Ferdinand Anton:
A MAJA-INDIÁNOK ÉS DÉLI SZOMSZÉDAIK ASSZONYAI
A maja leányok és fiúk életében egyaránt a legfontosabb szertartás a
"második születés" (kaput szihil) volt, ami a gyermekek hivatalos felvételét
jelentette a nemzetségbe. E szertartás lényeges mozzanatai a gyermekek
szertartásos megtisztulása, az isteneknek bemutatott áldozat, a gyónás és a
szakrális mosakodás volt. A leányok életében fontos szerepet játszott a
hármas szám, a nők szent száma. Három kő vette körül a tűzhelyet, amely
mellett az asszonynak élete legnagyobb részét kellett töltenie. A fiúkat
négyhónapos korukban ünnepelték meg, mivel a négyes - a kukoricaföld négy
határkövének megfelelően - volt az ő szent számuk. A leányt anyja hatvan
napos korában (a maják húsz napos hónapot számoltak) a karjára vette, és
átadta a kacika feleségének. Erre a kunyhó közepén került sor. Egy
szalmagyékényre orsót, gyapotot és egy miniatűr szövőszéket helyeztek,
továbbá csont- és kaktusztűket, egy kis vizeskorsót, egy fazekat és egy
"metaté"-t, a kukorica őrlésére szolgáló követ.
"Vedd, hogy megtanulj fonni", mondta az anya, és egy kevés gyapotot adott
a kisgyermek kezébe. Ezután a csecsemőt kilencszer körbehordozták a gyékény
körül. A felnőttek kezükbe vették a kis szövőszéket, és úgy tettek, mintha
szőnének. E szertartással átadták a kislányt a közösségnek, s az tagjai közé
fogadta őt. Úgy tudjuk, hogy a leányok nem részesültek olyan nyilvános
iskolai nevelésben, mint Tenocstitlánban, az azték fővárosban.
Fordította: Szántó Tamás
----------
Ferdinand Anton: A nő a Kolombus előtti Amerikában
(Corvina, Bp., 1976.) 27. o.