Dimenzió #12

Mozaikok a nevelés történetéből

(Neveléstörténet)

                          FEJÉRMEGYEI TANÍTÓEGYLET

        "(Eötvös)...  már  1867.  július  3-án  felhívást bocsátott ki a
     "népnevelési  egyletek"  megszerzésére,  s az egyletek tevékenysége
     elé  nagy  reményekkel  tekintett.  A megyéhez küldött alapszabály-
     tervezetében  ezeknek  az  egyleteknek  a  célját abban látja, hogy
     "tanácsadással,   buzdítással,   erkölcsi   befolyással  és  anyagi
     segélyezéssel" mozdítsák elő a népoktatás fejlődését." [71]

        "Az  1868.  évi XXXVIII. ter. 147 paragrafusa kötelezi a községi
     tanítókat  egyesületek  alkotására,  de  szabályzatot  nem adott az
     egyesületeknek  a  miniszter,  csak  1872-ben.  (Pauler  Tivadar) E
     szabályzat   nevezett  tanítókat  kötelezi,  hogy  tankerületenként
     testületté  alakuljanak.  E testületek czélja az iskolai nevelés és
     tanítás  előmozdítására  tartozó  ismeretek  gyarapítása, a tanítás
     módszerének  megvitatása s terjesztése a tanitók között; az iskolai
     rendbontás  és  fegyelem  köréből  értekezés  tartása;  a  tanitási
     eszközök  javítását,  szaporítását,  terjesztését czélzó javaslatok
     készítése;  agg tanitókat s a tanitók özvegyeit és árváit segélyező
     alap  alkotása.  Munkálkodásuk  rendjét,  módját  s  az  eredmények
     közlését maguk határozzák el." [72]

   Fejér megyében a fentiek szellemében, az 1872. augusztusi országos gyűlés
hatására alakult meg a néptanítók egylete.

   A  Székesfejérvár  című  lap 1872. szeptember 15-én közölte az örvendetes
hírt:

        "A  megyei  néptanitó-egylet  alakuló  gyűlését  holnap,  vagyis
     16-án, délután 3 órakor tartandja a városház nagytermében." [73]

   Érdekes  beleolvasnunk az akkori megyei lapokba, hogy hogyan tudósítottak
az eseményről. Az egylet megalapítása Kolossváry Miklós tanfelügyelő nevéhez
fűződött.  A 4 év késlekedés okáról ő (aki az elnök lett) az alakuláskor így
beszélt:

        "A  megyei  tanitóegylet  meg  alakulását  azért  halasztotta ez
     ideig,  hogy az ellene irányult törekvések elmaradását várta, mivel
     nem akarta az egylet létét kockáztatni,..." [74]

   Az  egylet  egy  háromtagú  küldöttséget választott, akik Szögyény-Marich
Lászlóhoz mentek, hogy vállalja el a védnökséget az egylet felett.

   Bár  az egylet átvette a kidolgozott szabályzatot, tagjait többször buzgó
munkára,  az  egylet  körének  kiszélesítésére  szólították fel, mégsem volt
igazán életképes.

   A  kezdeti  fellelkesedést  gyors lehiggadás követte, a testület életében
két  éven  át  tulajdonképpen  nem  történt  semmi  érdemleges. Peres Sándor
1896-ban   írott  művében  az  1874-es  év  szerepelt,  mint  a  Fejérmegyei
Tanítótestület  megalakulási éve. Alapítóként mindenütt Gőbel János Györgyöt
említették,  és  Peres  Sándor  valamint  Velinszky  Ferenc könyvében is úgy
szerepelt, hogy 1874-től a Tanítótestület elnöke is Gőbel volt. Ugyanakkor a
Székesfejérvár  című  lap 1875. november 10-i számában megjelent egy rövidke
hír, mely szerint:

        "A  fejérmegyei  tantestület  ...  közelebb tartott választmányi
     ülésében  ismételve  újra  felkéretett  Gőbel  J.  Gy.  úr, hogy az
     elnökséget  fogadja el, de Gőbel úr határozottan kijelentette, hogy
     az elnökséget nem vállalja. Helyette Bardon J. úr választatott meg.
     Mint tudjuk, a tantestületeknél mindenütt az illető tanfelügyelő úr
     viseli  az  elnöki  tisztet,  nagyon  csodáljuk tehát azt, hogy ezt
     tantestületünknél nem tapasztaljuk." [75]

