FEJÉRMEGYEI TANÍTÓEGYLET
"(Eötvös)... már 1867. július 3-án felhívást bocsátott ki a
"népnevelési egyletek" megszerzésére, s az egyletek tevékenysége
elé nagy reményekkel tekintett. A megyéhez küldött alapszabály-
tervezetében ezeknek az egyleteknek a célját abban látja, hogy
"tanácsadással, buzdítással, erkölcsi befolyással és anyagi
segélyezéssel" mozdítsák elő a népoktatás fejlődését." [71]
"Az 1868. évi XXXVIII. ter. 147 paragrafusa kötelezi a községi
tanítókat egyesületek alkotására, de szabályzatot nem adott az
egyesületeknek a miniszter, csak 1872-ben. (Pauler Tivadar) E
szabályzat nevezett tanítókat kötelezi, hogy tankerületenként
testületté alakuljanak. E testületek czélja az iskolai nevelés és
tanítás előmozdítására tartozó ismeretek gyarapítása, a tanítás
módszerének megvitatása s terjesztése a tanitók között; az iskolai
rendbontás és fegyelem köréből értekezés tartása; a tanitási
eszközök javítását, szaporítását, terjesztését czélzó javaslatok
készítése; agg tanitókat s a tanitók özvegyeit és árváit segélyező
alap alkotása. Munkálkodásuk rendjét, módját s az eredmények
közlését maguk határozzák el." [72]
Fejér megyében a fentiek szellemében, az 1872. augusztusi országos gyűlés
hatására alakult meg a néptanítók egylete.
A Székesfejérvár című lap 1872. szeptember 15-én közölte az örvendetes
hírt:
"A megyei néptanitó-egylet alakuló gyűlését holnap, vagyis
16-án, délután 3 órakor tartandja a városház nagytermében." [73]
Érdekes beleolvasnunk az akkori megyei lapokba, hogy hogyan tudósítottak
az eseményről. Az egylet megalapítása Kolossváry Miklós tanfelügyelő nevéhez
fűződött. A 4 év késlekedés okáról ő (aki az elnök lett) az alakuláskor így
beszélt:
"A megyei tanitóegylet meg alakulását azért halasztotta ez
ideig, hogy az ellene irányult törekvések elmaradását várta, mivel
nem akarta az egylet létét kockáztatni,..." [74]
Az egylet egy háromtagú küldöttséget választott, akik Szögyény-Marich
Lászlóhoz mentek, hogy vállalja el a védnökséget az egylet felett.
Bár az egylet átvette a kidolgozott szabályzatot, tagjait többször buzgó
munkára, az egylet körének kiszélesítésére szólították fel, mégsem volt
igazán életképes.
A kezdeti fellelkesedést gyors lehiggadás követte, a testület életében
két éven át tulajdonképpen nem történt semmi érdemleges. Peres Sándor
1896-ban írott művében az 1874-es év szerepelt, mint a Fejérmegyei
Tanítótestület megalakulási éve. Alapítóként mindenütt Gőbel János Györgyöt
említették, és Peres Sándor valamint Velinszky Ferenc könyvében is úgy
szerepelt, hogy 1874-től a Tanítótestület elnöke is Gőbel volt. Ugyanakkor a
Székesfejérvár című lap 1875. november 10-i számában megjelent egy rövidke
hír, mely szerint:
"A fejérmegyei tantestület ... közelebb tartott választmányi
ülésében ismételve újra felkéretett Gőbel J. Gy. úr, hogy az
elnökséget fogadja el, de Gőbel úr határozottan kijelentette, hogy
az elnökséget nem vállalja. Helyette Bardon J. úr választatott meg.
Mint tudjuk, a tantestületeknél mindenütt az illető tanfelügyelő úr
viseli az elnöki tisztet, nagyon csodáljuk tehát azt, hogy ezt
tantestületünknél nem tapasztaljuk." [75]
Valószínűnek tartjuk, hogy Gőbel nem 1874-ben lett a tantestület elnöke,
csak később. Az ennek ellentmondó adatok amiatt állhatnak fenn, mert a XIX.
század utolsó évtizedében íródtak, tehát akkor, amikor Gőbelnek
Székesfehérvárott hatalmas hírneve volt. Minél több érdemet és tisztséget
igyekeztek neki tulajdonítani a székesfehérváriak, így néha "tudatos
elvétések" is előfordultak.
1875-től a tanácskozmányok a következő módon zajlottak:
"minden hónap első vasárnapján, a belvárosban 10, a külvárosban
8 órától, két iskola tanítói jöttek össze egy helyen. A
jegyzőkönyvet az igazgatóhoz, s onnan az iskolaszékhez küldték fel.
