tett kívánatossá, hogy az oktatás - a
törvény értelmében - megfelelő szinten folyjék. Ha a népességszám apadt, ez
szintén több szempontból is érzékenyen érintette az iskolákat. Ilyenkor
ugyanis kevesebb családtól lehetett az iskola működéséhez szükséges -
különféle címen szedett - anyagi hozzájárulásokat begyűjteni. Ez néha
kérdésessé tette az iskola működését, illetve a tanítói járandóság
biztosítását.
Az iskolára, a tanítóra nagy feladat hárult abban a tekintetben is, hogy
minden lehetséges eszközzel próbálkoznia kellett a népesség megtartására a
községben, illetve - katolikus községekben - plébánossal együtt fel kellett
keltenie a lakosság figyelmét a népességfogyással kapcsolatos
következményekre. A századforduló táján például a királyi tanfelügyelő több
ízben fordult a tanítókhoz, azzal a kéréssel, hogy falujukban akadályozzák
meg a kivándorlást szervező személyek vagy társaságok tevékenykedését.
Újságcikkek sorozata is hasonlóan írt, a tanítóknak illetve a katolikus
plébánosoknak "címezve" egy-egy cikket. Többen vélték úgy, hogy a lelki
segítség, a hitbeli megerősödés elejét veheti a szegénység miatti
elkeseredésnek illetve fékezheti a "fényűzés" iránti növekvő igényeket.
(Előbbit a kivándorlás, utóbbit az egyke-rendszer egyik okaként határozták
meg a korabeli sajtóban.) A népszámlálási adatok vizsgálatánál végezetül ki
kell térnünk a népesség felekezeti és anyanyelvi megoszlására, az iskolák
vizsgálatánál ugyanis mindegyik alapvetően fontos.
Nemcsak a katolikus kisiskolák száma volt arányait tekintve igen magas a
megyében, de ugyanez mondható el a katolikus vallású népességről is, amely
jelenlétének köszönhető volt a tanintézetek számának folytonos emelkedése
(5. táblázat, 3. és 5. kördiagram)
1869-ben a római katolikusok száma az össznépesség számához viszonyítva
72,29 % volt, 1880-ban ez 73,08 %-ra, 1890-re pedig 74,60 %-ra növekedett.
(8)
A polgári népesség nemzetiségi megoszlása szerint a megyében élő
népességnek csaknem fele magyar nemzetiségű volt, második helyen pedig a
németség állt, harmadik volt arányát tekintve a horvát-szerb népesség. (9)
(6. táblázat és 2. és 4. kördiagram)
A századelőn a németség leginkább az alábbi községekben alkotta a
népesség jelentős hányadát: Pécsvárad, Nádasd, Tófű, Ráckozár, Bikal,
Mágocs, Szárász, Nagy-Hajmás, Mekényes, Komló, Szopok, Jánosi, Battyán. (10)
[A magyarosítás időszakában - miként ezt alább kifejtem - nem csekély
gondot jelentett a nemzetiségi népesség nagy aránya. Ugyanakkor, éppen ezen
tény következményeként a magyarosítás Baranyában nem vezetett erőszakos
cselekményekhez, gyakran még a nyelvi magyarosítás formáját sem érte el.]
JEGYZETEK
(1) Magyar Statisztikai Közlemények (továbbiakban: MSK) új sorozat
- 1910. évi népszámlálás Például: a szénbányászat fejlődése okozott
népességnövekedést Komlón, Szászváron, Mecsekszabolcson, Vasason;
betelepülések és természetes szaporodás idézett elő
népességnövekedést Rácgörcsönyben, Udvaron; másutt a vasút
megépítése, például Beremenden, egyes esetekben több gazdasági cseléd
alkalmazása, például Goricán, stb.
(2) Többek között az alábbi munkákban: - A Pécsett 1942-től 1944-ig
kiadott "Községi adattár" füzeteiben (Villány, Dunaszekcső,
Magyarbóly, Peterd, Kisasszonyfa, Majs községek adataival); -
Balatinácz Jeromos: Kátoly és környéke (Kátoly, Erzsébet, Szellő és a
Kátolyi "új Élet" Tsz. története) (Pécs, 1975.) - Bezerédy Győző:
Dunaszekcső és Bár története (Pécs, 1975.)
(3) Dr. Kolta János: Baranya megye népesedésére ható tényezők 1900 és
1949 között (Adatok a megye lakosságföldrajzi vizsgálatához) (Bp.
1958. Klny.) - Baranya múltja és jelenje I-II. kötet (Szerk.: Várady
Ferenc) (Pécs, 1896.) (továbbiakban: Várady: BMJ)
(4) Például Izsépen, 1890 és 1910 között Rácmecskén, továbbá Bogdása,
Csonkamindszent, Botyka, Dinnyeberki, Alsóegerszeg, Babarcszőllős,
Bakonya, Becefa, Gerde, Zók stb. esetében. A problémával számos
újságcikk és több tanulmány foglalkozott, többek között: Hídvégi
János: Hulló magyarság és Buday Dezső: Az egyke Baranya vármegyében
c. munkái (mindkettő megtalálható a Baranya Megyei Könyvtár -
továbbiakban: BMK - kutatótermében, C1460 illetve C1426 számon.)
(5) "Baranyamegye népesedése" - vezércikk 1. o. (In = Pécsi Közlöny -
továbbiakban: PK - 1902. szept. 27. X/158.)
(6) Uott.
(7) Uott.
(8) MSK 1891.
(9) Uott.
(10) Krause Jenő: Baranya vármegye településföldrajzi vázlata (Bp.1907.)