   Valószínűnek  tartjuk, hogy Gőbel nem 1874-ben lett a tantestület elnöke,
csak  később. Az ennek ellentmondó adatok amiatt állhatnak fenn, mert a XIX.
század   utolsó   évtizedében   íródtak,   tehát   akkor,   amikor  Gőbelnek
Székesfehérvárott  hatalmas  hírneve  volt. Minél több érdemet és tisztséget
igyekeztek   neki  tulajdonítani  a  székesfehérváriak,  így  néha  "tudatos
elvétések" is előfordultak.

   1875-től a tanácskozmányok a következő módon zajlottak:

        "minden  hónap első vasárnapján, a belvárosban 10, a külvárosban
     8   órától,   két   iskola  tanítói  jöttek  össze  egy  helyen.  A
     jegyzőkönyvet az igazgatóhoz, s onnan az iskolaszékhez küldték fel.
     Ezenkívül voltak általános értekezletek is" [76]

   1881-ben  Alaghy  Dezső  és  Gőbel  dolgoztak  ki  a testület számára egy
ügyrendet,  az  iskolaszék  megbízásából. Ezt az ügyrendet szintén Velinszky
Ferenc  közölte  már  többször  idézett művében. Az ügyrend 18 pontból állt,
nagyon  részletesen,  pontosan  és szigorúan fogalmazott meg minden pontot a
két szerző. Erre azért volt szükség, mert a tanítótestület nagyon nehézkesen
működött,  a züllés és bomlás jelei mutatkoztak, az országos szabályzat és a
helyi  ügyrend  hiánya  hozzájárult  a tanítók közönyének, érdektelenségének
kialakulásához,  fokozódásához. A Testület további léte kérdőjeleződött meg,
mesterségesen  kellett  volna  a  megfelelő  szakmai  szintet és érdeklődést
fenntartani.  A tanítók puszta megjelenése is probléma volt. Gőbel és Alaghy
ügyrendje valamelyest javított a helyzeten, az igazi változást azonban az új
közérdekű témák felvetése hozzta.

        "1.  A  szfvári  városi  községi  tanitók  tanácskozmányait   az
     igazgató    hívja   egybe,   egyszersmind   ő   állapítja   meg   a
     tanácskozmányok tárgyainak sorrendjét.
         2.  Együttes   nagygyűlés   az  igazgató  elnöklete  alatt  1-1
     tanévben  rendszerint  4  tartozik,  és pedig egy tanév elején, 1-1
     karácsony  és  húsvét  előtt,  s  egy  a tanév végén. Ezen kívül az
     igazgató által kitűzött napokon az egyes tanodák tanítói, az illető
     vezénylő-tanítók  előülése alatt nov., jan., márc. és május havában
     szintén  tartanak  gyűléseket,  a melyeken különösen saját tanodáik
     ügyeit,  tanítványaik  erkölcsi viseletét, szorgalmát, előmenetelét
     beszélik  meg  általánosságban,  mint részletesen. Szükség esetében
     rendkívüli gyűlést az igazgató bármikor hívhat össze.
         3.  A gyűléseken felelősség terhe alatt minden tanító  tartozik
     megjelenni.
         4.  Az   ülésről   felvett   jegyzőkönyvek   8  nap   alatt  az
     igazgatósághoz   beterjesztendők,  ahonnan   ezek  az   iskolaszéki
     elnökséghez tétetnek át.
         5.  Az együttes v. nagygyűlés  tárgyaihoz rendszerint  mindenki
     csak  egyszer  szólhat.  Ha  fontosabb  tárgynak   azonban  esetleg
     külön előadója volna, ez a vita beterjesztésekor zárszóval élhet.
         6.  A  tárgyhoz   szólás  a  jelentkezés   szerinti  sorrendben
     történik.
         7.  A  napirendre  kitűzött  tételtől  eltérő tárgyról beszélni
     nem engedtetik meg.
         8.  Ha   valamely   tárgy  felett   a  tanácskozás   kelleténél
     tovább húzódnék, az elnök a vitát berekesztheti.
         9.  Ha   valamely   tag   nem  a   tárgyhoz   szól,   az  elnök
     figyelmezteti, s szükség esetén tőle a szót megvonni köteles.
        10.  Szólót  beszédében  másnak, mint az elnöknek félbeszakítani
     nem szabad.
        11.  Az   elnök   által  tett  figyelmeztetés  v. rendreutasítás
     ellen  felszólalni, azt  visszautasítani v. vita tárgyává tenni nem
     szabad.
        12.  Szót kérhetnek bármikor is azok, a kik
                a) netaláni személyes megtámadásra válaszolni v.
                b) szavaik elferdítését röviden helyreigazítani vagy  az
                   ügyrendre hivatkozni akarnak.
        13.  A szavazás rendesen felállás által történik.
        14.  Az  elnök  megnyitja  és  eloszlatja  a  gyűlést. Előadja a
     benyújtott indítványokat,  vezeti  és  bezárja  a  tanácskozásokat.
     Felteszi a kérdést és kimondja a határozatot, őrködik a csend és az
     ügyrend megtartása felett.
        15.  Az elnök a tanácskozási rend érdekében mindig  szólhat, sőt
     ha   a  tagok   attól   eltérnének,  köteles   szólani,   őt   ezen
     beleszólásban gátolni nem szabad.
        16.  Ha  a  gyűlés  bármelyik tagja  a  rendet zavarja, az elnök
     őt névszerint is rendreutasíthatja.
        17.  Az elnök csak a szavazatok egyenlősége esetén szavaz.
        18.  A jegyzőkönyv  hitelesítésére   minden   közgyűlés  kéttagú
     bizottságot   küld  ki  a  maga   kebeléből,  v.  hitelesíttetik  a
     jegyzőkönyvet, ha az készen van, azonnal." [77]

