Dr. Kéri Katalin:
TANÁCSOK A NEVELÉSTÖRTÉNETI TÁRGYÚ SZAKDOLGOZAT ELKÉSZÍTÉSÉHEZ
1. A szakdolgozat témaválasztását a szakdolgozó érdeklődésén túl
elsősorban a rendelkezésre álló források határozzák meg. Csak akkor
érdemes elkezdeni egy adott téma kutatását, ha elegendő levéltári,
könyvtári illetve sajtótörténeti forrás áll rendelkezésünkre.
2. A téma körvonalazódása után első teendő az eddig már megírt cikkek,
könyvek felkutatása és elolvasása. Ez megvéd attól, hogy "új
felfedezés"-nek gondoljunk valamit, amiről esetleg már számos kutató
részletesen írt. Tanácsos jegyzeteket készíteni ezekről az
olvasmányokról, és általában valamennyi forrásról.
3. A könnyebb eligazodás kedvéért ajánlom az alábbi, jól bevált
jegyzetelési módot:
Érdemes egy kisebb füzetet nyitni, ahová feljegyzésre kerül minden
forrás (könyv, irat, cikk, kép, stb.), pontos adataival együtt.
Könyvek esetében fel kell jegyezni: a szerző(k) nevét, a mű címét és
alcímét, a kiadás helyét, idejét, a kiadó nevét, és esetleg azt,
hogy hányadik kiadás, és ki fordította.
A cikkek, tanulmányok esetében fel kell írni a szerző(k) és cím
mellett a folyóirat pontos adatait (cím, kiadás éve, a kiadvány
sorszáma, a cikk oldalszáma -tól-ig).
A levéltári források esetében fel kell tüntetni a levéltár pontos
nevét, az irat(csomag) címét, és azokat a számokat, amelyekkel a
levéltárban ellátták (a fond, a csomó, stb. számát) és ha lehet,
akkor az irat keletkezésének pontos dátumát.
A füzetbe beírt műcímeket, forrásadatokat (melyekből több tucatnyi fog
összegyűlni a kutatás során) én mindig ellátom valamilyen rövidített címmel
(kóddal), és amikor jegyzetelem ezeket a műveket, akkor az írólapok felső
részén csak ezeket a pár betűből álló rövid címeket tüntetem fel, így sokkal
gyorsabb dolgozni, és mégis nagyon egyszerű "beazonosítani" a dolgozat
összeállításánál a részleteket.
A jegyzeteléshez javaslom mindenkinek, hogy írólapokat használjon, és
mindig csak a lapok egyik oldalára írjon. Így a kutatás végén, ha több száz
lapnyi jegyzet összegyűlik, csak helyes sorrendben egymás mögé kell állítani
a lapokat, és folyamatosan lehet írni a dolgozatot. A könnyebb kezelhetőség
kedvéért én magam az alábbi módon készítem a jegyzeteket:
+----------------------------------------------------------------------+
|(a lap témája) (oldalszám) a forrás rövid címe, |
| kiadásának helye, ideje|
|- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - |
| |
| |
| |
| |
| (Jegyzetelt szöveg) |
| |
| |
| |
| |
| |
| |
| |
+----------------------------------------------------------------------+
4. A dolgozat végső összeállítása ugyan a legutolsó lépés, de a szerkezet
kialakításához szeretnék már most, az első lépéseknél tanácsot adni:
Szükséges lesz egy bevezető megírása, amelyben az alábbi dolgokat
kell összefoglalni a szakdolgozónak: pontosan mi is az a téma,
amelyről ír, mi motiválta témaválasztását; milyen helyszíneken
kutatott, milyen forrástípusokat használt fel; milyen
forráselemzési, forráskritikai módszerekkel élt; kik, milyen
formában kutatták már ezt a témát, és milyen eredményekre jutottak.
Ezt követően általános részek következnek, egyre inkább a témához
közelítve. Pl.: egy iskola története esetében vázolni kell a
település történetét és általános iskolatörténetét, ezt követően be
kell mutatni azt a kort, amelyben az adott intézmény alapítása
történt, az akkori országos (és helyi) oktatáspolitikai
törekvésekkel együtt. Ilyen bevezetés után lehet rátérni a
tulajdonképpeni téma bővebb kifejtésére, a kutatási eredmények
bemutatására (ez a dolgozat egészének kb. 4/5-öd, de legalább 3/4-ed
részét alkossa). A szakdolgozat végén külön fejezetben kell
összegezni az eredményeket, vázolva a további kutatás lehetséges
irányait.
Ez után következik a jegyzetek elhelyezése a dolgozatban (ezeket
lábjegyzetként, minden lap alján is fel lehet tüntetni), és egy
külön fejezet az alaposan kiválogatott, a szöveget nagyban
alátámasztó mellékletekkel. Érdemes fénymásolatot készíteni érdekes,
értékes levéltári forrásokról, egy-két fényképmásolatot személyekről
vagy tárgyi emlékekről, és ajánlatos táblázatokat, kördiagramokat,
grafikonokat készíteni, amennyiben van elegendő számszerű adat a
feltárt forrásokban. (A számítógépes programok óriási lehetőségeket
kínálnak ilyesfajta mellékletek elkészítéséhez...)