Ezenkívül voltak általános értekezletek is" [76]
1881-ben Alaghy Dezső és Gőbel dolgoztak ki a testület számára egy
ügyrendet, az iskolaszék megbízásából. Ezt az ügyrendet szintén Velinszky
Ferenc közölte már többször idézett művében. Az ügyrend 18 pontból állt,
nagyon részletesen, pontosan és szigorúan fogalmazott meg minden pontot a
két szerző. Erre azért volt szükség, mert a tanítótestület nagyon nehézkesen
működött, a züllés és bomlás jelei mutatkoztak, az országos szabályzat és a
helyi ügyrend hiánya hozzájárult a tanítók közönyének, érdektelenségének
kialakulásához, fokozódásához. A Testület további léte kérdőjeleződött meg,
mesterségesen kellett volna a megfelelő szakmai szintet és érdeklődést
fenntartani. A tanítók puszta megjelenése is probléma volt. Gőbel és Alaghy
ügyrendje valamelyest javított a helyzeten, az igazi változást azonban az új
közérdekű témák felvetése hozzta.
"1. A szfvári városi községi tanitók tanácskozmányait az
igazgató hívja egybe, egyszersmind ő állapítja meg a
tanácskozmányok tárgyainak sorrendjét.
2. Együttes nagygyűlés az igazgató elnöklete alatt 1-1
tanévben rendszerint 4 tartozik, és pedig egy tanév elején, 1-1
karácsony és húsvét előtt, s egy a tanév végén. Ezen kívül az
igazgató által kitűzött napokon az egyes tanodák tanítói, az illető
vezénylő-tanítók előülése alatt nov., jan., márc. és május havában
szintén tartanak gyűléseket, a melyeken különösen saját tanodáik
ügyeit, tanítványaik erkölcsi viseletét, szorgalmát, előmenetelét
beszélik meg általánosságban, mint részletesen. Szükség esetében
rendkívüli gyűlést az igazgató bármikor hívhat össze.
3. A gyűléseken felelősség terhe alatt minden tanító tartozik
megjelenni.
4. Az ülésről felvett jegyzőkönyvek 8 nap alatt az
igazgatósághoz beterjesztendők, ahonnan ezek az iskolaszéki
elnökséghez tétetnek át.
5. Az együttes v. nagygyűlés tárgyaihoz rendszerint mindenki
csak egyszer szólhat. Ha fontosabb tárgynak azonban esetleg
külön előadója volna, ez a vita beterjesztésekor zárszóval élhet.
6. A tárgyhoz szólás a jelentkezés szerinti sorrendben
történik.
7. A napirendre kitűzött tételtől eltérő tárgyról beszélni
nem engedtetik meg.
8. Ha valamely tárgy felett a tanácskozás kelleténél
tovább húzódnék, az elnök a vitát berekesztheti.
9. Ha valamely tag nem a tárgyhoz szól, az elnök
figyelmezteti, s szükség esetén tőle a szót megvonni köteles.
10. Szólót beszédében másnak, mint az elnöknek félbeszakítani
nem szabad.
11. Az elnök által tett figyelmeztetés v. rendreutasítás
ellen felszólalni, azt visszautasítani v. vita tárgyává tenni nem
szabad.
12. Szót kérhetnek bármikor is azok, a kik
a) netaláni személyes megtámadásra válaszolni v.
b) szavaik elferdítését röviden helyreigazítani vagy az
ügyrendre hivatkozni akarnak.
13. A szavazás rendesen felállás által történik.
14. Az elnök megnyitja és eloszlatja a gyűlést. Előadja a
benyújtott indítványokat, vezeti és bezárja a tanácskozásokat.
Felteszi a kérdést és kimondja a határozatot, őrködik a csend és az
ügyrend megtartása felett.
15. Az elnök a tanácskozási rend érdekében mindig szólhat, sőt
ha a tagok attól eltérnének, köteles szólani, őt ezen
beleszólásban gátolni nem szabad.
16. Ha a gyűlés bármelyik tagja a rendet zavarja, az elnök
őt névszerint is rendreutasíthatja.