   1872-1890-ig állnak rendelkezésünkre tanácskozmányi jegyzőkönyvek, melyek
lapjain nyomon követhetjük azt, hogy kik voltak a testület tagjai, és milyen
témákkal,  problémákkal foglalkoztak a 18 év ülésein. A testület első elnöke
Janny József volt, Gőbel a 10 másik főtanító között foglalt helyet (1872/73.
osk.   év).   Pillantsunk  bele  a  jegyzőkönyvbe,  az  1872.  nov.  9-i  1.
tanácskozmány anyagába. Az alábbi témák merültek fel ezen az ülésen:

   1. Az  ismétlőiskolák  ügyének  rendezéséről
        I.  (vasárnap  8-12-ig télen, 9-12-ig nyáron)
       II.  (fiúk különválasztandók a lányoktól)
      III.  (osztályonként fél öl tüzifa kérelmeztetik a fűtésre)
       IV.  (tanítók  fizetését  a  fentiek  miatt  100 frt-al kell legalább
            emelni!)
   2. Honvédek és felnőttek tanítása (esti órákban, együtt)
   3. Fegyelmi eljárásokban a szülők és tanítók közti viszony rendszabályai.
   4. Fűtés és seprés az iskolákban (a főtanító cselédje végzi továbbra is.
   5. Az igazgató sürgette a hanyag iskolalátogatók névsorát. [78]

   1873.  november 16-án, a 3. tanácskozmányon Janny Józsefet és Gőbel János
Györgyöt   választották   meg  a  megyei  iskolatanács  tagjaivá.  (1876-ban
újraválasztották)  (másfél  éve tanított ekkor Gőbel Székesfehérvárott, igen
rövid  idő  alatt vívta ki tehát munkájával társai elismerését. Ettől kezdve
pályája egyre inkább felfelé ívelt.)

