[92] FRÖBEL: EMBERNEVELÉS
Bölcsnek lenni: az ember legfőbb törekvése, az ember önrendelkezésének
legfőbb cselekedete.
Önmagát s másokat nevelni, tudatosan, szabadon és önrendelkezéssel
nevelni, ez a bölcsesség kettős cselekedete; ez akkor indult meg, amikor az
egyes emberek először jelentek meg a Földön, és akkor nyilvánult meg, amikor
az egyes ember teljes öntudata először mutatkozott; szükségszerű, általános
emberi követelmény pedig most kezd jelentkezni és mint ilyen, meghallgatásra
s alkalmazásra találni.
Ez a tett: rátérni arra az útra, amely egyedül vezet az élethez, amely az
emberi lény belső s ezáltal külső követelményének betöltéséhez biztosan
elvezet, amely a hivatáshoz hű, tiszta szent élet által a boldog élethez
vezet.
Tehát az emberben rejlő Istenit, vagyis az ember lényegét, a nevelés
útján kell kifejleszteni, kifejezni s öntudatra ébreszteni, és az embert
magát a jelen élet után következő szabad s tudatos életre, a benne ható
Isteninek szabad ábrázolására előkészíteni.
Az Istenit, a lelkit, az örökkévalót, amely az embert körülvéve
természetében rejlik, és annak lényegét alkotja, és abban tartósan
megnyilvánul, kell a nevelésnek s az oktatásnak szemlélhetővé tennie az
ember számára és vele megismertetnie, valamint eleven kölcsönhatásban és
egyesülve a tanítással a kettő: a természet s az ember között az
egytörvényűséget kifejeznie s ábrázolnia.
A nevelésnek a maga egészében a nevelés, oktatás és tanítás útján kell az
emberben tudatossá s az életben hatékonnyá tennie azt, hogy az ember s a
természet Istentől származik, és csak Isten által állhat fenn, és hogy az
ember s a természet Istenen alapszik.
A nevelésnek arra kell vezetnie s irányítania az embert, hogy önmagával
tisztába jöjjön, s önmagában tisztán lásson, hogy békében éljen a
természettel, és Istennel is megegyezésre jusson; éppen ezért kell a
nevelésnek olyan fokra emelnie az embert, hogy önmagát s az embert, Istent s
a természetet megismerje, és a csakis így elérhető tiszta, szent életet
megismerje.
-----------------
Fröbel Frigyes műveiből
(A Kisdednevelés kiadása, Bp. 1928.)