Dimenzió #12

Mozaikok a nevelés történetéből

(Neveléstörténet)

                        GŐBEL ISZTIMÉRI TANÍTÓSKODÁSA

   A  győri  képző  elvégzése  után Gőbel visszatért Isztimérre, és édesapja
mellett     segédtanítói    állást    kapott    (1854-1858).    Négy    évig
segédtanítóskodott,  amikor  1858. áprilisában édesapja meghalt. Ekkor Gőbel
János Györgyöt nevezték ki isztiméri főtanítóvá, mint erről az alább idézett
rendelvény tanúskodik:

        "Gőbel  János György, vizsgát letett isztiméri helyettes tanitó,
     iskolai szolgálatában tanusitott képessége, hivatása teljesitésében
     mutatott  buzgalma,  erkölcsi  jó-magaviselete,  vallásos érzelme s
     gyakorlati  jártassága  tekintetéből  (...),  az  önálló  tanitókra
     határozott   három  évi  próbaidő  figyelembe  vételével  isztiméri
     ideiglenes  tanitóvá  kineveztetik azon hozzáadással, hogy ha híven
     teljesitendi  minden  tanitói  s polgári kötelességeit, az emlitett
     három évi próbaidő lefolyta után állandó tanitóvá fog kineveztetni.
     Székesfehérvárott jún. 9-én 1858." [6]

   1862-ben  Gőbel  Farkas Imre székesfehérvári püspökhöz folyamodott rendes
tanítóvá  való  kinevezéséért,  mely  kinevezést  meg is kapta ugyanebben az
évben.  Gőbel a reá bízott iskolát 14 évig vezette (1858-1872), ez idő alatt
sokat  tett a magyar nyelv terjesztése érdekében. A magyar nyelv terjesztése
ekkor  még  nem  azt a szerepet töltötte be, mint az erőszakolt magyarosítás
megindításával,  az  1870-es évek végétől meginduló túlkapások folyamatában.
(Gőbel isztiméri tanító évei szintén további kutatásra érdemesek, hiszen itt
alapozza meg későbbi sokrétű kiemelkedő tevékenységét.)

   Gőbel  János György 1868-ban nagy hévvel üdvözölte Eötvös József oktatási
reformját,   erről  vall  az  1869.  szeptember  30-án,  a  bodajki  tanítói
értekezleten  tartott  fölolvasása.  Idézzünk  fel  néhány részletet ebből a
fölolvasásból:

        "Felekezeti katholikus iskolaügyeinkben reformra van szükségünk!
     (...)  Népnevelési  s oktatási rendszer állapotaink nem maradhatnak
     azok  olyanok,  melyek  s  minők  azok  eddig  voltak. (...) némely
     gyümölcsfák  puszta  átültetése más, jobb talajba, nemcsak magára a
     fára,  annak  növésére,  hanem  gyümölcsének  nagyságára,  ízére is
     kedvező hatással bir (...); oktatásügyünk kilépve sovány talajából,
     hamar gazdagabb telepekre átültetve, nem maradhat el a várt kedvező
     siker. (...) [7] Oktatásügyünk lényeges reformalapját már magában a
     népiskolai  törvényben  találjuk.  (...)  Ezeréves  európai  létünk
     mellett   nem   volt   még  ama  ügynek,  melytől  művelt  nemzetek
     fennállása,  boldog  léte, s biztos, rendületlen jövője függ, hazai
     törvénye.  A  művelt  nyugat példájára hozott iskolatörvény nyomban
     népnevelésünket az őt megillető helyre állitotta." [8]

   Fölolvasásában  Gőbel  méltatta  Eötvös  személyiségét, vissza emlékezett
történelmi  múltunkra, megállapította, hogy népünk "civilisatiója" érdekében
1848 előtt vajmi kevés történt; a továbbiakban pedig részletesen elemezte az
1868-as oktatási törvényt. Néptanító társait a következőképpen buzdította jó
munkára:

        "Mi  néptanitók  vagyunk  lelkei a nép fölvilágosodását eszközlő
     nagyszerű  gépezetnek.  Elkerülhetetlenül szükséges tehát pályatárs
     urak,   hogy  átérezve  néptanítói,  népnevelői  hivatalunk  szent,
     fenséges   voltát,   átérezve  isten  s  emberek  előtti  nagymérvű
     felelősségünket,       elvállalt       kötelezettségeink      terén
     lelkiismeretesen,   szakmánk   iránti   buzgalmunk   egész  hevével
     dolgozzunk." [9]

   Rámutatott  még  Gőbel felolvasásában a tanítók rossz helyzetére, túl sok
társadalmi  megbizatására  (pl.  kántorság), helyeselte a tanítói és jegyzői
hivatal szétválasztását, valamint a néptanítói egyletek létrehozását.

   Gőbelnek  ez  a  felszólalása  -  későbbi  beszédei, cikkei ismeretében -
jelentősnek  mondható.  E felszólalásában megtalálhatók mindazok az alapvető
gondolatok,  melyek  Gőbel  szónoki  beszédeit  és írói műveit végigkísérik:
egész  életében  a  haladás  igenlése  a tanítói képzés-önképzés helyeslése,
fejlesztése,  a  tanítók helyzetének bemutatása - elemzése valamint a magyar
oktatásügyről  és  társadalomról  európai  összefüggések figyelembevételével
való  gondolkodás.  Gőbel  már ebben a beszédében is megcsillogtatta szónoki
tehetségét,  magas  szintű  műveltségét, irodalmi művekben való jártasságát.
Későbbi éveiben mindez méginkább kiteljesedett.




Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2021
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.