Bernard Lewis:
VALLÁS ÉS MŰVELŐDÉS ISZTANBULBAN
A főmufti kádik [1] és muftik [2] népes serege fölött rendelkezett, akik
a keresztény bírákhoz és püspökökhöz hasonlóan területi hatáskörrel bírtak.
Szintén az ő fennhatósága alá tartoztak a dzsámik [3] s azoknak az imámokból
[4], müezzinekből [5] és prédikátorokból álló személyzete, valamint az
iskolák és a tanulók, diákok, tanítók, tanárok, professzorok és rektorok
hierarchikus láncolata. A hivatalnoki és vallási területek tagjai egyaránt
ezekben az iskolákban részesültek oktatásban, és a legfőbb hivatali
tisztségeket rendszerint az ulema [6] réteg tagjai foglalták el.
Az ulema testület számos tagja tanárként töltötte be hivatását, e rangsor
csúcsán pedig Isztanbul nagy medreszéinek vezető professzorai álltak.
Ilyenek voltak a Hódító Mohamed és Nagy Szulejmán, valamint más, kisebb
személyiségek által alapított nagy kollégiumok vezetői. A tanterv legfőbb
részét a jog és a vallás alkotta, de - bár kisebb mértékben - figyelmet
fordítottak az úgynevezett racionális tudományokra is, mint a természetrajz,
a csillagászat és a matematika. A középkori iszlám hagyományú orvostudományt
is tanították, és az orvosi hivatást az ilmije [7] egyik ágaként tartották
számon. A medreszék professzorai rangsort alkottak, s a legmagasabb rangú
tanárokat az ulemák kezében levő állami hivatalok, mint a nisándzsi [8] vagy
a defterdár [9] hivatala vagy éppen a bírói poszt várományosának
tekintették.
A kezdeti időszakban az oszmán ulemák többnyire az ősi iszlám civilizáció
országaiból, Perzsiából és Arábiából származó bevándorlók vagy
tanulmányaikat ott végző emberek voltak. A 16. századra azonban már az
oszmánok kerültek többségbe, s a fővárosban és a tartományi központokban
saját felsőoktatási központokkal rendelkeztek. A vallási hivatalok
örökletessé válásának tendenciája ellenére ezek soha nem lettek zárt papi
kaszttá. A rabszolga-intézmény második generációjának tagjai - a katonai és
a palotában betöltött tisztségek viselőinek fiai - gyakorta választottak
papi pályát; de szegény sorból származó szabad mohamedánok - hivatalnokok és
kézművesek, néha még törzsi tagok is megtalálták útjukat az iskolákon át az
ulema posztjaihoz. Az oktatás, bár távolról sem volt általános, de ingyenes
és támogatott volt, a tehetséges, de pénztelen diák fölemelkedhetett az
ulema testületbe, eljuthatott a legmagasabb tisztségekig.
Az ulemák jogtudósok és teológusok voltak, jogi jellegű, dogmatikus és
szigorú vallás képviselői. Az emberek szemében bírák és bölcsek, hatalmasok
és többnyire gazdagok voltak. Mögöttük állt a törvény fensége, az állam
hatalma és Allah, aki még földi képviselőjénél, a szultánnál is távolibb
volt.
JEGYZETEK
[1] kádi: bíró. A peres ügyek intézése mellett a pénzügyigazgatásban
ellenőrzési és hitelesítési feladatokat kaptak a kádik, emellett a
lakosság hangulatát és a magasabb beosztású tisztségviselők
tevékenységét is figyeltették velük.
[2] muftik: őket kérték fel jogi vélemény (fetva) elkészítésére, melyek
gyakran döntő politikai jelentőséggel bírtak.
[3] dzsámi: nagyobb és rangosabb mohamedán istentiszteleti hely, csak benne
tartanak ünnepélyes pénteki istentiszteletet.
[4] imám: előimádkozó és más szertartások (pl.: esketés) végzője. A siíták
körében a kalifát is hívták imámnak.
[5] müezzin: imára hívó. Isztanbulban a XVI. században a szultánnak 15
müezzinje volt.
[6] ulema: tudósok, a vallási (jogi) tudományok szakértői, a mohamedán
ideológia érvényesítői.
[7] ilmije: az oszmán vallási vezetők testülete.
[8] nisándzsi: főkancellár.
[9] defterdár: a birodalom pénzügyigazgatásának különböző szintű vezetői.
Fordította: Dobrás Zsófia
----------
Bernard Lewis: Isztanbul és az oszmán civilizáció
(Gondolat, Bp., 1981.) 166-170. o.