   1872-80 közötti tanácskozmányokon előforduló témák közül néhány: többször
merült  fel a tanítók pontosságának, felkészültségének problémája; szó esett
a   faiskolák   terjesztéséről   és  kezeléséről,  a  háziipar  tanításáról,
költségvetési  tervezetek  kidolgozásáról.  Gőbel  tevékeny  részt vállalt a
testület  munkájából,  elméleti és gyakorlati tevékenysége egyaránt jelentős
volt.  A  háziipar tanításával kapcsolatosan pl. az alábbi indítvánnyal állt
elő:

        "-  kéressék  föl  a T. Iskolaszék, miszerint e tárgyban  nagys.
     Kormányzó   Urhoz   intézendő   kérelemben   kérvényezzen:  1.  egy
     vándortanítót,   ki  e  tantárgyban  itt  helyben  alapos  oktatást
     nyújtana,  2.  alkalmaztassék  a  tanítótestület  közül  egy,  ki e
     tanitást   városunkban   eszközölné.   az   inditvány   egyhangúlag
     elfogadtatott." [79]

   1879-ben   Gőbel   dolgozta   ki   azt,  hogy  a  költségvetési  tervezet
összeállításánál  mely  tanító  mely  oktatási  terület  felelőse  legyen. 6
csoportba osztotta a tanítókat:

        "I.  Az  iskolai  butorzat  állapotáról  köteles  beszámolni Say
     Rudolf és Janny József.
        II.  Természettani tárgyak  - Perényi Béla,
             természetrajzi tárgyak - Nemessányi Adél,
             földrajzi tanszerek    - Rainiss Mátyás,
             szemléltető eszközök   - Janny József.
        III. Tanulók munkái - belvárosi fitanodáknál Gőbel J. Gy.
        IV.  Tanterv, leckerend, tan- és segédkönyvek - Janny József.
        V.   A tanitók irodalmi működésének vázlatos  kimutatása - Gőbel
     J. Gy. és Bardon József.
        VI.  A városi iskoláknak rajzai - Schulcz Ferenc,
             statisztikai kimutatások - Say Rudolf és Janny József." [80]

   Az  1880-as  évek  jegyzőkönyvei  arról  tanúskodtak,  hogy egyre nagyobb
figyelmet kellett fordítani a tanítók viselkedésére. Egyrészt az üléseket is
arra akarták felhasználni, hogy egymás ellen beszédeket intézzenek, másrészt
a  sajtót  is  bevonták  az  egymással szembeni rágalmazásokhoz, mint fontos
eszközt.   Gőbel   (ekkor  már  valóban  ő  az  elnök)  gyakorta  fakadt  ki
nagyonélesen  a  tanítók  önzése,  perpatvarkodása  ellen, számos alkalommal
figyelmeztetett  arra,  hogy energiájukat ne az egymás közti veszekedésekben
pazarolják  el,  hanem  fogjanak össze és valóban az oktatásügy előmozdítása
legyen  az,  amin  munkálkodjanak!  Gőbel  még  olyan  ügyben is óvatosságra
intette    tanítótársait,   amely   a   tanítók   névnapjával   kapcsolatos:
tiszteletlennek   tartotta,   hogy  tanítójuk  névünnepének  közeledtével  a
gyermekek  pénzt  "hordanak  össze",  és  ajándékokat  vettek. Óva intette a
tanítókat  az ilyen ajándékok elfogadásától. Külön kellett arra a miniszteri
rendeletre is figyelmeztetnie a tanítókat, hogy a

        "tanításra   kiszabott  órák  kezdete  előtt  1/4  órával  előbb
     kötelesek az iskolában megjelenni." [81]

   A  tananyag feldolgozása és beosztása is állandóan visszatérő témája volt
a  tanácskozmányoknak.  Gőbel  1881-ben  arra  kérte  a  tanítókat,  hogy  a
vezérkönyvtől  ne  szakadjanak el a tanítás során, tapasztalatait említette,
tanúja  volt,  mikor  egyik  társa  a  májusi  hónapi tananyagot novemberben
dolgozta  fel.  [82]  1885-ben Gőbel ismét felvetette a tananyag előadásával
kapcsolatos észrevételeit:

        "25  p.  -  Iskolalátogatások  alkalmával szerzett tapasztalatai
     alapján  kéri az elnök a tanácskozmányt, hogy minden egyes tantárgy
     előadásával  készüljenek  el  a  felvett  tananyagból; a magyarázat
     legyen  eléggé  bő,  részletes és világos, hogy a gyermekek könnyen
     megérthessék azt, amiről szó van." [83]

   1887-ben  Gőbel  a  helyesírás-tanítás  módszertanáról tartott előadást a
tanácskozmányon.

