MAJÁK
│ Ha a Mexikótól délre fekvő területet, Guatemalát, Nyugat- │
│ Hondurast és Észak-Salvadort, tehát a maja-indiánok hazáját vesszük │
│ szemügyre, sokasodnak a nagy múlt tanúi, de elapadnak a korai │
│ gyarmatosítók írásos forrásai. Ennek oka elsősorban az, hogy éppen │
│ ezen a vidéken, ahol sohasem alakult ki nagy államszervezet, │
│ ütköztek a spanyolok a legelszántabb ellenállásba. A területet │
│ teljes egészében csak 1697-ben, tehát kétszáz évvel az első hódítók │
│ partraszállása után tudták meghódítani. │
│ A klasszikus maja kultúra bölcsője El Peten guatemalai, valamint │
│ Mexikó és Belize szomszédos vidékeinek féltrópusi őserdeiben │
│ ringott. Körülbelül i. e. 200-ra épültek fel Tikal és Uaxactún első │
│ templomai. I. sz. 300 körül érte el művészi csúcspontját a │
│ szobrászat, építészet, a jadefaragás és a stukkómintázás. I. sz. │
│ 400 és 600 között jelentős volt Teotihuacán város hatása, bár e │
│ klasszikus korszak politikai viszonyai tisztázatlanok. Ezután a │
│ yucatáni városok közül Uxmal és Chichen Itza volt kiemelkedő, majd │
│ - a XIII. századtól - Mayapan. │
│ A nyelvi és faji szempontból összetartozó maja népcsalád, amely │
│ csupán a klasszikus korszakban képezett kulturális és eszmei │
│ egységet, hosszú ideig viszályok közepette élt, a különböző törzsek │
│ egymás ellen harcoltak. A lakosság bizonyos területeket és │
│ területrészeket birtokló nemzetségekre oszlott, amelyek nagyobb │
│ közösségeket alkottak. A Guatemalai-fennsíkon élő kicsemaják három │
│ törzs egyesülését "nimhá"-nak nevezték. │