17. Az elnök csak a szavazatok egyenlősége esetén szavaz.
18. A jegyzőkönyv hitelesítésére minden közgyűlés kéttagú
bizottságot küld ki a maga kebeléből, v. hitelesíttetik a
jegyzőkönyvet, ha az készen van, azonnal." [77]
1872-1890-ig állnak rendelkezésünkre tanácskozmányi jegyzőkönyvek, melyek
lapjain nyomon követhetjük azt, hogy kik voltak a testület tagjai, és milyen
témákkal, problémákkal foglalkoztak a 18 év ülésein. A testület első elnöke
Janny József volt, Gőbel a 10 másik főtanító között foglalt helyet (1872/73.
osk. év). Pillantsunk bele a jegyzőkönyvbe, az 1872. nov. 9-i 1.
tanácskozmány anyagába. Az alábbi témák merültek fel ezen az ülésen:
1. Az ismétlőiskolák ügyének rendezéséről
I. (vasárnap 8-12-ig télen, 9-12-ig nyáron)
II. (fiúk különválasztandók a lányoktól)
III. (osztályonként fél öl tüzifa kérelmeztetik a fűtésre)
IV. (tanítók fizetését a fentiek miatt 100 frt-al kell legalább
emelni!)
2. Honvédek és felnőttek tanítása (esti órákban, együtt)
3. Fegyelmi eljárásokban a szülők és tanítók közti viszony rendszabályai.
4. Fűtés és seprés az iskolákban (a főtanító cselédje végzi továbbra is.
5. Az igazgató sürgette a hanyag iskolalátogatók névsorát. [78]
1873. november 16-án, a 3. tanácskozmányon Janny Józsefet és Gőbel János
Györgyöt választották meg a megyei iskolatanács tagjaivá. (1876-ban
újraválasztották) (másfél éve tanított ekkor Gőbel Székesfehérvárott, igen
rövid idő alatt vívta ki tehát munkájával társai elismerését. Ettől kezdve
pályája egyre inkább felfelé ívelt.)
1872-80 közötti tanácskozmányokon előforduló témák közül néhány: többször
merült fel a tanítók pontosságának, felkészültségének problémája; szó esett
a faiskolák terjesztéséről és kezeléséről, a háziipar tanításáról,
költségvetési tervezetek kidolgozásáról. Gőbel tevékeny részt vállalt a
testület munkájából, elméleti és gyakorlati tevékenysége egyaránt jelentős
volt. A háziipar tanításával kapcsolatosan pl. az alábbi indítvánnyal állt
elő:
"- kéressék föl a T. Iskolaszék, miszerint e tárgyban nagys.
Kormányzó Urhoz intézendő kérelemben kérvényezzen: 1. egy
vándortanítót, ki e tantárgyban itt helyben alapos oktatást
nyújtana, 2. alkalmaztassék a tanítótestület közül egy, ki e
tanitást városunkban eszközölné. az inditvány egyhangúlag
elfogadtatott." [79]
1879-ben Gőbel dolgozta ki azt, hogy a költségvetési tervezet
összeállításánál mely tanító mely oktatási terület felelőse legyen. 6
csoportba osztotta a tanítókat:
"I. Az iskolai butorzat állapotáról köteles beszámolni Say
Rudolf és Janny József.
II. Természettani tárgyak - Perényi Béla,
természetrajzi tárgyak - Nemessányi Adél,
földrajzi tanszerek - Rainiss Mátyás,
szemléltető eszközök - Janny József.