        "Saját  tapasztalata  alapján  elmondhatja,  hogy  a gyermekek a
     helyesíráshoz  legjobban hozzászoknak azáltal, ha naponta 8-10 sort
     lemásoltatunk  velük.  Ezen eljárását, melyet már évek hosszú során
     keresztül  sikerrel  alkalmaz, melegen ajánlja, egyúttal kéri, hogy
     úgy  a  helyesírás,  -  mint  az  értelmes  olvasás elsajátíthatása
     czéljából  a körülményekhez képest minden rendelkezésre álló eszköz
     felhasználtassék." [84]

   A tanácskozmányoknak - fentieken kívül - volt egy másik fontos, állandóan
visszatérő  témája:  az  iskolai fegyelem fegyelmezés kérdése. Gőbel ebben a
témában  is  szószóló,  tanácsadója volt kollégáinak. Több alkalommal feddte
meg  azokat  a  társait, akik a gyermekek fejébe a tudást "vesszővel akarták
beleverni".  Intett  a  türelemre,  és  felszólított arra, hogy tartsák be a
vallás-  és  közoktatásügyi miniszter által kiadott elveket és szabályokat a
fegyelemgyakorlásról. Idézzük fel az alábbiakban ezeket az elveket!

        "1.  Tanítványait   a   tanitó   nyájassággal,   szeretete    és
     igazságossága  által  édesgesse, és csatolja magához; velök bánása,
     figyelmeztetése,  sőt  feddése is mindig szelíd, rendreutasítása és
     büntetése  nem  durva,  hanem  komoly  legyen;  kerülje az illetlen
     kifejezéseket, az indulatoskodást és a verést.
         2.  A fegyelemgyakorlás legbiztosabb és leghelyesebb  eszköze a
     tanítási módszerben, a gyermekek figyelmének lekötésében s  azoknak
     okos módon való foglalkoztatásában áll. Az oly tanitó, ki feladatát
     lélektanilag érzi és gyakorolni tudja, büntetési eszközökre ritkán,
     sőt nem is szorul.
         3.  A  tanitónak  jól  meg  kell  különböztetni  a gyermeknek a
     tanulás elhanyagolásából eredő hibáit erkölcstelenségekből származó
     vétségektől;  amazokat szelíd vagy komoly figyelmeztetéssel; ezeket
     szigorú  komolysággal kell javítania. A tanitó mindenek felett arra
     törekedjék,  hogy  kihágásra  vezető  s  a büntetést maga után vonó
     minden  alkalmat  előrelátással  s  okos előintézkedésekkel előzzön
     meg.
         4.  A tanuló durvaságából származó  kihágásait,  daczoskodását,
     erkölcstelen  beszédeit,  a  mások tulajdonának megsértésére czélzó
     hajlamát  s  több  efféléket,  ha  atanitó  egyedül (vagy ahol több
     tanitó  működik  együtt, közösen) megjavítani nem tudná, az esetben
     az ügyet az iskolaszéknek kell bejelentenie.
         A fegyelmi eljárás fokai:
            1. Szeretettel és komolysággal való intés  magánosan.
            2. Az ily megintésre nyilvánosan való figyelmeztetés.
            3. Megpirongatás magánosan.
            4. Megpirongatás nyilvánosan.
            5. Székből kiállítás
            6. Tanitási óra utáni fennmarasztás éheztetés nélkül.
            7. Tanitási  óra  utáni  fennmarasztás  éheztetéssel,
               megjegyezvén,  hogy  a  fennmaradás  csak  nappali
               órákra terjedhet ki.
            8. A szülőknek szó- vagy levélbeli értesítése.
            9. Bejelentés az iskolaszéknek végintézkedés végett." [85]

   A  számtalan alkalommal emlegetett, idézett szabályok Gőbel felszólalásai
ellenére  a  túlzott  szigor,  a  nyomokat hagyó testi fenyítés nem tűnt el,
tovább  élt, mint hibás fegyelmezési módszer. A tanórai rendre és fegyelemre
is  több  ízben kellett kitérni az üléseken. Többszöri beszédtéma volt, hogy
mikor  kell  a  gyermekeket  szünetre kiengedni (általános vélemény volt az,
hogy  két  óra  megtartása  után) és az, hogy az 5 percnyi szünetet egyetlen
tanító  se  hosszabbítsa meg 10-15 percre, mert különben hátrányt szenved az
oktatás. [86]

