E. Harry Gerol:
A KIRÁLYI NEVELÉS
Szigorú és kemény pedagógiai módszerrel oktatták a királyi család fiait,
valamint az oldalági rokonokéit, hiszen mindannyian a Nap Fiainak nagy
törzséhez tartoztak.
Az Inca Roca megszabott hagyományoknak megfelelően: "nem kell az alantas
népet tanítani, nem kell, hogy olyat tudjon, ami csak a nagy személyiségeket
illeti".
Ennek az elvnek megfelelően a tudás az uralkodó osztály kiváltsága
maradt, és csak a legfelsőbb rétegek fiai juthatnak be az iskolába.
Voltak főiskolai és katonai akadémiai jellegű intézmények is. A
legelőkelőbb ilyen iskola Cuzcóban működött, közel a királyi palotához. A
tanulási idő általában négy év volt.
Első évben a növendékek a hivatalos runa-simi nyelv alapos
elsajátításával foglalkoztak. A második évben a vallás misztériumaira és
szertartásaira oktatták őket. A harmadik évben megtanulták a csomózott
fonalak, a quipu emlékeztető rendszerét és a statisztika tudományát. A
negyedik esztendőben a közigazgatási feladatokat gyakorolták, megismerkedtek
a különböző kormányzati ágakkal, matematikai, csillagászati, földrajzi
ismereteket szereztek, és megtanulták a birodalom történetét.
De a tanulmányok első pillanatától kezdve az elméleti tantárgyakkal
párhuzamosan, az ifjú növendékek a legkeményebb katonai kiképzésben is
részesültek. Mert az inkáknál a közhivatali állások mindig katonai
tevékenységgel párosultak, és az uralkodó osztály fiainak egyformán kellett
készülniök a magas közigazgatási állások betöltésére és az inka hadsereg
felelős parancsnoki tisztségeire.
Éppen ezért a tanulási idő nagyobb részét a növendékek fizikai
felkészítése foglalta le. Állandóan fejlesztették harci ügyességüket,
edzették testüket-lelküket.
Éveken át, naponként kemény próbára tették a növendékeket. Meneteltek,
böjtöltek, harcoltak, éspedig nem mindig jelképes hanem sokszor valódi
fegyverekkel. Időszakonként edzettségük bizonyítására versenyeket rendeztek.
Aki a testgyakorlatokban megállta a helyét, azt kemény erkölcsi próbának
vetették alá. Garcilaso elmondja, hogy sokszor megkínozták, az időjárás
viszontagságainak tették ki őket, vagy veszélyes küldetést kaptak.
Nem volt irgalom a hibázók, a gyengék és a kudarcot vallók számára. Az
inka főnökök között nem lehet helye a gyáváknak és tehetetleneknek.
A négyéves tanulás után a növendékeknek nyilvános befejező vizsgát
kellett tenniök. A vizsga "újholdtól holdtöltéig tartott", és nemcsak nehéz,
de veszélyes is volt. A sikeres vizsga letétele után az ifjak megkapták a
"huará"-t, az övet. Ez jelezte, hogy most már az "ifjú férfi" cím illeti meg
őket.
A királyi hercegek együtt tanultak a főnemesség fiaival, akiknek a Nap
Fiaihoz hasonló, előkelő vér csörgedezett ereikben.
A trónörököst még a vallás misztériumaira, az ideológiai jelképek
jelentésére, az inkák titkos történetére, valamint a kormányzás nehéz
feladataira is megtanították. Mire elődjének végnapja bekövetkezett, már
gondosan felkészült a trónralépésre.
Fordította: Szokoly Endre
----------
E. Harry Gerol: Inkák tündöklése és bukása
(Gondolat, Bp., 1965) 126. o.