N. V. Pigoulevskaja:
A SZÍREK KULTÚRÁJA A KÖZÉPKORBAN
A középkori szír iskola
A nyelv, az írni-olvasni tudás és az irodalom széles körben nem
terjedhetnek el, ha nincs meg a tudás átadásának hagyománya és rendszere.
Szíriának jó iskolái voltak. Falaik közt írást, olvasást, a kor tudásának
enciklopédiáját, a Bibliát, és a hellén műveltség elemeit tanították. (...)
A szírek számára - figyelembe véve a történelmi körülményeket, melyek
között éltek - az írni-olvasni tudás nagy jelentőséggel bírt. A szír
iskolák, amennyire a forrásokból következtetni lehet, leginkább azokra az
egyházközösségi és szerzetesi iskolákra hasonlítottak, amelyeket a latin
Nyugat, a görög Kelet és az egész szláv világ jól ismert. Az ilyen típusú
iskolák ismertek voltak a muzulmánok, a buddhisták és brahmanisták körében
is. A bennük folyó képzés elsősorban azon ismeretek elsajátítását követelte
meg, amelyek első benyomásra a latin trívium tárgyaihoz hasonlatosak, vagyis
azon tudásanyagot, amelyből összetevődött a kezdő oktatási szint.
Ezen iskolák több esetben csak első lépcsőfoknak bizonyultak a
továbbtanuláshoz, és a megfelelő egyházi rang eléréséhez. A szíreket a
világi tudományok is vonzották. Ezt megkövetelték tőlük a meglehetősen
kiterjedt és sokszínű üzleti ügyek, amelyek lebonyolításához elengedhetetlen
volt az írástudás, az ismeretek és tradíciók elsajátítása. A kézműveseknek
is biztos tudással kellett rendelkezniük, jóllehet, a számukra szükséges
ismeretek nagy részét ők általában a gyakorlati munka során sajátították el,
idős mesterek "keze alatt".
A szíreket híres orvosokként tartották számon; ehhez nagyban hozzájárult
az, hogy az iskolában alapos, szisztematikus ismereteket kaptak, majd
kiegészítették azt speciális gyógyászati ismeretekkel, görög orvosok
műveinek tanulmányozásával (Galénosz, Hippokratész), és az orvostudomány
gyakorlati alkalmazásával, amit tapasztalt medikus felügyelete alatt
végeztek. Ilyen módon a szerzetesi típusú elemi iskolák a világi és az
egyházi továbbtanulás kezdeti fokát jelentették. Még a Niszibi Akadémián is
lehetett filozófiát és főleg orvoslást tanulni, bár bizonyos kánonok
megtiltották a vallásos és az orvosi művészettel kapcsolatos könyvek
egyidejű olvasását. (...)
Az elemi oktatás programja és módszerei nem csak megmaradtak több
évszázadon keresztül, de nemzetközi jelleggel is bírtak; mint ahogy az egész
keresztény világban, úgy a szíreknél is a zsoltárkönyvvel kezdődött a
nevelés. A továbbiakban a tanórák anyaga egészében a Szentírás
elsajátítására korlátozódott, főleg az Újszövetségre és annak magyarázatára.
A szír felsőoktatás történetének forrásai
A felsőfokú szír iskola - középkori egyetemnek tekinthető bizánci és
nyugati latin értelmezés szerint. A szír felsőoktatás eredetét az antik
görög hagyományoknál kell keresni, amelyek átalakultak és megújításra
kerültek a szíreknél. A szír iskolákat a középkori írók nem csak szírként,
hanem görögként is emlegették. A felsőoktatási intézmények az oktatás és
művelődés központjai voltak. Fő feladatuknak tekintették a Szentírás
olvasását és értelmezését, ami segítette a dogmatikus nézetek megerősödését
és elterjedését, s azon filozófiai nézetek terjedését, melyek a szír
kultúrában kialakultak. De nem csupán a szövegértelmezés és a liturgia
tartozott az alapvető tantárgyak közé ezen iskolákban, hanem velük együtt a
filozófiaoktatás is magas szinten zajlott, és némely fokon a világi
tudományok tanítása is. Inkább a kora középkorra (V-VII. sz.) tehető ezen
iskolák felvirágzásának korszaka, de később, a XII. században is hatékonyan
működtek, és a műveltség központjai maradtak. (...)
Különösen érdekes az egyik legkorábbi középkori egyházi iskola, a Niszibi
Akadémia története. Erről az akadémiáról nem csak másodlagos forrásaink
vannak, de fennmaradt számunkra az iskola alapszabályzata is, és
rendtartása, amely meghatározta az intézmény vezetésének módját és a diákok
és tanárok viselkedési normáit. Az iskola vezetése valamiféle szervezetet
alkotott (knwÜy’), melynek élén állt a gazdasági vezető, az ekonom. Ő
látta el a gazdasági feladatokat, és általánosan felügyelte az iskola
működését. [1] (...)
Tanítás és mindennapi élet a Niszibi Akadémián
A fennmaradt dokumentumok világos és viszonylag részletes képet adnak az
iskola tevékenységéről és azokról a körülményekről, amelyek között éltek és
tanultak neveltjei. Ebben a vonatkozásban különösen érdekes anyag az
Alapszabályzat és a Rendtartás. Ezeknek a szabályoknak nagy jelentőséget
tulajdonítottak, ezek alapján vezették mind a tanulókat, mind a tanárokat. A
Rendtartás szövegét féltve őrízték az Akadémia épületében, és az évente
megrendezett gyűléseken felolvasták az egész iskola előtt. Legvalószínűbbnek
látszik, hogy ezek a felolvasások a tanév kezdetekor zajlottak, amikor
mindenki összegyűlt. (...)