   A tanítótestület évek során végzett tevékenységét hosszasan elemezhetnénk
még,  számos  témát  említhetnénk  a  fentieken  kívül,  melyekkel az egylet
működése  során  foglalkozott.  Külön lehetne összegezni azoknak a tantárgyi
pályázatoknak  témáit  és eredményeit, melyeket a testület tagjai között sok
ízben  meghirdetett.  Jelen  dolgozatunknak  azonban mindez nem lehet célja,
csupán  annyit akartunk felvillantani a testület tevékenységéből, amennyiből
kiderül  az,  hogy  Gőbel  János György személyisége meghatározó jelentőségű
volt minden vonatkozásban a Fejérmegyei Tanítótestület életében.

   Gőbel  -  elnöksége  alatt  -  a tanácskozmányokat megnyitó beszédeiben a
megyei  konkrét feladatokon kívül mindig elemezte az országos helyzetet. Pl:
1886-ban így beszélt:

        "Mindenre  van  nálunk  pénz,  csak  iskolákra  nem;  ezek sorsa
     vajúdik  legtovább,  megoldást  csak  a  végső  szükségben, gyakran
     kényszer  mellett találnak. Nevezhetnénk meg községet, hol a falusi
     vendéglőt  hamarabb  s  több csinnal építették fel, mint bedüléssel
     fenyegető iskolaházukat, gyermekeik művelődés templomát." [87]

   Gőbel komolyan, folyamatosan foglalkozott a testület működési gondjaival,
a  tanítók  passzivitásával,  és erről nemcsak megyei szinten adott többször
tájékoztatást, de beszámolt róla küldöttként az országos tanító-gyűlésen is,
valamint a Néptanítók Lapja hasábjain.

        "Tanitó-egyleteink élete - tisztelet a kivételnek - legtöbbnyire
     meddő s vontatott. Szivökbe pillantva látjuk, hogy a nagy hű-hóvali
     megalakulás  stádiumán  tul  a lelkesedés s kitartó érdeklődés tüze
     csakhamar    lelohad.   Gyűléseik   néptelenednek,   s   gyérülnek;
     értekezőket, előadókat ugy szólva kötéllel kell fogni, s az egyleti
     kötelezettségeket,   tagdíjakat  elviselhetetlen  tehernek  kezelik
     csakhamar  tekinteni. S ha egykor-máskor mégis adnak némi életjelet
     magokról,  ugy  köszönhető ez hehány ügybuzgóbb kartársnak, kik még
     fel-birják a haldokló testet galvanizálni." [88]

   1895.  május  15-én  jelent  meg  Peres  Sándor  felhívása  a  Néptanítók
Lapjában,  melyben  kérte az országban működő tanítóegyleteket, hogy küldjék
el  részletes  adataikat  testületükről,  hogy  így  elkészülhessen  a korai
tanítóegyesületek történetéről szóló könyve a Milleneumra. Fejér megyéből is
elküldték az adatokat, résztémánk lezárásául álljon itt ezen kimutatás:

        "Fejérmegyei Tanítótestület. (Hivatalos, általános, 1874.)

     - Székesfehérvár - 209 tag 1874-ben 111 tag
     - 1 frt 20 kr - könyvtára 1076 mű, 1000 frt
     - 1520 frt 84 kr vagyon - segélyalap 3695 frt 35 kr
     - Tanítói árvaházra s más jótékony egyesületeknek adott 7275 frt-ot
       Székesfehérvári, moóri, vaáli, adonyi, sárbogárdi kör
     - Magyar (hivatalos nyelv)
     - Tartott 21 közgyülést
     - 1874-ben  elnök  Gőbel J. Gy.,  főjegyző Bardon József,  aljegyző
       Endrey Ferencz, pénztáros Tóth József, ellenőr Anyeli József.
     - 1894-ben tiszteletbeli elnök Gőbel J. Gy., főjegyző elnök Szirber
       József,  alelnök  Magó Károly,  Pesznedeer József,  Wagner Antal,
       jegyző  Weisenfeld János,  Dénis béla,  pénztáros Cseszrek jános,
       eő. Lenzerits Antal, könyvtáros Mattesz Mihály." [89]
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2021
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.