III. Tanulók munkái - belvárosi fitanodáknál Gőbel J. Gy.
IV. Tanterv, leckerend, tan- és segédkönyvek - Janny József.
V. A tanitók irodalmi működésének vázlatos kimutatása - Gőbel
J. Gy. és Bardon József.
VI. A városi iskoláknak rajzai - Schulcz Ferenc,
statisztikai kimutatások - Say Rudolf és Janny József." [80]
Az 1880-as évek jegyzőkönyvei arról tanúskodtak, hogy egyre nagyobb
figyelmet kellett fordítani a tanítók viselkedésére. Egyrészt az üléseket is
arra akarták felhasználni, hogy egymás ellen beszédeket intézzenek, másrészt
a sajtót is bevonták az egymással szembeni rágalmazásokhoz, mint fontos
eszközt. Gőbel (ekkor már valóban ő az elnök) gyakorta fakadt ki
nagyonélesen a tanítók önzése, perpatvarkodása ellen, számos alkalommal
figyelmeztetett arra, hogy energiájukat ne az egymás közti veszekedésekben
pazarolják el, hanem fogjanak össze és valóban az oktatásügy előmozdítása
legyen az, amin munkálkodjanak! Gőbel még olyan ügyben is óvatosságra
intette tanítótársait, amely a tanítók névnapjával kapcsolatos:
tiszteletlennek tartotta, hogy tanítójuk névünnepének közeledtével a
gyermekek pénzt "hordanak össze", és ajándékokat vettek. Óva intette a
tanítókat az ilyen ajándékok elfogadásától. Külön kellett arra a miniszteri
rendeletre is figyelmeztetnie a tanítókat, hogy a
"tanításra kiszabott órák kezdete előtt 1/4 órával előbb
kötelesek az iskolában megjelenni." [81]
A tananyag feldolgozása és beosztása is állandóan visszatérő témája volt
a tanácskozmányoknak. Gőbel 1881-ben arra kérte a tanítókat, hogy a
vezérkönyvtől ne szakadjanak el a tanítás során, tapasztalatait említette,
tanúja volt, mikor egyik társa a májusi hónapi tananyagot novemberben
dolgozta fel. [82] 1885-ben Gőbel ismét felvetette a tananyag előadásával
kapcsolatos észrevételeit:
"25 p. - Iskolalátogatások alkalmával szerzett tapasztalatai
alapján kéri az elnök a tanácskozmányt, hogy minden egyes tantárgy
előadásával készüljenek el a felvett tananyagból; a magyarázat
legyen eléggé bő, részletes és világos, hogy a gyermekek könnyen
megérthessék azt, amiről szó van." [83]
1887-ben Gőbel a helyesírás-tanítás módszertanáról tartott előadást a
tanácskozmányon.
"Saját tapasztalata alapján elmondhatja, hogy a gyermekek a
helyesíráshoz legjobban hozzászoknak azáltal, ha naponta 8-10 sort
lemásoltatunk velük. Ezen eljárását, melyet már évek hosszú során
keresztül sikerrel alkalmaz, melegen ajánlja, egyúttal kéri, hogy
úgy a helyesírás, - mint az értelmes olvasás elsajátíthatása
czéljából a körülményekhez képest minden rendelkezésre álló eszköz
felhasználtassék." [84]
A tanácskozmányoknak - fentieken kívül - volt egy másik fontos, állandóan
visszatérő témája: az iskolai fegyelem fegyelmezés kérdése. Gőbel ebben a
témában is szószóló, tanácsadója volt kollégáinak. Több alkalommal feddte
meg azokat a társait, akik a gyermekek fejébe a tudást "vesszővel akarták
beleverni". Intett a türelemre, és felszólított arra, hogy tartsák be a
vallás- és közoktatásügyi miniszter által kiadott elveket és szabályokat a
fegyelemgyakorlásról. Idézzük fel az alábbiakban ezeket az elveket!
"1. Tanítványait a tanitó nyájassággal, szeretete és
igazságossága által édesgesse, és csatolja magához; velök bánása,
figyelmeztetése, sőt feddése is mindig szelíd, rendreutasítása és
büntetése nem durva, hanem komoly legyen; kerülje az illetlen
kifejezéseket, az indulatoskodást és a verést.
2. A fegyelemgyakorlás legbiztosabb és leghelyesebb eszköze a
tanítási módszerben, a gyermekek figyelmének lekötésében s azoknak
okos módon való foglalkoztatásában áll. Az oly tanitó, ki feladatát
lélektanilag érzi és gyakorolni tudja, büntetési eszközökre ritkán,
sőt nem is szorul.
3. A tanitónak jól meg kell különböztetni a gyermeknek a
tanulás elhanyagolásából eredő hibáit erkölcstelenségekből származó
vétségektől; amazokat szelíd vagy komoly figyelmeztetéssel; ezeket
szigorú komolysággal kell javítania. A tanitó mindenek felett arra
törekedjék, hogy kihágásra vezető s a büntetést maga után vonó
minden alkalmat előrelátással s okos előintézkedésekkel előzzön
meg.
4. A tanuló durvaságából származó kihágásait, daczoskodását,
erkölcstelen beszédeit, a mások tulajdonának megsértésére czélzó
hajlamát s több efféléket, ha atanitó egyedül (vagy ahol több
tanitó működik együtt, közösen) megjavítani nem tudná, az esetben
az ügyet az iskolaszéknek kell bejelentenie.
A fegyelmi eljárás fokai:
1. Szeretettel és komolysággal való intés magánosan.
2. Az ily megintésre nyilvánosan való figyelmeztetés.
3. Megpirongatás magánosan.
4. Megpirongatás nyilvánosan.
5. Székből kiállítás
6. Tanitási óra utáni fennmarasztás éheztetés nélkül.
7. Tanitási óra utáni fennmarasztás éheztetéssel,
megjegyezvén, hogy a fennmaradás csak nappali
órákra terjedhet ki.
