[89] STENDHAL: ELLENVETÉSEK A NŐK TANÍTTATÁSA ELLEN
A jelenlegi nevelési rendszerben a legmulatságosabb, hogy semmi olyanra
nem tanítja meg a fiatal lányokat, amit azonnal el ne felejtenének, mihelyt
férjhez mentek. Hat éven át naponta négy óra szükséges, hogy valaki jól
megtanuljon hárfázni; feleannyi idő elégséges a miniatűr vagy akvarell
festés elsajátításához. A fiatal lányok többsége még az elviselhető
középszerűségig sem viszi; ezért igaz a közmondás, hogy aki műkedvelőt mond,
tudatlant mond.
Gondoljunk egy többé-kevésbé tehetséges fiatal lányra -; férjhezmenetele
után három évvel már csak havonként egyszer játszik hárfáján vagy nyúl
ecseteihez: ezek az eszközök, holott annyi munka emléke tapad hozzájuk,
untatják, hacsak a véletlen művészlélekkel nem ajándékozza meg őket, ami
rendkívül ritka, s alkalmatlanná tesz a háztartási munkákra. (...)
Mivel a jelenlegi nőnevelés a modern Európának talán legnevetnivalóbb
képtelensége, minél kevesebb úgynevezett nevelésben részesült egy nő, annál
többet ér.
Fordította: Kolozsvári Grandpierre Emil
-----------------
Stendhal: A szerelemről
(Gondolat, Bp. 1962.) 228-229. o.