A legkésőbbi forrásokból az derül ki, hogy az iskolai képzés 3 évig
tartott. [2] Egy tanévben két szemeszter volt, amelyeket szünetek
választottak el. Ezt a szabadidőt a diákok pénzkeresésre fordíthatták. [3]
Ám az önfenntartásnak nem minden módja volt illendő a diákoknak. Így például
az uzsoráskodást büntették. Kölcsönadhatták ugyan a pénzfelesleget, de nem
több, mint 1%- os kamatra. [4] A kereskedők, akik felvételt nyertek az
iskolába, nem hagytak fel véglegesen foglalkozásukkal. A Niszibin kívül és
más vidékeken adhattak el és vehettek árut. A szünidőben is kereskedhettek,
ab hónapjától (augusztus) tisri (október) hónap első napjáig. Ebben az
időben még kézművességgel is foglalkozhattak, de csak olyan mesterséggel,
amely nem volt szégyenletes. [5] (...) A földművesség teljes mértékben
elfogadható volt, ami magától értetődő, ha a korabeli életkörülményeket
tekintjük. Sőt, mi több, a tanítási szüneteket is a mezei és kerti munkák
függvényében határozták meg. Két határidőt állapítottak meg a diákok számára
- két munkavégzéshez igazítva. A nyári tanítási időszak előtti szünetet az
aratásnak szentelték, ezután tanultak (apostoli időszak). A téli szemeszter
előtt volt a füge- és olivabetakarítás. Akadtak azonban olyanok is, akik a
földműveléshez egyáltalán nem értettek. Ők azt csinálták, amit minden kor és
nemzet diákjai: órákat adtak. Ezt engedélyezték a Niszibi iskolában is, de
azzal a feltétellel, hogy egy korrepetálást tartó diáknak két-háromnál több
tanítványa nem lehet. Nem engedélyezték a városban magániskolák megnyitását,
vagyis nagyszámú tanítvány összegyűjtését. [6]
Az iskola egész oktatási és tudományos munkáját a hozzá legjobban értő,
legjelentősebb szaktekintély irányította. A Niszibi iskola szemináriumain
igen fontos volt a szent szövegek magyarázata, ezért a szövegek értelmezője
(mpskn') volt legtöbbször az Akadémia rektora is. A makreana (a kr' szótőből
= olvasni) tanította a hang megemelésével és levitelével, a helyes
hangsúlyozással és az igen bonyolult ékezetek betartásával szabályozott,
speciális olvasást. A betűvetést és a szépírást a szafra (spr') vezette,
vagyis az írnok. A Niszibi Akadémián, mint ahogy más középkori egyetemen is,
nagy szerepet kapott a retorika és a filozófia. Arisztotelész, Porfiriusz
műveinek számos arab nyelvű fordítása ismert volt, mint ahogy szír szerzők
filozófiai és természetbölcseleti művei. A baduka (bdwk') oktatta a diákokat
filozófiára, mely során fontossági sorrendben a logika volt az első. A
szónoki művészetet nagyra becsülték, ezt a tantárgyat a mehagiana (mhgyn')
tartotta. [7]
Oktatási szempontból minden tanár a rektornak volt alárendelve, akit
legtöbbször a "mi tanárunk"-nak (rabban) szólítottak. A tanárok csakis a
rektor engedélyével vagy betegség esetén hagyhatták el az óráikat. A
rektornak joga volt feddésben részesíteni a tanárokat mulasztásuk miatt, de
a tanárok nem voltak kötelesek az iskola közössége előtt, diákjaik szeme
láttára meghallgatni a dorgálást.
Az iskola gazdasági ügyei a rektor legközelebbi segítőjének, az ekonómnak
a kezében voltak, akit a "ház legidősebbjének" szólítottak. A szír rabbaita
szó (az rb = nagy vagy öreg, és a byt' = ház szóból) pontosan
megfeleltethető a latin maiordomus kifejezésnek. Ez a gazdasági intéző volt
a felelős az iskola egész vagyonáért, ami nem volt csekély. Az iskolának,
ahogy a kolostoroknak is, földet, pénzt, ajándékokat adományoztak, aminek
következtében az intézmény ingatlant vásárolhatott. Így például ismeretes,
hogy egyszer egy gazdasági vezető teveistállót vásárolt az iskola pénzén, és
azt kollégiummá alakította át. Egy másik esetben városi fürdőt építettek, s
ennek a bevétele tette ki az iskola jövedelmének nagy részét. A gazdasági
vezető nem csak a különböző gazdasági ügyekre felügyelt, de ő kezelte a
diákok által használt könyvtárat is. Az ő segédje volt az ún. vendégváró,
akinek feladata volt a betegekről való gondoskodás és az étkeztetés
megszervezése.
JEGYZETEK
[1] N. V. Pigoulevskaja: Irán városai a korai középkorban (Moszkva-
Leningrád, 1956.) 338-349. o. és N. V. Pigoulevskaja: Les villes de l'
État Iranien aux époques Parthe et sassanide (Paris, 1963.) 244-251. o.
[2] Ebediesu. Collectio canonum. - A. Mai: Scriptorum veterum nova collectio
T. 10. Romae, 1838. 274. o.
[3] Mar Barhadbesabba: Arabaya évêque de Halwan. Cause de la fondation des
écoles (Addai scher, PO. T. 4. fasc. 4. 1908.) 319-404. o.
[4] Szabályzat I. 6., 184. o.
[5] Uott. I. 5. 184. o.
[6] Uott. II. 12., 191. o.
[7] Fondation des écoles, i. m. 382. o.
Fordította: Döbörhegyi Judit
----------
N. V. Pigoulevskaja: Kultura szirijcev v szrednije veka
(Nauka, Moszkva, 1979.) 35-38., 46-48., 82-85. o.