8. A szülőknek szó- vagy levélbeli értesítése.
9. Bejelentés az iskolaszéknek végintézkedés végett." [85]
A számtalan alkalommal emlegetett, idézett szabályok Gőbel felszólalásai
ellenére a túlzott szigor, a nyomokat hagyó testi fenyítés nem tűnt el,
tovább élt, mint hibás fegyelmezési módszer. A tanórai rendre és fegyelemre
is több ízben kellett kitérni az üléseken. Többszöri beszédtéma volt, hogy
mikor kell a gyermekeket szünetre kiengedni (általános vélemény volt az,
hogy két óra megtartása után) és az, hogy az 5 percnyi szünetet egyetlen
tanító se hosszabbítsa meg 10-15 percre, mert különben hátrányt szenved az
oktatás. [86]
A tanítótestület évek során végzett tevékenységét hosszasan elemezhetnénk
még, számos témát említhetnénk a fentieken kívül, melyekkel az egylet
működése során foglalkozott. Külön lehetne összegezni azoknak a tantárgyi
pályázatoknak témáit és eredményeit, melyeket a testület tagjai között sok
ízben meghirdetett. Jelen dolgozatunknak azonban mindez nem lehet célja,
csupán annyit akartunk felvillantani a testület tevékenységéből, amennyiből
kiderül az, hogy Gőbel János György személyisége meghatározó jelentőségű
volt minden vonatkozásban a Fejérmegyei Tanítótestület életében.
Gőbel - elnöksége alatt - a tanácskozmányokat megnyitó beszédeiben a
megyei konkrét feladatokon kívül mindig elemezte az országos helyzetet. Pl:
1886-ban így beszélt:
"Mindenre van nálunk pénz, csak iskolákra nem; ezek sorsa
vajúdik legtovább, megoldást csak a végső szükségben, gyakran
kényszer mellett találnak. Nevezhetnénk meg községet, hol a falusi
vendéglőt hamarabb s több csinnal építették fel, mint bedüléssel
fenyegető iskolaházukat, gyermekeik művelődés templomát." [87]
Gőbel komolyan, folyamatosan foglalkozott a testület működési gondjaival,
a tanítók passzivitásával, és erről nemcsak megyei szinten adott többször
tájékoztatást, de beszámolt róla küldöttként az országos tanító-gyűlésen is,
valamint a Néptanítók Lapja hasábjain.
"Tanitó-egyleteink élete - tisztelet a kivételnek - legtöbbnyire
meddő s vontatott. Szivökbe pillantva látjuk, hogy a nagy hű-hóvali
megalakulás stádiumán tul a lelkesedés s kitartó érdeklődés tüze
csakhamar lelohad. Gyűléseik néptelenednek, s gyérülnek;
értekezőket, előadókat ugy szólva kötéllel kell fogni, s az egyleti
kötelezettségeket, tagdíjakat elviselhetetlen tehernek kezelik
csakhamar tekinteni. S ha egykor-máskor mégis adnak némi életjelet
magokról, ugy köszönhető ez hehány ügybuzgóbb kartársnak, kik még
fel-birják a haldokló testet galvanizálni." [88]
1895. május 15-én jelent meg Peres Sándor felhívása a Néptanítók
Lapjában, melyben kérte az országban működő tanítóegyleteket, hogy küldjék
el részletes adataikat testületükről, hogy így elkészülhessen a korai
tanítóegyesületek történetéről szóló könyve a Milleneumra. Fejér megyéből is
elküldték az adatokat, résztémánk lezárásául álljon itt ezen kimutatás:
"Fejérmegyei Tanítótestület. (Hivatalos, általános, 1874.)
- Székesfehérvár - 209 tag 1874-ben 111 tag
- 1 frt 20 kr - könyvtára 1076 mű, 1000 frt
- 1520 frt 84 kr vagyon - segélyalap 3695 frt 35 kr
- Tanítói árvaházra s más jótékony egyesületeknek adott 7275 frt-ot
Székesfehérvári, moóri, vaáli, adonyi, sárbogárdi kör
- Magyar (hivatalos nyelv)
- Tartott 21 közgyülést
- 1874-ben elnök Gőbel J. Gy., főjegyző Bardon József, aljegyző
Endrey Ferencz, pénztáros Tóth József, ellenőr Anyeli József.
- 1894-ben tiszteletbeli elnök Gőbel J. Gy., főjegyző elnök Szirber
József, alelnök Magó Károly, Pesznedeer József, Wagner Antal,
jegyző Weisenfeld János, Dénis béla, pénztáros Cseszrek jános,
eő. Lenzerits Antal, könyvtáros Mattesz Mihály." [89]