A dolgozat legvégére pedig kerüljön egy "Felhasznált irodalom"
fejezet, amely a "Jegyzetek" fejezettől meglehetősen eltér. Ebben az
utolsó részben szükséges feltüntetni az összes forrást, könyv- és
tanulmánycímet, amelyeket a szakdolgozó elovasott. Olyan művek is
kerüljenek ebbe a sorba, amelyekből esetleg nem idézett, de
gondolkodását formálták, tartalmukat ismeri.
Ajánlatos ezeket tematikus csoportokba rendezni, pl. úgy, hogy:
I. A korszakkal kapcsolatos általános történeti művek
II. A témával összefüggő művek
III. Levéltári források
IV. Sajtótermékek. Az egyes csoportokon belül a művek szerzői
névsor szerint szerepeljenek.
A tartalomjegyzéket érdemes a dolgozat elején elhelyezni, javaslom
mottó választását és a cím alaposan átgondolt, lényegretörő és
érdekes megválasztását.
A fentiekben leírt ötleteimet természetesen nem kötelező követni, számos
szakirodalmi munka nyújt részletesebb és szakmailag szabatosabban
megfogalmazott tájékoztatást. A mellékelt irodalomjegyzékben feltüntetek
néhány alapművet, ezek talán mindenkinek segítségére lesznek. A tanszéki
könyvtárban elhelyezett, korábban írt szakdolgozatokat ajánlom mindenkinek
figyelmébe.
Egy remek munka a szakdolgozatírásról:
+--------------------------------------------------------------------------+
|Eco, Umberto: Hogyan írjunk szakdolgozatot? (Gondolat, Kairosz, Bp. 1996.)|
+--------------------------------------------------------------------------+
Népszámlálásokról:
Népszámlálási statisztikák, melyekben a műveltségi állapotokról,
oktatásügyről is szó esik, 1869 óta rendszeresen (10 évenként)
rendelkezésünkre állnak: 1880, 1890, 1900, 1910, stb. Pl.:
A Magyar Szent Korona országai népoktatásügyének fejlődése (Magyar
Statisztikai Közlemények, 31. kötet, athenaeum, Bp., 1913.)
A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása (VI. kötet:
végeredmények; Athenaeum, Bp., 1920)
Jogi források:
A Magyar Törvénytár (= Corpus Iuris Hungarici) illetve a Magyarországi
Rendeletek Tára című kiadványok az egyik kiindulópontot jelentik
valamennyi történeti korszak iskolaügyének vizsgálatához. Először a
repertóriumokat érdemes áttanulmányozni a vizsgált időszakra vonatkozóan!
Országgyűlési naplók, jegyzőkönyvek:
Nagyobb könyvtárakban ez a forrásegyüttes is megtalálható, elengedhetetlen
dokumentum, ha valaki országos oktatáspolitikai törekvéseket,
történéseket vizsgál. Név- és tárgymutatóval ellátottak a kötetek.
Sajtótörténet:
A magyar nevelésügyi folyóiratok bibliográfiája 1841-1936. (dr. Felkay
Ferenc előszavával, Baranyai M. és Keleti A. gyűjtése, Fővárosi Ped.
Könyvtár, Bp., 1937.)
A magyar sajtó története I-II. általános eligazítást ad, a pedagógiai
sajtótermékekről is szól. (Szerk.: Kosáry Domokos, Németh G. Béla,
Akadémiai, Bp., 1985.)
Mindenkinek ajánlom figyelmébe a "Néptanítók Lapja", a "Nemzeti
Nőnevelés", "A Gyermek", a "Magyar Paedagogia", "A Jövő Útjain" és egyéb
sajtótermékeket, amelyek anyaga oly gazdag (és jórészt feltáratlan), hogy
mindegyik valódi kincsesbánya a kutató elme számára.
Mindenkinek figyelmébe ajánlom még a dualizmus kora óta folyamatosan
megjelentetett pedagógiai lexikonokat, enciklopédiákat, melyek közül az első
volt:
Verédy Károly: Paedagogiai Encyclopaedia - különös tekintettel a népoktatás
állapotára (Athenaeum, Bp., 1886.).
Ha valaki egy bizonyos személy életrajzát keresi, nagy valószínűséggel rálel
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái c. sok-kötetetes munkájában, ha
a keresett személy legalább egy-két cikket írt.
Kutatási helyszínként javaslom felkeresni az alábbi helyeket:
Országos vagy megyei levéltárak (egyházi levéltárak);
Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (Bp., Honvéd u.)
Országos Széchényi Könyvtár;
Budapesti Szabó Ervin Könyvtár;
Egyetemi Könyvtár
Megyei könyvtárak helytörténeti kutatóterme.
stb.