Dimenzió #12

Mozaikok a nevelés történetéből

(Neveléstörténet)

                        [91] COMTE: A POZITÍV SZELLEM

   Nem  kívánok  ahhoz  a,  sajnos,  túl  kézenfekvő  és  már  hosszú  ideje
általánosan   elterjedt   bírálathoz   folyamodni,   amelyet  a  mindennapos
tapasztalat  fényében egyre inkább igazoltnak tart a legtöbb értelmes ember;
mégis  azt kell mondanom, hogy ma nehezen tudnánk elképzelni irracionálisabb
és  alapjában véve veszélyesebb felkészítést az aktív, sőt, akár az elméleti
életre,  mint  amelyet  a  pusztán  verbális  vagy üres entitásokon kérődző,
semmitmondó  tanítás  nyújt, s amelyre ifjúságunk még mindig oly sok értékes
évét  vesztegeti.  A legtöbb ember, aki részesült ebben az oktatásban, egész
életében   szinte  leküzdhetetlen  ellenszenvet  érez  mindenfajta  szellemi
munkával  szemben:  még  súlyosabb veszélyek fenyegetik azonban azokat, akik
kifejezetten  ennek  az  oktatásnak  szentelték  magukat. A való életre való
alkalmatlanság,  a  mindennapos  fogalmak  megvetése,  a  bármilyen  pozitív
fogalom megfelelő felfogására való képtelenség s az ebből nyomban megszülető
idegenkedés  ma  igen  gyakran alkalmassá teszi őket arra, hogy támogassák a
terméketlen  metafizikai  sürgölődést,  amely  azután,  a fenti kétes hatású
nevelés  nyomán  kialakuló  nyugtalan  igények révén, hamarosan politikailag
felforgatóvá   válik.   Mindennek   közvetlen  oka  az  a  téves  történelmi
tudálékosság,  amely a társadalom egy régi és hamis fajtáját akarja uralkodó
szerephez   juttatni,   s   ezáltal   általában   megakadályozza   a  modern
szociábilitás  megértését. Figyelembe véve, hogy mindazok, akik ma az emberi
ügyeket  irányítják,  erre  a fenti módon készültek fel, nem lepődhetünk meg
azon,   hogy  igen  gyakran  még  a  leghétköznapibb,  anyagi  dolgokban  is
szégyenletesen  tudatlanok. Nem meglepő az a gyakori hajlandóságuk sem, hogy
a forma kedvéért elhanyagolják a tartalmat, mindennél fontosabbnak tartva az
ékesszólás   művészetét,   bármennyire   ellentmondásos  vagy  káros  legyen
alkalmazása;   továbbá  az  az  irodalmilag  művelt  osztályainkra  jellemző
törekvés,   hogy  mohón  magukévá  tegyék  mindazokat  az  eltévelyedéseket,
melyeket    naponta   szül   szellemi   anarchiánk.   Ellenkezőleg,   inkább
csodálkoznunk kellene azon, hogy e különböző fogyatékosságok rendszerint nem
még  kiterjedtebbek;  mélységesen  bámulnunk  kell az emberek vele született
mértékletességét  és  bölcsességét,  amely a civilizációnk egészére jellemző
örvendetes   befolyásnak  engedve,  automatikusan  korlátozza  az  általános
nevelés értelmetlen rendszerének veszélyes következményeit. Mivel a középkor
végétől  kezdve  mindmáig  ez a rendszer a metafizikai szellem fő társadalmi
támasza  először  a teológiával, majd a tudománnyal szemben, könnyű belátni,
hogy  azok  az  osztályok,  amelyeket  nem  volt  képes befolyása alá vonni,
egyedül   emiatt   feltétlenül   kevésbé   fertőzöttek   ettől  az  átmeneti
filozófiától,  s  ennélfogva  jobban  felkészültek a pozitív stádiumra. Nos,
ezzel  az  előnnyel  jár  ma  proletárjaink  számára  az  a  tény,  hogy nem
részesültek   iskolai   nevelésben,   s  alapjában  ez  teszi  a  mindennapi
tapasztalatnak   megfelelően   őket   a   legtöbb  művelt  embernél  kevésbé
hozzáférhetővé  a  különböző  felforgató jellegű szofizmák számára, dacára a
társadalmi   helyzetüknek   megfelelő  szenvedélyek  irányába  ható  állandó
izgatásnak.

                                                   Fordította: Berényi Gábor
-----------------
Comte: A pozitív szellem - Két értekezés
   (Magyar Helikon, Bp. 1979.) 324-327. o.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.