[91] COMTE: A POZITÍV SZELLEM
Nem kívánok ahhoz a, sajnos, túl kézenfekvő és már hosszú ideje
általánosan elterjedt bírálathoz folyamodni, amelyet a mindennapos
tapasztalat fényében egyre inkább igazoltnak tart a legtöbb értelmes ember;
mégis azt kell mondanom, hogy ma nehezen tudnánk elképzelni irracionálisabb
és alapjában véve veszélyesebb felkészítést az aktív, sőt, akár az elméleti
életre, mint amelyet a pusztán verbális vagy üres entitásokon kérődző,
semmitmondó tanítás nyújt, s amelyre ifjúságunk még mindig oly sok értékes
évét vesztegeti. A legtöbb ember, aki részesült ebben az oktatásban, egész
életében szinte leküzdhetetlen ellenszenvet érez mindenfajta szellemi
munkával szemben: még súlyosabb veszélyek fenyegetik azonban azokat, akik
kifejezetten ennek az oktatásnak szentelték magukat. A való életre való
alkalmatlanság, a mindennapos fogalmak megvetése, a bármilyen pozitív
fogalom megfelelő felfogására való képtelenség s az ebből nyomban megszülető
idegenkedés ma igen gyakran alkalmassá teszi őket arra, hogy támogassák a
terméketlen metafizikai sürgölődést, amely azután, a fenti kétes hatású
nevelés nyomán kialakuló nyugtalan igények révén, hamarosan politikailag
felforgatóvá válik. Mindennek közvetlen oka az a téves történelmi
tudálékosság, amely a társadalom egy régi és hamis fajtáját akarja uralkodó
szerephez juttatni, s ezáltal általában megakadályozza a modern
szociábilitás megértését. Figyelembe véve, hogy mindazok, akik ma az emberi
ügyeket irányítják, erre a fenti módon készültek fel, nem lepődhetünk meg
azon, hogy igen gyakran még a leghétköznapibb, anyagi dolgokban is
szégyenletesen tudatlanok. Nem meglepő az a gyakori hajlandóságuk sem, hogy
a forma kedvéért elhanyagolják a tartalmat, mindennél fontosabbnak tartva az
ékesszólás művészetét, bármennyire ellentmondásos vagy káros legyen
alkalmazása; továbbá az az irodalmilag művelt osztályainkra jellemző
törekvés, hogy mohón magukévá tegyék mindazokat az eltévelyedéseket,
melyeket naponta szül szellemi anarchiánk. Ellenkezőleg, inkább
csodálkoznunk kellene azon, hogy e különböző fogyatékosságok rendszerint nem
még kiterjedtebbek; mélységesen bámulnunk kell az emberek vele született
mértékletességét és bölcsességét, amely a civilizációnk egészére jellemző
örvendetes befolyásnak engedve, automatikusan korlátozza az általános
nevelés értelmetlen rendszerének veszélyes következményeit. Mivel a középkor
végétől kezdve mindmáig ez a rendszer a metafizikai szellem fő társadalmi
támasza először a teológiával, majd a tudománnyal szemben, könnyű belátni,
hogy azok az osztályok, amelyeket nem volt képes befolyása alá vonni,
egyedül emiatt feltétlenül kevésbé fertőzöttek ettől az átmeneti
filozófiától, s ennélfogva jobban felkészültek a pozitív stádiumra. Nos,
ezzel az előnnyel jár ma proletárjaink számára az a tény, hogy nem
részesültek iskolai nevelésben, s alapjában ez teszi a mindennapi
tapasztalatnak megfelelően őket a legtöbb művelt embernél kevésbé
hozzáférhetővé a különböző felforgató jellegű szofizmák számára, dacára a
társadalmi helyzetüknek megfelelő szenvedélyek irányába ható állandó
izgatásnak.
Fordította: Berényi Gábor
-----------------
Comte: A pozitív szellem - Két értekezés
(Magyar Helikon, Bp. 1979.) 324-327. o.