[90] OWEN A GYERMEKNEVELÉSRŐL
Mivel az ember boldogsága, ha nem is teljes egészében, de túlnyomóan
mégis saját lelkületén és szokásain, valamint környezete lelkületén és
szokásain múlik, és minthogy kisded korukban bármilyen érzelmi világot és
szokásokat be lehet a gyermekbe oltani, éppen ezért döntő fontosságú, hogy
csupán olyan érzésekre és szokásokra neveljük őket, melyek boldogságukat
szolgálják. Ennélfogva minden gyermeknek, amikor a játszótérre lép,
megmondják olyan nyelven, amelyet megért, hogy "nem szabad bántania
játszótársait, sőt ellenkezőleg, mindent el kell követnie, hogy
boldogságukat előmozdítsa." Ez az egyszerű előírás, ha minden vonatkozásban
megértik, ha idejekorán vésődik beléjük, gyakorlattá válik, és ha nem
erőltetnek ezzel ellentétes elveket a gyermek zsenge elméjére, olyan
szokásokat eredményez, melyek sikeresen legyőzik mindazokat a tévelygéseket,
melyek a világot mind a mai napig tudatlanságban és nyomorban tartják. (...)
A gyermekeket kivonjuk, amennyire az adott körülmények között
megvalósítható, a most még tanulatlan és iskolázatlan szülők téves nevelési
módszerei alól. Ezáltal mentesítettük a szülőket a gondoktól és
aggodalomtól, de attól az időveszteségtől is, amibe az ilyen korú
gyermekekkel való bajlódás kerül, mégpedig attól az időtől kezdve, amikor a
gyermekek már megtanultak járni, mindaddig, amíg az iskolába kerülnek.
A gyermek biztonságban lesz leendő iskolatársai és pajtásai között, a
legjobb szokásokat és elveket sajátítja el, míg az étkezések idejére és
éjszakára visszatér szülei ölelő karjaiba; ez az elválás csak fokozni fogja
a szülők és gyermekek közötti szeretetet. (...)
Ami újat a munkásosztályok gyermekeinek nevelésébe és jellemük
kialakítására bevezettem, azt a következőkben foglalhatom össze:
1. A gyermeket sem szidni, sem büntetni nem szabad.
2. Kivétel nélkül minden gyermekkel állandóan a legkedvesebb modorban
bánjon minden tanító, kedves hangon, kedves tekintettel és kedves szóval
szóljon hozzájuk, hogy valódi szeretet és bizalom alakuljon ki a tanító és
tanítványai között.
3. A tanítás úgy folyjék, hogy konkrét és érzékelhető tárgyakat és
azoknak tulajdonságait vizsgálják meg, ezeket a tanítók közvetlen hangú,
bizalmas beszélgetés közben magyarázzák el tanítványaiknak, és a tanítók
mindig engedjék meg a gyermekeknek, hogy kérdéseket tegyenek fel, és további
magyarázatot kérjenek tőlük.
4. Ezekre a kérdésekre mindig barátságosan és értelmesen válaszoljanak.
Ha olyasmiről kerül szó, amit a tanító már nem tud, ami gyakran megtörténik,
akkor mondja meg kereken és kertelés nélkül, de semmi esetre se vezesse
félre a fiatalokat.
5. A tantermi oktatás ne legyen szabványos és merev, hanem figyelje meg a
tanító, hogy tanítványai vagy saját maga mikor fáradnak bele a tantervi
oktatásba, és akkor váltsák fel jó időben a szabad ég alatt vagy rossz
időben fedett helyen végzett testgyakorlatokkal, esetleg zenei
foglalkozással.
6. A munkásgyermekeket a zene mellett még katonai kiképzésben is
részesítettük, hogy megtanítsuk őket rendre, engedelmességre, pontosságra és
hogy egészségüket s testtartásukat javítsuk. Így a legjobb időben, a
legkisebb költséggel és fáradsággal előkészítjük őket, hogy sikeresen
megvédjék hazájukat, ha erre szükség lenne.
Megtanítottuk őket táncolni, mégpedig jól táncolni, hogy ezáltal
megjelenésüket és modorukat fejlesszük és egészségüket megjavítsuk. A
tapasztalat azt mutatta, hogy mindkét nem gyermekei számára a katonai
fegyelem, a tánc és a zene, ha megfelelően tanítják és vezetik az oktatást,
hatalmas eszközei a derék, ésszerű és boldog jellemre való nevelésnek. Ezért
ezeknek a tárgyaknak az oktatása és gyakorlása feltétlenül szerepeljen
minden ésszerűen szervezett és vezetett tanítóképző intézetben, mely a
jellemképzés szolgálatában áll. Ezek a tárgyak lényeges részét alkotják
annak a környezetnek, ami eredményesen befolyásolja a kisdedeket, a
gyermekeket és a serdülő ifjúságot növekedésük folyamán.
7. Ezeket a gyakorlatokat ne folytassuk tovább, mint az kívánatos, vagyis
csak addig, amíg a tanítványoknak jót tesz, és örömüket találják bennük.
Mihelyt az ernyedés első jelei mutatkoznak, térjünk vissza azonnal a
tantermi értelmi oktatáshoz, amire a testgyakorlat előkészítette őket, s
amihez helyes és okos vezetés mellett mindig újult erővel és szívesen fognak
visszatérni. A gyermekek számára mindig kedvessé lehet tenni akár a
testgyakorlást, akár az értelmi foglalkozást, ha okosan vezetjük őket.
8. Az oktatás lényeges mozzanata, hogy a gyermekekkel megismertessük a
kert, a gyümölcsös, a földek és az erdők terményeit, az állatvilágot és
általában a természetrajzot. Az én időmben így tanították a New Lanark-i
munkásgyermekeket.
9. Egészen új dolog volt a munkásosztályok gyermekeit arra oktatni, hogy
értelmesen gondolkozzanak és cselekedjenek, és olyan alapos és lényegbevágó
tudást adni nekik, aminek hasznát vehetik egész életükben. (...)
Fordította: Hervei Géza
-----------------
Owen: Nevelés és társadalom
(Tankönyvkiadó, Bp. 1957.) 65-67., 315-317. o.